Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-07-23 / 30. szám

2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1938. július 23. gyorsan segít a végtagok és az izületi fájdalmaknál, fejfájásnál és meghűléseknél. Legyen biza­lommal aTogal iránt. Egy kísérlet meggyőzi. Számtalan or» ősi elis­merés. Az összes gyógyszertá­rakba n Kí 12'- és 215Ü á rt>a n k a p h ató.1 nás papirbankjegyeknek személyenként 300 koronát meghaladó összegben va­ló behozatalát. Ez a tilalom a jövő­ben az olyan külföldi utasokra is vo­natkozik, akik Csehszlovákiába érkez­nek. Amennyiben a külföldről érkező utas 300 koronánál nagyobb összegű cseh­szlovák 50 koronás és nagyobb bank­jegyeket, valamint érc és papír 10 és 20 koronásokat hoz magával, úgy kö­teles a határmenti ellenőrző közegek nyugtája ellenében a pénzt beszolgál­tatni, amelyet azután saját költségére és az általa megadott címre visszakül­denek külföldre. Ugyanez vonatkozik a csehszlovák fizetési eszközöknek az átutaló forgalomban való, használatára is. A határmenti ellenőrző közeg kö­teles az utas által megadott külföldi címre a fölös pénzösszeget visszakül­deni. A csehszlovák fizetési eszközök be­hozatalára a határmenti utasforgalom­ban személyenkint és naponkint 30 koronás összeget állapítottak meg, amely összeg azonban vasár- és ünnep­napokon 100 koronára emelhető. Ugyanez vonatkozik a vasár- és ün­nepnapokat megelőző napokra is. A fizetési eszközök kivitelére vo­natkozó előírások az utazási forgalom­ban elvben változatlanok. A csehszlo­vák fizetési eszközök (50 koronás és magasabb bankjegyek) kivitele tovább­ra is tilos. Csehszlovák érc és papír 10 és 20 koronásokat a továbbra is érvényben levő szabad ezerkoronás ha­táron belül csupán 300, illetve 500 ko­ronás összegben lehet személyenként külföldre vinni. A határmenti forga­lomban a naponkint 30 koronás határ továbbra is érvényben marad, míg bi­zonyos napokra (ünnepnapok és ün­nepnapokat megelőző hétköznapok) 100 koronát vihet magával a határ­menti utas. A határmenti forgalomban kivitt pénzösszeget be kell vezettetni a »határmenti pénzkiviteli jegyzékébe, míg a rendes utasforgalomban az út­levélhez mellékelt »valutakiutalási jegy­zékbe« kell a kivitt pénzösszeget beje­gyeztetni. A külföldről Csehszlovákiába érkező csehszlovák fizetési eszközöket, ameny­­nyiben ezeket nem engedélyezte a pénz­ügyminisztérium, a címzett költségére vagy vissza kell küldeni a külföldi feladónak, vagy pedig be kell szolgál­tatni a postatakarékpénztárnál lévő, a külföldiek javára létesített kamatmen­tes számlára. A posta köteles meggyőződni arról, hogy a külföldről Csehszlovákiába ér­kező pénzeslevelek nem tartalmaznak-e csehszlovák fizetési eszközöket. Ezért minden külföldről érkező pénzeslevelet a címzett a kézbesítő jelenlétében köte­les felbontani és ha bebizonyosodik, hogy a levélben csehszlovák fizetési (eszköz volt, úgy a levél nem kézbesít­hető. A címzett bizonyos határidőn be­lül gondoskodhatik arról, hogy a pén­zeslevélben levő csehszlovák fizetési eszközöket újból visszaküldjék a fel-Léva országraszóló, nagy művészi esemény előtt áll. A SzMKE lévai fi­ókja ugyanis elhatározta, hogy szabad­téri színjátékok keretében bemutatja a magyar színpadi irodalom legszebb da­rabjait és ezt a páratlanul merész, de ezt a páratlanul merész, de annál ra­gyogóbb és grandiózus tervét a János Vitéz előadásával indítja el. Augusztus 13 és 14-én fog lezajlani Léva törté­nelmi nevezetességű faterén ez a ra­gyogó, nagy magyar kultúresemány, amelynek hírét lángoló lelkesedéssel és őszinte örömmel fogadta az egész ma­gyar társadalom, úgy Szlovákiában, mint Kárpátalján. Hogyha augusztus 13-án vagy 14-én esetleg kedveződen idő megzavarná az előadást, a rende­zőség tervbe vette, hogy akkor az elő­adást augusztus 15-én, Nagyboldog­asszony ünnepén tartják meg. Szakértők megállapítása szerint Lé­va főtere a legideálisabb hely szabad­téri játékok számára. 140 cm-es emel­kedése, nagyszerű akusztikája valóság­gal predesztinálja erre. Nagyságra pe­dig a lévai főtér nagyobb a szegedi szabadtéri játékok terénél. A napokban már megkezdik a hatal­mas méretű színpad és öltözőhelyisé­gek építését és a nézőtéren 6000 ülő­helyet állítanak. A torlódások elkerü­lése céljából minden hely-csoport ré­szére külön pénztárak lesznek felál­lítva. A szabadtéri játékokon résztvevő közönség részére büffék fognak ren­delkezésre állani és az egyes felvoná­sok között megfelelő idő lesz a vacsora elfogyasztására is. A János vitéz vezető szerepeit a bu­dapesti Operaház prominens tagjai fog­ják játszani. János vitézt Hámory Im­re adja, aki ezt a szerepet a János vi­téz operaházi bemutatóján is játszotta. Iluska szerepét Gere Lola, a király­kisasszonyt Szabó Ilonka, a magyar Operaház kitűnő énekesnői adják. A többi nagyobb szerepek szintén jó ke­zekben lesznek. Bagót Gárdonyi Lász­pénztárnál beszolgáltassák a fentemlí­­tett számlára. Hasonlóan kell eljárni a postaközegeknek a külföldről érkező más küldemények kézbesítésénél, ha az a gyanújuk, hogy csehszlovák fizetési eszközöket tartalmaznak. Amennyiben a címzett csehszlovák fizetési eszközöket más úton kap, mint postáit, úgy köteles három napon be­lül erről jelentést tenni a Nemzeti Banknak és egyidejűleg beszolgáltatni valamennyi adatokat. A Nemzeti Bank dönt afelől, hogy ezekkel a fizetési eszközökkel mi történjék. ló, a nyugatszlovákiai magyar színtár­sulat jóhangú énekese, a francia királyt a kitűnő Mihályi Ernő, a boszorkányt Mihályi Vilcsi, a strázsamestert a bu­dapesti Törzs Miklós és Baríolót Me­­gyery Ferenc, a Földes-színtársulat tag­ja fogja alakítani. Az előadás grandió­zus méretű lesz, hogy csak egyet em­lítsünk, pl. a csataje'enetben 80 lovas is részt vesz, ami páratlanul ragyogó kép lesz. A művészekhez felsorakoznak a jobb­nál jobb műkedvelők és az elsőrendű zenekar, amelyet Fischer Károly, az országos nevű kitűnő muzsikus fog di­rigálni. Az ilyen kiváló művészek szereplése mellett a szabadtéri előadások sikere már előre is adva van, mert nagy mér­tékben biztosítják a szereplők az elő­adás értékét és annak magas nívóját. Bizonyára a 1 egnagyobb szenzáció erejével fog hatni az a bejelentés, hogy az előadás dr. Németh Antal, a buda­pesti Nemzeti Színház igazgatójának művészi i ámítása mel'ett fog folyni és a rendezők: Sarlay Imre, a szegedi szabadtéri játékok egyik volt rendező­je, továbbá Mihályi Ernő, mindkettő a PR. Sanatorium epebetegek és epekövesek részére KARLSBAD, VILLA HUNGÁRIA, Dr. JAKUBOVITS. A gyógy kúra tartama 2—3 hét nyugatszlovákiai színtársulat ismert tagja. A színpadot és a nagyszerű díszlete­ket Ladvenicza János, pozsonyi színhá­zi építész és tervező tervei szerint ké­szítik. A helyárakat az óriási költségek el­lenére is igen méltányosan állapította meg a rendezőség. Az ülőhelyek 20.—, 15.-—, 10— és 6.— koronás árban, míg az állóhely 3 koronában van megálla­pítva. Célszerű lenne, hogyha a szabadtéri játékokra Lévára érkező vendégek egyes városokban, vagy községekben csoportokba szervezkednének, amely esetben kedvezményes árú vasúti uta­zásra szerezhetnének igényt. Megálla­pítható, hogy úgy Szlovákiában, mint Kárpátalján óriási érdeklődés nyilvánul meg a lévai szabadtéri játékok iránt, amelyek védnökségét a magyar társa­dalom vezető egyéniségei vállalták. A SzMKE lévai szervezetének úttörő munkássága, amelynek már a 3 év előtti lévai Gyöngyösbokréta megren­dezésével is jelét adta, szinte páratla­nul áll Szlovákia kultúréletében és meg­érdemli a legme'egebb támogatást és a legfényesebb sikert. Egy nap a komáromi strandon Kitűnő, selymes, surranó víz, pormen­tes, tiszta, üdítő levegő, puha homok, bársonyos pázsit, ragyogó napsütés, enyhe árnyék, kellemes szórakozás fo­gadja a látngatőt. Komáromban még mindig nem tud­ják elegen, hogy a városi strandfür­dő a legkellemesebb, egészséges és mi­vel a' pőstyéni és teplici gyógyvizek beleömlenek, tehát gyógyító hatású fürdő messze vidéken, mert ha elegen tudnák, akkor mindenki künn lubics­­kolna a vágdunai strandon, amelyet Karle Sándor bencéstanár cserkészei­vel fedezett fel ezelőtt negyedszázad­dal. Eleven, zsibongó élet pezseg ott künn a vizparti homokban, pázsiton, az árnyas fák alatt és a vízben, amely kellemes, nem hideg és mégis üdítő, felfrissítő. A víz tükrén nemcsak a fürdőzők, úszók fejei siklanak ides­tova, hanem evezős, vontatós, vitorlás és motorcsónakok is tarkítják a víz tükrét. A gyakori gőz- és motorhajók pedig valóságos Gellért-fürdőbeli hul­lámfürdőt varázslanak a vízre. Ha hajó közeledtét veszik észre a parton heve­­részők, gyors iramban mennek a víz­be, hogy a hullámverés élvezetéből ki­vegyék a részüket. Akinek nem kell a selymes homok, puha pázsit fekvésre, pihenésre, ké­nyelmes padok adnak ülő és fekvő helyet. A fenyőkorlátokkal határolt részen adónak, vagy pedig a postatakarek-A lévai szabadtéri Játékok megnyitása János Vitéz augusztus 43mán és 44-én! iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimsmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiii iiiiiiiii(iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii;iiiiiiiiiii:niiiiiiiiiiiiiimiiiimmiiiiiumiiiiiiimiiiíiimiiiimmiiiimimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiH Terescsényi György: Mikor a tűz legel Olyan meleg július volt akkor, hogy a pusztai tanyák tetején a forróság szinte a szegekről pattogtatta le a zsindelyeket. Szerencsére kazlakban állott már az élet s a hőség ha nagy kárt is csinált a ka­pásokban, legalább a gabona szemeit nem pergette tovább. A szérűkben és a tanyaudvarokon mindenütt csépeltek már és Csonka Bukócza Illés gépje, amelyi­ket bérbe szoktak felfogadni a környéki birtokosok, ugyancsak dolgozott már, sorbaj árva tanyáról-tanyára. Az ilyen nagyon száraz esztendőben óhatatlan előadja magát valamilyen tűz­­veszedelem. Nem lehet azt mondani, hogy egymagában a hanyagság volna az oka ennek, hiszen a nép nagyon vigyáz, a maga életét védi. Dehát elég ilyenkor egy rosszul eltaposott gyufaszál, egy el­dobott bagóvég, sőt néha még ennyi sem kell. Vannak a föld színén akárhol ap­ró üvegcserepek, a nap sugarait össze­gyűjtő csillámok, a széles nagy határban ki győzné azokat mind fölcsipkedni kö­römmel. Feküdjék csak egy ilyen hit­vány üvegcserép véletlenül úgy, hogy a rajta átsütő sugarak ereje egy pontra tűzzön, bújjon csak a cserép alá valami száraz muharszár, valami elhalt és tap­­lópudvás bógáncsszárnak bár akár egy bolyha vessen csak lobbot, kész a pusz­tai tűz! így támad fel sokszor, messzi, üres te­rületeken, a lesült legelőkön, amiken ét­ien és szomjan döglött már a sáska is. A Jóisten a tudója annak, ki gyújtotta meg ezeket, az ember legtöbbször már csak a nyomát veszi észre a tűznek. Sza­bálytalan fekete foltokat lehet néha