Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-12-24 / 102-103. szám
1937. december 24. KOMÁROMI LAPOK 9. oldal Mozi-figyelő Mária nővér Megint egy szép, komoly magyar film. Komoly, mert értékes és gondos alkotás, pénzt s szívvel áldoztak ebben a filmben; s az eredménye: művészi siker. Lázár István írta a szöveget s a főszercpíqt a nagyszerű énekes, Svéd Sándor, a kitűnő megjelenésű Jávor Pál s a kedves Szörényi Éva játssza. Volt egy idő, amikor azt hittük, hog}’ a magyar film csak szójátékokat, együgyű humort s lenge operetteket dob a közönség elé s bármennyire sokat nevettünk is e lengeségeken s az örök egyforma alakításokon, — vártuk, hogy mikor fordul komolyabbá, nemesebbé a filmalkotás művészete Pesten, azaz: az elért tapasztalatok alapján mikor lesz komoly exportlehtőséggé a magyar film. Hát ez a »Mária Nővér« című film komoly s művészi alkotás. Alcíme: Az ő utolsó modellje« olyan nehézkes és sikerületlen cím, hogyha a címről kellene megítélni a filmet, talán meg sem nézné az ember. A »Mária Nővér« cím (sem sikerült, a címből tehát következtetni a darab tartamára s szépségére nem lehet. A címeresökrös, gatyás-lobogós rekvizitumok is elmaradnak lassankint s lám, bégető juhok s kalászrengető róna nélkül is lehet pompás magyar filmet alkotni... Gyönyörű, énekszámok vannak benne, tartalom s játék. Kedves és jó film, magja van, érdemes megnézni. —Mi, mozikedvelők legfeljebb azt szeretnénk még kérni a többi mozikedvelőktől, akik szintén szórakozni ülnek be a moziba, hogy ne fecsegjenek annyit. A moziban csak a hangszóró beszéljen, csak a művész énekeljen, susogjon, vagy magyarázzon. Ha a közönség diskurálni akar, ne a mozi nézőterét használja erre a célra, mert kétfelé nem lehet figyelni. Vagy akkor talán állítsuk meg egy kis időre a mozigépel, amíg a mozilátogatók kisusogják magukat. Mert, hogy mi történt Komáromban az elmúlt héten, azt jobban meg lehet beszélni a kávéházban, mint a moziban, kedves hálunk mögött ülő szerelmespár. — Hirdetmény. Szlovenszkó területén utolsó időben ismételten előfordultak sajnálatos szerencsétlenségek, melyek talált, és el nem sült katonai kézigránátokkal való nem óvatos bánásmód folytán következtek be. Nehogy jövőben hasonló esetek forduljanak elő, óva intem a közönséget, hogy az esetleg talált gránátokhoz és hasonló tárgyakhoz hozzá ne nyúljon, hanem minden ilyen esetről rögtön értesítse a rendőrséget, mely gondoskodni fog ezeknek szakszerű és veszélytelen eltávolításáról. — A szülőket felkérem, hogy gyermekeiket is ilyen irányban alaposan kioktatni szíveskedjenek. Az államrendörség ihivatal vezetője. Mennyit kapunk a valutákért? Kő 100 pengőért .......................551 50 100 schillingért....................... 528'50 100 lengyel zlotyért .... 509'50 100 román lejért..................16 35 100 német márkáért .... 628'— 100 ezüslmárkáért.................. 675 — 100 dinárért..................*. . 6130 100 olasz líráért......................116'40 100 svájci frankért .... 656 50 100 francia frankért .... 96'20 100 Belgáért............................ 482'50 100 holland forintért .... 1577"— 1 angol fontért . . . . 1415 1 amer. dollárért .... 28'37 Mennyit fizetünk a valutákért? Kő 100 pengőért ....................... 554 50 100 schillingért..........................531 '50 100 lengyel zlotyért .... 51;'50 100 román lejért.......................16 65 100 német márkáért .... 632'— 100 ezüstmárkáért.................. 685 — 100 dinárért............................ 62 70 100 olasz líráért..................117'60 100 svájci frankért .... 659 50 100 francia frankért .... 96'80 100 Belgáért............................ 484'50 100 holland forintért .... 1583 — 1 angol fontért.....................142 50 1 amer. dollárért .... 28 57 Menetrend szerint Irta: Mécs ImszIó. A tavasz expressz befutott ragyogó kerekekkel. Az égen szalutált a Nap: aranysapkájú főnök. Rögtön virágos kedve lett a földön fának, fűnek. Zenével telt meg a világ, a rét meg gyermekekkel. S egy éjjel menetrend szerint elrobogott örökre. És jött a nyár és ment a nyár, \cgy fél percet se késve. És jött és ment az ősz-vonat, ködöt fújt a vetésre. A Hold fázósan szalutált s merengett a ködökre. És jött a tél és ment a tél keményen mint a végzet. Meséből jött s mesébe tűnt egy édes margaréta. Egy fácán szállt a nád közül, mint szép színes rakéta, Pont akkor járt ott egy valem, virágba mézes illat. így jön-megy szívbe szerelem, virágba mézes illatt. így ment apám. Az életét ma már mesének hinnéd. Így jött a Föld a semmiből s így fát el egyszer innét, így jött Siralomvölgy felé a betlehemi csillag. így jöttem én is pontosan. Félelmes menetrend ez! Egy titkos Akarat tolat kínokra, örömökre. S már be van írva az a perc, amelyben majd örökre Elvágtatok s pár szerető szívben rettentő csend lesz. Az ünnepi kalács Irta: Szombuthy Viktor. 1. Édesanyám kiteregette az asztalra minden vagyonúnkat. így, ránézvést a vagyonra: erősen gazdagok lehettünk abban a decemberben. Liszt jegy, zsírjegy, cukorjegy, talp jegy, petróleumjegy, van itt minden, — osztályozta a szivárvány minden színében tarkálló jegyeket édesanyám s aztán csomóba fűzte mindet. Tele vagyunk jeggyel. — Jegyünk van meglehetősen, — támasztotta aztán tenyerének a fejét, — csak most azt nem tudom, hol veszünk egy kis karácsonyi kalácsnak valót ezzel a rengeteg jeggyel. Mert akkor éppen a kukoricamáié volt soron, meg a babtorta, jó, őrölt tarkababból, ahogy a németek tanítottak meg bennünket a tésztasütésre. Mert a németek mindig kitalálták azért... Ami főttészta volt, az ezekben az időkben olyan sötétbarnára sikerült, mint a csomagólópapiros. Jó tojáspótlékkal meggyúrva. Pedig egy kis karácsonyi kalács elkelne, — reménykedett apám, — mazsolával, igazi tojással... Hosszasan tűnődtünk. Ha a lisztjegyei tésztának gyúrhattuk volna, bizonnyal nekiáll az egész család s kalácsot gyúr a rengeteg jegyből. De így, a jegyek, pusztán s belemosolyogva a világba, gúnyosan illegették magukat s Csak a betűkben gyönyörködhettünk: liszt, meg zsír, meg olaj, meg cipőlalp és cukor. Hullongott a hó s a Rima túlsó partján menetszázad gyakorlatozott. Nekikeseredett bakakürtös fújta búsan a talpaló valóit, s a Vasúti híd tájáról a gépfegyver vaktöltéseinek egyhangú ropogását hurcolta hozzánk a szélolyan rendjén valónak találtuk már a harmadik karácsonyon, hogy egész nap trombitálnak, masíroznak, robbantanak s durrogtatnak, mintha sóira máskép nem történhetett volna. Bágyadtszemű sebesültek sétáltak az uccán, már nem volt ázsiójuk: a dohányt s a rumot, amit az első transzportoknak lázasan osztottunk ki, a kósza civilek is elfogadták volna már minden szégyenkezés nélkül. Csak a fenyőfa maradt a régi, arra nem kellett semmiféle jegy. Egy kis fehér liszt... — álmodozott édesanyám, — ünnepi kalácsba. Apámnak mentőötlete támadt: — Menjen ki a gyerek Romonékhoz. Hátha van még egy kis eldugott lisztjük raktáron. Romonék egy közeli faluban laktak s néhány hold földjük volt. Nagynéha meg lehetett őket kerülgetni néhány kiló liszt áráig. Dohányt kaptak cserébe, meg egy féüiter petróleumot. 2. Szürke decemberi délután volt, karácsony előtt két nappal. Leszálltam a döcögő vicinálisról, hátizsákkal a vállamon, mint aki cserkészkirándulásra indul s a nedves, lucskos hőiében ballagtam Romonék felé a faluban. A hegyeket belepte a hó s egy gyári kocsi hosszú, fenyőfákat cipelt a vasúthoz. A jég kásásra fagyott s a kásában nehéz lódulásokkal korcsolyázlak a csizmás gyerekek. Legtöbbjének csak féllábán csüngött a madzagos korcsolya, korcsolyátlan lábbal tologatta magát. Magam is iramlottam vagy kettőt a jégen, de a cipőtalp vékony volt s ki kellett tartania tavaszig, mert csak akkor kapunk újat. Romonék a lámpa körül ültek s