Komáromi Lapok, 1938 (59. évfolyam, 1-53. szám)
1938-11-12 / 46. szám
1938. november 12. KOMÁROMI LAPOK 7. oldal. A magyar a magyarért-akció megalakulása Komáromban Városunkban is megkezdte működését a mozgalom RODOSI SÁNDOR ésT ÁR S A rt KÁVÉ, TEA ÉS GYARMATÁRU IMPORT Budapest, Vl, Vilmos császár ut 53. Tel. 117-382. Közvetlen behozatal mindenféle gyarmatáruban. Kávé és tea különlegességek. Szakszerű pörköltkávé keverékek. Bors. Vanília. Déligyümölcsök stb. Évtizedek óta a vidéki nagykereskedők szállítója. Örömmel ajánlja fel szolgálatait a visszatért Felvidéknek. I Már hetekkel ezelőtt megalakult Budapesten a felvidéki magyarság támogatására megszervezett Magyar á magyarért! — akció, melynek az a célja, hogy a csonka haza magyar társadalmát tömörítse a felvidékről visszakerült testvérek minél sürgősebb társadalmi megsegítése végett. Az akció Csonkamagyarország egész területén gyűjtést rendez, továbbá minden visszacsatolt terület városába és járásába szociális megbízottakat küld ki, hogy azok a helyszínien szerzett tai' pasztalatok alapján a sürgős segítséget megszervezzék. Ennek a nemes emberbaráti mozgalomnak élén maga a Főméltóságú Asszony, a Kormányzó hitvese áll mint fővédő, a központi állandó munkabizottság elnöke vitéz Imrédy Béláné, a miniszterelnök neje, aki nagy buzgalommal fáradozik az akció sikeres fejlődésén. A Magyar a magyarért-akció képviseletében Komáromba érkezett Kun Mechtild szociális testvér és Tanay Magda tanárnő, akik azonnal összeköttetésbe léptek F ü 1 ö p Zsigmond városbíróval, aki a helybeli jótékony, szociális és emberbaráti, társadalmi egyesületek képviselőit kedden délelőtt 10 órára alakuló értekezletre hívta egybe a városháza nagytermébe. Az értekezleten a felekezetek segítő egyesületei, a társadalmi jótékony egyletek, ,a cserkészek képviselői nagy számban vettek részt és az akciót élénk rokonszenwel fogadták. F ü 1 ö p Zsigmond városbíró meleg szívvel köszöntötte a nemes akciót és felhívta a megjelenteket annak Komáromban való megalakítására. Rámutatott a városbíró e mozgalomnak fontos emberbaráti és szociális feladatára és a megjelenteket felkérté a nemes eszme megvalósítására. Javaslatára az alakuló ülés vitéz nagybányai Horthy Miklósné és vitéz Imrédy Béláné úrasszonyokat táviratban üdvözölte. A Magyar a magyarért — akció célkitűzéseit Tanay Magda szociális kiküldött ismertette behatóan és javasolta, hogy a feladatok megoldása, céljából a hatóság, az egyesült párt és társadalmi szociális intézmények megbizottaiból alakuljon meg az állandó munkabizottság, mely az ügyeket (adminisztrációt, a segélyosztást stb.) elvégezze. Ez az állandóan permanenciában levő bizottság fogja a legsürgősebb ügyeket lebonyolítani. Az ülés kimondotta, hogy megalakítja Komáromban is a Magyar magyarértmozgalom állandó munkabizottságát és e bizottság tagjainak a városbíró elnöksége mellett Bartos Frigyesnét, Baltazár János né, Freyh Karitász, Guót Lajosnét, Ivanics Ilonát, dr. Kőváry Jőzsefnét, Pap Kovách Elemérnél, dr. Soós Imrénét, Scdwarczer Károlynét, Bratkovics Istvánt, Csepy Károlyt, Németh Miklóst, Romhányi Árpádot, Tóth Kálmánt választotta meg. A munkabizottság fentartotta magának a jogot, hogy a szükséghez mérten magát kiegészíthesse. Tanay Magda előadó a legsürgősebb teendőnek a gyorssegély kiutalását tartja, mely célból megállapodtak a további teendőkre nézve. A bizottság a segélyezendők névsorának megállapítását még kedden délután megkezdte és az egyesületek által nyilvántartott, a városi munkaközvetítőben) vezetett és az egyesült magyar pártban összefoglalt szegénylajstromok! összehasonlításával megállapított jegysl zék szerint osztja ki a gyorssegélyt. A segélyosztást szerdán délelőtt a Vármegyeháza épületének balszárnyában nyert helyiség előtt már megkezdette. A segélyt 3 P-ős, illetve 21 esetikor onás élelmiszer jegyek alakjában .osztják ki, s ezen jegyek ellenében négy kereskedőnél lisztet, cukrot és zsírszalonnát kapnak. A Magyar a magyarért intézmény lehetővé tette, hogy a felszabadító csapatok bevonulása után már a második napon megalakuljon Komáromban is és áldásaiban részesülhessenek városunk szűkös viszonyok között élő és munkaképtelen, elaggott! szegény lakói. Csak a legnagyobb elismeréssel kell az akció megalakulásáról hírt adnunk, mert a Magyar a magyarért a gyakorlati jótékonyságot 1938. október végén, ha kevésbbé ünnepélyes keretek között, de mégis megnyitotta a csehszlovák 12. gyalogezred vezetősége Bossányban a koncentrációs munkatábort, ahol a pótzászlóalj vezetőségének felügyelete alatt szándékoztak összegyűjteni a magyar katonákat a 12., valamint ikerezrede a 62. gyalogezredtől, azzal a hátsó gondolattal, hogy egyrészt ingyen munkaerőt kaphassanak az új raktártelepre szállított, Komáromból ellopott felszerelés és egyéb holmik elraktározására és egyéb hadimunkák elvégzésére, másrészt pedig, hogy szükség esetén túszok legyenek kezeik között a megszálló magyar seregekkel szemben is. A komáromi 12-cs, valamint a 62-es gyalogezrednél közel 1500 magyar katona szolgált, akik között nagyszámban voltak képviselve a komáromiak is. A magyar fiúkat az ezredparancs értelmében Bossányba szállították már október harmadik hetében, azzal az ukázzal, hogy azonnal le kell szerelniük és mielőbb hazaküldendők civilbe. Könnyen elképzelhető, hogy ez a parancs milyen nagy örömet szerzett a fiúk között. Hathetes nehéz szolgálat, éhezés, nélkülözés után végre: haza! Viszont annál nagyobb volt a meglepetés, felzúdulás és elkeseredés, amikor a megérkezés utáni reggel jött a parancs: munkára! A kilenc új raktárhoz kényszermunkára fogták be a leszerelt magyar katonákat. Hogy azután istállókban aludtak — kevés boldog kivétellel, — kitéve szélnek, hidegnek, mert legtöbbjüknek még pokróca sem volt egyáltalán, ez már csak természetes folyamánya egy koncentrációs munkatábor életének. A munka sokszor baromi munka volt. Kisebb-nagyobb szerencsétlenségek, három láb- és egy kéztörés felelősségvállalás nélkül, mázsás vasak, hídalkatrészek kivagonírozása, vasúti kocsik tolása ide és oda stb., stb. Ez mind eleven valóság volt a bossányi pokolban. A fizikai szenvedés és fájdalmak mellett a lelki megpróbáltatások zúdultak a fiúkra. Állandóan csak Ígéreteket kaptak: holnap, holnapután, három nap múlva mehetnek már haza. Közben múltak reménytelenül a napok, sőt hetek. Rémhírek jöttek: a bécsi döntés ellenére háború lesz...! Komáromot nem akarják átadni a csehek!... Lövöldöznek a magyar lakosságra és a magyar katonákra!... Ha baj lesz, akkor a magyar fiúkon] vesznek elégtételt a csehek!... (Amilyen gyávák voltak ez tőlük ki is telt volna!) Hozzájárult mindehhez az is, hogy nagyon rendszertelenül jött, vagy egyáltalán nem is jött hazulról ról levél. A hangulat napról-napra forróbb, kívánja megvalósítani s midőn hivatását híven betölti, egyben bizonyságát adja annak, hogy az anyaország legelső teendője a szegény testvérek! megsegítése. Legyen sikere a nemesszívű emberbarátok munkájának és szolgálja az a haza megerősödését s a társadalom konszolidációját. lázadóbb lett. Fegyvertelenül azonban nem mentek semmire a fiúk. Egy1 maradt csak hátra, a szökés! Egyenként, hármasával, négyesével indultak el, civilben, kátonaruhában, vonattal, gyalog, autóval, irattal, vagy irat nélkül, ahogy éppen jött. A komáromi fiúk kél-három kivételével mind elszöktek! Azt hiszem, hogy nem érdektelen, ha felsoroljuk, hogy kiket hozott öszsze a végzet Bossányban a komáromi fiúk közül. Ott volt Kreschka Károly, Riszdorfer László, Kathona Tibor, Boros Béla, Lohner Endre, Dónay Győző, Kossányi József, a ne-t vés költő, Lévai László, a kitűnő prímás, Mészáros Pál, Römer Dezső, Dózsa József, Beck Hugó, Müller Endre, Sághy László, Kaufmann Nándor, valamint sokan mások és természetesen e sorok Írója is. Mire ie sorok megjelennek, a szomorú hetek után a komáromi fiúk is visszatértek már a bossányi fogolytáborból felszabadított városunkba és itthon örülnek a nagy