Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-01-15 / 3. szám

2. oldal. KOMÁROMI LAPOK Megnyugtató bizonyítékok hiányában telmentette a bíróság dr. Krausz Arthur orvost a névtelen levélírás vádja alól Egész napos, izgalmas tárgyalás, szembesítésekkel Komárom, — jan. 14. Komárom város közvéleményét sokáig izgalomban tartotta az a kínos és minősíthetetlen névtelen le­vél-ügy, amelynek Aúgére most tett a kerületi bíróság pontot. Még tavaly előtt ősszel történt, hogy az országos elnök, Országh József egy elferdített írású levelet kapott, Horváth János aláírással, amely levélben furcsa vá­dak voltak: dr. Singer Dezsőt, a komáromi kór­ház akkori belgyógyász főorvosát rá­galmazta meg a titokzatos Horváth János azzal, hogy 1931-ben hibásan alkalmazott calci um-inj akciókkal nyolc ember halálát okozta. A levél erősen szubjektív volt, mert nemcsak informált, hanem rögtön tá­madott is: a levélíró »bízott« benne, hogy ezekután a főorvost elbocsájtják állásából, ha pedig nem tennék. a levélíró gondoskodni fog arról, hogy az ügy a nyilvánosság elé ke­rüljön, mert »az ilyen alattomos zsidó nem lehet kórház vezetője.« A levél illetékes körökben érthető megrökönyödést kellett, mert nem ez volt az első eset. hogy komáromi orvos ellen feljelentő le­vél érkezett: néhány évvel ezelőtt dr. Göndör Ábris ellen írtak két le­velet, akkor Krcsmár Ján aláírással. Az országos elnök a dr. Singer ellen írt levelet áttette a komáromi járási hivatalhoz, itt nagy titokban nyomoz-A magas nő Irta: Móricz Virág. Nagyon hideg voll. A szél dühösen fújt bele a kéménybe és óriás gom­bolyagban lőtte ki a kormos füstöt a vaskályhából. Feri lehetetlenül állt a kályha előli és szeretett volna bele­rúgni mérgében, ahogy perccnkint köpte tele korommal a levegőt. Nincs más mit tenni, ki kell nyitni az abla­kot. A műteremablak telefestve jégvirá­gokkal. Nehezen enged, két kézzel kell ráncigálni, míg kinyílik. Megla­zult rajta egy sor gitt és mozogva zörren az ablaktábla. A szél őrült erővel vágott be, ahogy az ablak ki­nyílt s széttépte a rajzpapírokat, ki­sebb s könnyebb tárgyakat a helyi­ségben. Összeharapta a fogát, tombol­va rohant körül a kis tetőszobában és szedegette a holmiját a földről. A kályha újra kicsapott, mint egy ágyú, korombombát hányt, éppen most, mikor dísztakarításra asszony járt itt egész délelőtt, másfél pengő­ért. Feri seprőt és rongyot hozott a benyílóból, szétmázolta a kormot a padlón és bútorokon. Újra be kell fűteni. Talán már a szél is csendesebb. Csakhogy nincs szén. MosL vagy szenet vesz a két pengőn, amit cigarettára és süte­ményre lett félre, vagy hideg marad a szoba s akkor nincs az a forró tea, az a tüzes vallomás, mi Rikát fel­melegítse. Hiszen még a langyos le­vegőben is úgy tud vacogni vékony és kicsi teste, hogy rossz nézni. Még a szemét is becsukja, mert a szem­golyói is fáznak. Gyalázatos fázós ter­mészete van Bikának. És egy óra múlva itt lesz. Vagyis azonnal szenet kell teremteni. Elindult kalap, kabát nélkül le a lépcsőn. Le, egész az első emeletig, ott becsengetett Tiborhoz, a mfíkriti­­kushoz. Hogy éppen most jött haza a fogorvos úr és még ebédel. Beült a váróba. Mert Tibor egyelőre fogorvos, s csak szívügye a művészek megítélése és pártfogolása. Feri két festményét és három rajzát nézegette a várószo­ni kezdtek s a járási hivatal, a kor­mánybiztosság s a rendőrfőnökség elő­ször azt