Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-08-04 / 62. szám

2. oldal. KOMÁROMI LAPOK Július hónap folyamán erősen enyhült a munkanélküliség Komáromban és a komáromi járásban Komárom, augusztus 3. A Komárom járási munkaközvetítő hivatal most tette közzé Komárom város és a komáromi járás területére vonatkozó július havi részletes mun­kanélküli statisztikáját. Az új adatok igen örvendetes javu­lást mutatnak nemcsak az elmúlt hónap, hanem az elmúlt év meg­felelő adataival szemben is, ameny­­nyiben az elmúlt évben hasonló nagyarányú csökkenés a munkanél­küliség terén a nyár folyamán nem mutatkozott. A munkanélküliség enyhülése a járás területén olyan nagy, hogy ma a ko­máromi járásban alig van mun­kanélküli, míg magában Komárom vá­rosában jóval kevesebb, mint az el­múlt év augusztusában volt. A járás területén észlelhető nagy csökkenés a nyári idénymunkák mel­lett azzal magyarázható, hogy az Ár­­mentesítő Társulat nagyobb kanali­­zációs munkát végeztet és így sok munkást foglalkoztat. Az elmúlt hónapban 163 munka­nélkülit tartottak nyilván a járás Ember János éli öt évet Komárom, augusztus 3. Beszámoltunk már arról a szörnyű drámáról, mely a mull hét elején ját­szódott le Komárom egyik külváro­sában, Beliében. A kis ötéves Ember János már több év óta volt ellátásra és nevelésre ki­adva az Ocsenás-családhoz. A kisfiú nevelőapját atyjának, nevelőanyját anyjának tisztelte s talán nem is tud­ta azt, hogy nem édesszüleinél lakik. Egy este nagyon éhes volt a kis Jancsi. Ott feküdt előtte őrizetlenül nevelőapja vacsorája: egy korona árú töpörlvű. Nem bírt ellenállni a csá­bításnak. Megette. Nevelőanyja amikor ezt észrevette, haragjában fakanalai ragadott és addig verte a kis Jancsit, amíg ere­je tartotta. A szegény szerencsétlen gyermek vérbe borulva, súlyos bel­ső sérüléseket szenvedve maradt ott az egyoldalú csatatéren. A jólclkű szomszédok, akik majdnem meglincselték a kegyetlen asszonyt, azonnal értesítették a mentőket és a kis Jancsit halálos sérüléseivel beszál­lították a kórházba. Az első orvosi vizsgálat már megál­lapította. hogy a kis Jancsi ment­hetetlen. Megpróbállak vele mindent, megpró­bálták visszaadni neki életét, de az orvostudomány sem tud csodál csi­nálni: a komplikált hashártyagyulta­­dást megelőzni nem leheteti és a gyermek állapota napról napra rosz­­szabb volt. Borzalmas kínok között feküdi a kórházi ágyon, fis borzalmas kín­jai ellenére is a legpéldásabh. leg­nyugodtabb beleg voll. Hitt abban, amiben rajta kívül hinni senki nem tudott. Rendületlenül hit­te. hogy a »kedves doktorbácsik visszaadják életét. Minden vizsgálatot, a legfájdalmasabb kezelést is egy jaj­szó nélkül tűrte. És amikor az utolsó lehetőségei is megpróbáló orvos a szondákkal szinte agyonkínozta, meg­köszönte azt, mondván: — Kezitcsókolom doktorbácsi, kö­szönöm. hogy meg fog gyógyítani. Ezt pénteken délután mondotta, ami1 egyes községeiben, ma ez a szár« 38-ra csökkent le. Jelenleg a komá­romi járásban Gúlán (25. júniusban 70). Nagymegycren (12, júniusban 18) és Kolozsnémán (1, júniusban 10) van nyilvántartott munkanél­küli. Az egész járás területén, Komárom várost is beleszámítva, június végén 1810 volt a munkanélküliek