Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-09-17 / 38. szám
4. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. szeptember 17, N«ÉW válosxtfékbai svetterek, pulloverek, női nadrágok, kombinék, harisnyák, kötőfonalak t: divatos férfiingek, Hangszeralkatrészek, hegedűk, harmonikák, gitárok, mandolinok vafáruBiás MONARNO, Hossufh-fér 1. A komáromiak fájó sebe! Végre egy velünk érző hang Érsekújvárból, ahová a komáromi törvényszéket el akarják vinni! Lapunk hasábjain visszatértünk arra a bennünket, komáromiakat fenyegető ve* szedelemre, amely az itteni törvényszék* nek, illetve most már kerületi bíróságnak elvitelét célozza Érsekújvárra. Nem akarunk ismétlésekbe bocsátkozni és nem soroljuk föl az ebben rejlő nagy veszteségeket, hiszen annak minden jó* zanul gondolkodó ember tudatában van. Sok keserves panaszunk eddig süket fülekre talált. Éppen ezért kétszeresen jólesik nekünk, komáromiaknak, hogy panaszaink rokonérzésre találtak és hozzá még éppen az egyik Érsekújváron meg* jelent Lptársunkban: az Érsekújvár és a Magyar Vidékben. Fent említett laptársunkban az alábbi cikket olvastuk ezen a héten : A komáromiak fájó sebe A „Komáromi Lapok“ ismét azon kesereg, hogy az újváriak mennyire örülnének annak, ha a törvényszék Komáromból Érsekújvárba kerülne és el is követnek mindent, hogy ez a változás bekövetkezzék, viszont Ko* máromnak, mely úgyis annyit veszített, mint határszéli város, kiszámíthatatlan veszteséget jelentene a törvényszék át* költözése. Ebben a kérdésben lapunk már több ízben kifejtette ama álláspontját, hogy az újvári meggyőződéses magyarok nem kívánták és most sem kívánják, hogy Komárom elveszítse a törvény* Ha szép vidéken akarsz utazni, ami innét Komáromból könnyen elérhető, akkor utazz végig kedves és nyájas olvasó a Cuha völgyön át a Balatonra. Ajánlom, hogy az ablak mellé ülj, mert Győrön túl már állandóan vonulnak el vonatod mel* lelt a szebbnéUszebb részletek. Győrtől Balatonfüredig tart ez a szép* séges út vadregényes tájakkal, hatalmas viaduktokkal, szédítő mélységekkel, fate* íepekkel, gyönyörű erdőrészekkel. Bele fogsz szeretni ebbe a szépséges tájba és ha a Balatonra lesz utad, mindig erre mész és jössz. A balatonfüredi savanyúvizes kútnál megittam a szokásos vizemet, amelyet bájos kis lányok nyújtanak kedvesen és Szívesen, aztán ki a kikötőbe, ahol talál* koztam egy régi ismerősömmel, a Baross (gőzhajóval, amelyen valamikor, keszthelyi gimnazista koromban Keszthelytől Bala* tonfüredig hajóztunk egy iskolai kirándulás alkalmával. Burány Gergely, az igazgatónk, a későbbi csornai prépost, Pákor Adorján, aki még ma is friss egészségnek örvend csornai nyugalmában, a Szimőről szár* mázott Illés Rafael és a többi tanáraink vezetése alatt. Útközben a fedélzeten bált is rendeztünk. Persze a hölgyek is fiúk voltak. Akkor még karcsú és fürge vol* székét és emiatt az ottani magyarságot károsodás érje. Akik Újvárban ennek ellenkezőjét vallják, azokat semmi egyéb, mint önző, üzleti számítás vezeti. A kisebbségi élet göröngyös útjain, úgy a komáromi, mint az újvári ma* gyarságnak nehéz életküzdelmekei kell vívniok. Elég a bajuk a komáromiak* nak és elég az újváriaknak is. Ámde, ennek dacára sem lehet és szabad magyar embernek arra törekednie, hogy bajt, kellemetlenséget okozzon a másik városbeli testvéreinek. Ezt az elvet val* lőttük és va’ljuk és azt hisszük, hogy azt magáévá teszi minden igazságsze* reíő ember. Az igaz, h3gy Újvárban a járásbí* róság kritikán aluli rossz épületben van. De ha megvan az illetékesekben a komoly szándék, akkor tudnak ezen segíteni. Ha tudtak megfelelő helyisé* get adni a járási hivatalnak, a pénzű* gyi hivataloknak, akkor jut hely a já* rásbíróság részére is. Csak akarni kell és menni fog a dolog ! R-ő. * A fenti cikket jóleső érzéssel olvastuk, Végre mégis találtunk megértő lelkekre ebben a mi nagy bánatunkban. Ez annál értékesebb, mert Érsekújvárról jön, abból a városból, amelyet Komárom mellett leg» jobban érdekel a kérdés. Hogy a cikk olvasása szülte jóleső ér* zésben olvasóink is részesüljenek, azért közöltük le a reánk nézve kellemes cikket tam és mint hölgy táncoltam a fiúkkal és a keszthelyi Amazon szálloda nagytér* mében működött tánciskola jelesen végzett növendéke, még ki tudtam lábaimmal rakni a szexsritt és a dreisritt nevű ke* ringok elég agyafúrt figuráit. Akkor még élt a boldogemlékü, szelíd, galamblelkü hercegprímás, Keszthely szülöttje, Vaszary Kolos, aki meleg szeretettel fogadott ben* nünket, amikor villája előtt énekkel üdvö* zöltük őt. Pákor Adorján, a műének fa* nára erősen a leíkemre kötötte, hogy én ne énekeljek. Ebből is világos, hogy mi* lyen jó hanggal vertek meg az istenek. Hogy a kedvenc témára térjek, künn a szabadban kaptuk az ebédet: gulyás leves és turóscsusza, melléje jó füredi savanyúvíz, amelyet akkor öreg hajdúk mentettek a kútból. A mostani helyzet sokkal kedvesebb: szép fiatal, üde lányok nyújtják a vizet. A gulyáslevest csak bekanalaztuk farkas, illetve diákélvággyal, de amikor a pompás, lúrós*íejfeles, tö* pörtyüs csuszát hatalmas tálakban lerakták az asztalra, borzalmas dolog történt. Min* den átmenet, előkészület nélkül, hatalmas zápor csapott hegyibénk. Vége volt az ebédnek. Ne vegyék tőlem szerénytelenségnek, ha elárulom, hogy itt értem meg első és ulolsó hatalmas nagy nyilvános sikeremet zugó tapssal és hangos, hosszantartó él* jenzéssel. Amint elkezdett szakadni az eső, min* denki otthagyta az asztalokat, szaladt fedél, terraszok alá és onnét nézték az én lele* ményességemet és ez váltotta ki a nagy sikeremet. Az első csepp esőnél fölkaptam az előttem lévő hatalmas túróscsuszatálat, az asztal alá bújtam vele, egy széket fél* oldalra döntöttem, az volt az asztal és én gugolva, pompásan és a piszkos konkur* rencia teljes kizárásával, alaposan meg* ebédeltem. Az elá olt abroszt földobtam az asztalra és így az eső elől a terraszok alatt meghúzódott tanári kar és ifjúság jobban láthatta élelmes ténykedésemet. Az első éljent dr. Vutschkits György, a természettan és természetrajz tanára, a balatoni halak nagy ismerője kiáltotta el és tapsolt, mire orkánszerüleg tombolt az éljen és a taps többszáz diák torkából és tenyeréből. Ebben az ordításban én valami éhes farkasüvöltést is fölfedeztem, ami érlhefő is, hiszen szegény társaim éhesen gyönyörködtek az én lakmározá* somban. Többen követni akarták az én példámat, de akkorra már az erős zápor kivagdalta a molnárcsusza módjára ki* szaggatott csusza darabokat, a földön áztak már szegények. Velünk volt ezen a kedves kiránduld* son a keszthelyiek tollforgató telekkönyv» vezetője, egy bájos szőke lány, az Amálka papája, akibe az egész diáksereg szerel* mes volt, már tudniillik az Amáliába és nem a papájába. Be kell vallanom, hogy a lantpengetésre az Amália iránti nagy szerelem kapott rá és a keszthelyiek öreg lapsze Teszt bácsija, Révai bácsi gyakran üzeni a Keszthely cimü lapjában ilyen szerkesztői üzeneteket: Amáliához. Az érzelmei őszinték lehet* nek, de azért a versek nem közölhetők. Ekkor elkeseredésemben átmentem a másik laphoz, a Mérei Ignác lapjához, a Keszíhelyi Hírlaphoz, de itt se volt na* gyobb szerencsém. Keszthely elég kicsi város volt és nemcsak azt tudták, hogy hol mit főztek, mit ettek, hanem hatna* rosan az is kitudódott, hogy velem együtt kik azok, akik Amáliához írott versekkel gyötrik a saerkesztőséget, hál persze a papa is megtudta és minket, versírókat nem szeretett. Hát ez a papa hajókirán* dulásunkról egy kis füzetet irt és ritka tárgyilagosságot tapasztaltam benne, az én füredi sikeremet igen szépen örökítette meg kinyomtatott kis művében. Még egy kedves epizódot erről a drága nem a papáról, hanem Amálkáról. Am kor Káldy Gyula, a Rákóczi szabadságharc után halálra ítélt és csaknem teljesen el* pusztított tárogató rekonstruálója, tárogató, zongora és énekművészekkel bejárta az országot és Keszthelyen is rendezett az Amazon szállodában egy felejthetetlen kurucestélyt, kétszeresen boldog voltam, hogy hallhal'am Káldy Gyula, a magyar zeneegyesület alelnöke és a magyar zene* iskola igazgató tanára, Kuliffay Izabella zongoraművésznő, főhercegnői tanárnő, a magyar zeneiskola tanára, Pallay Vilma koloratur énekesnő, Váradi Sándor a budapesti opera első baritonistája, Kolos* váry Etel mezzoszoprán énekesnő, Maier Adolf tárogatóművész, az operaház zene* kari tagja előadását. A felejthetetlen zenei est műsora szakadozottan, de most is meg* van. Micsoda műsor, micsoda előadás! Boldog voltam és a boldogságomat emelte, hogy az imádott Amálka pont előttem ült a nézőtéren. Vastag hajfonata ott csün* gött előttem, a gyönyörű szőke haj. Jó, hogy a haj érzéktelen, mert én egész elő* Szőrméi csak szűcsnél vásároljunk! Ha jól és olcsón akar vásárolni, keresse fel bizalommal KOHN ALBERT iiHniüHRHimniiinuiHiiiiiiiimidniiiiiii szűcsmester üzemét KOMÁRNO, Klapka*fér 2. sz. alatt. T alálkozás egy szőke szépséggel Komáromból a Cuha völgyön át. » Vaj’ ki ő és merre van hazája ? * A titok megfej« födik. •> Egy kis diákköri emlék. « Amikor először hallottam tárogatót. *■ Amálka a szőke ideál. Gerhát Gyula orgonaópltő master KOMAROM, SZÉNATÉR 6. ORGONÁK és ZONGORÁK hangolása és javítása szak« szerűen, előnyös árban. Orgonáknak villanymotor hajtásra való átszerelését teljes felelősség mellett elvállalom. adás alatt gyakran megsimogattam észre* vétlenül. Szóval ezek a kedves reminiszcenciák jutoltak az eszembe, amikor a füredi ki* kötőben a Baross gőzhajóval találkoztam. Balatonfüredtől Siófokig a hajóút hamar elröppent, mint egy nyári álom tele sze* relemmel és csókkal. A szerelem és a csók sajnos nem nekem jutott, hanem egy nászutaspárnak, amely, illetve akik mellettem lurbékoltak és csókolóztak rém tapintatlanul, mert nem gondoltak arra, hogy az ember megkívánja a csókol és a szerelmet. Ha Siófoknál átsétál az ember a Sió hidján, akkor már Balatonujheiyen köp* tatja a cipője talpát. Ide igyekeztem a Fegyves penzióba, amely a Komáromban is ismert Pöschl család egyik tagjának á villájában van. A penzió nagyon nép* szerű volt és a bérlőjét, Salamon Ilonát mindenki szerelte és tisztelte. Itt teleped* íem meg. Innét a Vilma s'rand pár lépés volt csak. Itt kosztolt Kabos Gyula, a hires komikus. Itt volt Szatmáry Károly, egy erdélyi főszolgabíró és még sok ked* vés hölgy és férfi. Szóval kellemes kör* nyezet, kellemes idő kedvezett. Nekem ugyan kevés hasznomat vették, mert csak* nem állandóan a vízben voltam. Este azonban én is velük mókáztam. Volt sok fiatalember is köztük. Egyszer vacsora után kimentünk a ha* talmas terraszra. Engem agyon biztattak, hogy mondjak vicceket. Egyszercsak föl* siet a lépcsőn egy szőke tünemény, egy szőke csoda. El kell ismernem, hogy szebb volt, mint a diákköri ideál, a szőke Amálka. A fiatalság szinte falta a tekin* telével ezt a földre szállt angyalt. A hölgy leült a közeli asztalhoz és vacsorát kéri. A fiatalok azon tanakodtak, hogy lehelne megismerkedni a hölggyel olyan módon, amely nem látszana tolakodásnak. Én közben folytattam a viccelést és amikor észrevettem, hogy az elég hangosan mon* dott vicceimen a bájos hölgy is nevel, hogy lepipáljam a tétlenül tétovázó fiatal* ságol, odamentem a szőke csoda aszta* Iához, bemutaikoztam és megköszöntem, hogy szerény vicceim kacagásra derítették. Hellyel kínált meg. No, most következett a főtrükk, meg* tudni, hogy vaj’ ki ő és merre van ha* zája? Elővettem a noteszomat és azt mon* dottam: — Nyaralásomról cikkeket fogok írni és ön, bájos angyal is méltó helyet fog elfoglalni ezekben a cikkekben. Azt a lapszámot boldogan küldeném el. Legyen szives, írja be a pontos címét a note* szómba. A hölgy kedves mosollyal lett eleget, de amikor beírta nevét és címét, azt mondotta: — Adja csak még ide. Én válók az uramtól, hát a lánykori nevemet is odaírom. — Ilyen fiatal és már asszony, sőt nem* sokára elvált asszony lesz — mondottam csodálkozva. — Jaj hát ilyen az élet; sok örömöt kínál, de annál több keserűséget ad — mondotta mélyen sóhajtva. A vacsoráját szépen becsipegette az angyalka, aztán elbúcsúztunk, ő el.ibbent és én visszamentem az irigységtől púk* kadozó fiatalokhoz. — Lássátok, igy kell tolakodás nélkül megismerkedni a hölgyekkel. Közben az iránt érdeklődtek, hogy mit irt a noteszomba. — Hát az gyerekek keltőnk titka, azt már nem árulhatom el, indiszkréció volna egy hölgy titkát nyilvánosságra hozni — húztam még jobban a kiváncsiakat. Me* gyek és el is zárom, hogy el ne csenjétek tőlem. Bementem a szobámba és a na*
