Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-07-31 / 61. szám
1937. július 31. KOMAROMI LAPOK 7. oldal Ozletáthelyezés Tiszteletei értesítem b. vevőimet, hogy elektro- és aufomechanikai üzletemet a Köztársaság uccából Klapka térre, a volt Kovách-féle gyógyszertár helyére helyeztem át. További szives támogatást kérek kiváló tisztelettel Fekete Lajosné Grémiumi közlemény A Kereskedelmi Grémium figyelmezteti érdekelt tagjait, hogy a 146. számú, folyó évi június hó 22-ről kelt pénzügyminiszteri rendelet átaláliyosjtja a késáruk (alkatrészeik is), villák és kanalak forgalmi adóját, ha azok akár vasból, akár acélból vannak. A kereskedők kötelesek 1937. július 1-en raktáron volt készletüket megadóztatni. A készletek utáni adó az 1937. július 1. napi ár 3°/o-át teszi ki; rendes üzleti könyvet vezető kereskedőnél árként a most megadott napon felvett inventúrában lévő ár szerepel. A kereskedők kötelesek 1937. július hó 31-ig a komáromi Adóigazgatóságnál a készletek mennyiségét, az egyes fajták szerint elkülönítve és azok napi órát bejelenteni. A készletek utáni adó 1937. szeptember 30-án esedékes. — A városi magyar könyvtár nyári szünete. Komárom város magyar közkönytárának szokásos nyári szünete augusztus 10-én kezdődik. E nyári szünet alatt történnek a kiselejtezési, javítási munkálatok és a könyvtár vezetősége ezúton is kéri az olvasókat, hogy a kintlevő könyveket augusztus 10-ig okvetlen szolgáltassák vissza. Felvétel a Magyar Tanítók Háza internálasába. A Magyar Tanítók Háza intérnálusa ez év szeptemberében újra megnyílik s az otthon melegével várja a családi fészekből idegenbe szakadt tanulókat. A Magyar Tanítók Háza épülete Bratislava IX.-ik kerületében a Hroboií úton van {9—11. sz.) a Hegyi liget tőszomszédságában, kies és egészséges helyen. A modern higiénia követelményeinek megfelelően el van Iáivá villannyal, mosdó- és zuhanvfürdőberendezéssel. Felvételre aug. 20-ig kell jeleni kozni az intézet igazgatósági elnökénél. Címe: Kovács Alajos Bratislava IX. Hrobon u. 15, ki a felvételre jelentkező tanulók szüleinek megküldi a házirendet és a belépési nyilatkozatok — A pozsonyi YMCA matúrái előkészítő tanfolyama. 3 évig tart és alapos előkészítés nyújt mindazoknak, akik a reálgimnáziumi externista matúrái vizsgát le akarják tenni. Az I. évfolyamba azokat veszik fel, akiknek legalább 3 polgári vagy középiskolai végzettségük van, a II. évfolyamba azokat, akik a reálgimnázium IV. osztályát és a III. évfolyamba pedig azokat, akik a reálgimnázium VI. osztályát végezték el. Megfelelő érdeklődés esetén párhuzamos magyar évfolyamok is lesznek. Vidékiek írásban is jelentkezhetnek. Prospektust díjmentesen küld az YMCA, Bratislava, Sánc ül. — Szerencsétlenségek munka közben. Csevár József 40 esztendős komáromi kikötőmunkás a kikötői átrakodásnál a nagydarun dolgozott. A daru egyik emelője a magasból rázuhant s Csevár súlyos sérülésekkel terült el a földön. Megállapították, hogy a lába is eltörölt. Gáspár Főrendié 50 esztendős komáromszentpéteri asszony a cséplőgépnél segédkezett. Ráesett három kéve, Gáspárué a kévék alá került. Eszméletlenül húzták ki, súlyos sérülésekkel s agyrázkódással a kórházba vitték. Király Erzsébet 11 esztendős keszegfalusi kisleány az apja mellett álldogált, amikor apja keszáll. Az apa biztosabb helyre küldte leányát, miközben a kisleány beleugro tt apj a kaszájába, a kasza az izmokat csontig elvágta a kislány lábán. Súlyos állapotban őt is kórházba vittek. Napirenden... Irta: Veres Vilmos. Az ember éktelen pörölésbe kezdett. Nem volt szokatlan ez a háznál, de ez a hang mégis felcsigázta az asszony türelmét, amivel az ura magának akarta biztosítani a felsőbbséget. Úgy volt mindég, hogy az asszony rendelkezett mindenben, mivel, — azt tartotta, — az ura itt csak vő, hát hallgatás a dolga... Rendben is lett volna minden, de rendszerint mi]) Íren den voltak a veszekedések és mindég csak a pénz miatt voltak meg a bajok. Máskor mindég csupa jókedv, mosolygás volt mind a kettő, de még a harmadik is, a ti zen háromesztendős Aranka is, aki akarva, tiemakarva volt az okozója veszekedésü k nek. — Ez így nem mehet tovább! — kiabált az ember. — így elébb-utóbb tönkremegy link! — Annak nem én vagyok az okai — mondta az asszony. — Hát én? — Az adóhivatal, meg a bank! -— replikázott az asszony. — Az visz el mindent, de nem én! — De te is elviszed rongyra meg cifraságra, nem? Majdnem mindennap előfordult náluk az ilyenfajta veszekedés. Ma is. Ma aztán. újra snrrakerült minden, még a tavalyi heremag ára is szemére lett hányva az asszonynak. Azon a Ivánkának vettem ruhát, nem magamnak! — védekezett. Igen, mindent a lyánkára raksz, mert nincs annak elég rongya! — Van, de miaz? Az utolsó béreslyánynak is több van. mint a tiednek... És erre az asszony hangos sírásba fogott. Nem mintha nagyon szivére vette volna az ura fenyegetéseit, hanem hát ez volt a szokása. Régi jó recept ez,' amit tán Éva anyánk is skerret használt ódám apánkkal szemben. Ennek biztos volt a hatása. Az ember mindjárt alább is adta a hangol. Jó, jő, no! Nem azért mondom, csak mondom... Te nem tucc mást. csak bőgni, persze mert ez a legokosabb ilyenkor... S ezzel kiment. Az ilyen vihar után, amikor rájött az escj, vagyis az aszszony sírásba kezdett, menekült hazulról, mert nem tudta nézni a síró asszonyt. Repült a szövetkezet vendéglőjébe. — Kérek háromdecit! — rendelkezett. Körülnéz az ivóban. Az egyik sarokban ismerős arc. a sógor tünedezik egy üres decisüveg mellett. — A sógornak is eggyel! — szól a szövetkezetes után. Aztán közelebb megy a sógorhoz és ott foglal magának helyet. Szerbusz sógorkám! köszönti. Szerbusz! Lekezeltek. Szónélkül emelték fel a poharakat, ahogy a szövetkezetes odahozta. — Mi van megint? — érdeklődött a sógor.-- Fene a pofáját ennek a világnak! Mi szokott lenni? Te is nyögöd ... Ebből megértette a sógor az egészet. — Persze, gondóhattam vóna... hümmögölt. Maga is olyanformán volt. Csakhogy még neki nem egv, de kél Ivánkáról kellett gondolkozni. Igaz. hogy azok kicsinyek még. De majd megnőnek... — Megbolondul az ember igazán... — hmnmögte tovább.— Mindig csak a kiadás! Az aratás is gyöngének mutatkozik. Osztán mibő mindig? Mibő? Hál mibő? — hümmögte emez is. Mibő? Hogy a bor hevíteni kezdte, kezdett múlni a mérge. is. — Sok köt a lyánkára is — próbálta enyhíteni a kegyetlen kérdést. — Aszoiigyák, a kamatot is leszállítják vagy másfél százalékkal... Más előtt talán érthetetlenek ezek a szavak, de ők jól megértik mit jelent a mai világban a lyány, kamatláb, meg ilyesféle. — Tökön úszunk, sógorom, én mondom! — mondja amaz. — Csak el ne merüljünk, arra vigyázzunk! Újra koccintottak. Azután az Aranka apja az újság után nyúlt, ami ott hevert előttük az asztalon. Olvasni kezdte, de csak úgy magában. A másik hallgatott. — Mi van benne? — kérdezte aztán. — A nyégus Genfbe van... Elment a népszövetségi ütésre. Beszélni fog... — A nyavalya törje itet! Bel politika? A sógor tovább lapozgatott. Talált, is valamit az újság hátulja felé, valami érdekeset, mert szemei rátapadtak az újság lapjára. — No? — kíváncsiskodott a sógor. — Várjon, elő elolvasom... Hogy azután végigböngészte az érdekesnek látszó dolgot, elfanyalodott. — Ez még a nyégus eseténél is roszszabb! — mondta sóhajtva. — Ugyan? — ijedt meg a sógor. — Má mi az megint? — Ez má nekünk vagyon Írva. mert aszongya, hogy aszongya, októberbe léjár a moratórium... Ej haj! Félretaszította maga elől az újságot és a pohárnak fogott. — Igyunk sógor! illák. Azután nagyot hallgattak. Volt min eltűnődni mind a kettőjüknek. Egyiknek is, másiknak is kijutott bőven a földi örömökből. Csak itt érezték jól magukat a hűvös ivószobában, pohár mellett, jó bor mellett... Mert mit is ér ez a nyomorúságos élet, ami olyan, mint az alma. kividről mulatós, belülről meg a féreg rágja az embert. De ki hiszi, el ezt? Az adóhivatal nem. A bank nem. Valósággal rosszabb helyzetbe vannak, mint a zsellérek, mert az, ha nincs is semmije, nyugodtan megy aludni, de a magukfájta gazdáknak éppen elegük van... — A sógorasszony micsiná? — kérdezte a sógor. Bőg összevesztünk... — Érdekes! Mi? Az, hogy összevesztünk? Mi lehet abban érdekes? — csudálkozott el a sógor. — Az, mert én is amiatt szöktem meg... Összenevettek. Most már tudták miért találkoznak itt mindennap, itt a kocsmában. Mindennap? Napirenden ... Értem. Oszt más is vöt? — Mi? — \molyan legyintés féle... — Nem. Minek üssük egymást? Úgyis ver az Isten... — Nem az! — Hál? — Az nem! — Akkor ki? — Lassan senki se már... — Hogy-hogy? — Lassan elúszik amint van... Elúsztatják ... — Értem. Tán csak megváltozik a világ. Őszi nem ver senki. Majd csak máskép lesz ... Zörgőil az asztalon. — Tessék? — szaladt oda a szövetkezet es. — Kéccer háromdecil. Újból teli poharak kerültek az asztalra. — Kijébő van? — Koszmálvi bor. — mondta a szövetkezetes és azzal kiment. — Neked van még? — Semmi. Egy liter se... — Az idén se lesz. Lehull. Valami moly emészti, meg a peronoszpora . — Az, peronoszpora, meg moly. — Megint nem lesz termés... — Nem. Üsse meg a mennykő az egész mindenséget! — Hát üsse meg. Minket úgyse üthet már jobban! Igyunk sógorom! Egy hajtással kiitták a poharakból. A másik sógor zörgetett az asztalon. Még keeper háromdcciL! A harmadik pohárnál már alig beszéltek valamit. Mindegyik ; a magabajaira gondolt. Vagy tán már nem is gondolt, mert csak nézték a poharakat, mintha azoktól remélték volna a megszabadulást. Most rdár eszükbe se volt, hogy mi hozta őket ide. Inkább azon gondolkoztak, menni költené .. — Igyunk sógor! • És ittak. Fenékig itták. Hogy felejtsenek. Azután fölálltak, érezték, hogy mára több mondanivalójuk nincsen. De holnap megint lesz. Tegnap is volt... A szövetkezetes visszajött. Egy fonott demjont tett be a söntésbe. — Sógor, kifizeted? — Nincs nálam pénz... -— Nálam se. Menny] az egész? A szövetkezetes számított. — Tizenketlőnegyven ... — Jó, irja a kontómra. — Rendben van! — és ment a dőlgára Meg a két sógor is. — Tisztöttetem a sógorasszonyt! — Én is köszöntetem! — búcsúz laki el egymástól. Aztán egyik erre, a másik arra vette az útját. Véletlenül ellenkező irányba kellett nekik menni. Legalább mégis van némi eltérés köztük... Pályázati felhívás. A komáromi ipartestület székházának Házbizottsága pályázatot hirdet a székháznál előforduló kőműves, bádogos, asztalos és mázoló munkák vállalatba adására. A pályázaton részt vehet minden iparengedéllyel bíró komáromi iparos. Pályázati ívek az ipartársulat irodájában a hivatalos órák alatt díjtalanul kaphatók. Az ajánlatok beadásának határideje az ipartársulat irodájában 1937. augusztus hő 14-én, déli 12 óra. Később érkező ajánlatokat nem fogadunk el és nem veszünk figyelembe. Komárno, 1937. július 31. A székház házbizottsága. így működik a szovjet-pósta A bolsevista posta egész külön fejezet a szovjetországok paradicsomi birodalmában. Még maga a szovjet sajtó is úgyszólván naponta közli olvasóinak leveleit vágj' az újságíróktól származó tudósításokat, amelyek mindegyike a szovjetorosz postánál uralkodó lehetetlen állapotokkal foglalkozik. Néhány szemelvény a szovjet lapokból : Ha az ember expressz levelet ad postára, egyáltalában nem lehet biztos afelől, hogy azt néhány nap múlva nem találja-e még mindig a postaszekrénybeu. A postahivatalok tisztviselői egyáltalában nem törődnek a munkájukkal. A panaszok azonban hiábavalóak, figyelemre sem méltatják azokat - irja a Krasnaja Karelija. Egész sora van a tisztviselőknek, akik még a levelek eltüntetésétől sem riadnak vissza. A Gseljabinszki Rabocsi számol be egy ilyen esetről, hozzáfűzi-e. hogy az egyáltalában nem tartozik a ritkaságok közé. A eseljabinszki postahivatal főnöke naponta hazavitle az összes beérkezett leveleket és kinyitogatta azokat. Mikor házkutatást tartottak nála, 94 idegen lei-elet találtak a fiókjában. A leggyarlóbb azonban az újságok és folyóiratok kézbesítése. Ezekkel kapcsolatos a legtöbb panasz. Az egyik, panaszos levél például a következőket írja: »Az év elején megrendeltem hat újságol és folyóiratot hivatalom számára. A megrendelés egész évre szólt. Januárban az égjük újságból ötöt, a másikból egy példányt kaptunk meg, azonkívül még egy értesítést, hogy a harmadik újságot három hónapig egyáltalán nem tudják szállítani. Februárban még kevesebbet kaptunk, ugyanez volt a helyzet márciusban és áprilisban is, míg végül májusban máv egyáltalán nem kaptunk semmit.«
