Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-01-08 / 2. szám
Lapunk mai száma a jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza Ötvenkilencedik évíolyam 2. szám LSzomfaal, 1938 január 8. Alapította: néhai TUBA JANOS.----- POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP ------- Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Előfizetés: egész évre 50 Ke, félévre 25 Kő, negyedévre 12.50 Ké. Külföldre egy évTe 75 Ké. Egyesszám ára 1 Kő. Felelős szerkesztő KALLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik minden szombaton. Kéziratokat nem adunk vissza. Megbukott az új állampolgársági javaslat Komárom, január 7. Az állam polgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló új kormányjavaslatot mi is ismertettük előző számunkban .Ennek a törvénytervezetnek egyes rendelkezései szerint az állam polgárság megszerzése súlyos föltételek mellett történhet, ami már az első pillanatban kihívta a kritikát az ellenzéki pártok soraiban, a demokratikus kormánykörökben pedig elégedetlenséget keltett. Ezek a tervbevett rendelkezések a közvélemény nyugtalanítására lettek volna alkalmasak, holott az új állampolgársági törvénynek az eddigi nehézségeken segítenie kellene. A cseh lapok is bőven foglalkoztak az új tervezettel és maguk is elismerik, hogy jogos kifogások emelhetők az ellen. Különösen az a rendelkezés hívta ki a legsúlyosabb kritikát, amely Január 18-án ül össze a minisztertanács. A politikai élet teljesen szünetel, a törvényhozók távol vannak Prágától és a költségvetési vitában kimerült honatyák élvezik a karácsonyi szünetel. A kormány tagjai közül a legtöbb — maga Hodzsa miniszterelnök is — Prágán kívül tartózkodik, úgy hogy a belpolitikában semmi komolyabb tárgyalás nem folyik. Az első minisztertanácsot január 18-án tartják, ezért érdemleges tárgyalások csak a hónap közepére várhatók. Politikai körökben úgy tudják, hogy még januárban megkezdődnek a kormány átszervezésére irányuló tárgyalások. 35.4 százalékkal emelkedett a munkanélküliek száma. A népjóléti minisztérium által kiadott hivatalos jelentés szerint 1937 december hó végén, a köztársaság területén levő munkaközvetítő hivatalokban 451.484 munkanélkülit tartottak nyilván. November végén 333455 volt a munkanélküliek száma, amit összehasonlítva a decemberi kimutatással, megállapítható, hogy a múlt év végén a munkanélküliek száma 118029- cel szaporodott, ami 35.4 százaléknak a külföldi nők házasság esetén törtéin» naturalizálásának föltételeiről szól. Ha a külföldi nő csak úgy szerezhetné meg férje csehszlovák állampolgárságát, ha egyben a csehszlovák nyelv ismeretét is köteles volna bizonyítani, ez lényegében ellentmondana az alkotmány egyik alapvető törvényének. Az unifikációs minisztérium hivatalos közlése szerint a már bejelentett állampolgársági javaslatot nem terjesztik be a parlamentnek, mert a tárcaközi eljárás során nehézségek merültek föl ellene. Az unifikációs, a belügyi és igazságügyi minisztérium most tekintetbe veszi a tárcaközi eljárás folyamán fölmerült megjegyzéseket és kifogásokat és a javaslatot újból átdolgozza. Ezzel a javaslat most már harmadszor kerül átdolgozásra. felel meg. A munkanélküliek gyarapodása országok szerint a következőképen oszlik meg: Csehországban 45080, vagyis 23.4 százalék, Morvaországban és Sziléziában 39522, azaz 53 százalék, Szlovenszkón 31993, azaz 52.8 százalék és Kárpátalján 1434, azaz 24.9 százalékká! volt több a munkanélküli, mint 1937 novemberében. A munkanélküliek szaporodása egyébként megfelel a normális munka- és foglalkoztatási viszonyoknak. Ä cenzúra és lapelkobzás szigorúsága. A Poledni List c. lap Nehéz sóhaj cím alatt írja: A szlovák Národnic Noviny tegnapi számában keservesen panaszkodik, hogy a csehszlovák cenzúra és kobzásgyakorlal rosszabb, mint amilyen a magyar cenzúra és kobzásgyakorlal volt. — A szlovák néppárt lapja, a Slovak tegnap ismét hét helyen volt fehérfoltos. — Ugyanez a lap »A szlovákok panaszkodnak cím alatt írja: A Hlinkapárt mindkét pozsonyi lapja panaszkodik, hogy a köztársasági íejlnök karácsonyi megnyilatkozásában egyetlen szóval sem emlékezett meg a szlovenszkói problémákról. A jelentős politikusok és publicisták cikkeikben ugyancsak hallgatnak a szloVenszkói problémákról. Becsületes megegyezés Komárom, január 7. A magyar kisebbségi sors sivárjáéval és reménytelenségével kerültünk be a köztársaság fennállásának huszadik évébe anélkül, hogy sérelmeink szünőben, sebeink gyógyulóban volnának. A koalíciós lapok U- rádás cikkekben méltatják a fordulót, amelyet úgy állítanak be, mint az állami konszolidáció határkövét, amely a politikai és gazdasági élet teljes rendezettségét hirdeti s amely az állam további zavartalan fejlődésének biztos zálogát jelenti. Nemzeti kisebbségünknek nem adta meg a sors, hogy résztvegyünk azoknak örömében, akik máris lángoló lelkesedéssel ujjonganak, nekünk az elmúlt évek tengernyi csalódása, megpróbáltatásai és megaláztatásai sajogt alják szívünket, amely a megértési, az igazságot s az emberi jogoknak minket is megillető érvényesülését állítja. Érdekeink védelmi harcában, törvénybiztosüotta jogaink elnyeréséért folytatott küzdelmeinkben nem tudlak azt elérni, hogy az egyenjogúság elismerése mellett a megértés céljából komoly elhatározással közeledtek volna hozzánk az arra hivatott faktorok, alárendelt helyzeíünkben mini másodrendű polgárokat kezelnek még ma is bennünket. Hogy az államhatalom egyik vagy másik képviselője részéröl hangzott el egyszer-másszor a kisebbségek felé szelidebb szó, azt tagadni nem lehet, sőt az Ígéretek délibábja is megjeleni a horizonton, de nem lehet azt állítani, hogy ezen ígéretekből megvalósítottak volna valamit. Legcklabilisabb példa erre a múlt év februárjában elhangzott miniszterelnöki nyilatkozat, amely az aktivista németek kisded csoportja előli hangzott el, mely csoport azonban csak a tizedrészét képviseli a köztársaságban élő németeknek. A nyilaik ozat érvényességére nézve később ismételten történtek kijelentések, amelyek azt akarták leszögezni, hogy a tett kormányigíreíek valamennyi itilakó németnek szóltak, sőt reánk, magyar kisebbségre is vonatkoznak. így akarják elhitetni a magyarsággal, hogy mégsem inosloha gyermeke az államnak. Ezt azután a magyar aktivisták ismételten kihasználták a maguk javára és fennen hirdetik, hogy ezt a »vívmányt« ők harcolták ki a kormánytól. Senki sem vitatja el tőlük ezt a különös »érdemet«, aki ismeri azt a mentalitást, amely a csehszlovák kormány működésében megnyilatkozik. Erre a mentalitásra vet fényt az a hangos vita is, amely a miniszterelnök pártja elnökének újévi nyilatkozata körül támadt a sajtóban. Berán képviselő a szu lélanémetekkel elkerülhetetlennek is szükségesnek tartja a megegyezést, mert a parlamentnek ezt a legnagyobb pártját mégsem lehet bojkotlálni és sürgeti a mielőbbi becsületes megegyezést. Az agrárpárt elnökének nyilatkozata egészén felkavarta a szocialista pártokat, amelyek támadják Berául és azzal gyanúsítják, hogy egy jobboldali koalíció megteremtésének terve húzódik meg a nyilatkozat mögött. Ami nyilván azt jelenti, hogy a szocialisták távol állanak a megbékélés szellemétől és nem tartják szükségesnek a kisebbségekkel való megegyezést* Minthogy pedig a szocialisták mindkét pártja résztvesz a hatalomban, feltételezhető, hogy azok nem szívesen látnák a szudétanémeteknek s általában a kisebbségeknek előbbrejutását, vagy pláne érvényesülését. Ez azt is igazolhatja, hogy kinek lehet tulajdonítani a mostani Súlyos kisebbségi élet szenvedéseit és nyomorúságát ... De ezt a jelenségei más szempontból is meg lehet vizsgálni. Az agrárpárt Ilodzsa kormányelnök pártja s így súlyosabb elbírálás alá esik a nyilatkozat, mert azt kell hinnünk, hogy az agrárpárt elnöke a miniszterelnök tudtával tette meg ezt a nyilatkozatot. Ami természetesen fontos dolog, mert feltételezhető, hogy arról a kormány elnöknek is tudnia kellett. Ha pedig ez így' van, akkor Berán nyilatkozatát aina felfogás tolmácsolásának kell tartanunk, amely a koalíció legnagyobb pártjának tagjaiban él és érvényesülni kíván. De ez. razt is igazolja, hogy a mai helyzet már annyira megérett, hogy a kormánypártban is szükségesnek tartják a kisebbségekkel való megegyezést. S ez a nagyhorderejű kérdés megoldásának folyamatában bizonyos fejlődést mutat, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Már csak azért sem, mert magának a nyilatkozó pártelnöknek komolysága is súllyal bír a politikai közvélemény előtt. Más kérdés azonban, hogy a nemzeti kisebbségek miként fogadják ezt a nyilatkozatot. A hosszú várakozások alatt sok olyan szomorú dolog történt a kisebbségekkel, amelyek a legnagyobb fokú bizalmatlanságot keltették az eddigi kormányok iránt. Különösen a magyar kisebbségnek van oka arra, hogy a nyilatkozatokkal szemben a legnagyobb óvatossággal gal viselkedjék és csak akkor adjon hiteit az Ígéreteknek, ha azok cselekedetekkel igazoltatnak. Sajnos, eddig még nem történi ez meg. Nem lehet tehát csodálkozni azon, ha a magyarság öntudatos nagy tömegei a fájdalmas tapasztalatok alapján kétkedéssel fogadnak minden olyan kijelentést, amely a kisebbségek helyzetének megjavítására vonatkozik s addig nem is fog megváltozni véleménye, amíg teljes komolysággal és félremagyarázhatallan jó szándékkal nem fognak hozzá a megoldáshoz. Az ma már vitán felül áll, hogy a kisebbségi kérdésben lenni kell valamit* ha nehezére is esik a nacionalista kormánynak. Elérkezel! az ideje annak, hogy a történelmi fejlődés parancsszavát megértse és törvénybe iktatott kötelezettségét teljesítse a kormány, mely csak így lesz képes biztosítani az állam konszolidációját és a népek békéjét.
