Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-07-24 / 59. szám
1937. július 21. KOMÁROMI LAPOK 5. oldal. Hindu-ballett est a Legényegyletben Ritka produkció szemtanúi voltunk csütörtök este a Legényegyletben. Menaka, hindu hercegnő vándor-ballettje tartotta táncestjét. Az ilyen esemény persze már ritkaságánál lógva is felkelti a közönség méltó érdeklődését. Este kilenckor kezdődött az előadás, melyet jó háromnegyed ház nézett végig. A ballett nem egyéb, mint táncjáték; vagyis a kar, láb, fej bizonyos mozgásai írják körül az eseményt. A kisérő zene a nemzetiségi alapmelosz-ból meríti tartalmát. Jelen esetben: hindu népdalok és vallásos énekek. Az improvizáció, mert ilyet is hallottunk a zenekartól kél esetben, már nem csak régi dalokat hozott, hanem szerzőjük egyéni gondolatait is tolmácsolta, hisz több táncdarab kíséretét maga állította össze a szerző. Zenekar; ez a fogalom minket egy kissé elgondolkozásra késztetett, mert a mi zenekar-fogalmaink nem egyeztethetők össze a látott együttessel. A A leginkább ütő hangszerekkel rendelkező zenekiséret csak néha olvasztja magába a pengető hangszerek örökké egyforma akkordját. Néha, néha olyan édeskés bús, de bizonytalan hangot hallottunk, mely hangszernek basaree a neve. Hangja a mi oboa (angolkürt) hangszerünkre emlékeztet. A hangszer bambuszcsőből készül és fuvókája segítségével adja a síró s jajgató hangszint. Egyes táncok végét kagylókürttel jelezték. (seh. v.) A zenekari szám után elsőnek fiatal lányok táncát járták el, majd Shiva Isten tánca következett, aztán a Sárkánytánc, a Hajnal tánca, a Vihar-isten tánca, mogul szerenád, falusi tánc Manipooriban, végül egy kétrészes mitológiai Láncot jártak el oly könnyedséggel, finomsággal s tökéletes művészettel, amilyet csak az a táncos lejthet, aki gyermekkora óta űzi ezt a művészetet. Misztikus, exotikus levegőt hoztak magukkal, a kelet hangulatát varázsolták a Legényegylet sokatlátott színpadára: minden mozdulat jelkép volt, mindennek mélyebb értelme van. Nem is annyira lábbal s alsótesttel, mint inkább felső testtel, karral, a kéz csodálatosan finom mozdulataival, nyakizommal s szemvillanással dolgoztak. Magánszámok, kettősök s hármastáncok voltak, a legutolsó nagy-táncszámban az egész táncostársulat szerepelt. Pontos figyelő számára észrevehető volt a mellékszereplők itt-ott jelentkező fáradtsága. Kár, hogy a vizuális hatáskeltést egyedül a ruhákra kellett építeniük: a kis színpad fényhatásokat s díszleteket nem bírt el. A XVI. századból vett ruharajzaik különösen női körökben keltettek csodálatot, így, keret nélkül, csakis a produkció érvényesült, de méltán: a közönség megértette, s érezte, szívvel átérezte a táncokat s lelkesen, őszintén tapsolta a messzi India táncművészeit. A zsongó zene, a dobok különös változatai, a facimbalom, a busongó, panaszos trombita, a monoton pengető-szerszám, a lábcsörgők, a lábak puha mozdulatai, a kezek kígyózó vonaglása: érdekes élmény volt, nem nyári ,hanem téli szezon egyik érdekes műsor pontjának is beillett volna. Tisztára a véletlen segítette ehhez Komáromot: a hindu láncosok nagy németországi autókarjukkal s angol menedzserükkel néhány fontos Szlovenszkói s csehországi várost látogatnak meg, Pestről Berlinbe menet. — Motorcsónakverseny Bécs— Eudapest között a Dunán. Ehéten rendezték meg őtödizben a Bécs és Budapest közti motorcsónakversenyt a Dunán. A hatalmas sebességgel rohanó motorcsónakok végig az egész Duna mentén igen érdekes látványt nyújtottak: légcsavaros szerkezetük fülsiketítő dörejjel dolgozott. A verseny győztesei az olasz Donáti Renato és Gorini Goffredo, akik a Bécs és Budapest közötti távot 74 kilométeres óra-átlagsebességgel tették meg 3 óra 35 perc 49 másodperc alatt, 1200 kilogramos siklócsónakon. Erőfeszítések a benemavalkozási politika csődjének elhárítására —július 23. Éden, angol külügyminiszter nagy erőfeszítéseket tesz a béke érdekében, s napok óla izgalmas tárgyalások folynak Londonban a beneinavatkozási politika teljes csődjének elhárítása érdekében. A londoni külügyi hivatalban úgy látják, hogy a spanyol polgárháború még mindig elég nyújtóanyagot tartalmaz ahhoz, hogy lángba borítsa Európát