száma. Július végére ez a szám 1426-ra apadt le. Komárom városában az elmúlt havi 1647 munkaalkalmat keresővel szemben, most csak 1388 munkanélküli van bejelentve. A munkanélküliek csökkenése főleg a vállalkozókedvre vezethető vissza, amennyiben úgy a Skoda-h aj ógyár,' mint a kikötő újabb és újabb mun­kaerőket vesz fel, de a magáncégek­nél, így az Inzsesztánál és a Laminál is érezhető ez a változás. Sok mun­kanélkülit helyezett el a járási mun­kaközvetítő hivatal messzi vidékre is, így a besztercebányai vasútépítéshez 70, a handlovai földmunkákhoz 40 munkást közvetített Komáromból, il­letőleg a komáromi járásból. kor már a lehetetlen is ki volt zárva, amikor már mindenki tudta, hogy csak egy-két óráig tart már Ember János étele. A szolgálatos ápolónők sem bírták már nézni a kínlódó gyermeket. Könnyezve fordították el arcukat. Pe­dig ők hozzászoktak, hisz naponta látják, a halálhoz. És a halál szombat reggelre el is jött a kis Ember Jancsiért. Eljött, elvitte magával egy jobb. szebb élei­be. szebb felébredésbe, megszaba­dítva borzalmas földi életétől. A kegyetlen nevelőanya, akit már előzetes letartóztatásba is helyeztek, felelni. fog a bíróság előtt szörnyű cselekedetéért, de Ember János szá­máfa ez már nem jeleni majd semmit. Ember János élt öt évet... TETSZIK, — mini már írtuk is. — hogy a város több pontján virágoskertet, pázsitos helyet készített a városi kertész. Ez a kevés, ami történi, már ez is dicsérel­­reméltö, mert a városszépítés terveibe szorosan beletartozik, szemet-lelkel üdítő látvány, egészséges is és elfe­ledteti azt a sok port, piszkot, ami különösen a külsőbb fekvésű uccák­­ban uralkodó. Tetszik a kövezés is, de NEM TETSZIK az a kegyetlen vandalizmus, amellyel egyes megátalkodott lelkű emberek a nyilvánosság elé helyezett virágokat tépik, szaggatják. A Vársor ucca egyik kanyarodójánál pompás kis kertecske készült. Ennek a kezecs­kének drótkerítését aljas kezek kilép­ték, megszaggatták, virágait kitépték, a gyepet is felszaggatják, szemetet szórnak a virágos kertecskébc: egy­szóval olyan gyalázatosán viselked­nek ezek az ismeretlenek, ahogy talán a sötét Polinéziában sem bánnának egymással a fejvadászok Sötét létek­re vall ez a bánásmód a virágokkal s nyomatékosan felhívjuk a rendőrség figyelmét ezekre a virágtépő, kerí-A Prof. Nőegylet i Kóstolója '— augusztus 3. Vasárnap, augusztus 1-én zajlott le a Komáromi Protestáns Jótékony Nő­egylet jótékonycélú nyári mulatsága, mely minden tekintetben nagy siker­rel záródott. Hiába, ennek a kedves, több évtizedes fehér mulatságnak nem szűnt meg a varázsa, hagyományos jó hírneve évről-évrc erősbödik és si­kerében semmi sem gátolja, még csak a közbejött kellemetlen időjárás sem. De meg is érdemlik a Protestáns Jó­tékony Nőegylet lelkes vezetői, hogy a Kóstoló sikerüljön, mert kevés olyan mulatság van, amelyet annyi önzetlen­séggel. odaadással és szeretettel készí­tenek elő, mint ezt a humánus célt szolgáló mulatságot. Az elaggott, mun­kaképtelen szegények, özvegyek.