igyekezett megállapítani, mennyiben igaz az a bizonyos tömeges emberhalál a kórházban. A teljes ti­tokban lefolytatott vizsgálat. amely­nek alkalmával az országos elnök is lenn járt Komáromban. elégtételt szolgáltatott a megvádolt főorvosnak, dr. Singer Dezsőnek s megállapították, hogy sem a kér­déses esztendőben, sem azelőtt, sem azután nem történt ilyen gyanús, löm eg es em bér halál. Egyetlen egy gyanús haláleset történt, injekció után. egy tüdőbajos ember­nél, ezt azonban annakidején dr. Sin­ger Dezső és a kórház igazgatósága azonnal jelentette az ügyészségen s a dolog tisztázódott. Singer dr. csak a vizsgálat után tudta meg. milyen hajsza folyik el­lene: érthető elkeseredéssel értesült er­ről. Nemsokára kinevezték a kórház igazgatójának s így teljes' igazságot szolgáltattak neki. Ki irta a levelet ? Ezekután ki kellett deríteni, hogy ki írta a levelet, kinek érdekében ál­lott a főorvos megvádolása? Dr. Singer Dezső főorvos ismeret­len tettes ellen tett feljelentést. A rendőrség nyomozott s a nyomozás adatai. nagy meglepetésre„ úgy szóllak. h%gy a levelet egy orvos­­kolléga. dr. Krausz Artúr írta. ha falán s előnyösebb helyei kere­sett nekik, a világításnak megfelelő­en átakasztotta. Körűié levett a fal­ról minden amatőr mázolmányí. Tibor csámcsogva jött, gyanakodva fogadta és ánizsos cukorral kínálta, mert a rendelőben nem szabad do­hányozni. Fáj a fogad? kérdezte. — Dehogy. Idehallgass, megvan a magas nőd! Ne beszélj? a fogorvos hi­tetlenül üli le mellé. Száznyolcvanegy centi magas és sötétvörös haja van. Táncosnő. Na? Mit szólsz? Mondhatom neked, gra­tulálok, remek Ízlésed van. Olyan a teste, mint a legkisebb nőé, olyan graciőz, csak felnagyított. Felséges. Tibor orra remegett, gyerekesen el­látottá húsos száját, előrehajolt, s igazolást követelt. — Én mindjárt gyanakodtam, hogy ez csak a te táncosnőd lehet. De teg­nap, mikor fenn volt nálam, meg­látta a lépcsőházban a névtábládat, s elmesélte, hogy ismer téged. — Hogy került hozzád? Hazudsz. — Kikérem magamnak. Látla a tár­latomat. Éppen te beszélted rá, hogy járjon tárlatokra, mert a festészet és a tánc rokonművészet. Plakátot festek neki. öt. Tüzes kék háttér, mondjuk függöny előtt, sárga muszlinfátyolban forog és vö­rös haja lobog. Gondolod, hogy sike­re lesz Párisban? Ott használja fel. Ott sokszorosítják. Biztos siker, nem? — És ma jön hozzád? — Hétkor itt lesz. Feljössz. Csak úgy véletlenül.- Hatig rendelek. Pont jó. Hétre feljövök. Fantasztikus! Egy ilyen re­mek nő egy ilyen piszkos, vacak mű­teremben! Látod, én tudtam, ennek a nőnek van érzéke a művészet iránt. Te mégis csak tehetséges vagy, ha neki tetszenek a képeid. Mondd és mi van nálad? — Hideg. — Igen, persze, megfázik. Nem ha­ragszol meg, ha némi fái és szenet küldetek fel hozzád? És valami uzson­nát? És vörös rózsát, azt szereti... De nem csapsz be, mondd, esküdj! A terhelő adartok őellefte szóltak s az eljárás dr. Krausz Artur elten, ha­mis vád terjesztése címén, megindult. Az ügy kipattant s az újságok is szel­lőztették. Több közös v jóbarát békés utón kívánta elintézni az ügyet a két orvos között, de a tárgyalások meg­hiúsultak, a felek álláspontjait nem lehetett összehangolni. Krausz dr. a kihallgatás alkalmával tagadta, hogy ő irta volna a levelet, tagadta, azt is, hogy valakit felhatal­mazott volna a közvetítéssel. A terhelő adatok alapján azonban az ügyészség