Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-01-22 / 4. szám
1938. január 22. KOMAROMI LAPOK 7 oldal. KOMÁROMI SZÍNHÁZ Az ember tragédiája Ünnepi pillanat ez. Ebben az ünnepi pillanatban visszatekintünk a színtársulat néhány utóbbi esztendejére s csendesen kérdezzük: miért nem volt már évek óta alkalmunk klasszikus szinielőadásokat bírálni? Évek hosszú sora óta az idei télen nyílt lehetőség először arra, hogy nemesveretű színdarabok előadásáról nyilatkozzunk, először tapasztal juk, hogy a műsorvezetésben komoly irányváltozás történt. EzL vártuk, czl sürgettük, ennek ígéretét kaptuk csaknem minden évben s most, hogy Madách és Ibsen előtt is szétnyílt a komáromi zöld függöny, magunkat igazolva kérdezzük: ugy-e érdemes volt s mindezt miért nem hamarább? De mindegy. Fontos, hogy mégis elérkezett az a pillanat, amikor Madách igéi hangzottak fel a kis színpadon, türelemmel vártunk rá. A komáromi közönség megmutatta^ hogy érdeklődik komoly, értékes előadások iránt, kár volt lenézni, aláértékelni azzal, hogy csak silányságokat terítettek eléje évekig s a színtársulat is megmutatta, hogyha komolyan akarja: vidéki, szűkös lehetőségeink mellett is színvonalas előadások sorát tudja hozni. Madách ezúttal ismét győzött nálunk. A Tragédia szinrehozatalát komolyan vette a társulat s elsősorban ezt dicsérjük meg benne. Amit a kis komáromi színpadon ki lehetett hozni, amit fényeffektusban, díszletben mutatni lehetett, — nem túlgazdagon, de mégis, — ezt ezúttal »maradéktalanul« kaptuk. A háttér díszleteit vetítették, a zenekar is hátrament, a iüggönvös megoldások igen kedveztek a gyors színváltozásnak, valamint az, hogy a vakító fényfüggöny mögött gyorsan helyére lehetett tenni azt a néhány kelléket, amely a megfelelő szin legfontosabb jelképe volt. Egy trón, egy ajtó, egy emelvény, áldozati oltár: a szembenálló két emelvény megoldása mintha erre a kis színpadra teremtődött volna. A Szegeden, Budapesten, Becsben alkalmazott hasznos effektusokból, tapasztalatokból előnyösen lehetett leszűrni sokmindent s a Tragédia újabb szinrealkalmazásai így szolgálnak nagy hasznára a kis vidéki színpadoknak, amellett, hogy a rendezőnek) s a szcenirozónak tág tere nyílik egyéni ötleteinek megvalósítására is. Ami a szinrehozatalnál elsősorban esett jól: az, hogy komolyan vette a szín ívh ozat alt a színtársulat, a rendező, a direkció s hosszasan készült hozzá. Ez nem érdem ugyan, de dicséret érte. Ez mutatkozott meg abban is, hogy a hosszú s nehéz szöveget a szereplők csaknem végig folyamatosan mondták, ügyelve Madách itt-ott archaikusnak tűnő nyelvezetére, csupán azt vettük észre, hogy a versformát néha túlságosan kihangsúlyozzák, a sorvégeknél megálltak, noha a logika az összeolvasást kívánta volna. Felfogás dolga. A képek gyorsan, ügyesen váltakoztak, a vetített díszlet jó volt, — persze, a világítás nehézségei idézték elő azt, hogy vagy a háttér lehetett éles, vágj’ a beszélőt kellett erősen megvilágítani, a kettő együtt már túlhaladta a lehetőségeket. A felső világítás nagyon jól hatott az egyébként is sikerült forradalmi jelenetben. Három szünettel oldották meg az előadást, a londoni jelenet kimaradt: nem tudjuk. nem lehetne-e ezt egy kis ügyességgel szinrehozni mégis. Keplernek ólomból való felébredését is el szokták hagyni némely színpadon: az