Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-05-28 / 22. szám
1938- május 28. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. kezdődik, melyet Giller János dr. országos elnök fog ünnepélyesen megnyitni s ez alkalommal a megszakítás nélkül legalább negyven év óta működő dalosokat fogják kitüntetni. A műsort a nagvöszkar fogja bevezetni, melyben 1500 dalos vesz részt, akik Beschnitt: Osszián c. gyönyörű karát fogják S i m k ó Gusztáv orsz. ügyv. karigazgató vezényletével előadni. A műsor további számait a résztvevő dalárdák adják elő. A II. rész végén vegyeskari összkar lesz 300 da - lossal, akik Harmat Artúr: Népdalok c. művét adják elő Heckmann István orsz. karigazgató vezetésével. A III. részt a kisösszkar kezdi s végül a műsort a nagyösszkar fejezi be. Pünkösd második ünnepén reggel 9 órakor a Dalegyesületben karnagyi értekezlet lesz. 10 órakor szövetségi nagyválasztmány és fél 12 órakor a Dalosszövetség közgyűlése fog megtartatni. A dalosünnepély előkészítő munkálatait a helyi rendező bizottság a központi rendezőséggel együtt végzi s a különböző albizottságokban intézik el a nagyméretű rendezés teendőit. * Itt közöljük, hogy a rendezőbizottság ma, szombaton este 8 órakor a Diaiegyesületben ülést tart, melyen az elszállásoló, élelmezési és technikai bizottság fog beszámolni eddigi munkájáról. A kereskedők vasárnapi munkaszünete A törvény a vasárnapot munkaszünetié nyilvánította. Természetes, hogy a törvénynek ezt a korszakalkotó vívmányát nem lehetett minden átmenet nélkül a kereskedelmi életbe belevinni, mert a vasárnapi árusításra bérendeaett kiskereskedők nem akartak lemondani a hetedik nap munkájáról, bevételéről. A fogyasztó közönség is megszokta, hogy szükségleteit vasárnap is ugyanúgy szerezheti be, mint hétköznapokon. Azonban kellő propagandával és a fogyasztó közönségnek meggyőzésével afelől, hogy a vasárnapi fogyasztás szükségleteiről hétköznap is lehet és kell gondoskodni, meglehetne alapozni a vasárnapi munkaszünet lelietőségét. Sokan a kereskedelmi alkalmazottak nemtörődömségének tudják be azt, hogy még mindig nem sikerült megvalósítani a teljes vasárnapi munkaszünetet, mert nem élnek törvényadta jogaikkal, hajlandók vasárnap is dolgozni. Nem ők a hibások ebben. Nem szabad azon csodálkozni, ha nem harcolnak jogaikért, amikor a Grémiumban a választmányi gyűlésen komoly, tekintélyes kereskedő az alkalmazottak jogainak vitatása közben a legmerevebb álláspontot foglalja el. E lap multheti számában szintén felvetette valaki a vasárnapi munkaszünet kérdését. Indítványozta, hogy hasson oda a Grémium, hogy Komáromban vasárnap általános üzletzárás legyen. A Grémiumban erről szó sem lehet. Ott nem akarják belátni, hogy ez a megoldás, ami úgy Csehországban, mint a többi kultúrállamokban és Szlovákia nagyobb városaiban megállta a helyét, fokozatosan átvihető lenne a vidéki városokra is. Ungváron a kereskedők maguktól elhatározták, hogy vasárnap nem nyitják ki az üzleteiket. Ezt az elhatározásukat a hatóság is nagy rokonszenvvel fogadta. (P. M. H. 1938. 107. sz.) Ahhoz, hogy a vasárnapi munkaszünet megvalósulhasson, a fogyasztóközönség kellő meggyőzése szükséges és az a belátás és elismerés a kereskedő munkája iránt (a hatóság részéről is), hogy a heti nehéz robot után a gazdasági élet szerény munkását is jogosan illeti meg az Istennek és a családnak szentelt pihenő nap. Ne vásároljatok vasárnap, adjatok egy szabadnapot! E gy kereskedő. Dr. KORITSCHAN f-BRATISLAVA, Mihály kapu u. 19. Tel- 22-51 Miről tárgyalnak az Iparlársulat választmányi ülésén? Erélyes, de egyhangú határozatok és tiltakozások — május 27. Az elmúlt héten tartotta nagy érdeklődés mellett a komáromi Járási Ipartársulat választmányi ülését C z ib o r Géza társulati elnök vezetése mellett. Már az elnöki bejelentésekkel kapcsolatban ismét újabb kiválásról hallottak a választmánya tagok. Ugyanis a villanyszerelők is szakipartársulatot alakítanak Pozsony székhellyel. Ez már a hatodik ilyen alakulás és kiválás. Természetesen a legnagyobb felháborodással és hangos megjegyzésekkel kísérték különösen az