és veszélyeztesse a világbékét. Eden fáradozása tehát arra irányul, hogy a nemzetközi ellenőrzést a legnagyobb mértékben megszigorítsa és a spanyol partvidék egész vonalára kiterjessze. A benemavatkozási bizottság ülését Edén fontos tárgyalásai miatt egy nappal elhalasztották, hogy az értekezlet kudarcát elkerüljék és a következő huszonnégy órában alkalmat adjanak az érdekelteknek arra, hogy a döntő fontosságú kérdésben megegyezést hozzanak létre. Londonban különös jelentőséget tulajdonítanak annak, hogy a kiélezett politikai helyzet miatt még az Angliában hagyományos hétvégi pihenőre sem voltak tekintettel, hanem szombatra hívták össze a delegátusokat, hogy folytassák a kedden megszakadt tárgyalásokat. A Times a benemavatkozási tanácskozásokról írva, megállapítja, hogy a német, olasz és francia kiküldötteknek a külügyi hivatalban folytatott tanácskozása tulajdonképen csak a tanácskozások teljes megakadását bizonyítja. A Morning Post értesülése szerint az angol kormány csütörtökön azt indítványozta, hogy küldjenek valamennyi kormánynak kérdőívet, amelyben részletesen válaszolhatnak az angol kormány egyes indítványaira. Ily módon megkönnyíthetnék a munkát. A Daily Herald igen szkeptikusan nyilatkozik a tárgyalásokról. Bestiális cisszenjí aki kcreé^csl nyúzta I® meggyilkolt haragosa fejbőrét Széles Györgyné 11 éves tárkányi asszony közös udvarban lakott Ónodi István 56 éves csősszel, rendszerint haragban voltak. Ónodi István libái átmentek Szélesné udvarfelébe s olt a Szélesné csirkéi részére kiszórt magot kezdték enni. Szélesné annyira haragra gerjedt, hogy lapáttal kezdte agyonverni ónodi libáit. ónodi István libái segítségére sietett s a dühöngő asszonyt mqg akarta fékezni, de Szélesné nem engedte magát, veszekedés, majd dulakodás kezdődött, inig végre az asszony felkapd! egy hatalmas tűzoltószekercét s azzal vágta fejbe ónadit. A nagy ütéstől a csősz elszédült s földre esett. A bestiális asszony ezt látva, tovább verte Ónodi fejét a szekercével, majd amikor a vért látta kiömleni, eldobta a szekercét, Ä mesgyer csárdás és a hindu zene Csütörtökön este ugyancsak szépszámú közönség gyönyörködött a hindu ballet klasszikusan szép tárcáiban és az eredeti hindu zenében. India a föld másik oldalán fekszik és mégis a közönség néha talált valami közös vonást a hindu és a magyar zene között. A »Van neki, nincs neki karikagyűrűje« kezdetű magyar csárdás dallamához nagyon hasonló zenei részt csaltak ki az indus zenészek exotikus hangszereikből. Szóval a magyar zene és a hindu valahogyan, valamikor és valaha érintkezhettek, ha nem is közvetlenül. Ezt mind a magyar zeneszerzők közül azoknak a védelmére hozom fel, akiket azzal vádol a közönség, hogy plagizál, hogy a régi magyar nótából lopkodják ki azt, amit ők eredeti zenének mondanak. Különösen a kisebb hírnevű zeneszerzőket illetik gyakran ezzel a váddal, iIáiba a hindu zene és a magyar muzsika hatással volt egymásra az elképzelhetetlen nagy távolság dacára, akkor hogyne volna hatással egy kezdő zeneszerzőre a saját nemzetének a zenéje, akár a mai, akár a holnapi. A magyar nóta zeneirodalma olyan régi és olyan sok ismert, neves és ismeretlen, névtelen művelője volt és ezért olyan gazdag, hogy szinte lehetetlenségnek látszik új magyar melódiát komponálni. Bizony a mostani új szerzemények között igen s egy kis kapával kezdte szaggatni a magával lehetetlen férfi fejbőrét, beverte koponyáját s inagy dühében a kapával ónodi agyvelejét tépdeste. A szomszédok előrohantak, azonban alig tudták megfékezni a dühöngő asszonyt. Mire az orvos megérkezett: ónodi csősz belehalt kegyetlen sérüléseibe. Szélesnél igen összeférhetetlen aszszonynak ismerték, aki mindenkivel haragban volt, sől a hatósággal is meggyűlt a baja, megrágalmazott denkit, akivel összeköttetésbe került. Annyira elfogta a harag*, hogy a helyszínre érkező körorvost is mindenképen nieg akarta harapni: fogcsatlogtatva rohant neki. Csak erős csendőri fedezettel lehetett, megbilincselve, fogházba vinni. sok, ami bővelkedik e reminiszcenciákban és igen sok ütem ismerős és kitalálható, hogy melyik magyar nótából való. A fiatal »óriás«, a fiatal zeneszerző ezt nem is készakarva