események logikáját ez a kihagyás nem zavarja. Ügyes volt a falanszter jelenet, legfeljebb az ágyú és a kard vetítettképét változtatnánk meg. A zenét részint Hemerka Gyula Iván szerezte tehetségesen, stílusosan, részint hanglemezek helyettesítették. A zörejek körül volt csak baj, túlzörögte a beszédet, egyébként jól sikerült. A bevezető ' zenéből Valamennyit nyesni kell. A ruhák ezúttal stílusosak voltak. Gond látszott a kiállításon s az előadáson. Adóm szerepét a társulat egyik legjobb színésze, az erős dráma játszó képességű- Sarlai Imre játszotta, nem csökkenő lendülettel, számos skáláját rezdítve meg a férfilélek húrjainak. Néhol az ideális rajongás lelki képét színesebbé kellene tennie, még erősebbé, egyébként meg voltunk elégedve komoly, férfias Adámjával, amely egyike a legnehezebb színészi feladatoknak a mai színpadokon. Éva passzívabb szerepében Mihályi Lici tűnt ki, finom, odaadó asszony volt, nemes művészettel játszott, csupán drámai kitöréseit kellene áthangolni, fortisszimói egyszerre ugranak elő s nem kidolgozottak. Erdős József Luciferje arról győzött meg, hogy ez a fiatal színész nagyon előrelendült az utóbbi két (évben s a komoly szerepekkel is eredményesen birkózik meg. Az ördögi szellem, a kétkedés képviselője Lucifer nehéz szerep s Erdős csaknem bírta. Több kajánságot még s a szerep érett. S a többiek: Gárdonyi László, Péterfi Gitta, Várnai Nán dór, Maár János, Sághy István, Mihályi Ernő, Kőtár Mária, Faragó Márta, Megyeri Ferenc, Márfi Vera mind lelkiismeretesen illeszkedtek bele a légkomolyabb magyar színmű előadásba, zökkenő nem volt semmi s a közönség elismerése sem maradt el. Érdemes volt. Peer Gynt Múlt héten is láttunk egy klasszikust: Ibsen halhatatlan Peer Gynt-jét, amely szintén repertoár darabja a jobb színtársulatoknak, — színes, változó, vonzó s hálás szerepei mellett mély emberi jelentősége van. Nagyszerű Peert talált a színház: Sarlai Imrét s ez a körülmény lehetővé tette, hogy Ibsen is közönség elé kerüljön Komáromban. Felfogása, ahogy szerepét a közönség elé vitte, jó volt, pillanatra visszaéreztük Törzsöt s ezt dicséretképen mondjuk. Lázas, nyugtalan Peer, álmodozó és örök-kereső. Mihályi Lici finom, behízelgő Solvejg, — utolsó felvonásbeli ruhája szép, de túlgazdag s Solvejg énekének szövege helyett maradhatnánk az eredetinél. Kolár Mária Aase-alakítása értékes volt, komoly színészi munka, Mihályi Ernő, Faragó Márta, a legjobb hangú Gárdonyi László, Erdős József, Megyeri Ferenc, Maár János kapnak dicséretet különösen: egybevágó előadás volt. Azt azonban kifogásoljuk, hogy a darab második részét erősen megkurtították s így elveszítette mély logikáját: néhány kikapott szin csak annak a számára volt jó, aki nem fi gyei túlságosan a darabra, hanem csupán a képeket nézi. A túlságos kurtítás nem használt, hanem csak ártott: az arab sátorban mulatozó s rögtön utána a gombönlőve! találkozó Peer milyen úton-módon jelenik meg a várakozó Solvejgnél? Ajánlanék még néhány szín beiktatását. Néhány szép díszlet mellett a többi egyhangú, unalmas volt, változatosságban nem bővelkedett, úgyszintén a kosztümöket is frissíteni kell. A manók csíkos imaingekben jelentek meg, kissé több fény, szin, ruha, — csak egy-kétszáz korona ára, — kellene s tisztességes Peer Gyntet lehetne belőle faragni, mert az előadás így