Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-10-15 / 42. szám
Ölvenkilencedik évffoiyam 42. siám Stomaat, 1938. október 15 KOMÁROMI LAPOK Alapította: néhai TUBA JÁNOS.- POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZd&ZDASÁCi LAP -Főszerkesztő: GAÄL GYULA Dr. Előfizetés: egész évre 50 Ki, félévre 25 Kő, negyedévre 12.50 Ki Külföldre egy évre 75 Ke Egyesszám ára 1 Ke Felelős szerkesztő KALLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Komárom otf napié a vildgérdeklődés középponflábAn Történelmi eseményeit az ősi magyar város falai között Magyarország és Csehszlovákia tárgyalása a visszacsatolandó területek kérdéséről — A tárgyalások csütörtökön este megszakadtak Komárom, —október 14. Komárom, ez az ősi magyar város, öl napon ál történelmi események színhelye volt. A müncheni egyezményben Nagybritannia, Németország, Franciaország és Olaszország állal aláírl ama rendelkezés ügyében, hogy a magyar követelésekre nézve három hónap alatt Csehszlovákiának és Magyarországnak meg kell egyeznie, e héten kezdték meg a tárgyalásokat és e tárgyalások helyéül Komáromot jelölték ki. Komárom ezzel bekerült a mai kor történelmébe s bár a tárgyalások nem jutottak el döntő stádiumba, Komárom szinmagyar népének olyan feledhetetlen emlékeket szerzett, amelyekre a mostani nemzedék sokáig fog visszaemlékezni. A csehszlovák és magyar határrendezés kérdése mindkét állam életében nagy jelentőséggel bír s habár a szlovákok autonómiájának elnyerése folytán sokkal közvetlenebbül van érdekelve most már a független Szlovákország a határok megállapításánál, a magyar kormány delegációja eljárásában az egész köztársaság képviseletével találkozóit a zöld asztalnál. Ez már akkor is kitűnt, amikor a szlovák bizottság elnöke. Tiso miniszterelnök a tárgyalás alatt Prágába utazott, hogy a csehszlovák kormánytól kérjen utasítást bizonyos kérdésekben. Az ezeréves együttélés, mely a magyarok és szlovákok közös sorsát megpecsételte, feltételezhette volna a kölcsönös megértést a két tárgyaló fél között és a magyar kormány a legszebb reményekkel nézett a tárgyalások elé, sajnos azonban, hogy a tárgyalás, bár mindkét fél részéről a legközvetlenebb és lcgsímább modorban folyt le, nélkülözte csehszlovák részről a kellő megértési s noha többször összeüllek a bizottságok, a tárgyalás ötödik napján a magyar delegáció kénytelen voll kijelenteni, hogy mivel a csehszlovák bizottság javaslata még tárgyalás alapjául sem fogadható el, a lárgyalást megszakítja. A helyzet most az, hogy a csehszlovák delegáció részéröl a magyar bizottság által a müncheni egyezmény értelmében előterjesztett követelésekre adott cllenjavaslal nem volt kielégítő s így a magyar delegáció, kormányának határozata értelmében, udvarias hangú nyilatkozat után kivonult a tárgyalási {eremből és hazautazott Budapestre. A magyar kormány rövid időn belül jelentést tesz erről a négy nagyhatalomnak, amelynek kötelessége lesz intézkedni aziránt, hogy az általuk aláírl pólcgyezmény teljes egészében érvényesíttessék. Hogy a nagyhatalmak milyen lépéseket tesznek akaratuk érvényesítésére, meg fogja mutatni a közel jövő, de bármiként is intézkednek, az bizonyos, hogy Németország és Olaszország csak abban az esetben fogja Csehszlovákia új határait garantálni, ha a magyar kívánságok maradéktalanul teljesítve lesznek. Ha a tárgyalások egy időre meg is szakadlak, ez legfeljebb a megoldás rövid időre való elodázását jelentheti, de az kétségtelen s vitán felül áll, hogy* az új halárok megállapítására nézve Csehszlovákiának meg kell egyeznie Magyarországgal! És pedig rövid idő alatl, mert ez az érdeke mindkét félnek s ez az érdeke a kialakulóban levő Szlovákországnak is. Bizalommal kell tehát tekintenünk a további tárgyalások elé, amelyek az ill élő magyar nemzetiségnek meg fogják hozni a húsz év óta remélt szabadságot. * Már a mull hét utolsó napjaiban türelmetlenül várta az itteni magyarság a Magyarország és Csehszlovákia közölt megindítandó tárgyalásokat, türelmetlenségét csak fokozta az a körülmény. hogy az eredetileg október fi-ára kért tárgyalás két napi halasztást szenvedett. Csehszlovákia azzal indokolta a halasztást, hogy a külügyminiszteri tárca élére új ember került, aki Rómából utazott haza Prágába miniszterré történt kinevezése után. Végre pénteken este a Magyar Távirati Iroda jelentette, hogy a magyar kormány minisztertanácsot tartott, melyen megállapították, hogy Komáromban a müncheni egyezmény alapján megtartandó tárgyalások a kél állam képviselői között október 9-én, vasárnap este 7 órakor kezdődnek. Ezt a hírt lapunk, a Komáromi Lapok közölte elsőnek, ami óriási szenzációt keltett. E jelentéssel kapcsolatban azonban ideges érdeklődés tartotta állandó izgatottságban városunk és a környék lakosságát, mert a hivatalos távirati tudósításból nem lehetett megállapítani, hogy a tárgyalásokat Magyar Komáromban, vagy pedig a köztársaságban fekvő Komárom városában fogják-e megtartani. Erre a kérdésre szombaton délután kaptuk meg a feleletet. Szombaton délután két órakor ugyanis megjelent Sem ián dr. közig, főtanácsos a komáromi járási hivatalban és bejelentette, hogy a történelmi fontosságú tárgyalásokat nálunk, a balparii Komáromban, a régi vármegyeházán, a járási hivatal helyiségeiben, illetve a kistanácsteremben tartják meg a feni említett időben. A hír hamarosan szétfutott a városban s az egész város lakosságát izgalomba hozta. A járási hivatal tanácstermeit s a mellettük levő 1—3 számú hivatalos helyiségeit berendezték a tanácskozás céljaira s Parassin Sándor járási főnök a város vezetőségével együtt a külső formaságokra vonatkozó intézkedéseket megtelte. Október 9-én, vasárnap már a város külső arculatán is meglátszott, hogy nagy nap virradt Komáromra. A vármegyeházának homlokzatára kitűzték az állami hivatalos zászlót, éttől jobbra a magyar nemzeti zászlót, balra pedig a szlovák zászlót helyezték el. A házakon egymásután jelentek meg a magyar zászlók, úgyhogy vasárnap délre már az egész várost fellobogózták a magyar nemzeti sziliekkel. A magyarság kitűzte a kokárdákat, ifjú és öreg, férfiak és nők boldog büszkeséggel hordozták szivük fölött a nemzeti színeket. Komárom magyar őslakossága szívdobogva várta az elkövetkezendő világhírű történelmi eseményeket. A csehszlovák delegáció fogadása. A delegációk megérkezésének idejét délutánra tűzték ki. A csehszlovák delegáció érkezését a Prágából elindult különvonaton délután fél 4 órára várták, míg a magyar delegáció érkezését fél 7 órára tűzték ki. Mivel azonban a vonat háromnegyed órát késett, így a csehszlovák miniszterek fogadása csak félöt felé történhetett. A pályaudvaron a fogadásra megjelentek Semian dr. főtanácsos, Parassin Sándor járásfőnök, Machacsek Pál rendőrtanácsos, Fülöp Zsigmond városbíró, Rangba Dezső dr. h. városbíró és Kudelka József áll. jegyzőségi igazgató. A rendet Dvorszky János rendőrfőbiztos vezetése mellett az államrendőrség tartotta fenn. A megérkezett különvonatról leszálló Krno Iván dr. meghatalmazott minisztert Parassin Sándor járásfőfőnök a járás nevében, Fülöp Zsigmond városbíró pedig Komárom lakossága nevében üdvözölte, aki sok sikert kívánt a bizottság munkájához. A minisztert és kíséretét a város több polgárának gépkocsiján vitték a vármegyeházára, amely előtt már akkor sok külföldi és belföldi hírlapíró tartózkodott. A vármegyeházái a Központi kávéház és a Kórház ucca és Kórház-tér felől csendőrségi kordondonnal zárták el, melléjük rendőröket osztottak be. A kordonon belül csak igazolvánnyal lehetett tartózkodni. Délután 5 órakor Durcsánszky Ferdinánd dr. igazságügyminiszter érkezett meg gépkocsin, este fél 7 órakor pedig Tiso József dr. szlovák miniszterelnök, akiket a járásfőnök és a városbíró üdvözölt a vármegyeháza kapujában. A magyar bizottság érkezése. A magyar delegációt Komárom közönsége leírhatatlan lelkesedéssel fogadta. Eredetileg úgy tervezték, hogy a magyar bizottság tagjai a Zsófia lermesgőzösön érkeznek Komáromba. A gőzös itt fog kikötni a Duna balpartján álló MFTR kikötőjében. Ez a terv azonban megváltozott. A Zsófia Magyar Komáromban kötött ki és a delegáció tagjai onnan jöttek át gépkocsikon. A magyar delegáció fogadására tízezer főnyi közönség gyűlt egybe a dunai kishíd lejárójától a Baross úton, Kishíd uccán. Kórház-téren át vezető útvonalon, ahol a rendet csendőrök, Romhányi Árpád és Bíró Lucián főg. tanárok, cserkészparancsnokok vezetése mellett a gimnázium Jókai-cscrkészcsapata és az Egyesült Magyar Párt ifjúsági tagozata Mohácsy János dr. vezetésével tartották fenn. Az egész útvonalon a járdákon, zsúfoltan tömött sorokban állottak föl a magyarok, akik már délután 4* órakor kezdtek gyülekezni. A közönség soraiban magyar ruhába öltözött nők és iskolásleányok, magyar nyakkendős ifjak nemzeti színű kokárdákkal, áryalányhajjal ékesített kalapban, a magyar társadalom minden rétege, gazda, iparos, kereskedő, hivatalnok, nyugdíjas, munkás és alkalmazott felsorakozott és mindvégig a legpéldásabb fegyelmezettséggel, rendben tartott ki addig a pillanatig, amíg este a magyar bizottság tagjai meg nem érkeztek. Az ünnepélyes fogadásra sokan érkeztek Komáromba a délután folyamán. Mintegy ölvén hírlapíró képviselte a magyar, német, csehszlovák, francia, olasz és angol sajtót, itt voltak a Reuter ügynökség, a Havas iroda, s a hivatalos olasz sajtóiroda képviselői is. Már vasárnap ideérkezett Harsányi Zsolt, a kiváló Író, a Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság tagja, aki három napot töltött Komáromban és impressziókat szerzett színes riportjaihoz a Pesti Hírlap számára. A mai magyar irodalom egyik legelismertebb képviselőjét nagy szeretettel vették körül a komáromiak. De megérkeztek a magyarság vezérei is, Járass Andor és Esterházy János orsz. elnökök, Füssy Kálmán, Szilassy Béla dr. szenátorok, Koczor Gyula orsz. közp. pártigazgató, Esterházy Lujza, Söröss Béla ref. püspök, Révav István, Majtényi László, Kállay Endre dr., Neuman Tibor dr., Szijj Ferenc dr., Kristóf Sándor, Arkauer István és mások. Határtalan ünnepléssel fogadták Kánya külügyminisztert és a bizottság' tagjait. Este fél hétkor jelentés érkezett Magyar Komáromból, mely szerint a magyar bizottság hajója nem jön át a Dunán, hanem a hídon keresztül érkeznek meg tagjai Komáromba. Ez az átjövetel azonban nem ment egészen simán. A hid közepén, mint az ismeretes, spanyol lovasok állanak és a hídfőnél a katonai őrség fegyverei vannak elhelyezve. Előbb el kellett ezeket az akadályokat az útból tenni s csak azután jöhettek át a magyar
