Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-08-11 / 64. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. augusztus 11. Felcsaptam világutazónak Nem, ezt már nem lehetett kibírni. A Dunán nap mint nap csurognak lefelé a különböző nációk fiainak (esetleg vegyespárosainak) csónakjai. Minden nap érkezik legalább egy-két ánglius, német vagy épp holland a Sportba. Kikötnek. Érthetetlenül beszélnek és amikor továbbmentek, csak akkor jövünk rá, hogy az illetők valahol Csehország szívében tanulták meg azl az egy-két idegen mondatot, ami elég volt arra, hogy mi beugorjunk. Nem, ezt már nem lehetett kibírni. angol zsebszótárt. Olyan Vettem egy liliputit. Állítólag ezer óra alatt meg lehet belőle tanulni angolul. (Tessék kipróbálni!) így felszerelve indultam neki az útnak. Harmadmagammal. Pozsonytól lefelé. * Az első emberrel (nem Adómmal) a somorjai határban találkoztunk. Szent áhítattal kiáltotta be nekünk, hogy árad a Duna. (Mit mondjak, ezt mi is tudtukl Sőt, jobban, mint ő.) Természetes, hogy nem értettük meg, mit mond. Németül próbálkozott meg. Nem is kellett nagy erőlködés ahhoz, hogy rossz németséggel próbáljuk megérteni egymást. Újra elmondta, hogy árad a Duna. És az ár minket továbbvitt... * Bősig minden rendben ment. A somorjai haveri sikerült átemelnünk. Már előre örültünk, hogy itt lesz azután a nagy élvezés. Ahogy kikötöttünk, már ott is állt hajónknál a »pali«. Ismét a régi recept: nem értjük kérdéseit. Bután nézünk rá. (Ez se került különösebb megerőltetésbe!) Szerencsénkre a palink tud németül. Megindul a »duma«. Elmondjuk szépen, hogy amerikaiak vagyunk, Passautól a Fekete-tengerig utazunk. A »pasas mindent bevesz. * A baj már akkor kezdődött, amikor megláttuk, hogy a parton egy kis vendéglő áll. S a vendéglős: jelen esetben egy kecskéket őrző asszony, nem beszél más nyelven, csak magyarul. És gyomrunk erős lelkjemóciót váltott ki belőlünk: mint a Dracula-film székelyei angolul, mi hirtelen magyarul tanultunk meg. Távozásunk, mit mondjak, nem igen hasonlított Nagy Sándoréhoz, mikor ő Gordiuszt hagyta el. * Aranyosnál is kiszálltunk, a partra. Ilt is minden rendben ment. Legalább az elején. Ekkor ugyan már szolidabbak voltunk: Passzautól csak Pestig utaztunk és megelégedtünk azzal, hogy a budapesti Hungária evezősei vagyunk. A végzet azonban ill is bekövetkezett. Egy finánc képében jeleni meg ezúttal, aki igazoltatott bennünket. így meg kellett mondanunk. hogy mi bizony csak a szomszédba, Komáromba valók vagyunk. * Ja, majdnem megfeledkezem róla. Az angol.szótár. Baj voll bizony vele: tudtam elolvasni az angol szánom vakat. Gázolt egy ismeretlen autó Komárom közelében A kegyetlen soffőr az út porában fekve hagyta összeroncsolt áldozatát és továbbrobogott-bor— Kovalik-Ivapusznyák József 35 éves violinpuszlai telepes szombaton délelőtt Komáromban járt és ügyesbajos dolgainak elvégzése után gyalogszerrel indult neki a hazafelé vezető útnak. Nagy-Gadóc közelében egy arra haladó ismeretlen rendszámú autó elütötte Kapusznyákot, aki vérbe borulva maradt fekve az országúton. A kegyetlen, gázoló soffőr, látva, hogy mit telt, nem állt meg, hanem újabb gázt adott kocsijának és amilyen gyorsan csak lehetett, továbbliajtott. Az eszméletlenül fekvő szerencsétlen Ógyallán isméi megvillant a kés Vasárnap este véres dráma játszódon le az ógyallai állomás vendéglőjében. Pócs János, 50 éves ógyallai gazda harmadmagával kvalerkázott az ógyallai állomás vendéglőjében, amikor hatalmas lármával, cigánykísérettel bevonult oda Homola Béla is, miután már valahol jól felöntött a garatra. A vasúti vendéglőben tovább folytatta a mulatozást és mindjobban és hangosabban kezdett vigadni: kurjongatni és ordítozni. A szomszéd asztalnál ülő társaság egyik lagja jószóval rendre intette Homolát, aki azonban ekkorra már igazán sok-Rossz szomszédság, török ások! Vitatkozás vasvillaérvekkel Imely községben két szomszéd, Sedliák József és Kovács Dezső gazdák nem a legbékésebb viszonyban éltek egymással. Valami birlokügyből kifolyólag mérgesedett el közöttük a jó szomszédi viszony. A diferenciák elsimítása céljából