is jó, lendületes és, ami fő, ismét lelkiismeretes volt. Rendszerint azonban úgy van, hogy még csak az a tíz százalék hiányzik s ezért a bizonyos tíz-tizenkét százalékért epedezünk mindig... inni, — viszonyainkhoz mérten, — viszonylagos tökéletességet megadná. S még egyet, a jövőre nézve: Nem Peer Gint, hanem Peer Günt. Günt! Már ez a norvégeknél, hiába, így van... Egyébként: érdemes volt szinrehozni Ibsent is. S mi lenne még, ha azt a hiányzó tíz százalékot is megkapnánk... Sárgapiiykés közlegény Vidékiek tömegével jelentek meg ennek az előadásán, a kritikusnak csak a szereplő színészek sok talpraesett mókája tetszett, a darab maga nem. És még nagyon soknak nem. Mit tehessünk azonban? Ilyen előadás jelenti még mindig a kasszát és a zsúfolt házat. Érthetetlennek tartanánk, ha nem ismernénk a közönségnek a könnyű, sőt pelyhecske-könnyű fajsúlv iránt érzett vágyát. Mert ebben a darabban aztán fejtetőre áll a logika, fejtetőre minden játékszabály: Offenbach, az Atya, kínlódva forog a sírjában s bizonnyal Lehár sem vállal a sárga pitykéssel közösséget. Mert mi történik? Az, hogy semmi sem történik a darabban, a főcselekmény elvész s helyet ád egy csomó mellékcselekménynek, beágyazott mókának, láncnak, agyai ágy ult anyának, aki az első jöttmenthez hozzáigazítja lányát, mert az báró s öreg parasztnak, aki bakanadrágban megy a fényes bálra és fia a dali repülőtiszt, aki viszont zsinóros dolmányban áll bosszút szerelmesén. A jó Isten a megmondhatója, mi a tartalma s egyébként miért mulattunk annyit rajta. Megintcsak a komikusoknak jutott szerep, a fanyar humora, kitűnő Váradi Pálnak, a disztingváltan játszó Mihályi Ernőnek, a kis szerepében is erősen kitűnt Sarlai Imrének, Maár Jánosnak, Erdős Józsefnek, Sághy Istvánnak, aki a komoly, szerepet vállalta a sok derű között, aztán a finom eleganciával játszó s néhány valóban szép ruhával megjelenő Mihályi Licinck, Márfi Verának, — aki itt megtalálta a szerepkört, vidám, kedves volt az alakítása. — lyárpáti Margitnak, Gárdonyi Lászlónak, Faragó Máriának. Sajnáltuk azonban Kolár Máriát lehetetlen szerepében. A táncok jók, a muzsika lendületes, a hangok gyengék. Megállapítjuk, hogy hangja egyedül ismét csak Gárdonyinak van a többit alig halljuk. A színtársulat egyelőre megfelelő bonviván, primadonna s utóbb már szubrett nélkül van, (a szubrett »szerelmi okokból« Pozsonyba szerződött) s magunk is aggódva kérdezzük: vajh, mi lesz? Komáromba senki sem jön el, vagy innen mindenki megszökik? Mert kár volna, ha most törne derékba a színtársulat idei s helyi karrierje... A díszletek jók voltak, a fehér nadrágokat sürgősen ki kell mosni s a jelmezlár felújítását ismét megsürgetjük. Közönség: zsúfoltig s különvonatokon a nyájas vidékről. De gustibus non est disputandum. Hódítás Hétfői előadás, hétfői hangulatban. Pedig Bónyi Adorján kedves színdarabja többet érdemelt volna. Egyedül Erdős József ragadta meg a szerepet, nem is engedte ki a kezéből, a bursikóz, hetyke, de melegszívű fiú szerepében tetszett. Kolár Mária finom s kedves volt, jól játszott az utolsó jelenetig, amikor a darab hangos csattanással összetört s a függöny nagy csodálkozással összehullott. Mi lehetett az oka,, hogy megállt a játék? Néha a szerepet jobban kell tudni ám... Egyébként voltak jó pillanatai a társulatnak, folyamatosan