babot fosztottak éppen. — Jó estét! — toltam be az ajtót. Meleg pára csapott ki. — Nini vendég, — söpörte le a babhéjakat az öreg, kövér Romonné s már tudta, mi járatban vagyok. — Liszt kellene, fiú? Hosszú kézfogások következtek, az öreg Romon is előkerült a kályha mögül. — Egy kis lisztért jöttem, kalácsba valónak... — nyitottam ki a hátizsák száját s bevezetőül előhúztam egy kis üveg petróleumot s az öreg Romon kezeügyébe illesztettem az elszáradt szivarokat. — Magunknak sincs lisztünk, — jajgatott Romonné, most rekviráltak éppen a katonák, hogy az ördög ott vigye el ezt az egész háborút. Romonéknek ugyan kár volt szidniok a háborús éveket, mert erősen megszedték magukat a kis földecske jövedelméből, meg ügyes adás-vevésből, de a háborút szidni illett mindenképen s legfőképpen azért, mert nem volt szabad nagy reményeket gerjeszteni bennem. — Egy kis fehér kenyeret szeretnénk sütni, kivételesen... — húztam elő a hátizsákból az üres papírzacskókat, — hozzávaló zsákokat is elhoztam. Romonné, mert ő volt az úr a házban, összeráncolta a homlokát. Álcámra felé nézett, meg sovány arcomra. Nem volt rosszindulatú asszony, inkább csak hangja sipított. — No, maradjon itt babot fosztani, — adta ki a szentenciát, aztán majd holnap meglátjuk. Egész este fosztottuk a babot. Másnap mehettem haza a liszttel. Talán három kilányi volt, ami a dohányok, cigaretták, petróleumok fejében a hátizsákomat nyomta. Meg tojás vagy tíz: nagyszerű kalácsot lehetett sütni belőle. Úgy vonultam haza a hátizsákkal, mint Napoleon, amikor Moszkva felé menetelt a fehér télben... Anyám boldog szívvel emelte ki a lisztes zsacskót s óvatosan helyezte egy kis szakajtóba a tojásokat. Fehér, fehér, fehér liszt, gyönyörű, finom liszt, micsoda karácsonyi kalácsot lehet sütni ebből!! Apám a liszt tiszteletére bement az éléskamrába s hosszan, elgondolkodva szemlélte a lisztet. Omlós kalácsot eszünk. 3. Szent este következett el s a háborús karácsonyfa alatt háborús ajándékok húzódtak meg szerényen... Cipő, meg harisnya, hasznos ajándékok, tartósak s egyszerűek. Dohánylevél, meg szappan ... Édesanyám behozta az ünnepi vacsorát. Csak édesanya szíve, anya gondozó keze tudja úgy kiteremteni az ünnepi vacsorát, akkor is, ha már az éléskamrában csak jegyek vannak liszt, meg zsír helyett s rizs helyett daraliszt, lencse helyett zsizsik... Honnan tudta előteremteni: titok ma is. De a finom ünnepi vacsora ott gőzölt az asztalon s tanyám mosolyogva, kipirult arccal hívott vacsorához. — Minden nagyon finom! — jegyezte meg apám elégedetten, amikor az ünnepi vacsora maradékai kivonullak, — most pedig lássunk egy kis, finom, ünnepi kalácsot. Anyám boldog mosolya most vált hirtelen zavarodottá. Egyideig az asztalkendőjét figyelte erősen, majd bátran felvetette a fejét s elszántan mondta: Ünnepi kalács megint nincs. — És a liszt, amit hoztam? — csörgettem meg a villát harciasán. — Azzal egy kis baj történt, — vallotta anyám szerényen. — Mi baj? — ijedt meg apám. — Elajándékoztam. Itt van a szomszédban ez a szegény Koczka János, a suszter, olyan szegények, hogy még egy fenyőágacskára sem tellett nekik, mert ki csináltat ma cipőt. — Na és? — Na és a felesége itt sírt a kapuban reggel, egész álló reggel. Aztán az történt, hogy kivitlem neki a lisztet, a zacskóban. — Az egészet? — kérdezte apám. — Az egészet. Hát ezért nincsen kalácsunk. De talán majd ad a Jóisten DOSZTÁL JÓZSEF UTÓDAI 1 1 s Központi fűtési és vízvezetéki vállalat Komárom, (Slov.) Széchényi u 11. Alapítva: 1897. Telefon: 137. Vidéki házak központi fűtése és modern automatikus vízellátás. - Sajó! gyártmányú különlegesen masszív: jégszekrények, hentes és mészárosok részére, sörkimérő pallók, vendéglők részére, fürdőkádak, ülőkádak. Kívánatra helyszínre megyünk és díjmentesen költségvetéssel szolgálunk. — Javításokat városban és vidéken gyorsan és pontosan eszköziünk.