boldogságnak,] amelyet húsz évig olyan nehéz volt kivárni! Doma Ervin. A vitézi szék felhivása a leendő vitézekhez! A vármegyei Vitézi Széktől nyert értesítés szerint a Vitézi rend előzetes szervezkedését a felszabadult körn árommegyei részeken és az érsekújvári járásban megkezdte. Akinek vitézi ügyben felvilágosításra vagy útbaigazításra szüksége lenné, forduljon az illetékes vitézi hadnagyokhoz1 hétköznapokon d. e. 11—12 óra között és pedig: Érsékujvári járás: dr. Gyürky Ákos ügyvéd, Érsekújvár. Udvardi (ógyallai) járás: Ordódy István földbirtokos, Bagota. Csallóközi (komáromi) járás: Nagy Nándor földbirtokos, Nemesócsa. Komárom város: Ipovitz Endre vaskereskedő és gépgyáros, Komárom. Felvidéken bevezetett fonal és rövidáru szakmában jártas körzeti képviselőt keresünk. Legrészletesebb ajánlatokat .Budapesti elsőrangú nagykereskedő' jeligére BLOCKNER J. hirdető irodába Budapest. IV.. Városház u. 10. kérünk. 340 Hátrább! Végighallgattuk Porubszky Géza dr. lelkes szónoklatát, mellyel a bevonuló magyar honvédeket Párkánynána főterén fogadta és különösen az a mondat zeng fülünkbe, mellyel a magyar közösségtől elpártolt renegátokat és árulókat idézte. Az esztergomi magyarság volt nemzetgyűlési képviselője. a kitűnő politikus-pap, nem hirdetett bosszúállást és mint paptársa, Mécs László ugyanezen órákban Királyhelmecen: ő is a megbocsátás, a teljes megbékélés pártján van. A mi szívünk is ezt diktálja: a magyar ember mindig nagylelkű a nagy órákban, sohasem vet ilyenkor követ a megtévedtekre. De Porubszky szavai ugyanakkor figyelmeztetnek minket arra, hogy a nagy ünnepi órákban is van ildomosság. hogy a megbocsátás és testvériesülés mámorában se feledjük el az erkölcsi világrend által diktált sorrendet. Aki tegnap még szabotált, aki tegnap még a cseh állam felé pislogott, aki tegnap még nem mert részt venni a magyarság politikai munkájában, aki tegnap még arra,gondolt. hogy a cseh repülőalapra kéne adományt jegyezni, az ne álljon be az .első sorba és ne viselkedjék hangosan. Elhisszük, igen sok testvérünket a kényszer, az élet parancsa kényszerített arra. hogy csak lélekben kövessen minket, de az első szó most azoké, akik kiálltak, akiket megbüntettek, bebörtönöztek. Díszítse fel mindenki házát nemzeti színekkel szíve szerint., szórjon mindenki virágesőt szeretett honvédeinkre. de a megtérők, a viszszaállók ne viselkedjenek feltűnően. Álljanak hátrább, akkor könnyebb lesz a megbocsátás. A bűnbánat is csak úgy igaz, ha csendben, feltűnés nélkül végzik el! — A komáromi Kát. Legényegylet november 27-én nagyszabású felszabadulási ünnepélyt tervez, amelyen az egyesület volt vezetőit is meg fogja szólaltatni húsz évi történetének beszámolóján. Műsoron szerepel továbbá dr. Borka Géza alkalmi színdarabja »Mindent vissza« címmel, melynek zenéjét dr. Mihola Gyuszi írta. — Megindultak a MÁV autóbuszjáratai Komárom-Magyarszőgyén és Komárom-Dunamocs-Esztergom útszakaszon. A magyar királyi államvasutak közúti gépkocsi üzeme a legsürgősebb feladatának tartotta, hogy a komáromkörnyéki volt csehszlovák autóbuszvonalakon a szünetelő forgalmat haladéktalanul felvegye. Mint értesülünk a Komárom—Magyarszőgyén és Komárom—Dunamocs—Esztergom útszakaszon f. évi november 10-én megindultak a rendszeres autóbuszjáratok. Az egyes útvonalak a következő állomásokat foglalják magukban: Komárom, Téglagyár, Hetény (pályaudvar és községháza), Kurlakeszi Marcellháza, Szilaspuszta, Madar, Bátorkeszi, Köbölkút, Magyarsző,gyén, továbbá Komárom, Téglagyár, Hetény, Kurtakeszi, Marcellháza, Vértpuszta, Zsitvatőpuszta, Dunaradvány, Dunamocs, Karva, Csenkepuszta, Muzsla, Ebed, Párkánynána, Párkány, Esztergom. Komáromban a következő megállóhelyek vannak: pályaudvar, jobbparti hídfő, hajógyár, Otthon-kávéház, Klapka-tér, és Kossuth-tér. Az indulási és érkezési időpontokat a MÁV által kibocsájtott menetrendek tartalmazzák, amelyek december 15-ig érvényesek. A bossányi pokol Komáromiak a bossányi gyűjtő munkaíáborban