haladt a darab, de egyegy mellékszereplő urat menthetetlenül meg kell tanítani magyarul beszélni, hogy megértsük. Hiszen a színház a magyar nyelv temploma, vagy mi! * Utóiratként jegyezzük meg. hogy péntek este a »Mosoly országa« nagy sikerrel ment és Szűcs László messze kitűnt. (szv) Most a jó vidéket dicsérjük meg, amely ugyancsak ki tesz magáért a szini évad alatt. Kerékpáron, kocsin, autón, sőt különvonattal is tódul a komáromi előadásokra, hogy kivegye a részét a színészet örömeiből. Nem ritkán az egész nézőtér vidéki kedves arcokkal van tele. A vidék nem egyszer mutat példát a komáromiaknak, hogy hogyan kell magyar színészetet pártolni. A komáromiakban nagyobb a közöny és szigorúbb a kritika. A jó vidék ettől a két veszedelmes tulajdonságtól mentes és a tetszésnyilvánítás, a taps is gyakoribb és lelkesebb a vidék tömött soraiban. mint a blazirt komáromiaknál. Hála a technika haladásának, amely megteremtette az autót és lehetővé teszi a különvonat beállítását, mert mindezek nélkül kevesebb meleg és tapsokkal színezett estében volna részük derék színészeinknek. Kalapot kell emelnünk a jó vidék áldozatkészsége és fáradhatatlansága előtt! Azonban azt nem hallgathatjuk el, bogy a jó vidék csak azokat a darabokat látogatja, amelyek nem különösen értékesek. Csodálkozunk rajta, de úgy van: az Ember Tragédiájára hatodannyian nem voltak olyan kiváncsiak, mint a sárgapitykés bohóságra. Ä közönség Ízlése még nevelésre szorul! Komáromban is, vidéken is. Színházi műsor: Szombaton délután »Hódítás«. Szombaton este Szűcs László fölléptével »Mosoly országa«. Vasárnap délután Szűcs László fölléptével »Mosolvorzsága«. Vasárnap este Szűcs László fölléptévcl »Viktória«. Ábrahám Pál nagy operettje. Hétfőn Sztics László fölléptével »Viktória«. Kedden »Sárgapitykés közlegény«. Szerdán és csütörtökön Bókái János vígjátéka »Szakíts helyettem«. Pénteken és szombaton este »Urileány szobát keres«. Szombaton délután utoljára »Illatszertár«. Vasárnap délután »Sárgapitykés közlegény«. Vasárnap este »Urileány szobát keres«, operett. — Utazási kedvezmények a hockey világversenyre. A vasutügyi minisztérium a február 11—20-ig Prágában tartandó jég hockey világverseny résztvevőinek rendkívüli kedvezményt engedélyezett és pedig: külföldi látogatóknak 50 o/o-os kedvezményt bármelyik államvasuli halárállomástól Prágáig (febr. 1 -20. között), vissza pedig Prágától vagy valamelyik sport hely állomásától, amely sporthelyek külön föl vannak tűntetve, bármelyik vasúti határállomásig (febr. 11—28. között). Ugyanezen kedvezményben részesülnek téli sporthelyeink külföldi látogatói is, mégpedig febr. 1—28. között. Külföldi versenyzők és kísérőik részére 66 és kétharmad százalékos, kedvezmény engedélyeztetett. Hazai látogatók a kiránduló állomástól Prágáig és vissza az eredeti kiránduló állomásig 33 és egyharmad százalékos kedvezményben fognak részesülni. Erre a célra szolgáló külön igazolványokat a verseny, rendezősége fog kibocsájtani. Az igentiszíelt hölgyközönség szives tudomására adom, hogy 1938. február 1-től elsőrangú direktrisz vezetése mellett angol és francia uccai, délutáni és estélyi toaletek készítését vállalom. Egyben közlöm: Fintex és Holland Sherry Líel. London, Rod ier Paris szövet különlegességeik egyes ruhákra csakis nálam szerezhetők be női divatíerme.