érdekeltek a bejelentést. Tudniillik ezek a szakipartársulatok az ipartörvény szerint akkor alakulhatnak meg, ha a többség kívánja azt az illető szakmából. És épp ezért érthetetlen, hogy hogyan alakult ki a többség, mikor például a komáromi iparosok közül senki sem akarta a szakipartársulat megalakítását. Nem akarták pedig azért, mert nagyon is jól tudják, hogy az ilyen szakipartársulatok alakításának főcélja amit azonban nem mondanak ki — az. hogy a még meglévő magyar ■ ipariár. illátokat szétbontsák és azokat lassan meg is szüntessék. A már megalakult illetve megalakított szakipartársulatok tagjai pedig, érdekeik fokozottabb védelméről eddig még semmit nem hallottak és nem tapasztaltak. De annál inkább érezték a saját bőrükön a tagsági díjak aránytalan emelését. Balogh Miklós, a faipari szakosztály elnöke indítványozta, hogy addig, amíg nem késő, az Ipartársulat tiltakozzék az eddigi eljárás miatt és illetékes helyen követelje azt, hogy ne a jegyzők kérdezzék meg az iparosoktól, hogy kii'.ön akarnak-e szaktársulatot, hanem ott, ahol az iparosok ügyeit intézni kell, - az ipartársulatokban döntsenek az iparosok a felett, hogy hova akarnak tartozni. Az ügy letárgyalása után hangos megjegyzések kíséretében olvasta fel Riszdorfe-r László társulati titkár az új tanonctörvény-javaslaíot. Az Ipartársulatok Orsz. Szövetsége kért rá véleményt s hozzá cseh nyelven, akkor amikor más ügyekben tudnak magyarul levelezni. A vé'eménykérés amilyen hosszú volt, olyan rövid válasszal lett elintézve. Ugyanis olyan komolytalan javaslatokat tartalmaz, hogy komoly tárgyalást nem érdemel az ügy. A kontárügy' és ipari véleményezések tárgyalása közben, csodálkozással szereztek tudomást a vá’asztmányi tagok arról az eléggé el nem Ítélhető esetekről, amelyek előfordulnak. (Ilyen például az, mikor egy havi cca hatezer korona fizetéssel bíró állami vezető tisztviselő felesége bemegy egy iparos műhelyébe és keresi annak segédjét munka ügyben mint kontárt. Vagy pedig az, mikor egy járáshivatal ad bizonyítványt eg}r kontár kezébe arról, i hogy' az a hivatal részére jól javította meg az írógépet már több esetben.) Végül elhatározta a választmány', hogy a már régebben hozott határozat szerint küldöttséggel keresi fel a politikai hatóság vezetőit, s tőlük erélyes intézkedéseket kér. Munka után öröm — 9 napra a tengerrel Pünkösdkor június 4 —12-ig és június 18—26-ig Crikvenicába Kő 325.-, további hét Kő 285.—. Abbázia Kő 645—, további hét Kő 325.—. Kellemes, átszállításuéIkilll utazás, jó szállodák, kitűnő ellátás, szép strand I Jelentkezzék ideiében 1 Közős útlevél, ha elegendő számú jelentkező lesz. — Előnyös földközi tengeri utak és pausáltartózkcdások 280 olasz és jugoszláv hotelben devizanehézségek nélkül. — Mindent nálunk Ké-ben fizethet le! ^rnAV Szabadsága összeállításai bízza reánk I »CEDOK« utazási Iroda R. T. BRATISLAVA és PIESTANY. FÜRDŐSZEZON abbaziAban HOTEL QUISISANA és EDEN legszebb központi fekvés, minden komfort, .finom konyha. Május—Június előszezonárak. — Kérjen prospektust és pausálarangement: CEDOK utazási irodában Bratislava és Pleítany. Édes kultúránk körül - Dunapavti revü -Szerbusztok Hála Istennek, divatba jött a falumban a magyar kultúra. Akármerre lép az ember, mindenfelé a SzMKE-ről esik szó a vasárnapi utcán. Kele Sándorék előtt például az eddigi eredményekről folyik a vita. Mégis csak van valami a dologba l mondja az egyik öreg néni. — Az előbb itt két csapat leány találkozott. Az egyik csapatba gazdalányok voltak, a másikba pedig a kanász három süldőlánya. S a gazdák mondták amazoknak először, hogy: Szerbusztok! — Bezzeg, mikor még kultur nem vót!... legyintett valaki a kispadon. A kultúra sok eredménye között nem akad nagyobb eredmény ennél a szerbusztok-nál. Mert ez a legnagyobb eredmény a világon! Más szóval úgy is mondhatnám: szeretet. Magyar ruha teszi az embert Még a múlt ősszel történt, hogy Kurucz Rózsit valamilyen oknál fogva elhagyta a babája. Azóta sok mulatság volt, a keczöli Miska is ott volt minden bálban, ahol Rózsika megfordult, de a fülit se billentette a cudar a