látni a pusztaságban, olyan helyeken, ahová fel sem hajtják már a marhát, távol, a nagy, döglött szíklegelők kellős közepé­ben. Csodálkozva bámulja aztán az em­ber az ilyen foltokat. Pásztortűznek nyo­ma sincs a közelben, hogyan gyulladtak ki mégis ? Igaz ugyan az is, hogy az ilyen tűz addig él csak, ameddig ennivalót talál. A nedvesebb fűszálakkal, az élő tarack­kal, a húnyoros, csorbókás legelőfol­tokkal már nem birkózhatik meg. Em­beri kéz beavatkozása nélkül is elalszik az ilyen tűz, mert a néma természet is meg tudja magát védeni valamiképpen. Olyanféle dolog ez, mint amikor a vas­pályák mellett, a mozdonyok kipattogó szikráitól tüzet fog a száraz töltésoldal borostája. Szabálytalan foltokat harap­­dálnak ki olyan helyeken a legelő lán­gok, de a mélyebb részek lapubokrai, az útifüvek és a bürkök maguktól el szok­ták oltani. Ezért aztán nagyon is java­solható, ha a gazda két-három vonalat húz keresztbe a tarlóján ekével s azt a kifordított csekély barázdagátat veti oda a tűz akadályának. Ezen aztán nem tud keresztül nyalakodni s a távolabb álló keresztek sora megmenekül. Ez mind nagyon szép, de azért lcgfő­­kép mégis vigyázni kell. A pusztai kapi­tányok minden esztendőben jóelőre fi­gyelmeztetik a népet és volt idő, ami­kor némelybe őrs, teszem azt a porgányi, ahol sűrűn előadták magukat ilyen tűz­­veszedelmek, külön járatokat is indítot­tak, felülvizsgálták. a csépléseket s ki­verték a hordó, meg a cséplő emberek szájából a pipát. Volt akkor ott égy őrsparancsnok, egy nagy, erős, fekete ember. Úgy hívták, hogy Halápi Pál. Ő maga nem volt do­hányos, mégis megcsinálták a nevével a játékos mondást: »Ahol az a sárga kiáll, Ott pipál a Halápi Pál.« Az a sárga egy pingált bádoglap volt, rajta a város címere és ki volt dugva, mint valami üzlettábla a> kis tanyai őrs­ház eresze alá. Halápi, az már igaz, nagy tekintélyt tartott fönn, lovon járta a ha­tárt és nagyon értette, miként kell bánni a kívíilvaló emberekkel. Evvel a Halápival történt meg az alábbi eset: Egy rekkenő júliusi délelőtt, úgy fél­tíz óra tájban, lóhalálában futott be az őrsre egy parasztember. — Jaj Istenem! Jaj nekem... Hápogott, fulladozott s kifelé mutoga­tott a határba. Egy szál rendőr bóbiskolt az őrszobában és Halápi hátul babrált valamit a színek között. — Mi az ? Mi a baj ? De a paraszt csak karattyol, liheg és fulladozik. Előszalad Halápi és látja, hogy valami veszedelem hírhozója a gyá­moltalan. Ingénél fogva elkapja és be­le akarja rázni a lelket: Beszélj hát, ebadta! Zsivány? Ve­­szettkutya ? Tűz? De a paraszt az erős marok szorítása alatt, no meg a hirtelen szaladástól, ösz­­szenyaklik s úgy tesz, mintha el akarna ájulni.- Vizet a pofájába! — mondja Halá­pi s ugrik is mindjárt Tari, a pusztázó. Nyakonlöttyentik, erre magához tér. Két szeme kidülled, mint a nyársonsülő halé, de végre ki tudja mondani, mintha a lelkét adná ki: — Tűz!... Húsz kereszt árpa!... A szérű mellett!- Híjjnye, azanyád! — bődül el Ha­lápi, mert ennek fele se tréfa. Mintha az egész határ lobbot vetett volna, a szörnyű szót mindannyian is­métlik.-— Tűz! Tűz! Tűz! Riadt gyorsasággal rohannak a má­sodpercek és mindegyikben cselekedni kell. Kétségbeesett és mégis józan biz­tonsággal valamit tenni kell, mert min­den másodperc, minden pillanat életet tét jelent, vagy végveszedelmet.- Ott! Ott! — kiáltja most valaki. Halápi a szeme elé ernyőzi a kezét és látja, hogy a Börcsök-tanya iránt füst­pászma csavarog fölfelé az égre ... Hála tenéked Boldogságos Szűz, hogy alig lengedezik a szél... Két kilométernyi

Next

/
Oldalképek
Tartalom