Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-07-31 / 61. szám

1937. július 31, KOMAROMI LAPOK 3. oldal. Karlsbódi levél — július 29. Kedves Barátom, megvannak ám a kedvezményes jegyek! Persze itt mint mindent, ezt is kabát szerint mérik. Minél nagyobb lap tudósítójáról van szó, annál nagyobb a kedvezmény. Ilyesmiben meg van a progresszivi­tás, pedig az anyagi igazságnak az fe­lelne meg, ha a kisebb lapok tudósítói részesülnének több előnyben, mert rá­juk jobban ráférne a könnyítés, mint a világlapok gazdagon dotált munka­társaira. Ezt nem azért mondom, mint­ha hazabeszélnék, viszont a fürdőigaz­­galásúg haza beszél, mert abból in­dul ki, hogy a nagy lap nagyobb rek­lám. A reklám pedig még az ilyen ősrégi fürdőnek is elengedhetetlen, mint Karlsbád. Pedig ugyancsak régi fürdő ez, hi­szen már Nagy Péter cár is többször felkereste gyógyforrásait, ö építtette a Parkgasse-ban levő három hagyma­­tornyú pravoszláv templomot is meg­gyógyulása örömére. De a múlt szel­lemi nagyságai is szívesen jöttek ide üdülni vagy gyógyulni. Beethoven, Goethe, Schiller, a magyarok közül Arany János szintén gyakran megfor­dultak itt, amit szobrokkal, emlékosz­lopokkal és emléktáblákkal örökített meg a büszke város. • A régiséggel régi, hagyományszerű szokások is járnak. Persze idők során ezek is kopnak, puszta formaságokká válnak. Égjük ilyen kedves, hagyomá­nyos szokás a reggeli közima. A hiva­talos fürdőélet ugyanis reggel hétkor kezdődik a fürdőzenekar akkox-djaival. Első zeneszám az ima. Egy chorált, zsoltárt, esetleg régi egyházi éneket adnak elő komor, széles tónusban. Ilyenkor minden jelenlevő vigyázz-ál­­lásba merevedik ott, ahol az első ak­kordok éppen találták, lerepülnek a kalapok, síri csend és templomi áhítat üli meg a lelkeket. Akarva-tiemakarva, eszedbe juttatja, hogy a vízben rejlő gyógyerő is csak Istentől ered. Meg­ható és imponáló, hogy ezt a kedves szokást mindenki tiszteletben tartja valláskülönbség nélkül. Pedig a fürdő­­vendégek legalább kétharmadának ide­gen a dallam, hisz itt a világon elkép­zelhető minden vallásfelekezet, sőt szekta találkozik. De éppen úgy hallasz minden elkép­zelhető nyelvet is. A múlt évi statiszti­kai adatok szerint is valóban világ­fürdőben vagyunk, ahol megfordult Jókai család képviseletében Jókai Ihász Miklós, Feszit/ Masa, Feszit/ Béla és családja, a kormány képviseletében Bella Melód Má­tyás pozsonyi zsupán, a Szlovák írók Egyesületének nevében Bújnák Pál főtitkár, a Magyar Tudományos Aka­démia. Kisfaludy Társaság és Petőfi Társaság képviseletében Császár Ele­mér <lr. egyetemi tanár, Papp Károly dr„ a debreceni, Csengery János dr. a szegedi egyetem rektora, Rexa Dezső dr., az országos Gentennárium Bizott­ság képviselője, Szegedi Maszák Ele­mérné, a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének elnöke, Janloovics Mar­cell <U\.. a .Toldy Kör elnöke, Sziklay Ferenc dr. kullurreferens, a Kassai Kazinczy Társaság főtitkára és más k u I tűre gyes ü le te k képviselői, az ország messze vidékeiről és Komárom kör­nyékéről Jókai mélységes tiszteletéhén egybeforrni akaró magyar közönség szine-java. Az ünnepélyt a Komáromi Dalegyesület működőkarának J/> lecz Tivadar karnagy vezényletével előadott gyönyörű éneke (Eötvös J. - Sztár a; Végrendelet) vezette be. mely után Szijj Ferenc dr. nyug. polgár­mester. a Jókai Egyesület elnöke mon­dotta el magvas elnöki megnyitó be­szédét. melyben üdvözölte az ünneplő közönséget és a hatóságok, valamint az' irodalmi és kulluregyesuletek kép­viselőit. Majd Alapy Gyula dr. főtit­kár olvasta lel az üdvözlő iratokat és sürgönyöket, melyek közötl voltak többek között a prágai pápai nencius. Nagybrittannia, Németalföld, Lengyel­­ország, Svédország, Japán prágai kö­veteinek, a magyar és görög követek­nek üdvözlő táviratai is. Ifj. Gergelyt József joghallgató elsza­­valla Barka Géza pályadijat nyert »Jókai szelleméhez c. ünnepi ódáját, melyet az ünnepély kiemelkedő pont­ja, Erdélyi Pál dr. egyetemi tanár, a nemcsak Eeurőpa összes nációja Albá­niától Törökországig, (betűrendben gondolom), hanem Ázsiából is 402, Af­rikából 293, Amerikából 1162 és Ausz­tráliából 12 beteg keresett itt gyógyu­lást. Szénégetőnek tőkén a szeme. Én csak a magyar szót keresem folytonosan, találgatom a koponya formájából, a testalkatból, a mozgásból, széles gesz­tusokból, ki a magyar s nagy örö­mömre szolgál, ha jól következtetek. Rengeteg a magyar szó, lépten-nvo­­moii megüti a fülemet. Hiába, az a jó paprikás, vagy avas szalonna, a füstölt kolbász, zsíros koszt megköveteli a magáét. Pedig a fürdőigazgatóság — mondhatom — eléggé elhanyagolja a magyarokat. Nemcsak magyar felírás nincs sehol, hanem még magyarul be­szélő alkalmazottat sem találsz, aki útbaigazítaná azt az elég gyakran más nyelven egy szót sem beszélő hálás anyagot. Már nekem is három ízben tolmácsolásig vitte fel az Isten a dol­gomat, pedig én magam is majdnem tolmácsra szorulok! A feliratok mindenütt négynyelvüek. Az államnyelven és németnyelven kí­vül angol és francia. Megnézem asta-/ tisztikát. A mull évben itt járt 664 francia és 552 angol, ezzel szemben 2129 magyar. Ha az utóbbiakhoz még hozzászámítjuk az utódállamok ma­gyarjait, a magyarul beszélők számát minimálisan 3000-re lehet tenni. Az üzleti ésszerűség és előzékenység is azt hozná tehát magával, hogy az ilyen jó kundsehaftot jobban megbecsüljék és itteni helyzetét megkönnyítsék. Ta­valy a Hortobágyon járván, megütköz­tem azon, hogy a nagycsárda étlap jai négynyelvüek és a pincérekkel leg­alább tíz nyelven lehet beszélni. Most látom csak, milyen hasznos propa­ganda ez a figyelmesség a külföldi látogatás fokozására! De hazudok ni! Mégis találtam egy magyar felírást. Kis kocsma ablaká­ban ceruzával írott figyelmeztető lap: »// magyarul is lesz bezélve.« Nem valami ékes magyarság, de mégis ma­gyar szó és az elég ahhoz, hogy a kur­takocsma mindig tömve legyen ma­gyarokkal. Pedig a tulajdonos nem is magyar, csak élelmes ember, magya­rul beszélő pincéreket is alkalmaz. Nem mondom, találunk még másul! js,magyar írást, de ezek más célt szol­gálnak. A volt Kaiser-parkba vezető utón, — melyei az államfordulat után Geysir-parknak keresztelt át az üzleti oentennáriumi ünnepély rendezőbi­­zottsága kiváló elnökének emlékbeszé­de követett. Az emlékbeszéd gondolat­­gazdagsága és nemes szárnyalása meg­megragadó hatással volt az ünnepi közönségre, mely alig tudott betelni a klasszikus szinten mozgó szép elő­adással. Az emlékbeszéd után a külön­böző irodalmi és kulturegyesületek képviselőinek üdvözletei hangzottak el. Igjr Bújnák Pál dr., a Szlovák írók Egyesülete nevében, Császár Elemér dr. a Magyar Tudományos Akadémia, a Budapesti Pázmányegyetem, a Kisfa­ludy Társaság és Petőfi Társaság ne­vében, Sikabonyi Antal dr. könyvtár­­igazgató a Magyar Nemzeti Muzeum nevében, Csengery József dr. rektor a Szegedi Tudományegyetem. Papp Károly dr. rektor a Debreceni Tisza István Tudományegyetem s a Csoko­­nay-kör s Rexa Dezső dr. Pestmegye főlevéltárnoka az Országos Genie mi á­­rium Bizottság nevében mondottak üdvözlő beszédet. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének üdvözletét Sze­gedi Maszák Elemérné, a Pozsonyi Toldy Kör köszöntését Jankovics Mar­cell dr. elnök tolmácsolták. Sziklay Ferenc dr. a Kassai Kazinczy Társa­ság, Schubert Tódor a Lévai Kaszinó, Kovács Alajos a Szlovenszkói Általá­nos Magyar Tanítóegyesület és ölvedy László költő á magyar főiskolai ifjú­ság névében mondottak szép beszéde­ket. Szijj Ferenc dr. elnök köszönetét mondott áz elhangzott üdvözlő beszé­dekért és az ünneplő közönség meg­jelenéséért s végül a Dalegyesület mű­ködőkara Endrődy—Révffy: Áldás c, művét adta elő művészi tudással, mely után a felejthetetlen ünnepély véget ért. A templomban lefolyt felemelő ün­nepről a közönség a Kultúrpalotába vonult, ahol az ünnepi alkalomból szellemesség, — sziklába erősítve so­rakoznak egymás mellett a minden­féle nyelvű emléktáblák. Ezek közt ta­láltam három magyart. Paritásról lé­vén szó, feljegyeztem mind a hármat. Az első kissé reklámizünek látszik. »Hozott Isten Honfi! E szép messze földön magyarul kö­szöntünk, Mert itt is hazánkért dobog igaz Szívünk S jól tudjuk, neked is örömödre szolgál Ha szemed e sziklán magyar szóra talál. Mulass jól! Gyógyulj meg! Szívünk­­lkíl kívánjuk, Hogy veled nem vagyunk, egyedül sajnáljuk.« Keltezés — s ezt »egyedülsajnáljuk« — uincs a táblán, de körülbelül a múlt század harmincas éveiben ké­szülhetett, mert alul a következő meg­jegyzés olvasható: »Megujittatott 1841., 1817, 1853., 1867., 1876., 1885., 1892., 1895., 1921., 1935. években.« Van rá gond, hogy el ne pusztuljon. Tőszomszédságában egy másik ma­gyarnyelvű elismerő okirat, de ez már prózában: »Áldott Karlsbad! Messzeföldről N. Károlyból jővén, benned találta fel a másutt hiába keresett gyógyulást és üdülést szeretett édesanyám Sára 1864. évben, kedves testvérem Regina 1881. évben és pedig mindannyiszor örö­mömmel. Dr. S... A...« Kevésbé találtam »örömömmel« a harmadik táblát fehér márványba vésve: »Hiába ellenség a lelki világunk. Testünkre gyógyulást egymásnál ta­lálunk. Ki merem mondani, ha halok, ha élek, Ä test feljebbviszi olykor, mint a lélek. Gőggel számit az ész. Isten ellen rég vét, Hússzivek ösztöne hozza meg a békét. Szép Karlsbádba jöttem bús halálra váltan, Varázsos kútfőin gyógyulást talál­tam. Hálás emlékezettel Karlsbad, 1933. Balthazar püspök.« A jó püspök három évvel később megtalálta az örök lelki és testi bé­két egyaránt s most debreceni hűvös kriptájában elmélkedhetik. vájjon a világháborúban miért is kereste min­reiídezelt Jókai -kiálli tást tekintette meg, amelyen sok értékes tárgyat és Jókaira vonatkozó relikviát szemlél­hettek meg a látogatók. Délben a Dózsa-féle Vigadó éttermeiben közös ebédre gyűltek össze az ünnep részt­vevői, délután pedig Jókai szülőházá­hoz és nevelőházához vonultak, ame­lyeknél Jankovics Marcell dr., illetve Sziklay Ferenc dr. mondlak nagyha­tású beszédeket. Este 9 órakor a Jókai­­bál fejezte be a fényes ünnepet, melyet a Iíulturház termeiben rendeztek. Ilyen festői szépségű és nemes magyar hangulatú bál már régen nem volt Komáromban, amelyen a magyarság minden számottevő lagja családjával együtt megjelent s a Kultúrpalota ter­meiben a régi szép világot varázsolta vissza. A Jókai Egyesület centennáris ün­nepségéi irodalmi pályázattal is emlé­kezetessé kívánta tenni, pályadíjakat tűzött ki a Jókai emlékét dicsőítő ódára és Jókai-életrajzra. Az ódapályázat szépen sikerült, az első díjat Borka Géza nyerte el, a második és har­madik díjat Tamás Lajos és ölvedi László kapták. Az életrajz-pályázat meddő maradt s igy a bizottság ezzel Erdélyi Pál dr.-t bízta meg. Alapy Gyula dr.-t pedig Jókai és szülőföld je megírásával bízták meg ezenkívül a nagy alkalomra Jókai Emlékkönyvet adott ki az egyesület, melynek szer­kesztésével Alapy Gyula dr. főtitkárt és Fülöp Zsigrtiond főjegyzői bízta meg a bizottság. Ugyanezen alkalom­mal jelent meg 'Szijj Ferenc dr. elnök­nek Jókai egyik komáromi vonatko­zású tréfás novellájából (A kötél áz­­tatva jó...) ötletesen niegirl vigjátéka is, melyet több műkedvelő társaság sikerrel adott elő. Az egyesületnek huszonötéves fenn­állása alatt fényesebb és maradandóbb emlékű ünnepélye nem volt, Jókai dig a hússzívet az ellenség fegyvere? Hogy gyógyulást nyújtson neki? Végezetül megírom még a legszebb, legkedvesebb és legértékesebb magyar feliratot, amit a József-hegyi erdőben találtam. Az Ecce homo-kápolna mel­lett van egy kőpad, ezen szokott hegyi sétái közben Arany János megpihenni. A kőpad támlájába arany betűkkel vésve olvasható a nagy magyar költő két soros epigrammája: »E helyt feledve bút, feledve bána­tot, pihenj! S mig egy sóluyt hazádba nem re­­pítsz, tovább ne menj!« Vasárnap az itteni német Szülőföld­­szövetség zászlószentelést tartott, me­lyen mi magyarok is nagy számmal vettünk részt. Hát bizony röpködtek a sóhajok. De nem untatlak tovább, azt is kö­szönöm, ha elolvastad levelem. Ádám. — A Reklámén júliusi száma ní­vós és értékes cikkeket hoz Rába Leó, dr. Vajda István, Dymi és Va­dász Endre tollából. Aktuális kritikák tippek, tanácsok, ötletek színesítik a tartalmas számot, amelyet Balogh Sándor szerkeszt. Kiadóhivatal: V., Lipól körút 9. cenlennáriuma feledhetetlen emlékek­kel gazdagította a magyar lelkeket... A rákövetkezendő 1926. esztendő kulturális munkája nem volt olyan élénk, mint a megelőző éveké, ami­nek egyik oka az volt, hogy a szezon idején színészek tartottak előadásokat a kulturházban. Ez a körülmény külö­nösen a hangversenyek rendezését akadályozta, úgy, hogy ebben az idény­ben csak egy hangversenyt rendez­hettünk március 18-án. amelyen Far­kas Márta művészföldink lépett föl remek hegedűműsorral, melynek kí­séretét Farkas Ferenc látta el. A sza­badoktatási előadásokat Szijj Ferenc dr. ügyvezető elnök (A moziról). Bog­nár Cecil dr. (Széchenyi és Herczeg Ferenc), Torna István (A szlovenszkói magyar irodalom lelki konstrukciója) tartották. Az október 24-én tartott évi rendes közgyűlésen Alapy Gyula dr. főtitkár tartotta meg ünnepi előadá­sát A Jókai Egyesület tizenöt éve« címen, mély azután könyv alakban is megjelent és fontos adatokat tartalmaz az egyesület másfél évtizedének mun­kálkodásáról. Az utolsó három év alatt a szabad- . oktatási és népszerű irodalmi előadá­sokat kisérő műsorral rendezte az egyesület, amelyeken zenei számokkal és szavalatokkal közreműdödlek a fő­gimnázium vonószenekara, a főgimh. cserkészek zenekara, Cziczka Angela és luánfy Gézáné zongoraművésznők, Jurccska Anna, Litochleb Rózsi, Rau­scher Ferenc. Szijj Ferenc dr., Zsidek Margit, Denk Pál, Angyal Tivadar, Baiiha Magda, Borka Géza dr., Braun Elza, Brauner Sári, Csikós József, Czirok Béla. Darvas Andor, Doma Iza­bella, Gregosics Irén, Jelinek MarcSa! Ruzicska József, Schwarcz László és Tomschitz Micí. (Folyt, köv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom