Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-07-21 / 58. szám

1937. július 21. KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. vezető embere a Kassai Kazinczy Tár­saság, a Komáromi Jókai Egyesület, a Lévai Kaszinó slb. rendezésein és viszont rész tvesznek; a Toldy Kör, komáromi, (érsekujvári vezető kultur­­embereket hív meg szereplésre, a Lé­vai Kát. Kör a Prohászka Körök tagjait látja vendégül. Ezt a módszert kellene továbbfejleszteni. Egyesülete­inknek fokozottabb mértékben kellene a kapcsolatokat egymással felvenni. A mostani nagy kulturkonjunktúrá­ban mindenki sokat akar fogni, s így nem szabad csodálkozni, ha sokaknak úgy látszik, mintha egyes intézmények szinte félnének, hogy egy másik intéz­mény ki találja sajátítani az ő létjo­gosultságukat igazoló működési teret s ép ezért az eredeti kereteket min­denki minél szélesebbre igyekszik ki­tolni és féltékenyen néz minden meg­mozdulást. Ne siessünk a tetővel, ami­kor még az alapok becsületes lerakásá­nak munkáját is alighogy megkezdtük. Építsük ki jó erősre ezeket az alapo­kat. Nem az elv ellen vagyok; mind­nyájan érezzük, hogy szükség lenne egységes irányításra, még egy vidéki város egyesületei között is, hát még or­szágos viszonylatban. A munkának alulról kell megindulni. Építsük ki előszón a járási magyar közművelő­dési testületeket és ezekkel karöltve a SzMKE-t, gondoskodjunk, hogy min­den községben meg legyen a községi' könyvtár és ezekben a népi művelést szolgáló kulturélet folyjon. A Járási Közművelődési Testületek Szövetsége vegye fel a közvetlen kapcsolatot az irodalmi, művészeti sőt tudományos szakegyesületeinkkel és hasson oda, hogy azok vegyék tél feladat-körükbe az irodalom, művészetek és a tudo­mány különböző ágainak nagy nép­szerűsítését szolgáló cikkek, felolva­sások, könyvek megírását, előadások és kiállítások tartását: ezzel egyide­jűleg a kisebb vidéki városok hala­dó társadalmi egyesületeiben pedig ugyanily irányú, de az ezeknek meg­felelő nívójú közreműködésük által igyekezzenek új életet önteni és azo­kat a magyar kultúra otthonaivá ten­ni. íróink, művészeink, necsak a fa­lusi népről és a munkásról, de a fa­lusi népnek és a munkásnak is al­kossanak. Rengeteg panasz van az új menetrendre Az új menetrend májusban lépett érvénybe, de azok, akik sokat utaz­nak s akiknek Érsekújváron kérész­iül kell lebonyolítani utazásaikat, még most sincsenek belenyugodva ebbe a különleges menetrendbe. A menetrend alapvető hibája az, hogy nem az utazóközönségnek kedvez, hanem a vasúti állomások vendéglőseinek. Alig van vonat Nyitra, Léva, Komá­rom között, amely ne kényszerítene néhány félórás pihenőre Újvárban. A kaland a hajnali órákban kezdődik: az Újvárról reggel hét óra 11 perc­kor Zólyom felé induló motorosvo­nathoz Komáromból már hajnali öt órakor el kell indulni s másfél órát vár az ember az újvári állomáson. De akár megy, akár jön az ember, Ujvárott mindenképen hosszú időt kell várni, amig az ember Léva, Nyitra, Párkány, vagy Pozsony felé eljuthat. S nemcsak a komáromi em­ber panaszkodik, hanem ugyanezt te­szi az érsekujvári is, aki szintén nin­csen megelégedve a menetrenddel, de nincsen a nyitrai s a párkányi sem. Hogy ez így van, sok hírlapi panasz tanúskodik. Újvári laptársunk ezzel a közmondással vigasztalja magát: »Sel­ten kommt was besseres nach ...« s ezzel kapcsolatban a vágsellyei-ne­­gyedi összeköttetést kifogásolja. Ők azt is állítják, hogy teljesen megbénult az összeköttetésük Pozsonnyal. Nincsen elég vonat s nem jár elég gyorsan: ebben foglalhatjuk össze az új menetrend eredményét. Ha az így megy, jövőre nem hogy javulna, hanem még rosszabbodni fog. A vasút vezetősége ilyenkor azt szok­ta mondani: »Nem lehet mindenkinek eleget tenni!.« Dehogynem lehet! Hát kevesebbet ér a komáromi utas pénze, mint a pozsonyié, hogy így válogat­nak? TETSZIK, hogy a városnak egyre több pontját díszítik fel virággal, frissen vetett fű­vel, hogy néhány elhagyatott ucca­­részletet színesebbé, kedvesebbé tet­tek. Szép a Szénatér, szép a Vársor ucca, s nagyon szép az Anglia. Az Anglia rózsáit érdemes külön meg­tekinteni. Tetszik a sok virágos ab­lak s tetszik, hogy az építkezési kedv fellendült: egyre több öreg házat épí­tenek át. A Megye-uccában egyszer­re három építkezés is folyik. Tetszik, ha az uccákat söprik s rendben tart­ják. Tudja, kérem, hogy 1936-ban az 1935-ös év építkezéséhez képest 15o/o' fellendülés mutatkozott s 1937-ben 10 o/o-al ismét emelkedett az építési kedv? NEM TETSZIK ellenben a külső uccában található mérhetetlen sok por, piszok, rendet­lenség, Komárom, sajnos, így vergő­dik egyre szomorúbb hírnévre: a vá­ros »kapui« elhanyagollak, porosak, — de ezt nem is lehet egy-két év alatt megváltoztatni. A város lakosságának szellemét kell átalakítani, a szellemet, amely önzetlenül, a szépség s a köz érdekében egyre szélesebb arányok­ban képes dolgozni. Ennek a szel­lemnek kell az egész város külső és belső arculatát megváltoztatni. TETSZIK, mint már annakidején is mondottuk, — hogy a város néhány forgalmasabb pontján idegenek számára a várost és környékét ismertető tábla van ki­téve. Furcsának tartjuk azonban, hogy a táblán éppen csak magyar szöveg nincsen. Követeljük ennek az idegenforgalmi táblának magyar szö­vegét is. NAGYON NEM TETSZIK az a bánásmód, ahogy egyes piaci árus hölgyek, kófahölgyek, a vevő­­közönséggel bánnak. E sorokon ke­resztül vagyunk bátrak nemcsak az igen tiszteit kofatársadalom néhány tagját, hanem a hatósági felügyeletet is értesíteni, hogy az elárusítók finom modora, hogy úgy mondjuk, na­gyon sok kívánni valót hagy maga után. Nem tudjuk, a közönség van-e a piaci árusokért, vagy a piac van a közönségért. Ha az előbbi eset áll fönn, akkor nem szóltunk semmit, csak modortalankodjanak s itt-ott ká­romkodjanak az árusok. Ha azonban a piac van a közönségért, akkor az árus hölgyek s urak némelyike mo­derálja magát s a vevőkkel ne be­széljen olyan hangon, mintha az al­ku az istállóban folyna le... Az a tény, hogy a komáromi piac drága, még nem jogosítja fel az igen tisztelt árusítók némelyikét, hogy szaftos szó­lamokba burkolják egy-egy pár csir­ke, vagy egy kiló barack vásárlását. Tanuljanak modort, csendet s illedel­mes beszédet ezek a hölgyek s jurák: lassankint egyikhez-másikhoz nem mernek már odamenni a vevők, az Bár nincsen »kultúrszezon« Komá­romban, mégis olyan attrakciót láthat Komárom műélvező közönsége, ami­lyenre ritkán van alkalma. A világhírű Mcnaka-hindu tánc­­csoport tart egy este állomási Ko­máromban: Budapestről Prágába s onnan Németországba megy a vi­lághírű hindii lánccsoport, közben megáll Pozsonyban, Pöstyénben és T rencsénteplicen. Egy szabad estéje van, csütörtökön s egy élelmes rendező-iroda lekötötte a tánccsoportot Komárom számára is, tisztára véletlen folytán. Kár volna ezt az alkalmat meg nem ragadni: valóban világvárosi, ritka műélvezet­ben lesz része Komáromnak. A ti­zenhéttagú ballett Budapesten, a Bel­városi Színházban s a Művész Szín­házban lépett föl két este, óriási si­kerrel. Menaka, Ramnayaran, Gauri Shankar, Vimala, Maati, Damayanti a árusítók éles nyelve mialt. Legyen ezen a piacon egyszer már rend mindenféleképen! NEM TETSZIK az sem, hogy a komáromi piac drá­ga. Miért drága? Mert jönnek a nagy­vásárlók s még mielőtt a komáromi háziasszony rendben vásárolhatna, a nagyvásárlók mindent összevesznek s az árakat felhajtják. Talán érdekes, ha megemlítjük: a kerti eper néhány héttel ezelőtt azért volt oly bőség­ben kapható, mert véletlenül Csehor­szágban is beérett s a csallóközi eper­re nem volt nagy szükség. Ennek a körülménynek köszönhette a komá­romi háziasszony, hogy véletlenül ele­gendő s elég olcsó eperhez jutott. A nagyárusokkal a komáromi házi­asszony versenyezni nem tud. Kíván­juk, hogy ezen a téren is minél ha­marább legyen rend s amig a komá­romi háziasszony nem vásárolt be, addig a nagyvevő ne jusson se ba­romfihoz, se terményhez. Mert minek van akkor a komáromi piac? A nagyvásárlókkal egy kicsit hát­rább, — ne ők uralkodjanak egyéb­ként is szomorú piacunkon! NEM TETSZIK, hogy Komáromnak még most sincsen tisztességes, rendes uszodája, strand­ja. Mióta készítjük pedig... A rossz­­akaraton múlott; vagy a hallatlan kö­zönyön? Vagy talán más valamin?... Súlyos autóbaleset éri egy Irencséni kirándulólársaságot az Albár—Dunaszerdahely közötti országúton Csütörtök délután könnyen végze­tessé válható baleset folyt le az Al­bár—Dunaszerdahely közti országú­ton. Egy trencséni kirándulótársasáig jó hangulatban indult útnak Komárom­ból, hogy a Csallóközön át Pozsony­ba jusson. Az autóban a soffőrön kí­vül Zwickl Béla 37 éves trencséni ke­reskedő és családja ült. A hatalmas túrakocsi sebesen haladt az albári or­szágúton, amikor kifakadt tömlője. A soff őrnek már nem volt elég ideje ahhoz, hogy a kocsit lefékezze, mert az a nagy sebesség következtében felborult és utasait maga alá tenvel­­le. Nyomban a szerencsétlenség után helyszínre érkezett dr. Perlblum Li­­pót dunaszerdahelyi orvos, aki a sze­rencsétlenül járt kiránduló-társaság tagjait elsősegélyben részesítette. Zwickl Béla és a soffőr csak köny­­nyebb sérüléseket szenvedett, inig Zwickl felesége és leánya súlyosan megsérüllek, borda, illetőleg kulcs­­csonttörést szenvedtek. Az autó teljesen összetörött. szólótáncosok. Műsoron hindu bal­­leltek, bengáli táncok, Shiva táncok, indiai hősmondák. Saját hindu zene­kara van a csoportnak, amelyet prof. Ustad Sakhawat Hussain Khán ve­zet. Menaka nagyon szép hindu nő, aki a klasszikus hindu táncok mes­tere. Évek óta járják Európát, min­denütt a legszebb kritikákat kapták. A hindu ballet ízelítőt ad évezredes tánckultúrájának gazdagságáról. Val­lási mítosz ez, a táncban való teljes feloldódás. A produkció szépségét fo­kozza a tánc hátteréül szolgáló zene­­kíséret, a dobok, gongok, fuvolák, húros hangszerek andalító muzsikája. Ezeket a pompás kidőli táncokat mutatják be csütörtökön este, Ber­lin felé vezető útjukban, a hindu táncművészek a Legényegylet szín­padán, olcsó helyárak mellett. A jegyeket az »UNIÓ könyvesbolt­ban árusítják. Ritka alkalmat mu­laszt el, aki meg nem nézi! Elkerülhetetlen a háború keleten Japán is, Kína is egyformán készen áll a háborúra — július 20. Tokiói jelentés szerint a japán csapatok megkezdték bün­tető hadjáratukat a kínai erők ellen Wang-Ping környékén. A japán csa­patok hétfőn délután félnégykor (helyi idő) elkezdték bombázni Wang-Pinget. A londoni Times-nek Tiencsinből érkező értesülése szerint a háború el­kerülhetetlen. A japán csapatmegerő­sítések már Mandzsúriából Kínába ér­keztek, létszámuk talán még nem ha­ladja meg az egy hadosztályt, de Tangkuba, Tiencsin kikötőjébe csa­patszállítmányokat várnak Japán­ból. A peking-hankaui vasútvonal mentén nyolc kínai hadosztály, ösz­­szesen tehát 120.000 katona táboroz, közülök 30.000 Pekingben vagy Pe­king közvetlen környékén. További hat nankingi hadosztály útban van. A japán hadsereg egyik vezetője a Havas-ügynökség tudósítójának ki­jelentette, hogy Japán nem tűrheti tovább Kinn sér­téseit. Veszedelmes lenne, — mon­dotta, — várni a hadműveletekkel addig, amíg valamennyi japán csa­patmegerősítés megérkezik Esznkki­­núba, meri a kínai hadak rohamo­san előnyomulnak és esetleg bekerít­hetnének bennünket. A központi hadsereg előőrsei máris benyomultak Hopei tartományba. Csank-Kai-Sek végre kimutatta igazi szándékát. I Majd elmondotta, hogy nem lehet tudni, vájjon meddig tartanak a had­műveletek. Nem hiszem, — úgymond, — hogy az incidens megmarad helyi jelentő­ségűnek. Elmondotta még, hogy biztos tudomásunk szerint a Szovjet nem jog a háborúba beavatkozni, mert a Szovjet vezetői különösen az ország belső ügyeivel vannak elfoglal­va. Az valószínű, hogy a Szovjet ez­úttal is, mint máskor, fegyvereket és lőszert fog szállítani Kínának. Tetszik, — nem tetszik-játék A világhírű hindu-bolleti egy estére megáll Komáromban is Csülörtökön. a Katolikus Legényegyletben lépnek föl a láncosok

Next

/
Oldalképek
Tartalom