Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-08-06 / 32. szám
6. oldal. KOMAROMI LAPOK — Uj .barlangokat fedeztek fel Pöstyén közelében. Az ismert sulovai sziklák között, mely a szlovákiai túristák kedvelt kirándulóhelye, egy új barlangot fedeztek fel. Ez a barlang annyira be van nőve, hogy emberi szem részére láthatatlan, s ez lehetett az oka, hogy eddig nem történtek tudományos lépések a barlang belsejének Jáku tatására^ Most szakértőkből álló bizottság fog a barlanghoz kiszállni Panks pozsonyi tanár vezetése alatt. — Magyar találmányok. Egész sereg magyar találmányról olvashattunk a héten. Egy budapesti orvos az őrültek gyógykezelése terén tett jelentős felfedezést, két pécsi fiatalember a hajók sebességének fokozására talált fel korszakalkotó berendezést, egy székely ember tiszta fából fabrikált óraremekművet és így tovább. Ezek a találmányok tanulságok a magyarság tehetsége és töretlen életereje mellett, amiely fontos szerepet biztosít számára ma is a nemzetek sorában. — Még 70.000 hadifogoly él az ázsiai Oroszország területén. Szibéria és Külső-Mongóüa távoli vidékein még körülbelül 70.000 volt hadifogoly él, akik a legutóbbi világháborúban az osztrák-magyar hadseregben küzdöttek és. a galíciai harctéren fogságba estek. Közülük egy, aki nemrég egy fogolytáborból elmenekülve Mandzsúrián át Európába utazott, elmondta, hogy a volt hadifoglyok legnagyobb része már letett arról a reményéről, hogy valaha is hazakerül és családjaik is holtnak yélik őket. Egy részük még a régi fogolytáborokban vagy munkatáborokban dolgozik, mások szibériai vagy mongol helységekben telepedtek le, új életet kezdtek, családot alapítottak és minden tekintetben hozzáhasonultak új környezetükhöz s eltemették régi életüket. 44 év óta fennálló férfi és női divatáru üzletemet a legmodernebb ízlésnek megfelelően átalakítottam és a legolcsóbb árakért árusítok. Krausz Samu, Komárom, Baross ucca <*. — A fürdés áldozata. Megrendítő szerencsétlenség történt a párkányi Duna fürdőben. Biricz Gyula famadi illetőségű 17 éves párkányi hentes inas többedmagával fürdött a Dunában. Azon a helyen sűrű rajokban fürödnek a párkányiak és a hely egyáltalában nem veszélyes, de a legény ke úgy'látszik mélyebben hatolt be és ott örvénybe kerülhetett, mert hirtelen elbukott. Azonnal segítségére siettek, de már nem tudták kimenteni a hullámsírból. Holttestét is csak hosszabb keresés után találták meg a helytől nagy távolságra. A szerencsétlen szülőknek ez volt egyetlen gyermekük. ' — Bő istenáldás. A Párkány melletti tanyán Termák József napszámos felesége hármas ikreket szült. Az újszülöttek nem maradtak életben, de az édesanya a legjobb egészségnek örvend a nehéz szülés után. — Véres összetűzések. Császár Ferenc nánai lakos ellen följelentést tett rokona, Császár Mária, akit Császár Ferenc egy összieszólalkozás alkalmával agyba-főbe vert úgy, hogy súlyos sérüléseket szenvedett. — Megverte az asszonyt. Stafankó Lajos, mocsi puszta i lakos régi haragosa volt Retkes Máriának. Bosszúból megtámadta az asszonyt és alaposan elverte. Súlyos sérüléseket szenvedett a megvert asszony. — Motorkerékpár balese*. Ehrent Lajos bátorkeszii és Mészáros Mihály érsekujvári ékszerész motorkerékpáron barangoltak Rimaszombat táján, ahol az országúton nekiment motorjuk egy au tortáik s mind a ketten súlyosan megsebesültek. Az első segélyt a rimaszombati kórházban nyújtották nekik. — Nagy