Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-07-31 / 61. szám

1937. július 31. KOMAROMI LAPOK 9. oldal. ASSZON YOKN AK. Itt a kánikula és az őszi divat Immár július hó végén vagyunk, 'éppen ideje beszélni az őszi divatról. Az első divathírek már rendelkezé­sünkre állának. íme; aug.-tól októberig valamire való nő, ki mintaképül a.párázsi di- • vatnőt választja, nein vehet fel mást, mint fekete ruhát. Csakis feketét, au­gusztusban lehetőleg muszlint, ren­geteg plisszével, fodorral, később zsorzsettet, még később gyapjuzsor­­zsetlet. A koraőszi feketeruhák két részből állanak: rövid és szűk szok­­nyácskából és rövid, alul kissé ha­­-rangozó rövidujjú kabátkából. Ma­gas nyakkivágásukba fantasztikus szi­nti sálkölteményt kell dugni, de nem csak úgy egyszerűen, mint eddig, ha­nem különleges kettős csomózással. Vágy ha valakinek, Isten őrizz, nem lenne sálja, legrosszabb esetben diny­­nyenagyságú halvánvrózsaszinű, vagy égszínkék muszlinvirágot is tűzhet a fekete ruhájára, de ezt csuk legrosz­­szabb esetben ajánljuk. A sál nélkülözhetetlen az őszi di­vatban. És mindig kettőzött csomó­zással hordandó. } Az őszi divat hivatalosan augusz-; tus első napjaiban lép érvénybe, en­nek folytán: aki augusztusban imprimét vesz fel, aki augusztusban fehér és fekete Szilien kívül más szint is ismer: a* kiközösítendő. ÖT CENTIMÉTER A TÉRI) ALATT A vonalak változatlanok maradnak. A ruhák vállai továbbra is ki lesz­nek tömve, de húzott váltak nem lesz­nek többé. Minden ruha nyaka ma­gas és kötelező ruhabosszúság: öt (centiméter a térd alatt. Az őszi délelőttököix egészen vé­kony szürke vagy barna szövetből rö­vidszoknyás kis kosztümöt hordanak, fölötte egyenesszabású, egysoros an­golkabátot, ugyanolyan szinii, de vas­tagabb anyagból. Ezek a kabátok előreláthatóan nagyon népszerűek lesznek. Férfikihajtójuk van, végig­­gombolódnak egysorosán. Széles a válíuk és nincsen övük. Nagyon elegáns cs fiatalos lesz ez a kabát. RÉTIKÉL HELYETT »UTAZÓ­TÁSKA« A rövid ruhákra való tekintettel csak nagyon vékony hernyóselyem harisnyát szabad hordaniok a nők­nek. A jól öltöző t tség egyéb nélkülöz­hetetlenségei közé, a legalább féltu­catnyi sálon kívül, még szigorúan hozzátartozik ősztől kezdve a kétszí­nű kesztyű (belül sötét, kívül vilá­gos) és az az utazó táskaszerű jelen­ség, amit retikül helyett fognak vi­selni. DIVATVÉSZHIREK Van néhány divatvészhír is. Hogy például az öv vonala otthagyja leg­természetesebb tartózkodási helyét és levonul a csípőre. Meg, hogy a nagy rövidruhaláz odáig fajul állítólag, hogy rövidek lesznek az estélyi-ru­hák is. Hátul mégcsak leérnek a bo­káig, de elől éppen csakhogy befedik a térdet. EDEN FELESÉGE VEZET Furcsa esel történt néhány héttel ezelőtt; a divatvilágban szinte egye­dülálló: Párizs kopirozta Londont. Londonban egy nagy estélyen az angol külügyminiszter, Eden felesé­ge álomszerű nagyestélyiruhát viselt. Ezt a ruhát egy angol divatszalon készítette. Az estélyt követő héten az estélyiruhát már több példányban le­hetett Párizsban látni. A párizsi lea­ding ladyknek rendkívül megtetszett a ruha. Első alkalom, hogy francia nő utánozza divatban az angolt... A ruha egyébként tényleg gyönyö­rű: a dereka liláskék, rózsaszín és méregzöld selyemszalagokból áll, rendkívül nagy dekoltázzsal, a szok­nyája hófehér, húzott muszlin. Párizsban most kitalálták a kániku­laboái. Ez valami szőrmét utánzó taft, il­letve bársony dolog, róka formájá­ban. A hölgyek úgy viselik, mint a kettős ezüst vagy kékrókát. Vannak kék, drapp és rózsaszín kánikulabo­­ák. De ezt a nyugtalan hölgyek a di­vatdiktátor urak engedetnie nélkül ta­lálták ki. Befőzési tanácsok Ilyenkor, befőzés idején sok bosszú­ságot okoz a háziasszonynak, ha az alig egy hete nagy fáradsággal elleti gyümölcsök megró állanak. Az üvegek legyenek kifogástalanok, nézzük meg, nincs-e raj la repedés. Használat elölt egy órahosszáig áztas­suk forró szódás vízben, utána meleg vízben még egyszer kiöblítjük és tisz­ta ruhával szárazra töröljük. Legbiz­tosabbak befőzésnél a patentzáras üvegek. Ha azonban ilyeneket hasz­nálunk. a gummikarikákat is vizs­gáljuk meg alaposan, hogy kifogás­talanok tegyenek. Ezeket meleg víz­ben megmossuk, forralni nem szabad. Minden konyhaeszköz, amelyet hasz­nálunk, teljesen tiszta legyen. A gyü­mölcsöt porcellán-, vagy cserépiái­ban tegyük félre, ha éppen állni kell neki. Főzni is a legjobb cseréptálban. A kompotokhoz érett, de egészen kemény gyümölcsöt vegyünk. Egyné­mely gyümölcsöt szoktak eltevés előtt kénezni. Ez inkább csak a szépség mialt történik, a szinük fehérebb, vi­lágosabb lesz. Bár a kénezés a gyü­mölcsöt tartósabbá is teszi. A kéne­zés úgy történik, hogy a gyümölcsöt nedvesen egy szitára rakjuk, letakar­juk és a szita alatt meggylijtunk egy kénrudat. A kénezés után többször, váltott vizben alaposan ki kell a gyü­mölcsöt mosni, hogy a kén izét és szagát elveszítse. Szalicilt akkor szoktak használni, ha gyümölcsök befőzése cukor nél­kül történik, például a rétescseresz­nyénél. Biztonság okából lehet a dzsemek és lekvárok tetejére is hin­teni, vagy külön pergamenlapon he­lyezni az üvegbe. Ha valamely kom­pólunk mar megromlott és újra fel­főztük. ajánlatos szalicilt tenni bele. Tévhit az. hogy szalicil használata az az egészségre, vagy a szívre ártal­mas. Mialatt a lekvárt a ’tűzhelyen főz­zük, ügyeljünk arra, hogy' semmi zsí­ros étet ne legyen a közelben, olyan sem, amelyiknek esetleg a párolgása zsíros lehel. Ä lekvárba belchullő leg­csekélyebb anyag, parányi liszt ele­gendő ahhoz, hogy minden befőzési munkánk kárbavesszen. Különösen kényesek a gyümölcslevek és kocso­nyák. A hámozásra szánt gyöműlcsöt előbb kell megmosni-, mert a hám ozás után esetleg túlságosan sok vizet szív magába, de általában alkalmasabb tiszta száraz ruhával minden egyes gyümölcsöt megtörölni. Éreti, ütődött gyümölcsöt már csak lekvárnak hasz­náljunk. i. A kompotokat az üveg nagysága és a gyümölcs keménysége szerint kél! gőzölni. Három-, négydecis üvegeket elég öt percig gőzölni, literes üvegek­nek már legalább tizenkét perc szük­séges. A gőzölési időt a víz forrásától számítjuk, vagyis amikor a befőttes üvegben belül kezdenek kis gyöngyök felfelé szálni. Befőzéshez legmegbízhatóbb a koc­ka-, vagy a süvegcukor. Gyakran előfordul, hogy a befőtte­ken leapad a lé. Ez olyankor törté­nik, ha sokáig gőzölték, ha rosszul kötötték le az üveget, 'vagy ha túlsá­gosan meleg Ji/'lyen tartották. Ha a befőtt megromlik, segíthetünk rajta, amennyiben a gyümölcs még elég kemény. Tegyünk új szirupot rá, egy késhegynyi szalicilt és gőzöljük újra. A dzsemeket és lekvárokat mindig még melegen töltsük felmelegített üvegekbe. Egy napig hagyjuk nyitva és másnap, amikor a teteje már nieg­­kérgesedelt, kössük le az üveget. A liigabb dzsemeket szintén ki kell gő­zölni. A gondos háziasszony használat után azonnal kiöblíti a befőtlesüvc­­gekcl s még egy jó tanácsot adha­tunk, ha ilyenkor az üvegekbe tíz­­húsz deka cukrot is töltünk, követ­kező idényben nem fog olyan sokba kerülni ä befőzés. Mese egy autóról Egyszer volt... És azonkívül éjfélkor, a szellemek órájában volt, — amikor állítólag a látszólag holt tárgyak is életre kel­nek, — hogy egy szép, nagy autó ál­lott egyedül, elhagyatva egy garázs­ban. Minthogy a kormánynak, kerekek­nek és a többi alkatrészeknek az unalmon kívül egyéb dolguk nem volt, vitatkozni kezdtek, hogy melyik a legfontosaabb közülük és mind­egyik azon igyekezett, hogy a saját fontosságát és n él k ti 1 őzbe te ti en őségé t tolja előtérbe. — Hah! mondták a kerekek, hol volna a gazdánk nélkülünk? Ha mi nem volnánk, bizonyára eltörte volna már összes bordáit, — Csak ne hencegjetek! szóltak a párnák sértődötten — mi is itt va­gyunk, nélkülünk bizony az úr na­gyon kényelmetlenül érezné magát. — És mindenekelőtt — állott a jel­zőkürt a párnák pártjára — mennyi bajt és kárt okoznátok, ha az én okos előrelátásom nem figyelmeztetné rá­tok előre az embereket. Már sokszor gyilkosokká váltatok volna. — De mi lenne belőletek nélkülem? — szólt bele a vitába gúnyosan a ka­rosszéria. — Ha nem volna a kar­csú őzikéhez hasonló alakom és a gyönyörű, tiszta égbolthoz hasonló színem, senkisem törődne veletek, senki még csak rátok sem nézne és a gazdánk már régen az ócska lim-lom közé dobott volna mindnyájatokat. — Ez úgyis megtörténhetik, sziporkáztak a fényszórók. — Ha este a sötétben kialszik fényünk, akkor egy egyszerű fa vagy árok mindnyája­tokat izzé-porrá törne. Erre már csak a fék tudott felelni: Ha ez megtörténik, akkor a gaz­dánk egyszerűen igénybe vesz en­gem és így én a ti életmentőtök le­szek. Számtalanszor kerültétek ki a veszélyt általam, de nem akarjátok el­ismerni. A kormos gyújtógyertya végre megunta a hosszadalmas vitát, hir­telen egy szikrácskát bocsátott ki ma­gából, amelyik ide-oda ugrált és olyan gyorsasággal cikázott, hogy a többiek alig tudták szemeikkel követ­ni. — Ki vagy le? szóltak rá hara­gosan és lenézően a többiek. Hogy merészelsz minket, finom nagy ura­kat, beszélgetésünkben zavarni? Nézz meg minket, hogy ragyogunk és fényiünk a tisztaságtól; az emberek folyton mosnak és fényesítenek min­ket, hogy a verejték csak úgy folyik rólunk. És mi vagy te? Hah! még csak érzékelhető sem vagy és ha meg akarnak fogni, megégeted az emberek ujját. — Én vagyok a gyújtógyertya, mondta szerényen, — ha engem nem találtak volna fel az emberek, nem futna a motor. És ha a motor nem működik, nem hajthatja a kerekeket és ha a kerekek nem gurulnak, akkor nem a féket, sem a világítási, sem a jelzőkürtöt nem használnák, a pár­nák sem szolgálhatnák gazdánk ké­nyelmét, és a korosszéria sem hen­ceghetne szépségével. Tehát végered­ményben mindnyájan az én szolgáim vagytok. .Ha én nem lennék, örökké csak a garázsban állhatnátok, mert szépségetek, erőtök nagyságtok el­lenére sem tudtok magatoktól meg­mozdulni. A többiek megdöbbenve eszméltek rá a gyújtógyertya igazára és elszé­­gyelték magukat szerénytelen fontos­kodásuk miatt. A zsebóra Dánia egyik falujából is sok olyan tréfás dolgot mesélnek, mint nálunk a rátótiakról. Egyike ezeknek a me­séknek a következő: Egyszer a falu néhány lakója va­sárnap, midőn a templomból jött, az úton talált egy zsebórát. Minthogy ezek a jó falusiak még életükben sohasem láttak zsebórái, kí­váncsian nézegették ezt az érdekes tárgyat. Mi lehel ez? — kérdezte egyik a másikat. A legbátrabb letérdelt és felvette a dolgot. Ez igazán nagyon csodálatramél­tó és érdekes, - mondotta, de abban a pillanatban el is dobta, mert az óra ketyegett és azt mondta: »Tik-tak, lik-tak. — Jaj! — kiáltotta — valami van ebben, biztosan maga az ördög. Erre leültek az úton, hogy tanácsot tartsanak és határozatot hozzanak ar­ra nézve, mi volna legcélszerűbb ten­nivaló.- Én azt ajánlom, hogy öljük meg őt! — mondta végül az egyik, és ezt a tanácsot mindannyian helyeselték. Kiválasztották maguk közül a legbát­rabbat, hogy teljesítse ezt a nagy fel­adatot. A bátor harcos egy nagy követ vett magához és odaáll! az óra mellé. — Egy-kettő-három, — mondotta halkan és legnagyobb erővel ütni kezdte a csodát. Amikor már jó ideig ütötte, lehajolt az órához. Minthogy tikkor már a szerkezetet is szélron­csolta, az óra nem járt. — Látjátok, kiáltotta büszkén társaihoz, — én elhalgattattam. A többiek csodálkozással néztek rá és gyorsan otthagyták a félelmetes, ördögi tárgyat az úton. Az oroszlán és a légy (Arab mese.) Egy kis légy véletlenül egy hatal­mas oroszlán lába alá került. A fé­lénk állatocska igen kérte a hatalmas oroszlánt, hogy ne ölje meg és meg­ígérte neki, hogy örökké hálás lesz; az állatok királyának. Az oroszlán nevetve így szólt: Hogyan lehetnél te kis féreg há­lás nékem? Ez igazán nevetséges. Azonban mégsem bántotta a kis le­gyet, amely gyorsan tovaszállt. Néhány nappal később történt, hogy az oroszlánt a vadászok elfog­ták és egy elkerített helyen őrizték. Az oroszlán nagy kiáltására arra szál­lott a légy és olyan erővel csípte meg at őrzőket, hogy egy pillanatra nem őrizték kellő gonddal az orosz­lánt, amely ezt a pillanatol felhasz­nálva, megszabadult őrzőitől. Még a legnagyobb és leghalalma­­sabbnak is Segítségére lehet a leg­gyöngébb és a legkisebb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom