Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-12-10 / 50. szám

Lapunk mai száma a jővő heti budapesti rádióműsort hozza Givenkilencedik évfolyam 50. saám ________ Szombat. 1938. december 10 Alapította: néhai TUBA JANOS. — POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP — Főszerkesztő: GAÁL GYULA Dr. Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Fömunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Nádor ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Lelkes ünnepléssel fogadták képviselőinket a parlamentbe történt bevonulásuk alkalmával Jaross Andor miniszter megragadó beszéde: „.».a felvidéki magyar népei boldoggá akarjuk tenni • • Előfizetés: Egész évre 10 Pengő, félévre 5 Pengő, negyedévre 2.50 Pengő. Egyes példány 0.20 Pengő. Komárom, — december 9. Ünnepi ülése volt a képviselőház­nak hétfőn, amikor a felszabadított Felvidék képviselői első ízben jelen­tek meg a törvényhozás góiíves csar­nokában, hogy megkezdjék nemzeti munkájukat a haza javára. Mély meg­hatottsággal szállt tekintetünk feléjük, szívünk meleg érzésével gondoltunk reájuk és büszke öntudattal telt meg a lelkünk, amikor a terembe lépésük­kor a képviselőház tagjainak általá­nos lelkesedése és forró köszöntése fogadta őket, a visszatért testvéreket. Történelmi pillanat volt, amikor szólásra emelkedett vezérünk: Jaross Andor miniszter s az ő erőt és fér­fias lendületet jelentő, őszinte magyar! szívből fakadó magvas beszédében megjelölte a felvidéki képviselők programját és hitet tett a magyar ha­za és a felvidéki magyarság mellett, melynek érdekeiért a hazáért és nenn zelért folytatandó munkában min­denkor készen fog állani a Felvidék egyesültpárli képviselők élén. Meg­ragadó beszédének szuggesztiv erejé­vel az egész Ház tetszését és helyes­lését váltotta ki s mi, akik csak az| újságokból szerezhettünk tudomást a nagyszerű politikai nyilatkozatról, közvetve is éreztük, hogy a mi szí­vünkből beszélt s a mi gondolatain­kat tolmácsolta. Az ünnepi külsőségeken kívül Ja-í ross beszéde meggyőzhette a képvi­selőházat arról, hogy az új képvD selőkben komoly és értékes férfiakat nyert a törvényhozás, a kisebbségi magyarság nehéz éleiében kipróbált, nemzetéhez hű és ragaszkodó köz­életi harcosokat, akik az idegen im­­périum alatt is megtartották faji és nemzeti érzésüket, lelkűkben és gon­dolkozásukban megmaradtak ma­gyarnak s igaz testvéri kapcsolatot tartottak fenn a drága anyaországgal s mindazokkal, akik a magyar szel­lemet szolgálták az élet valamennyi vonatkozásában. A kisebbségi élet sík­ján az élet valódi arculatával kellett! mcgismerkedniök s ennek tudható be, hogy nemzeti elgondolásukban je­lentős szerepet tölt be a szociális fel­fogás, amely nyitott szemmel nézi azokat a társadalmi problémákat,) amelyek ennek a századnak sok gon­dot okoznak s amelyeknek megoldása elkerülhetetlenül szükséges, ha a ma­gyarság jövőjét biztosítani' akarjuk. Nekünk minden magyarra szüksé­günk van, azért a magyarságnak új életet kell teremtenünk, olyan életet, amelyben a nemzeti hűség mellett! megtalálja mindenki a maga boldo­gulását és kiki tehetsége szerint hoz­zájárulhat a haza felépítéséhez. A felvidéki magyarság képviselői bátran kihangsúlyozzák szociális fel­fogásukat nemzeti érzületük megnyi­latkozása közben is és felkészültek! arra, hogy szociális irányú munkál­kodásukat is nemzeti tartótommal töltsék meg, mert enélkül sohasem) lehet elérkezni a Nagy Magyarország megvalósulásához. Már pedig ez a végső cél, melyet senki sem téveszt-* hét szem elől, akár a kormány rad­­jánál ül, akár pöröly vagy gyalu van kezében, mert a végső célhoz a mai gyár agynak és a magyar munkás­kéznek céltudatos és egybekapcsoló-Komárom, — december 9. Hétfőn, december 5.-én vonultak be a felszabadított Felvidék magyar és ruszin képviselői a magyar képvise­lőházba, hogy a törvényhozás díszes palotájában megkezdjék érdekeink vé­delmében kifejtendő működésüket. Ünnepi jelentőségű volt ez az ülés s egyben történelmi nevezetességű is, mert a magyar országgyűlés tizen­hét új képviselővel gazdagodott, ti­zenhét derék törvényhozóval, akik Jaross Andor miniszterrel az élen vonultak be a képviselőház meleg ovációja közben. Bobory György képviselőházi el­nök bensőséges szavakkal üdvözölte a bevonuló képviselőket, akik — úgy­mond, — az idegen uralom alatt az izzó parázs voltak, ha kellett: a lán­goló magyar tűz, akiknek magyar­ságát húszévi szenvedés edzelte meg. JAROSS ANDOR BESZÉDE Az elnök nagy tetszéssel fogadott üdvözlő beszéde után Jaross An­dor miniszter mondott a felvidéki képviselők nevében nagyhatású be­szédet, melyet a képviselőház nagy figyelemmel hallgatott. — Fojtott légkörben kellett dolgoz­nunk, — mondotta —, a bel- és kül­­politkia alig adott nekünk levegőt. De azután az igazság megdönthetet­len ereje széjjelrepesztette azt a töm-» bőt, amelyet megalkotói sziklaszilárd­nak képzeltek Versaillesben és kez­dett áramlani a friss levegő. Éreztük, hogy egy új Európa szü­letésének bölcsőjénél állunk. S utána jöttek rohamlépésben az ese­mények. Egy májusi meggondolatlan mozgósítás, amely többet ártott a cseh-szlovák köztársaságnak, mint amennyit használhatott volna, jött Lord Runciman Prágába, jött Mün­chen, jöttek a komáromi idegfeszi­­tő napok, a bécsi Belvedere, majd az örömmámorba fűlő felszabadulás. (Lelkes nagy eljenzés.) »ALKOTMÁNYOS UTÓN, A HAGYOMÁNYOK TISZTE­LETBEN TARTÁSÁVAL...« — A másik oldalról itt, ebben a pa­lotában végigéljük a magyar törvény­­hozás és az alkotmányfejlődés epi­zódjait. dó munkáján keresztül lehet eljutni. S minthogy csak a történelmi ország maradéknélküli visszaállítása hozza meg a teljes boldogságot, senki sem vonhatja ki magát aprólékos szemé­lyi okokból az együttes teremtő mun­kából, mert aki ezt tenni merné, az hazája ellen követne el megbocsát­hatatlan bűnt. Azok a magyar képvi-Tudjuk és érezzük, csak annak a nemzetnek van jövendője, amely a’ maga jövendőjét a nemzet múltjá­ból, hagyományaiból igyekszik ki­építeni. (Élénk helyeslés és taps.) De a törté-* nelmi múlt arra is tanít, hogy csak az a nemzedék tudja beírni nevét a történelem könyvébe, amely a múlt hagyományaiból merítve, a ma kö­vetelményeihez mérten akar és tud cselekedni. (Általános helyeslés.) Tisz­teljük a magyar alkotmányt, mert fe­lelős magyar ember nem is lehet mást és ha azL fűzöm hozzá, hogy jobban tiszteljük azt a közösséget, amelyért az alkotmány megszületett, a magyarságot, ezt azért mondom, mert meggyőződésünk szerint a nem­zet olyan időszakba jutott, amikor új életet kell kezdenie, új metódu­sokra van szükség, új energiákat kell fakasztani, ezeket az új erőket, új munkame­­tódusokal alkotmányos úton, a ha­gyományok tisztelelbeniartásával kell megvalósítani (Taps.) AMIKET MEG KELL VALÓ­SÍTANI — Bevonultunk a magyar törvény­­hozás házába. Érezzük a történelmi felelősséget, amely alól nem akarunk elmenekülni és arról soha nem va­gyunk hajlandók megfeledkezni. Ez a történelmi felelősség kétirányú: először jelent fanatikusan átélt, a magyar állami gondolathoz való ra­gaszkodást, másodszor jelenti an­nak a fogadalomnak teljesíteni aka­rását, amelyet húsz éven át teltünk, hogy a felvidéki magyar népet bol­doggá akarjuk tenni. < Úgy érezzük, a magyar parlamenta­rizmus nagy próbatétel elé kerül a közeljövőben. Ez a próbatétel ezt a A Pesti Hírlap kérdést intézett S z ü 11 ő Géza titkos tanácsos, felső­házi taghoz, a felvidéki magyarság vezéralakjához, hogy miként látja a selök, akik most helyét foglaltak a törvényhozás házában, tudatában van­nak mindezeknek és működésükkel fogják bebizonyítani, hogy az egye­temes magyarság javára dolgoznak. Adjon a Mindenható ezen akaratuk­hoz kitartó erőt és legyen sikeres az a munka, melyet a magyarság javára végeznek! F. Zs. kérdőjelet írja fel: vájjon meg akar­ja-e valósítani azokat a törvényeket, amelyek a magyar föld igazságos megosztá­sát (zajos taps), a nemzeti jövede­lem egyenlősítéséi, a társadalom osztályainak nivellálódását és a ke­resztény szellem tökéletes uralmát kell, hogy jelentsék. (Taps.) Munkánk a mindennapi kenyér prob­lémái körül fog koncentrálódni. KÖSZÖNET MAGYARORSZÁG KORMÁNYZÓJÁNAK —Újból kötelességet teljesítek, amikor meg akarom köszönni a Felvidék magyar lakossága nevében a legelső magyar embernek, vitéz nagybányai Horthy Miklós őfőmél­­lóságának, hogy mi, a trianoni ha­tárokon túl élt magyarok állandóan éreztük az ő vezérlő és ériünk ag­gódó tckinletét. (Hosszantartó lel­kes taps és éljenzés. A képviselők felállva ünnepük a kormányzót.) Majd köszönetét mondott a minisz­ter a kormánynak, a két Háznak és minden magyar embernek, hogy húsz éven át gondolatban, cselekedetben] rengeteget tetLek a felvidéki magyar­ságért, majd így fejezte be szavait, utalva arra, úgy érzi mintha ott vol­nának a pusztaszeri síkon és bele kelt lene hullatni vérüket az urnába: — Testvérek, beleöntjük megfris­sült, megedződött, új vérsejtjeinket a, magyar élet véredényeibe azért, hogy erősebb legyen a magyar, népesebb! legyen a magyar család, erőtelje­sebbé duzzadjon a nemzet, s meg­valósulhasson a nemzet igazi erői­hez és múltjához méltó jövő Ma­gyarország. Ezekkel a gondolatok­kal akarjuk megkezdeni parlamenti munkánkat. Isten minket úgy se­­géljen. (Sokáig tartó lelkes éljenzés.) határainkon túl maradt magyarság sorsát, mire Szüllő Géza a követke-, zőkben válaszolt: — Kétségtelen, hogy az új határo­kon túl maradt magyarság feszítő ere-, je lényegesen kisebb lett, mint ed­dig volt. A felvidéki magyarság eddig nemcsak kultúrális és gazdasági ala­pon, hanem a politika erejével is igyekezett magán segíteni és éppen a politikájának a sikere volt, hogy a, magyarság mint egységes tömb le­szakadt a csehszlovák állam testéről. Az ottmaradt magyarság már nem ilyen erős politikai egység, mert szét-Szüllő Géza nyilatkozata a határon tűi maradt magyarság sorsáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom