Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-07-31 / 61. szám

1937. július 31.

KOMAROMI LAPOK

9. oldal.

ASSZON YOKN AK.

Itt a kánikula

és az őszi divat

Immár július hó végén vagyunk, 'éppen ideje beszélni az őszi divatról.

Az első divathírek már rendelkezésünkre állának.

íme; aug.-tól októberig valamire való nő, ki mintaképül a.párázsi di- • vatnőt választja, nein vehet fel mást, mint fekete ruhát. Csakis feketét, augusztusban lehetőleg muszlint, rengeteg plisszével, fodorral, később zsorzsettet, még később gyapjuzsorzsetlet. A koraőszi feketeruhák két részből állanak: rövid és szűk szoknyácskából és rövid, alul kissé ha-rangozó rövidujjú kabátkából. Magas nyakkivágásukba fantasztikus szinti sálkölteményt kell dugni, de nem csak úgy egyszerűen, mint eddig, hanem különleges kettős csomózással. Vágy ha valakinek, Isten őrizz, nem lenne sálja, legrosszabb esetben dinynyenagyságú halvánvrózsaszinű, vagy égszínkék muszlinvirágot is tűzhet a fekete ruhájára, de ezt csuk legroszszabb esetben ajánljuk.

A sál nélkülözhetetlen az őszi divatban. És mindig kettőzött csomózással hordandó. }

Az őszi divat hivatalosan augusz-; tus első napjaiban lép érvénybe, ennek folytán:

aki augusztusban imprimét vesz fel,

aki augusztusban fehér és fekete Szilien kívül más szint is ismer: a* kiközösítendő.

ÖT CENTIMÉTER A TÉRI)

ALATT

A vonalak változatlanok maradnak. A ruhák vállai továbbra is ki lesznek tömve, de húzott váltak nem lesznek többé. Minden ruha nyaka magas és kötelező ruhabosszúság: öt (centiméter a térd alatt.

Az őszi délelőttököix egészen vékony szürke vagy barna szövetből rövidszoknyás kis kosztümöt hordanak, fölötte egyenesszabású, egysoros angolkabátot, ugyanolyan szinii, de vastagabb anyagból. Ezek a kabátok

előreláthatóan nagyon népszerűek lesznek. Férfikihajtójuk van, végiggombolódnak egysorosán. Széles a válíuk és nincsen övük.

Nagyon elegáns cs fiatalos lesz ez a kabát.

RÉTIKÉL HELYETT »UTAZÓTÁSKA«

A rövid ruhákra való tekintettel csak nagyon vékony hernyóselyem harisnyát szabad hordaniok a nőknek. A jól öltöző t tség egyéb nélkülözhetetlenségei közé, a legalább féltucatnyi sálon kívül, még szigorúan hozzátartozik ősztől kezdve a kétszínű kesztyű (belül sötét, kívül világos) és az az utazó táskaszerű jelenség, amit retikül helyett fognak viselni.

DIVATVÉSZHIREK

Van néhány divatvészhír is. Hogy például az öv vonala otthagyja legtermészetesebb tartózkodási helyét és levonul a csípőre. Meg, hogy a nagy rövidruhaláz odáig fajul állítólag, hogy rövidek lesznek az estélyi-ruhák is. Hátul mégcsak leérnek a bokáig, de elől éppen csakhogy befedik a térdet.

EDEN FELESÉGE VEZET

Furcsa esel történt néhány héttel ezelőtt; a divatvilágban szinte egyedülálló: Párizs kopirozta Londont.

Londonban egy nagy estélyen az angol külügyminiszter, Eden felesége álomszerű nagyestélyiruhát viselt. Ezt a ruhát egy angol divatszalon készítette. Az estélyt követő héten az estélyiruhát már több példányban lehetett Párizsban látni. A párizsi leading ladyknek rendkívül megtetszett a ruha. Első alkalom, hogy francia nő utánozza divatban az angolt...

A ruha egyébként tényleg gyönyörű: a dereka liláskék, rózsaszín és méregzöld selyemszalagokból áll, rendkívül nagy dekoltázzsal, a szoknyája hófehér, húzott muszlin.

Párizsban most kitalálták a kánikulaboái.

Ez valami szőrmét utánzó taft, illetve bársony dolog, róka formájában. A hölgyek úgy viselik, mint a

kettős ezüst vagy kékrókát. Vannak kék, drapp és rózsaszín kánikulaboák. De ezt a nyugtalan hölgyek a divatdiktátor urak engedetnie nélkül találták ki.

Befőzési tanácsok

Ilyenkor, befőzés idején sok bosszúságot okoz a háziasszonynak, ha az alig egy hete nagy fáradsággal elleti gyümölcsök megró állanak.

Az üvegek legyenek kifogástalanok, nézzük meg, nincs-e raj la repedés. Használat elölt egy órahosszáig áztassuk forró szódás vízben, utána meleg vízben még egyszer kiöblítjük és tiszta ruhával szárazra töröljük. Legbiztosabbak befőzésnél a patentzáras üvegek. Ha azonban ilyeneket használunk. a gummikarikákat is vizsgáljuk meg alaposan, hogy kifogástalanok tegyenek. Ezeket meleg vízben megmossuk, forralni nem szabad. Minden konyhaeszköz, amelyet használunk, teljesen tiszta legyen. A gyümölcsöt porcellán-, vagy cserépiáiban tegyük félre, ha éppen állni kell neki. Főzni is a legjobb cseréptálban.

A kompotokhoz érett, de egészen kemény gyümölcsöt vegyünk. Egynémely gyümölcsöt szoktak eltevés előtt kénezni. Ez inkább csak a szépség mialt történik, a szinük fehérebb, világosabb lesz. Bár a kénezés a gyümölcsöt tartósabbá is teszi. A kénezés úgy történik, hogy a gyümölcsöt nedvesen egy szitára rakjuk, letakarjuk és a szita alatt meggylijtunk egy kénrudat. A kénezés után többször, váltott vizben alaposan ki kell a gyümölcsöt mosni, hogy a kén izét és szagát elveszítse.

Szalicilt akkor szoktak használni, ha gyümölcsök befőzése cukor nélkül történik, például a rétescseresznyénél. Biztonság okából lehet a dzsemek és lekvárok tetejére is hinteni, vagy külön pergamenlapon helyezni az üvegbe. Ha valamely kompólunk mar megromlott és újra felfőztük. ajánlatos szalicilt tenni bele. Tévhit az. hogy szalicil használata az az egészségre, vagy a szívre ártalmas.

Mialatt a lekvárt a ’tűzhelyen főzzük, ügyeljünk arra, hogy' semmi zsíros étet ne legyen a közelben, olyan sem, amelyiknek esetleg a párolgása zsíros lehel. Ä lekvárba belchullő legcsekélyebb anyag, parányi liszt elegendő ahhoz, hogy minden befőzési munkánk kárbavesszen. Különösen kényesek a gyümölcslevek és kocsonyák. A hámozásra szánt gyöműlcsöt előbb kell megmosni-, mert a hám ozás után esetleg túlságosan sok vizet szív magába, de általában alkalmasabb tiszta száraz ruhával minden egyes gyümölcsöt megtörölni. Éreti, ütődött gyümölcsöt már csak lekvárnak használjunk. i.

A kompotokat az üveg nagysága és a gyümölcs keménysége szerint kél! gőzölni. Három-, négydecis üvegeket elég öt percig gőzölni, literes üvegeknek már legalább tizenkét perc szükséges. A gőzölési időt a víz forrásától számítjuk, vagyis amikor a befőttes üvegben belül kezdenek kis gyöngyök felfelé szálni.

Befőzéshez legmegbízhatóbb a kocka-, vagy a süvegcukor.

Gyakran előfordul, hogy a befőtteken leapad a lé. Ez olyankor történik, ha sokáig gőzölték, ha rosszul kötötték le az üveget, 'vagy ha túlságosan meleg Ji/'lyen tartották.

Ha a befőtt megromlik, segíthetünk rajta, amennyiben a gyümölcs még elég kemény. Tegyünk új szirupot rá, egy késhegynyi szalicilt és gőzöljük újra.

A dzsemeket és lekvárokat mindig még melegen töltsük felmelegített üvegekbe. Egy napig hagyjuk nyitva és másnap, amikor a teteje már niegkérgesedelt, kössük le az üveget. A liigabb dzsemeket szintén ki kell gőzölni.

A gondos háziasszony használat után azonnal kiöblíti a befőtlesüvcgekcl s még egy jó tanácsot adhatunk, ha ilyenkor az üvegekbe tízhúsz deka cukrot is töltünk, következő idényben nem fog olyan sokba kerülni ä befőzés.

Mese egy autóról

Egyszer volt...

És azonkívül éjfélkor, a szellemek órájában volt, — amikor állítólag a látszólag holt tárgyak is életre kelnek, — hogy egy szép, nagy autó állott egyedül, elhagyatva egy garázsban.

Minthogy a kormánynak, kerekeknek és a többi alkatrészeknek az unalmon kívül egyéb dolguk nem volt, vitatkozni kezdtek, hogy melyik a legfontosaabb közülük és mindegyik azon igyekezett, hogy a saját fontosságát és n él k ti 1 őzbe te ti en őségé t tolja előtérbe.

— Hah! mondták a kerekek, hol volna a gazdánk nélkülünk? Ha mi nem volnánk, bizonyára eltörte volna már összes bordáit,

— Csak ne hencegjetek! szóltak a párnák sértődötten — mi is itt vagyunk, nélkülünk bizony az úr nagyon kényelmetlenül érezné magát.

— És mindenekelőtt — állott a jelzőkürt a párnák pártjára — mennyi bajt és kárt okoznátok, ha az én okos előrelátásom nem figyelmeztetné rátok előre az embereket. Már sokszor gyilkosokká váltatok volna.

— De mi lenne belőletek nélkülem? — szólt bele a vitába gúnyosan a karosszéria. — Ha nem volna a karcsú őzikéhez hasonló alakom és a gyönyörű, tiszta égbolthoz hasonló színem, senkisem törődne veletek, senki még csak rátok sem nézne és a gazdánk már régen az ócska lim-lom közé dobott volna mindnyájatokat.

— Ez úgyis megtörténhetik, sziporkáztak a fényszórók. — Ha este

a sötétben kialszik fényünk, akkor egy egyszerű fa vagy árok mindnyájatokat izzé-porrá törne.

Erre már csak a fék tudott felelni: Ha ez megtörténik, akkor a gazdánk egyszerűen igénybe vesz engem és így én a ti életmentőtök leszek. Számtalanszor kerültétek ki a veszélyt általam, de nem akarjátok elismerni.

A kormos gyújtógyertya végre megunta a hosszadalmas vitát, hirtelen egy szikrácskát bocsátott ki magából, amelyik ide-oda ugrált és olyan gyorsasággal cikázott, hogy a többiek alig tudták szemeikkel követni.

— Ki vagy le? szóltak rá haragosan és lenézően a többiek. Hogy merészelsz minket, finom nagy urakat, beszélgetésünkben zavarni? Nézz meg minket, hogy ragyogunk és fényiünk a tisztaságtól; az emberek folyton mosnak és fényesítenek minket, hogy a verejték csak úgy folyik rólunk. És mi vagy te? Hah! még csak érzékelhető sem vagy és ha meg akarnak fogni, megégeted az emberek ujját.

— Én vagyok a gyújtógyertya, mondta szerényen, — ha engem nem találtak volna fel az emberek, nem futna a motor. És ha a motor nem működik, nem hajthatja a kerekeket és ha a kerekek nem gurulnak, akkor nem a féket, sem a világítási, sem a jelzőkürtöt nem használnák, a párnák sem szolgálhatnák gazdánk kényelmét, és a korosszéria sem henceghetne szépségével. Tehát végeredményben mindnyájan az én szolgáim vagytok. .Ha én nem lennék, örökké csak a garázsban állhatnátok, mert

szépségetek, erőtök nagyságtok ellenére sem tudtok magatoktól megmozdulni.

A többiek megdöbbenve eszméltek rá a gyújtógyertya igazára és elszégyelték magukat szerénytelen fontoskodásuk miatt.

A zsebóra

Dánia egyik falujából is sok olyan tréfás dolgot mesélnek, mint nálunk a rátótiakról. Egyike ezeknek a meséknek a következő:

Egyszer a falu néhány lakója vasárnap, midőn a templomból jött, az úton talált egy zsebórát.

Minthogy ezek a jó falusiak még életükben sohasem láttak zsebórái, kíváncsian nézegették ezt az érdekes tárgyat.

Mi lehel ez? — kérdezte egyik a másikat.

A legbátrabb letérdelt és felvette a dolgot.

Ez igazán nagyon csodálatraméltó és érdekes, - mondotta, de abban a pillanatban el is dobta, mert az óra ketyegett és azt mondta: »Tik-tak, lik-tak.

— Jaj! — kiáltotta — valami van ebben, biztosan maga az ördög.

Erre leültek az úton, hogy tanácsot tartsanak és határozatot hozzanak arra nézve, mi volna legcélszerűbb tennivaló.- Én azt ajánlom, hogy öljük meg őt! — mondta végül az egyik, és ezt a tanácsot mindannyian helyeselték. Kiválasztották maguk közül a legbátrabbat, hogy teljesítse ezt a nagy feladatot.

A bátor harcos egy nagy követ vett magához és odaáll! az óra mellé.

— Egy-kettő-három, — mondotta halkan és legnagyobb erővel ütni kezdte a csodát. Amikor már jó ideig ütötte, lehajolt az órához. Minthogy tikkor már a szerkezetet is szélroncsolta, az óra nem járt.

— Látjátok, kiáltotta büszkén társaihoz, — én elhalgattattam.

A többiek csodálkozással néztek rá és gyorsan otthagyták a félelmetes, ördögi tárgyat az úton.

Az oroszlán és a légy

(Arab mese.)

Egy kis légy véletlenül egy hatalmas oroszlán lába alá került. A félénk állatocska igen kérte a hatalmas oroszlánt, hogy ne ölje meg és megígérte neki, hogy örökké hálás lesz; az állatok királyának.

Az oroszlán nevetve így szólt: Hogyan lehetnél te kis féreg hálás nékem? Ez igazán nevetséges.

Azonban mégsem bántotta a kis legyet, amely gyorsan tovaszállt.

Néhány nappal később történt, hogy az oroszlánt a vadászok elfogták és egy elkerített helyen őrizték. Az oroszlán nagy kiáltására arra szállott a légy és olyan erővel csípte meg at őrzőket, hogy egy pillanatra nem őrizték kellő gonddal az oroszlánt, amely ezt a pillanatol felhasználva, megszabadult őrzőitől.

Még a legnagyobb és leghalalmasabbnak is Segítségére lehet a leggyöngébb és a legkisebb.