teszi, ő tudja legkevésbbé, hogy »új« nótája a lopások hosszú láncolata. A lelkében felbuborékoztak ezek a melódiák, ütemek, dallamok és szinte jogosan hiheti, hogy ő most eredetit alkotott. A tangó és egyéb táncdalok rajongói, sajnos, nem nagyon ismerik a régi magyar- népdalirodalmat, hát kevésbbé veszik észre, az önkénytelen lopásokat, de a magyar zenét a divatos slágernótáknál jobban szerető közönség fülét bizony bántja az a sok hasonlatosság, ami nem egy úi nóta és egy régi között van. Ne tessék azt hinni, hogy az egész nóta tevődik (át a múltból a jelenbe, hanem egy-egy akkord, ütem, hogy nem egyszer az új nóta a régi nóták egész láncolatát érinti. A szegény zeneszerzők e részére nagyon haragszik a közönség, én mentségükre írom, hogy ha a magyar és a hindu zene hatással volt egymásra, nem is vehetjük rossz néven, ha a fiatal óriásokra hatással van a saját nemzeti zenéjük. Ezeknek az agyon kritizált szegény zeneszerzőknek adok egy jó tanácsot: ha új . (?) magyar nótát írnak, írják a cím alá, hogy régi magyar nóták nyomán írta ez és ez. A régi magyar nóták szerzői legnagyobb részt ismeretlenek, hát nem is kell félni, hogy valaki beperli őket haszonrészesedésért... Tüske. 263 Gyári lerakatok: Bratislava, Széplak u, 54. 2ilina, Stefánik-tér 1. Spisská Nová Vés, Wilson sor 56. Nové'Zámky, Komáromi ucca 4. Vásároljunk közvetlenül a termelőnél! Minden tárgynál írásbeli minőségi garancia A Komáromi Ház- és Telektulajdonosok Egyesületének közleményei A háztulajdonos osztály helyzete olyan stádiumba jutott, hogy tovább tétlenül nézni ezen osztály pusztulását immár nem lehet, s elérkezett a 24-ik óra, hogy felhívjuk a kormánykörök és a törvényhozók figyelmét ezen osztálynak a teljes összeomlástól való megmentésére. A háztulajdonos valamikor űr volt, s akinek háza volt, az egészen nyűgöd lan megélt annak a hozadékából. Ma azonban ott tartunk, hogy a háztulajdon nemcsak hogy a belefektetett tőkének a kamatját nem hozza meg, hanem annak a fenntartása és megtartása csak terhet s nagy áldozatot jelent. Az állami adók és egyéb közterhek olyan magasak, hogy a háznak a jövedelmét nemcsak megemésztik, de azt még jóval túl is haladják. Hallottunk-e, olvastunk-e a háztulajdonosok védelméről? A lakók védelméről igen, de a háztulajdonosok védelméről még nem. A gazdálkodó földmíves osztályt védi a törvény, védi a kisiparost és a munkanélkülieket is, amennyiben kiterjeszti rájuk a moratóriumot, azonban a háztulajdonos védelméről még intézkedés nem történt. Az 1936. évi 226/27. számú törvény a jövedelmi adónál adómentes minimumot állapít meg, a háztulajdonosnál nincs minimum csak maximum, ott nem érzik, hogy marad-e annyi, amennyi a létfenntartásra szükséges, hanem olt elvisznek mindent, s eddig még nem történt gondoskodás, hogy a létminimum adómentessége biztosíttassék. Hiszen ha egyes társadalmi rétegeknek a törvény védi a megélhetési létminimumot, akkor már csak nagy igazságtalanság, hogy az államot, községeket fenntartó s legnagyobb terheket viselő háztulajdonos osztály védelméről a törvényhozás eddig még nem gondoskodott. Hiszen már úgy vagyunk, hogy a háztulajdonos kész volna átadni házát az összes javaival s terheivel, csak az állam biztosítsa az ő létminimumát. Mi úgy lettünk tanítva, mi úgy lettünk nevelve, hogy a törvény szent és sérthetetlen, s (nemcsak mi tartjuk azt be, de másokkal is meg kell tartatni Már pedig, ha mi ilyen osztálya vagyunk az államnak, akkor jogosan elvárhatjuk azt, hogy az egyenlőség és az igazság elve velünk szemben is gyakonoltassék, éppen olyan mértékben, mint más társadalmi osztállyal. Megadjuk mi az államnak azt, ami az államé, de hogy a betevő falatot vegyék el tőlünk, ez ellen már protestálnunk kell. Igenis, azt kívánjuk, hogy vigyék el adók formájában mindazt, ami a létünk fenntartásához szükségesen felül marad, de ami a mi megélhetési minimumunkat képezi, azt mentesítsék az adók alól. Ez irányban az országos szövetséggel karöltve memorandumot terjesztünk fel az illetékes kormányhoz és a törvényhozáshoz, mert feltétlen hitünk s meggyőződésünk az, hogy az adózásnak igazságosnál^ kell lennie, s e téren privilégiumokat nem ismerhetünk. Bocz Béla.