Sedliák átment Kovácshoz. Kezdetben békésen tárgyaltak, de hamarosan elmérgesedett a beszélgetés, Kovács vasvUlát ragadott és szomszédját bántalmazni kezdte. A veszedelmes helyzetbe került szomszéd haza szaladt, a konyhába menekült és ott magára zárta az ajtót, de a dührohamol kapott Kovács ide is követte őt, rátörte az ajtót és olyan súlyosan bántalmazta az 50 éves gazdát, hogy később vérbefagyva találtak rá. A szerencsétlen embert kórházba kellőn szállítani, ahol megállapították, hogy súlyos belső sérüléseket szenvedeti, egyik karja és több oldalbordája eltörött. Brutális támadója ellen megindították az eljárást. Ä baromiak! éjszaka titka Ki a felles ? Scmelák József 25 éves baromlaki földműves csendesen borozgalott a kocsmában. Oll voll Benő István 45 éves földműves is. A borozgatás kezdőién csendesen beszélgetett a két ismerős, de később valami nézeteltérés támadt közöltük. Hamarosan összeveszlek és a helyzet már nagyon izzó voll. Az élelmes kocsmáros azonban nem akart szem- és fültanuja lenni a további eseményeknek, nehezen bár, de azért kituszkolta a két haragos emberi az udvarra és bezárta a kocsmát. Ekkor .már sötét éjszaka volt. Semelák haragosan hazatért a kai többet ivott a kelleténél. A helyett, hogy megszívlelve a jó szót, olcsón desedcl! volna, kirántotta bicskáját és a hozzá legközelebb ülő Póes Jánoson töltötte ki bosszúját, felsőtestébe többször belemárlva kését. A szerencsétlen ember vérző sebeivel eszméletlenül esett össze. Azonnal beszállították a komáromi kórházba, ahol sikeres műtétnek vetették alá. Állapota komoly, mert az egyik tüdejét átfúró szúrás közvetlen a szívhurok mellett hatolt bele testébe. A magáról megfeledkezett legényt a csendőrség letartóztatta. telepesre este í> órakor talált rá egy Gúla felől Komáromba tarló autó. Azonnal felvette Kapusznyákot és beszállította a komáromi kórházba. A kegyetlen soffőr áldozata oly súlyos sérüléseket szenvedett, hogy felépüléséhez semmi remény. Agyrázkódása mellett eltörölt gerince is és betörött löbb bordája. Belső sérülései még súlyosabbak. Eszméletét mindeddig nem nyerte vissza, így semminemű felvilágosítást sem tudott adni arra vonatkozóan, hogy ki volt a halál-autó soffőr je s hová való volt a kocsi. A csendőrség erélyesen nyomoz az emberiden soffőr kilétének megállapítása ügyében. kocsmából, de mielőtt a volna, kapun betért valaki a sötétben hátulról hirtelen késsel beleszórt. Védekezni nem tudott, mert nyomban elvesztette eszméletét és a földre bukott. Később találtak x'á. A súlyosan sebesültet kórházba szállították. Most a csendőri nyomozás van hivatva kideríteni, hogy Benő követte-e el a merényletet, vagy más? nagyközönség A panaszkönyve mc-Kapluk az alábbi két levelet, Ivet szívesen közlünk le lapunkban, mert valóban a közügyét: Komárom polgárainak érdekét szolgálja. Tekintetes Szerkesztőség! Az elmúlt hét folyamán pénzt kellett feladnom a komáromi postán. A régi pénzesutalványokon nincs feltüntetve az újabban érvényes felemelt díjszabás és így kevesebb bélyeget ragasztottam arra, mint a szükséges kézbesítési díj. Már akkor, amikor beadtam a kis ablakon az utalványt, észrevettem ezt, mert elolvastam a kiírást. 50 fillért elő is készítettem, hogy pótoljam a hiányzó bélyeget. Nagy csodálkozásomra a postai alkalmazót! 1 koronái követelt tőlem. .Miért? Mert jótékonycélú bélyeget ragasztott rá az általam benyújtóil utalványra. Valószínűleg nem csak velem telte ezl meg, hanem másokkal is. akik nem lévén informálva az új díjszabásról, szónélkül fizették ki azt. A posta igazgatóságának erélyesen kell fellépnie ilyen eljárás ellen, meri jótékony célú bélyegeket csakis külön, kérésre ragaszthatnának rá az utalványra és senkit sem lehet kötelezni arra. hogy többet fizessen a pénzküldeményérl, mint amennyit a díjszabás előír. Tisztelettel: egy komáromi polgár. A Komáromi Lapok tekintetes Szerkesztősége! Ebben a nagy melegben, a nagy por miatt igazán a város kötelessége volna az, hogy öntöztesse az uccákat. Nem csak a belvárosi, hanem a sokkal porosabb külvárosban fekvőket is. Hogy a város ezt nem teszi meg, az ellen nem szólalnék