tűzeset Udvardon. Udvard községben kigyulladt Istenes Rezső gazda udvarán a szalmakazal. A tűz pillanatok alatt átcsapott Gallé Kristóf szérűjére és ott is elhamvasztotta a kazlakat. A rekkenő hőségben az egész község nagy veszedelemben forgott és csak a tűzoltók emberfeletti munkájának köszönhető, hogy a tüzet el tudták fojtani. — Ókori lelet fürdés közben. Érsekújvár mellett a Nyitra folyóban fürdők régi korsókat találtak a folyam iszapjában. Az értékes leleteket az újvári múzeumba juttatták. Tépettfarkú kiihalacska Irta: Nehéz Ferenc. Rég volt, rég volt! Az a nyár még az ideinél is sokkal, de sokkal forróbb volt. A süttői hegyeken idő előtt csurrant meg a Csabagyöngye, az öreg Gerecse halványrózsaszínben tündöklőit át mihozzánk s a Duna pedig úgy sütött, hogy ha belementünk, a szívünk is csak forróbb lett tőle ... Hát azon a forró nyáron találkoztam először a nővel. ... A nő p>edig akkor kilencéves volt, magam pedig a tizediket tapostam. * Egyébiránt abban az időben a halászmesterséget folytattam a mocsi Dunaparton, kitünően jövedelmező foglalkozás volt, egy nap sokszor három füzér böklét is eladtam s minden füzérért kerek egy korona ütötte a markomat. Anyagilag tehát komolyan kezdtem talpraállani s minden jogalapom megvolt ahhoz, hogy szüret után végre oltárhoz vezessem Boldizsár Esztikét. Egy szép augusztusi reggel föl is tettem magamban, hogy tudtára adom elhatározásomat. Ahogy ‘leértem a Dunára, természetesen már ott várt a parton. 'Szemrevaló teremtés volt, akkora volt ámbár csak, hogy alig látszott ki a földből, de olyan kékek voltak a szemei, hogy ha beléjük néztem, ezermillió kék búzavirágot láttam, a haja pedig olyan volt, mintha egymarékba fogták volna az összes aranynapsugarat. Kezében kiskannát tartott s a tenyerén egy kövér, nagyhasú legyet vergődtetett, amit nekem fogott koránjában. Rámmosolygott édesen s a vállamról levette a peckeshorgomat. Kedves szokása volt, hogy az első legyet ő tűzte mindennap a horogtűmre. Pirinyóka ujjacskái ügyesen szúrták a tüt a légybe, azt is tudta, hogy a fején keresztül kell a hasába szúrni, aztán csöppecske kis piros ajkait összecsücsörítve még rá is köpdösött párszor a horogra nyársalt bőgőre: Apád, anyád idegyüjjön! mondta komolyan, bár nem hiszem, hogy a légy szüleire célzott volna, inkább a megfogandó első bökle famíliájára, tudniillik az első fogás alkalmával szoktuk mi halászok ezt a szólásmondást alkalmazni. Lehet ugyan, hogy Esztike még a tegnapi halak hozzátartozóira gondolt... Elég az hozzá: olyan boldog voltam ott mellette, hogy ha nem átallottam volna a világ előtt, hát menten agyoncsókoltam volna. De csak ennyit mondtam: — Megállj, Esztike, az ősszel megtartjuk a lakzit! — Milyen lakzit? — kérdezte kinyílt szemmel. — Hát az enyimet meg a tiedet! — mondtam neki s mivelhogy éppen lebukott a horgom dugója, úgy vágtam ki a peckest, hogy csak úgy puffant a homokon a végén való bökle. Esztike odaszaladt, leakasztotta a halat s belecsúsztatta a kannába. Én újból bevágtam a horgot. — Bizony, kedves, szüret után elveszlek! — mondtam ezenközben. — Csakhogy én nem megyek hozzád ! Visszakaptam a horgomat. Mintha szívemben akadt volna meg a szakállas tű. Megfordultam. Ott állt előttem Boldizsár Esztike, dlyan csöpp volt, hogy alig látszott ki a homokból, de úgy kacagott az a buzavirágkék szemepárja, olyan cudarul és olyan komiszul, hogy azt gondoltam, beleszédülök háttal a