egyenesen dr. Krausz Arturt vádolta a levél írásával. így került az ügy törvényszéki tárgyalás elé. A tárgyalás 1938. évi december hó ÍO-én. hét­főn tárgyalta, nagy érdeklődés mellett az ügyet a kerületi bíróság dr. Soós-tanácsa. Az érdeklődés akkora voll, hogy jegyeket kellett kiadni. Az elnök ismertette a vádat dr. Krausz Artúr előtt, aki tagadta, hogv a Hor­váth János aláírású levelet ő írta vol­na. Úgyszintén egyéni akciónak tar­­tolla azt is. hogy barátai közvetítőként léptek föl közötte s dr. Singer Dezső között.,ő erre felhatalmazást senkinek nem adott, Dr, Singer Dezső és. ügy­védje,, dr. Raab .Mihály olyan feltétele­ket szabott, amilyeneket betartani nem volt módjában, — Altra akartak kérni, mondotta dr. Krausz Artur többek között. hogy ismerjem be a levél szerző­ségét,. kérjek bocsánatot, vonuljak vissza a közélettől, mondjak le a hitközségi elnökségről s adjak na­gyobb összeget jótékony célra. Ezt nem teltem meg. Ezekután dr. Singer Dezsőt, a sér­tettet. hallgatták ki általános figyelem mellett. — Mindenekelőtt, mondotta dr. Singer Dezső, — ki kell jelentenem, hogy ellenséges érzület nem vezérel senki ellen, megértek mindenkit még akkor is, ha tettét csak bonyolult lé­lektani vizsgálat utón lehet megmagya­— Miért hazudnék? Hát kértem tő­led valamit? A fogorvos azonnal telefonált min­denért s legjobban szerette volna fel­ajánlani a maga lakását műteremnek, de.Ffíri megmagyarázta, hogy az le­li cftlfe Megbeszélték, hogy hétre olt Mesz s Feri vágtatott fel a hatodik emeld rb. Csak éppen hozták a szenei, fát, a süteményt és a rózsát, csak éppen befűtötl, mikor megjött Bika. Jaj, de hideg van itt! mondta és fázósan összehúzta magán a kabát­ját. Bika oly kicsi volt, oly törékeny és édes, hogy Feri felkapta, körültán­colta vele a kályhát és addig bolon­dozott, míg a verekedésben és neve­tésben kimelegedtek, sikerült lekö­nyörögni apró kis testéről a nagy meleg bundát. Feri teát főzött, bele­­töltötte a lányba, elé szórta a sütemé­nyes csomagot, ölébe nyomta a vörös rózsát papirosostól és lázas sietséggel hozzáfogott festeni, rajzolni, össze­vissza csapkodta a szilieket, foltokat, fantasztikus apró vonalakból állította össze az egész kompozíciót s közben be nem állt a szája, hogy megmagya­rázza, ezekkel az apró vonalakkal akarja kifejezni Rika kedves, édes, gyönyörű piciségét, furcsa apró moz­dulatait, csodálatosan elaprózott éte­lét, mindent, ami oly édes és szeretni­való és ő annyira szereti, hogy min­denre képes lenne érte. A lány idegesen hallgatta a fecse­gést, bizsergető, jó érzés volt a ra­jongó áradat, ami ebből a kedves bolondból úgy áradt, s görcsös moz­dulatlansággal ült modellt, míg el nem gémberedtek a tagjai és meg nem fagyott a lába a tüzeskék füg­göny aljában. Akkor felugrott, leszórta az öléből a sok szemetet s megnézte a képet. Feri visszahúzta, távlatból kell nézni, magyarázta. A lány rábámult a tarka, kaleidoszkópszerűen összerázott szín­­csomóra és kétségbeesetten kereste rajta sajátmagát. — Na? Rika édes, ugy-e jó? Mit szól, nézze, itt ez a gondolat milj’en szép. Rika édes, ez a maga egyénisé­ge. Soha, érti, soha nem reméltem, rázni, sajnálom, hogy így történt ás. sajnálom a levélírót,, hogy ilyenre ve­temedett. Majd előadta. Hogy a háború előtt együtt dolgoztak a komáromi kórház­ban, mint alorvosok, majd ö a harc­térre ment, dr. Krausz Artur itthon maradt. 