kislány felé. Hanem a farsang utólján Magyar Bált rendeztünk a »kultur«ban. A leányszakosztály minden tagja magyar ruhát csináltatott magának. Nagy' újság volt ez nálunk, mert a mi falunk bizony szörnyű intelligens ám, itt már nyoma sincs a mindennapi életben a régi szép magyar viseletnek! Szóval a Magyar Bál fölragyogtatta ismét az álomba tűnt messze gyönyörűséget s a lányok jönnek-jönnek ám a szebbnél-szebb pörge szoknyákban, csillámló mellényekben, tündöklő pártákban. A zene rátesz, ritka búza, ritka árpa, a lányok táncraperdülnek, a szélső rózsaszínruhásnak úgy ring a dereka, úgy bokázik a lába, úgy illik a nevető piros arca a magyar mellényéhez, halvány ingvállához, hogy Keczöli Miskát bizonyisten majd a nehézség kitöri a borzasztó gyönyörűségtől. — Te Rúzsi! — súgta oda homályosuló tekintettel, forrón a leány fülébe, mikor a nyitó tánc után új csárdásba kapott a cigány. —- Hát ilyen is tucc lenni? Kigyulladt a képe, kitűzött a két szeme s mint a pillét, vitte a leányt. Olyan széles kedve támadt, hogy úgy látszott, nem tud megmaradni benne. — A zistenfáját! — kurjantotta végre, mert csak ez az egy szó volt képes kifejezni határtalan boldogságát. Éppen múlt vasárnap tartották az esküvőjüket. Legenda is születik Májusi estéken együtt bolyongok az én kedves népemmel kisfalunk gyöngyvirágillatos utcáin. Fiatal még az én kedves népem, olyan csak, mint jómagam s talán ezért olyan könnyű megnyitni a szíveinket egymás előtt. Mesélek-mesélek a holdvilágban és ők hallgatnak. Néha megállunk egy pillanatra, teszem például, ha a virágillat változik, gyöngyvirág helyett most orgona csap ki valamelyik kiskertből, vagy előttünk csillag szalad le az égről... — Hulló csillagok! — mondom szinte magamnak, de már meg is van az új téma. S folyik, folyik a mese tovább: egyszer régen olvastam egy ilyen című könyvet. Hulló csillagok. Ifjú költőkről szólt, akiket fiatalon kaszabolt Halló! Figyelem I Kirándulók, cserkészek és a vásárlóközönség szives figyel" mébe: Naponta friss teavaj, csemege liptói túró, prágai Chmelbsonka, felvágoftak, tú* rista szalámi, húskonzervek, szardíniák és sajtkülönlegessé" gek, valamint üdítő italok, mái" na, citrom, narancs stb., szőr» pök és nyári cukorkakülön» / legességek a legnagyobb vá* laszfékban: „DELICATES“ Somorlai Komárno, Klapka t. 9. Telefon 215. le a halál. Emlékszem, az első volt Petőfi Sándor ... — Fiúk! -— fejeztem be, mikor éppen leértünk a Dunapartra. — Tudjátok-e, hogy ebben a faluban is megfordult Petőfi ? — Itt? — Bizony itt. Egyszer Pápáról Jókait látogatni jött Komáromba s Komáromból erre hajókázott el Orlay Petries Somával a falunk alatt. S ki, is kötöttek partjainkon. Az ifjú szívek televényére ezer meg ezer apró virágmag gyanánt hullanak a régi történet szavai és az apró virágmagok rohamosan szöknek szárba a holdvilágos ég alatt... S a száron legenda-virágot fakaszt már a fiatalos képzelet! — Hiszen akkor az is lehet, hogy nagy Petőfi éppen itt állt, ahol most mi állunk! — Dunamocsi rög volt a lába alatt! — Dunamocsi virágot tűzött a mellére! — Itt születhetett meg lelkében a Távolból című vers első gondolata ... — Igen, ahogy a mocsi zsuppos házakat nézte: Kis lak áll a nagy Duna mentében... —- Aztán meg Jókaii Biztosan Dunamocsig elkísérte a 'fiúkat. — Itt búcsúzhattak el az öreg nyárfa alatt. Ez már kétszáz éves, aszongyák... — De előbb a mocsi halászokkal jó halpaprikást főzettek. — Mer Jókai nagyon szerette a halpaprikást, Izsára is sokszor lerándult Tuba Jánosékkal... — Mindig Dunamocsra gyütt vóna, De ez kicsikét messze vót. — A Petőfit azonban elkisérte. S gyalog ballagott vissza Komárom felé... — Oszt a mocsi faluvégen gondolt rá, hogy az Aranyember majd itt fog elhaj ókázni.,. Mese volt már az igazság, legenda szállt már a virágillat szárnyán. Zuhogott-zuhogott az ifjúi képzelet arany - folyója s majdnem tengerré változott már, mikor magam megszólaltam: — Gyerekek, mondjátok, hát nem kötelességünk volt nekünk a magyar kultúrának oltárt emelni ebben ‘a faluban ? Nem szólt az én kedves népem semmit, csak levette a kalapját. Nehéz Ferenc.