még fel. de az tűrhetetlen, hogyha valaki saját maga fáradsággal felöntözi a háza előtti járdát és úttestet, akkor a rendőr felírja vízpocsékol ás címén, ez már igazán lehetetlen és tűrhetetlen. Pedig ez meg történt. Ha valaki a háza előtti jár dát nem locsolja fel, felírja a rendőr, de Komáromban akkor is felírja, ha véletlenül nem bírva ki tovább az út test porát, azt is fellocsolja, szintén felírják. Ezen segíteni kell,, mert ez minden polgár jogos igénye: senkii sem lehet kötelezni arra, hogy sége érdekében ne kösse le egy vízzel a háza előtti hatalmas, ségtelen portengert. Tisztelettel: egy olvasójuk. egészít an na egész-Bázus Márton halála A szlovák nemzeti párt gyásza — auguszlus 10. A szlovák nemzeti pártnak és a szlovák irodalomnak nagy gyásza van. A vasárnapra virradó éjjel meghalt Rázus Márton ág. evang. lelkész, a szlovákok legjelesebb költője és nemzeti politikusa, aki eszméi szolgálatában minden időben kitartóan harcolt. Mint költő a szlovák lírának volt elismert, nagy tehetségű képviselője, aki költői munkálkodását a szlovák" nép sorsának szolgálatába állította s népének szabadságáért dolgozott. Mint politikust is ez a gondolat hevítette s bár a háború alatti költői működése idejében a szlovákok és csehek sorsközösségét hangoztatta, törvényhozói feladatának teljesítésében a szlovák autonómiái vette irányelvül, szigorúan ügyelt a szlovák különállóság betartására és hallani sem akart a nyelvi összeolvadásról. Mikor a szlovák önállóság kérdése az autonómia alakjában politikai valósággá Gilt, Rázus híve lelt az autonomista mozgalomnak, mert az erős nemzeti alap hirdetésében látta egyedül biztosíthatónak a szlovákság jövőjét. 1929-ben pártja, a szlovák nemzeti párt választási megegyezést* kötött a cseh nemzeti demokratákkal s így kerüli be a parlamentbe. 1935-ben pedig, mint aulonómista, a Hlinka-párttal szövetkezett, amikor mint pártjának egyetlen képviselője jutott be a képviselőházba. Voltak idők, amikor visszavonult a politikától s ezekben az években csak az irodalomnak élt, maradandó műveket alkotva. 49 éves korában ragadta el a halál, hívei és szlovák testvérei nagy veszteségére. Temetése augusztus 10-én, kedden délután ment végbe Besztercebányán, a szlovák evang. egyházi, politikai és irodalmi körök nagy részvéte mellett. — Mire fordítják a rádióelőfizető havi 10 koronáját? A csehszlovák rádióelőfizető bizonyára többszőr is feltette magának a kérdést, vájjon mire is fordítják a havi 10 koronás rádióilletékct. Belátja ugyan, hogy az illeték naponta átlag csupán kerek 30 fillért tesz ki és ezért reggeltől estig kiváló műsort kap. ha viszont tekintetbe veszi a csehszlovák előfizetők számát, amely már majdnem egy millióra rúg, hatalmas összeghez jut. Éhből arra következtethetne, hogy az előfizetők számának szaporodása mind jövedelmezőbb üzletel jelent. Akinek azonban módjában van közelebről megismerni a rádiót, az tudja, hogy az előfizetők növekvésével a posta kiadásai is növekszenek. Csehszlovákiában ugyanis a posta építi az új leadókat, kábelvonalakat, stúdiókat, azonkívül köteles a felszerelési üzemképes állapotban tartani, állandóan modernizálni és pótolni. A rádiót ár.saság költségvetését a felügyelőbizottság és az állami legfelső számviteli és ellenőrző bizottság állandóan ellenőrzi. A rádióelőfizető az illeték felhasználásáról liszla képet nyer, ha betekint a Radiojournal ezevi évkönyvébe, amely megállapítja, hogy a 10 koronás havi illetékből a posla 6.40 koronát, azaz 61 százalékot tarl meg magának, míg a Radiojournal 3.60 koronát, azaz 34 százalékot kap. Ebből a 34 százalékból a Radiojournal 26 Százalékot műsorra, 6 százalékot adminisztrációra, 2.5 százalékot a stúdiók műszaki szolgálatának ^ellátására, 1 százalékot beruházásokra és a leltár felújítására fordít ,és csupán 0.5 százalékot a társasági részjegyek kamatoztatására és osztalékra. ‘Fájdalmak elszállnakrheumánál, köszvénynél, ischiásznál, ha a beteg k ö z v e t • lenül magukban az fiserejü és nem preparált kénes hífop» rásokban fürdik. A balneo!&* gia ezen ideálját valóra váltja Tren£ianske Teplice gyógyfürdőn