1925-ben időszerűvé vált a kórházi főorvosi állás, betöltése s. ket­ten pályáztak: dr. Krausz és dr. Sin­ger. Az állást dr. Singer nyerte el s éggideig feszültté váll közöttük or viszony. Később a feszültség elsi­mult, a viszony ismét normális lett közöltük. Nyugodt lelkiismerettel állíthatja, hogy, semmiféle okot nem szolgáltatott ar­ra, hogy ilyen levelet írjanak ellene. .A kérdéses levelet a kormánybiztos­nál látta. Soltész Pál és dr: Mezey Já­nos társaságában. — Az írás ismerős voll. mondotta dr. Singer Dezső, — s mikor meg­mutatták. néhány percnyi kínos pau­za állott be a szobában. S- ekkor vé­giggondoltam az életemet;. S arra gondoltam, lehet-e ember ennyire gonosz, ennyire rosszindu­latú, hogy embertársának ily módim akarja •« vesztét? S tehet-e egyálta­lán orvoskolléga ilyené Mert az íráshó! arra gyanakodtam, hogy dr. krausz írhatta. Néhány percnyi gon­dolkodás után arra jutottam, hogy ilyet kolléga, barát nem lehet. Elhessegettem magamtól a gondolatot s azt mondtam a kérdésre, hogy nem tudom, ki írta a levelet ellenem. Azóta azonban ismét annyi minden történt, hogy kénytelen vagyok csakis reá, a vádlottra gondolni. A kormánybiztosi hivatalban jS bizonyos kijelentéseket tett eile 'tin abban az időben, amikor az igazától állás betöltésére került a sor, bizonyos formában vádolt engem a vádlott. Olyan gyanús haláleset azonban a kórházban nem volt, hogy indokolttá tette volna ilyen levél meg­írását. 1938. ja«aár. lő. — Indult ezekután valami egyezke­hogv ez sikerülhet nekem... Bika sírni kezdeti. kéri rábámult, kétségbeesetten néz­te .s egyszerre elvesztette minden ere­jét és már förtelmesnek, ügyetlennek és zagyvának látta a képéi. De mi ba­ja ennek a kis ostobának? Most gyű­lölte. Feri... Nézze... Feri... ezt a port­rét apa soha ki nem fizeti. Hiszen ez... juj, rettentői,... Ha apa ezt meg­látja, nem áll többet szóba magával. Ferit elöntötte a méreg, felemelte az öklét, hogy belevágjon a remek­műbe, de már sajnálta, már újra sze­rette és várta, hogy a lány megaka­dályozza a rombolást. Bika tényleg felsikoliolt és megkap­ja a fiú kezét. — Azért ne... jaj, ne Féri... Várjon és hátraíépett, összehúzta a szemét és megerőltette magát, hogy megért­se a képet. Felnevetett, megörült, mi­kor felismerte a zöld pacán a virág­kereskedő nevét és a sárga bojtok között a rózsa lilásveres pettyeit. Feri gondolkodni kezdett és amint ma­gyarázta a kép értelmét, barna fes­tékbe mártott ecsettel körülkarikázott minden egyes tárgyal s valami ra­gyogóan színes szőnyegminta jött ki a végén belőle. Ezt Rika fedezte fel, s most már mind a ketten mázolták a festéket, elmosták az emberi alak kontúrjait s a palettán uj meg uj, tiszta, keveretlen színeket válogattak. Feri persze szomorúan nézte a képet, de most Rika vigasztalta s nevelve, boldogan és elégedettén hagyták ab­ba a munkát, mikor odakinn valaki csengetett. A fogorvos. Feri fesztelenül, sajnál­kozva fogadta. Bemutatta Bikának, mint kitűnő műértőt, s halkan ma­gyarázta, hogy elkésett, a táncosnő korábban jött, mint gondolta, s mái' el is vitte a festményt. Tibor bénult melankóliával hallgatta. Megtanult a festők és bolond művészek közt már annyit, hogy a sors kiszámíthatatlan s hogy ő szerencsétlen ember, aki­nek még sokat kell azért bűnhődni, hogy nem született művésznek. Első vezeklésként megvásárolta a szőnyegkom pozíciói.

Next

/
Oldalképek
Tartalom