és ár­vák támogatására szövetkeztek a Nő­­egylet nemesszívű tagjai, hogy a nél­külözésekben szenvedő szegényeknek anyagi segítséget, a szegény és elha­gyatott iskolásgyermekeknek pedig ru­haneműi adjanak s gyengéd kezekkel töröljék le a fájó könnyeket és simo­gassák meg a halvány arcokat... A Kóstoló tiszta jövedelme ezeket az emberbaráti célokat szolgálja és aki résztvesz ezen a mulatságon, tény­legesen hozzájárul ahhoz a felemelő munkához, amelyet az Isten áldása kí­sér. mert az embertársakkal való ne­­messzívűséget gyakorolja. A Kóstoló célját minden alkalommal nagy meg­értés kiséri, a jóságos szivek örömmel nyitnak meg a kérő szavakra és testvé­ries készséggel sietnek a legszebb ered­mény előmozdítására. Az idei Kóstoló is, mely szintén ha­gyom ányszerűen a Dalegyesület párat­lanul szép kerti helyiségeiben lett meg­tartva, nagy számban hozta össze a magyar társadalmat és pedig feleke­zeti különbség nélkül, de sokan keres­ték fel a vidékről is a mulatságot, mely látogatottság dolgában is kivéte­les sikerrel járt. A vendégsereg a Nő­­egylet tagjainak áldozatkészségéből felhalmozott nagyszerű büfé ízletes és választékos ételeit »kóstolgatta«, majd azután felcsendült a zene és a fiatal­ság táncra perdült, amely világos reg­gelig folyt hamisíthatatlan magyaros jókedvvel, hagyományos kedélyes han­gulatban. A nagysikerű mulatság felejthetetlen emlékekkel gazdagította a megjelente­ket, akik nagy elismeréssel adóztak a Kóstoló kitűnő rendezőségének, amely a Protestáns Jótékony Nőegylet tisz­tikarából és több választmányi tagjá­ból állott s akiknek élén Pap Kovácli Elemérné, az egyesület lángbuzgalmú elnöke fáradozott a szegények javára. Az elhagyatottak és szegények igaz há­lája legyen jutalma az angyallelkű, nemesszívű hölgyek minden elismerést és dicséretet megérdemelt nemes mun­kájának! tésromboló barbárokra: büntessék meg az ilyeneket, ültessék le vagy há­rom napra a köztulajdon rombolóit, hátha lehiggadnak kissé nagy rom­bolási akciójukban. NEM TETSZIK az sem, hogy az aszfaltozott uccák közepén, végig az egész városon mély gödrök vannak mindenütt. Kocsi, sze­kér, minden beleakad, tengelye törik. A miniszterelnöki látogatás alkalmá­val néhány gödröt gyorsan 1 «'cemen­tezlek, természetesen ez a cement is már a múlté, a gödrök kiújultak. Nyomatékosan kérjük ezeknek az útonálló gödröknek aszfaltozását s rendbehozását. Nem tetszik az a ke­gyetlen, penetráns, elviselhetetlen bűz, amely egyes uccákban — például a Duna uccában — van! Csatornázás! TETSZIK, hogy a hatóság «ellenőrzi az egyes üzletek, mészárosok, vendéglősök, üze­mek tisztaságát. Értesültünk arról, hogy történt e téren néhány radikális és igen helyes intézkedés, sőt rom­lott áruk elkobzása is. Miért hall­gatnánk el: valóban van Komárom­• •fi ban néhány üzem. üzlet, vendéglő, ametynek tisztaságához, Ízlésességé­hez szó fér. Különösen figyelembe ajánljuk a hatóságnak néhány ilyen üzem alapos illattalanítását. Förtel­mes szagok közölt nem lehet jóét­vággyal enni. TETSZIK, hogy úgy elszaporodtak a biciklitartó rácsok a városban. Az egyik kereske­dő megkezdte: ügyes ötlettel bicikli­­tarló rácsot helyezett el az uccán; rövid időn belül megszaporodtak ezek a rácsok s van hova elhelyezni a sok kerékpárt. Persze, számukat leg­alább három tucattal még szaporí­tani kellene, annyi bicikli szaladgál az uccán. NEM TETSZIK azonban c kerékpárokkal való vo­natkozásban