Dunába. — Nem gyüssz hozzám? — kérdeztem dadogva, csöndesen. — Hát nem szeretsz ? Fölvetette a szőke fejét. S felkacagott. Hangosan, hogy a süttői hegyek visszaverték a Duna másik feléről. Azt kérdezte: — Hát te szeretsz ? — Én? — állt meg bennem a szívdobogás. — Hogy én ? — Még semmivel sem mutattad meg, hogy szeretsz! Lehajtottam a fejemet. Zúgott körülöttem a világ. Rég volt, rég volt. Tízesztendős voltam s úgy éreztem, hogy erős vagyok. Olyan erős vagyok, mint a Szekérék előtt az a ménkü-magas lúcfenyő, amelyik már rá se hederít a gerecsei szélre. Én is kibírom a vihart! Kibírom a csipkésszoknyácskát is, meg a selyempántlikát is, ami ott lobog a szőke hajában, mindent kibírok én . .. úgy éreztem és mégis, mégis, látják, elcsúsztam. Mert ahogy összetalálkoztam abban a kis pöttömségben a nővel, hát elcsúsztam. Elvágódtam az én tízesztendős legénységemmel sután: az első női szeszélyen. Mondom, rég volt, rég volt. De kár is, hogy mégse ebből a tízesztendősbéli elcsúszásból vonogatom mostan is a tanulságot!... Akkor még megpróbálkoztam: — Hát nem emlékszel, hogy lehoztam a galambtojást a jegenye tetejéről? Hogy a süttői hegyekből piros almát loptam neked ? Hogy a ... De ő csak nevetett, nevetett gonoszul, végtelen cudarsággal. S egyszercsak odaugrott a kannához. Kikapta belőle azt a fickándozó halacskát. Megdöbbenve figyeltem az újabb gonoszságot. S ime: egy szakítással letépett a halacska farkából egy darabot. Mint mikor néha ketten is egy kannába raktuk a halakjat s hogy megismerjük, melyik kié, így jelöltük meg az egyik tulajdonát... És csak tovább kacagott szívemkínzó módon Boldizsár Esztike. És miközben magasra emelte a megjelölt halacskát, ezt mondta nekem, a nyomorultnak: Ha ezt újra kihalászod, akkor elhiszem, hogy szeretsz! És belehajította a halat a Dunába, egy pillanat, már el is tűnt a víz fenekén ... Ott álltam gyarlóságommal a parton, a szívem elvétve mozdult csak s a fejem mélyen lekonyult a mellemre. Tudtam már, hogy minden álmom, minden boldogságom elúszott azzal a tépettfarkú halacskával. S mégis, fogtam hirtelen a horgomat, bevágtam a Dunába. Egyidejűleg pedig összekoccantottam a fogaim s a szememet odavillantottam afelé a talpig kegyetlenség felé s azt kiáltottam neki: — Hát azért is kifogom, a teremtésit ! Esztike odabújt hozzám, belecsimpaszkodott a karomba s feszülten nézte a dugót. Először arra gondoltam, hogy ellököm magamtól, belelököm a Dunába, belefojtom a komiszt, de aztán úgy határoztam, hogy nem teszek ilyen csekélységet, inkább kifogom a csapottfarkú böklét, az arcába vágom neki s ott hagyom faképnél. És ezt mondom: — Itt van, de tudd meg, hogy mégse veszlek el! A dugó lebukott, egy bökle szállt a part felé. Esztike kacagott: —- Nem az én halacskám ! Ismét behajítottam a horgot. _______ ____1938. augusztus1 6. \ Valami ezerszer behajítottam. Hiába. Attól a sok kacagástól úgy összetépődött, olyan nyomorult lett a szívem, hogy csodálkozom rajta, hogy eddig kibírtam. Pedig rég volt, rég volt! Boldizsár Esztikét sose hagytam faképnél, mégis másnak lett a felesége ... A Komáromi Ház- és Telektulajdonosok Egyesületének közleménye Igen gyakori, úgyszólván mindennapi eset, hogy a lakó nem fizeti meg a házbért a háztulajdonosnafk s nem tartozik a ritkaságok közé, hogy már több hónapi lakbérrel is hátralékban van. Ilyen esetben a háztulajdonosok legnagyobb része, — mert hát mit csinálhatna egyebet, — felmond a lakónak s esetleg bírói úton is kéri a kilakoltatását. A bíróság a különben szabályszerű beadvány alapján a következő negyedévre ki is mondja a kilakoltatást, azonban a lakónak szóbeli tárgyalás megtartására irányuló kérelme folytán a tárgyalást elrendelve, arra határnapot tűz ki, ezzel tehát az ügy, mint látjuk, elhúzódik, de elhúzódhatilc még tovább is, mert hiszen a bíróság még adhat a lakónak egy, sőt két ízben is halasztást. Vagyis ilyként a lakó egy, sőt két negyedévig is kihúzhatja az ottmaradást és élvezheti az ingyenes lakást. Ingyenesnek mondjuk, mert az ilyen lakó, aki eddig nem fizetett, ezután még kevésbbé fizfet, s legtöbbje nem is tud s meg sem vehető rajta. A háztulajdonos pedig tehetetlenül kénytelen tűrni az ilyen lakót s fizetni az amúgy is tetemes adókat, szóval az egyébként is legjobban sújtott háztulajdonos osztály még az igazsága mellett is a károsult marad. Csakhogy nem egészen így áll a dolog! A háztulajdonosoknak sem szabad az érdekeiket sutba dobni s tétlenül maradni. Ilyen és hasonló esetben nagyon ajánljuk a háztulajdonosoknak, hogy a fizetni nem akaró lakóval szemben a szerződés megszüntetése iránti eljárást indítsák1 meg. Mert azon tény által, hogy a lakó a házbért nem fizeti, s esetleg már több részlettel is tartozik, megszegte a szerződést, miáltal az hatályát vesztvén, megszűnt kötelező erővel bírni. A szerződés megszüntetése iránti eljárást ki-ki maga egyszerű kérvényalakjában beadhatja a járásbíróságnál, de tanácsosabb, ha ilyen esetben jogi tanácsadónkhoz fordulnak. A bíróság minden ilyen esetben a szerződés megszűnését s a lakás azonnali kiürítését fogja kimondani. Bocz Béta. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, akik felejthe* teilen drága jó édesanyánk, testvérünk, nagyanyánk őzv. Hegedűs Ferencné •zül. Sxentandray Klára július 31*én végbement feme» lésén megjelentek, koszorúval, virággal vagy más módon nyíl* vánították részvétüket, ezúton mondunk hálás köszönetét. Komárom, 1938. aug. 4. A gyászoló család. Köszönetnyilvánítás. Mindazoknak, akik felejthe« teilen jó feleségem, illetve édes« anyánk Juriga Anialné szül. Papp Etel temetésén megjelentek, rava« tálára koszorút és virágot he« lyeztek, vagy részvétüknek más módon kifejezést adtak, ezúton fejezzük ki hálás köszönetünket. Komárom, 1938. aug. 3. Juriga Antal á* gyermekei. No IV. 383/38/3. Hirdetmény. A komárnoi kerületi bíróság közhírré teszi, hogy Csicsó község határában fekvő, Gözüerdő, öntés, Zátonyok, Haminádas, Ásási rétek, Uradalmi állománydülő és Kécspuszlai dűlőkben vezető csatorna és ezzel határos parcellákból kisajátított ingatlanrészek kártalanítási összegének megállapítása céljából az 1881. évi XLI. t. c. 46. és köv. §»ai alapján kártalanítási eljárást indított meg és a tárgyalás határnapját 4938. éri augusztus hó 9. és 40. napjánák délelőtt 8 órájára tűzte ki a csicsói községházához, melyre az összes érdekelteket ezúton is megidézi. Az érdekelteket figyelmezteti, hogy meg nem jelenésük nem gátolja az érdem« leges határozat meghozatalát és hogy az egyes érdekeltek ki nem értesítése vagy a tárgyalásról való elmaradásuk miatt igazolásnak helye nincs. A távollevők és ismeretlen helyen tartózkodók részére ügygondnokul Csicsó község biráját nevezi ki. A komárnoi kerületi bíróság IV. ügyosztálya, 1938 július hó 15«én Dr. CssolODsk) s. k. bírósági tanácsos. A kiadmány hiteléül: Hflriftdh s. k. irodavezető.
