Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)

1938-06-11 / 24. szám

4. oldal.

KOM ÄROMI LAPOK

1938. június ii.

Óriási sikerrel folgt le a maggor dalosünnepeig Komáromban

1600 dalos veit részi a díszhangversenyen 3000 főnyi hallgatóság elöli. Szerenád a város közönségének. — Színpompás felvonulás.

Komárom, június 10.

Feledhetetlen emlékű, ragyogóan szép kultúrnapok voltak az idei pünkösdi ünnepek, amelyeken Komárom ősi falai között a legfényesebb sikerrel zajlott le a Magyar Dalosszövetség' IV. országos dalosünnepe a közel és távol magyar dalosainak impozáns számban történt közreműködésével. A Dalosszövetség negyven tagegyesülete 1600 dalossal kereste fel városunkat, hogy piros Pünkösd napján a magyar dalnak a szívekből feltörő szárnyalásával hirdesse a magyar egységet az egész világ előtt és újra hitet tegyen arról, hogy magyar nyelvéhez s magyar kultúrájához íántoríthatatlanul ragaszkodik. A gyönyörű szép kultúrünnep ezrek és ezrek Űjelkét kapcsolta egybe s az ország minden részéből idesereglett dalosok szivét a testvéri szeretet forrasztotta össze.

A minden mozzanátban sikerült, izig-vérig magyar kultúrünnep nagy jelentőségű volt nemzeti szempontból, de igen nagy horderejű volt művészi szempontból is, mert a magyar dal kultuszának fokozott fejlődéséből tett fényes bizonyságot, s egészbenvéve magas művészi színvonalon mozgott. A június 5.-én megtartott dalosünnepély már nagyobb arányainál fogva is túlszárnyalta elődeit, eredményei pedig a lendületes fejlődésnek olyan méreteit mutatták, amelyek hatalmas előrehaladásról tettek bizonyságot. Ismét beigazolást nyert, hogy magyar kultúrális életünk e szervére nélkülözhetetlen szükség van, amely a legszebb és legbiztatóbb reménységgel tölt el bennünket, mert nemzeti feladatát híven és maradéktalanul teljesíti. A Dalosszövetségnek adminisztrációs és zenei vezérei önzetlen lelkesedéssel dolgoznak a szent cél érdekében, áldozatos munkájukat siker koronázza s a jól végzett munka eredményei a legteljesebb elismerést biztosítják számukra. A magyarság hálával eltelve tekint e lelkes kultúrvezetők felé és köszönettel adózik áldásos munkálkodásukért.

Szerenád a városnak és

Giller dr. elnöknek

Gyönyörű nyári idő kedvezett a dalosünnepélynek. Szombaton estére teljesen kiderült és a csillagos égbolt alatt ezrekre menő tömeg gyűlt egybe a Klapka-téren s az abba torkoló utcákon. Mintegy hatezer ember szorongott már együtt, amikor a Dalegyesületből felvonult dalos testületek lampionos menete előtűnt a város főutcáján, melyben a Komáromi Dalegyesületen kívül a Ref. Első Énekkar, a Róm. Kát. Énekkar, az Egyetértés Munkásdalárda és a Zsidó Egyházi Énekkar vettek részt. A dalárdák a Klapka-téren a részükre fenntartott helyen állottak fel, megérkezésüket a rájuk várakozó negyventagú cigányzenekar a híres komáromi ácsindulóval fogadta. A teret reflektorokkal világították meg, a környező emeletes házak magyar lakossága pedig lakásuk ablakát gyönyörűen kivilágította.

A szerenádot a Komáromi Dalegyesület adta abból az alkalomból, hogy ebben az évben tölti be működésének 75_-ik évét s ezzel tiszteletét kívánta kifejezésre juttatni Komárom közönségének. A szerenád fele jth eleien élménye volt annak a hatalmas közönségnek, amely hallgatta s amely elragadtatva tapsolta meg a szónokokat és a művészi készséggel előadott énekszámokat.

A Dalegyesület férfikara Révffy Gézának : »Megfakult a nóta ...« c. nagyhatású müvével vezette be a szerenádot, melyet Schmidt Viktor orsz. alkarnagy vezényelt. A teljes precizitással előadott drámai erejű kar minden szépsége érvényesült és hatalmas tapsot váltott ki. Az ének elhangzása után Nagy Jenő kormánybiztos üdvözölte az ország különböző részeiből érkezett dalosokat és Giller János

dr-t, a Dalosszövetség országos elnö; két, Komárom régi barátját. Majd lel; kés szavakkal mutatott rá a dal ; varázslatos erejére, mely mindent ki- I egyenlítő és megértésre tanító hatáí sával a nemzeteket is közelebb hoz: hatja egymáshoz. A felhangzó tapsok I után a Dalegyesület Schmidt Viktor! nak »Hét csillagból áll a Göncöl sze! kere ...« c. magyar népdalegyvelegét adta elő Lévai Dezső 40 tagú ; cigányzenekarának kíséretével. A maj gyár dalok lenyűgöző s egyben meg, ragadó hatással voltak a jelenlévőkre,

I a percekig viharzó tapsok bizonyítótj ták, hogy ez az ügyesen összeválogaj tott dalokból álló s hatásosan átírt ! férfikar a hallgatóság szivének szólt.

Ezután Fülöp Zsigmond szöv. társ; tel nők, a Dalegyesület elnöke üdvözölte I a komáromi tagegyesületek dalosai nc- I vében Giller János dr. orsz. elnököt.

Nagy kitüntetésnek veszik úgy! mond többek között. a komáromi ] dalosok, hogy a Dalosszövetség im■ már másodízben tüntett e ki Komám -■ mot s a í agegye s ü le te ke t azzal, hogy'

! e régi magyar kultúrváros ősi falai ! között rendezi országos dalos ünnepélyét. Mindig dalos város volt Rév

i Komárom városa, sokszor hangzott fel ! falai. között a magyar dal, amelynek édeshús ■ hangjai mellett emléke i -. ma is I a múlt dicsőségéről, keres vigasztalást a '■ nehéz napokban és reménykedik a boldogabb jövőben. A komáromi dalo- I sok magyar kötelességüknek tartják,

. hogy a Dalosszövetségeí minden kul\ turális megmozdulásában teljes mérj lékben támogassák s a szövetség köz- I tiszteletben álló elnökének vezetése j alatt szolgálják a magyar dalkultúrát, j Végül a komáromi dalosok szereteléj ről, ragaszkodásáról s igaz nagyrabej csüléséről biztosította Giller János el! nököt, akinek megköszönte az ünne! pen való megjelenését és áldást kért I további vezető munkálkodására.

A felzúgó tetszésnyilvánítás után a I Dalegyesület, a Ref. Első Énekkar, á j Róm. Kát. Énekkar, az Egyetértés I Munkásdalárda és a Zsidó Egyházi j ■ Énekkar Schmidt Viktor, illetve i T e 1 e k y Miklós, Tóth Géza és j Krausz Mór karnagyok vezetésével I jeligéjük eléneklésével köszöntötték az j orsz. elnököt, melyre újból hatalmas i taps tört ki.

i A városháza erkélyéről köszönte meg Giller János dr. az ovációt gon- I dolatokban gazdag, lelkeket megraga■ dó beszédben. Messzecsengő, érces j hangon szólt a dalosokhoz és a kö! zönséghez. Hálás köszönetét mondott j Komárom város magyar közönségének,

I a város vezetőségének és Nagy Jenő t kormánybiztosnak az ünnepély rendé! zése érdekében tanúsított készséges I vendégszeretetért és támogatásért. A I hallgatóság által többször éljenzéssel I és tapssal megszakított, emelkedett

szellemű beszédében hivatkozott a kis nemzetek kultúrhivatására, melyet minden körülmények között be kell tölteniök.

— Minden kultúrmegnyilaíkozás ün- I lnep, — folytatta, — mely a nemzet (életére megerősödést hoz. A mi ünnepeink kicsinyek ugyan, mert kis nemzet vagyunk, de annál drágábbak nekünk ezek az ünnepek. Nekünk is Van életterünk ezen a világon, amelyet kötelességünk megvédenünk.

\ De a kis népek ereje nem a fegyver ereje, hanem a szellemé, amely ébren őrködik közöttünk, s amely lyel az egyetemes emberiség értékállományát akarjuk szaporítani mi is.

Tudatosan vettük igénybe ismételten Komárom város vendégszeretetét, hogy lerójjuk hálánkat azért a sok éi'tékes kezdeményezésért, amely innen kiindult. Komáromot csak a Duna választja el Magyaroszágtól, amelynek kultúrájával egyek vagyunk, és ennek szolgálatában egyek vagyunk valamennyi magyarral széles e világon.

Hallják meg a mi dalunkat a Dunán! túl is s vegyék tudomásul, hogy a magyarság Szlovákiában él és élni fog. Köszönetét mondott Fülöp Zsigmond rendezőbizottsági elnöknek és munka-, társainak, akik a rendezési munkálataikat a Központtal együtt végezték, majd a Dalosszövetség IV. országos dalosünnepélyét megnyitotta.