az, hogy oly veszélyes kanyargásokkal, vad vágtatással aka­dályozzák a helyes közlekedést. A kerékpár ugyan azért van, hogy köny­­nyen és gyorsan közlekedjünk vele. A szabad versenyfutás azonban az országúira való. Komáromban ma­radjon ez meg közlekedési eszköz­nek s nem világbajnokság eszközé­nek. Azokat a cikk-cakkokat, kanya­rokat és suhanásokat, amiket egy­­egy nekiszabadult biciklista leír, a mi véleményünk szerint a sarki rend­őrnek kellene feljegyezni. Akkor az­tán leszoknának arról kerékpározó inasaink, hogy a járókelők testi ép­ségét veszélyeztessék. Mert, hogy ezt leszik, az nem kétséges, csak egy fél­óráig kell figyelni veszélyes futamai­kat. Különösen a gyalogjárókat ve­szélyeztetik ezek a bicikliszeladonok, akik fütyülnek a rendre és a legna­gyobb vakmerőséggel vágtáinak a gya­logosok részére szolgáló járdákon s még nekik áll följebb, ha a gyanút­lan gyalogos éles csöngetésükre vagy ordítozásukra nem tér ki előttük. 11)37. augusztus 4, Jelentés a gimnazista leányok selmec-szkienói táborából Szklenó, augusztus 3. A leánytábor hetedik napját éli, de mi is csak azt jelenthetjük, hogy a jó Isten minket is szeret, mert kitűnő időben nyaralunk: eddig alig láttunk egy kevés kis esőt. Ebben a percben, hogy iezt a jelentést írjuk, a tábor na­gyobb része Nagy Erzsébet parancs­nokim vezetésével elment Selmecbá­nyái megtekinteni: csak a napos kuk­ták és néhány maródi maradt itthon. Mert ilyenek itthon is vannak. Eddig két hüléses betegünk volt, de ma már fenn vannak. A leányok ugyanis elő­ször úgy képzelték, hogy a komáromi strandon vannak és naplemente után is könnyen öltöztek a sok figyel­meztetés ellenére. Ma már okosab­bak. Egyébként, aki arra volna kiván­csi, tudnak-e a leányok is úgy tábo­rozni. mint a fiúk már évtizedek ha­gyományai alapján tudnak, annak azt feleljük, hogy ők is egészen jól állják meg a/helyüket. Igaz. hogy sátrat, há­zal építeni ők nem kellett, de nehéz kuktaszolgálatot, táborrendezést, ta­karítást, mosogatást, őrködést nekik is kell végezniük: idejük nagyon gyor­san múlik... sohase érnek rá levelet írni. A kirándulások, az erdei séták, a különféle játékok és a mesélgetés is sok idejüket elveszi. A fiúk is éb­redés után elmondták kalandjaikat a vadakkal, a gyanús árnyakkal és a pocokokkal, de a leányok, ha kígyó mászik az asztal alatt, erről órákat is el tudnak regélni. A minap is, hogy reggeliztek, az egyik leány felfedez egy kígyót (közönséges vizi sikló volt) minden leány a pádon állt és in­kább hajlandó lett volna lemondani a kakaóról, mint leszállni a földre. A fegyelem, napirend főfelügyelője a parancsnoknő: Schwartzer Károly­­né. öt augusztus 1-től 6-ig Nagy Er­zsébet losonci |M)lg. isk. tanárnő he­lyettesíti, aki egyúttal sok cserkész­dolog titkába is bevezeti a leányo­kat. A főszakácsok (felváltva) Toma­­scliek Dezsöné és Kocsis Kár oly né, tisztek: Szabó Erzsébet, szolgálati napíóvezelö, Szijj Margit a tábortűzi programmok vezetője, Rácz Margit Borzalmas kínok között lehelte ki lelkét a benei kegyetlen mostoha áldozata Egy emberélet értéke egy korona áru töpörtyű. Előzetes letartóztatásba helyezték a szívtelen asszonyt. Tetszik, — nem tetszik

Next

/
Oldalképek
Tartalom