A. hatalmas erejű, nagy hatású beszéd után a közönség percekig ünnepelte Gillert, akinek beszéde a hallgatóságra leírhatatlan hatással volt. , Befejezésül a Dalegyesület férfikara Bereczky Várady: »Vén Duna partján ...« c. hangulatteljes szerenádját adta elő Schmidt karnagy vezetésével nagy precizitással, zúgó tapsoktól kísérve, felejthetetlen emlékkel gazda- j gítva az ezrekre rúgó közönséget.

A szerenádot végig hallgatták a szombaton este megérkezett dalárdák: az eperjesi, rimaszombati, rozsnyói, tornaijai és losonci dalegyletek is, amelyek ezután a Dalegyesület kerti helyiségébe vonultak ismerkedési estélyre.’ Az útvonalon megragadó látványt nyújtott a Kultúrház előtt álló Jókai-szobor reflektorfényben ragyog óalakja, amely előtt sokáig időztek a dalosvendégek.

Pünkösd első ünnepén.

Pünkösd első ünnepén már a kora reggeli órákban nagy csoportok- - ban érkeztek Komáromba a dalosok.

A fogadó és elszállásoló bizottság a cserkészekkel együtt az állomáson várta a vendégeket, akiket 1 magyar lakosság által előzékenyen felajánlott szállásaikra kisértek. A nappali szállást a város biztosította a dalosoknak a községi iskolákban, ahol minden dalárdának egy-egy osztály állott rendelkezésére.

Délelőtt érkezett meg Budapestről Dunay Jenő egyetem i tanár, kormányfő anácsos, a Magyar Dalo.egyesületek Orsz. Szövetségének kiküldöttje, akit érkezésekor Fülöp Zsigmond elnök és Bicsovszky Kázmér dr., ügyv. igazgató fogadott.

Még délelőtt folyamán tartották meg a lovardában a vegyeskari összkar és a férfi kisösszkar próbáit, az országos karigazgatók vezetésével. Délben Giller dr. orsz. elnök megkoszorúzta Jókai Szobrát, mely ünnepélyes aktusnál a Pozsonyi Bartók Béla Dalegylet és az Eperjesi Daltestvérek jeligéjüket énekelték el. Kívüle több dalárda is megkoszorúzta az emlékművet.

Délután 1 órától kezdve a dalosok j a különböző vendéglőkben közebéden j vettek részt. A Központi Szálló nagy- i termében tartott közebéden részvett a Dalosszövetség vezetősége is, amelyen í Giller dr. meleg szavakkal köszöntötte : Dunay Jenő magyarországi kiküldőt- ! tét, aki meghatva köszönte meg az üdvözlő szavakat és az önzetlenül végzett kultúrmunka értékét emelte ki igaz elismeréssel.

A nagyöszkar délután 3 órakor tartotta jnóbáit a díszhangverseny színhelyén, majd 6 órakor a dalosok a Dalegyesület helyiségében gyülekeztek fel a felvonulásra. Zászlók alatt hármas rendben, méltóságteljesen vonult fel az 1600 dalos a Masaryk utcán, az útvonalon az érdeklődő közönség állott a gyalogjárókon tömör sorfalat. A menetet Giller János dr. orsz. elnök, Fülöp Zsigmond és Fábry Viktor társelnökök, Bicsovszky Kázmér dr. orsz. igazgató, Rieszner Ede orsz. karigazgató s a szövetség tisztikara vezette. Utánuk vonultak a dalegyletek, elnökeik és karnagyaik vezetésével. Az impozáns felvonulásban városi dalárdák, gazdadalárdák, munkásdalárdák, magyarruhás lányokból álló vegyeskarok, egyházi énekkarok színes sapkákban és komoly ünneplőben vettek .részt, mélyen megható képet nyújtva a szemlélő közönség ezreinek, akik kalapjukat levéve, megindult arccal, könnytől csillogó szemekkel nézték végig az 1600 magyar dalos felejthetetlen szép felvonulását.

Díszhangverseny 3000 néző

előtt.

A helyőrség parancsnoksága által átengedett katonai lovardában egész héten szorgalmasan dolgozott a hangversenyt rendező technikai bizottság, hogy a hatalmas katonai lovardát dalcsarnokká alakítsa át. Óriási méretű pódiumot állíttatott föl, amelyen másfélezernél több dalos könnyen elfért. A nézőteret friss zöld fűvel hintették föl,

a falakat s a pódiumot pedig zöld ágakkal ékesítették: a szürke katonai lovardából igen alkalmas hangversenytermet varázsoltak a fürge kezek.

A hangverseny félnyolckor kezdődött. Az ünnepélyen nemcsak a város, hanem a messze vidék érdeklődő közönsége is óriási számban vett részt: háromezer ember hallgatta áhitatosan a dalosokat. A közönség körében ott láttuk: Jaross Andor és dr. Holoía János nemzetgyűlési képviselőket, Füssy Kálmán szenátort, Nagy Nándort, Gidró Bonifác, bencésrendi házfőnököt, Dunay Jenő magyarországi kiküldöttet, dr. Szíjj Ferencet, dr. Lestár István szentszéki tanácsost, Király József esperest, Galambos Zoltán, ref. lelkészt, Baltazár János evang. lelkészt, Parassin Sándor járásfőnököt, Nagy' Jenő kormánybiztost, a helyőrség tisztikarának küldöttségét, Machácsek Pál rendőrtanácsost, Esterházy Lujzát, dr. Sta- 1 ud Gábort, dr. Gyürky Ákost, dr. Kuthy Gézát, dr. Soós Imrét, dr. Kállay Endrét, Barcos Frigyest, dr. Horváth Cézárt, dr. Borka Gézát, dr. Hajdú Lukácsot, Kristóf Sándort, Csery Istvánt, Rácz Elemért, Sichert Károlyt, Perecz Samut, Nagy Ferencet, Kövy Árpádot, Klain Ödönt, Bartha Jánost, Kovách Tihamért, id. Schmidthauer Lajost, dr. Mihola Ferencet, dr. Guba Jánost, Zellinger Ernőt, dr. Singer Dezsőt, Fried Jenői, Derfinyák Gusztávot, tír.Petrikovics Kálmánt, Jókay Imrét, dr. Barayay Józsefet, Kopernyiczky Kornélt, Csepy Bélát és másokat, továbbá a komáromi tanintézetek igazgatóit, tanári- és tantestületét. A Prágai Magyar Hírlapot Szombathy Viktor képviselte.

Giller János dr. nyitotta meg az ünnepélyt emelkedett szellemű beszéddel. Elismeréssel adózott a magyar dal művelőinek, az ország minden részéből összesereglett dalosoknak.

ígértük, - mondotta többek között, hogy kétévenként tart a Dalosszövetség seregszemlét a magyar dalo ok között. A komiá omi ünnep egyik I ilyen hatalmas seregszemle, amely ai)á- I nyaiban messze túlszárnyalja az eddigieket. Legdemokratikusabb társaság a dalosoké, polgár, gazda, munkás, ér, telmiség egvképen összefog a dalos i ideálokért s önzetlenül, díjtalanul m!unj kálkodik. Ezért a legteljesebb elismeré- i sünket érdemlik meg. De a hála és a I köszönet első szava azok felé irányul,

! akik a magyar dal művelésében hosz- I szú, évtizedes munkálkodásuk által el- I évülhetetlen érdemeket szereztek ma! guknak. Ők a dal tiszteletreméltó veteránjai. Meleg szavakkal üdvözölte R i - I eszner Ede és S i m k ó Gusztáv or- I szágos karigazgatókat, Perecz Sa- i műt, (Rimaszombat), Pathó Flórist ; (Komárom), Farkas Károlyt (Komá; rom), Kristóf Károlyt (Kassa), és Dahlström Károlyt (Eperjes), akik több, mint negyven esztendő óta szol! gálják megszakítás nélkül a magyar dalos ügyet. Érdemük elismeréséül át- I nyújtotta nekik a Dalosszövetség emlékérmét. A közönség hosszasan éljej nezte a régi dalosokat, j A Dalosszövetség elnöke bensősé- I ges szavakkal üdvözölte a díszhangversenyen megjelent Dunay Jenő magyarországi kiküldöttet is, akit a kör : zönség percekig ünnepelt.

Ezekután megkezdődött a hatalmas í díszhangverseny, mely arányaiban és j művészi színvonalában egyaránt nagyszerű volt.

A hangversenyt negyven dalárda nagyösszkara vezette be, amely Beschnitt: »Osszián« c., nagyhatású karát adta elő. Ezernégyszáz dalos ajkán csendült föl a klasszikus szerzemény, amely S i m k ó Gusztáv országos ügyv. karigazgató mesteri vezényletével hatalmas művészi értékében teljesen érvényesült. Az előadás frenetikus tetszést váltott ki, a közönség kitörő tapsvihara zúgott föl, amely a fáradhatlan kitűnő karigazgatót s a dalosokat jutalmazta. Ennek a remek előadásnak sziveket megragadó élzénye sokáig meg fog maradni.