Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-12-18 / 101. szám

I Lapunk mai száma a jövő heti teljes rádió-műsorfjarialmazza Ötvennyolcaink évfolyam 101. szám Szombat. 1937 december 18. Alapitolla: néhai TUBA JÁNOS. ------ POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP ------- Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Előfizetés: egész évre 80 Ké, félévre 40 Ké. negyedévre 20 Ké. Külföldön 120 K5. - Egyesszám ára 1 Ké. Felelős szerkesztő KALLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Holota János dr. képviselő indítványa a fedezet egyszerűbb elérésére Komárom, december 17. Közeledés Németországhoz Komárom, december 17. Franciaország középenrópai szövet­ségeseinek meglátogatása során Del­­bos külügyminiszter elérkezett Prá­gába is, ahol a nagy pártfogó kép­viselőjét megillető lelkesedéssel és tisztelettel fogadták. A külügyminisz­teri látogatás egybeesett a csehszlo­vák hadsereg felállításának huszadik évfordulójával és azzal a fordulóval is, amikor Franciaország hivatalosan is elismerte a csehszlovák légiókat. A húsz év előtti emlékek hatása alatt Hodzsa miniszterelnök melegen ün­nepelte Delbos külügyminisztert és Franciaországot, ígéretet téve arra, hogy amint a háború alatt nem csa­lódott Franciaország a csehszlová­kokban, most sem fog bennük csa­latkozni. Hogy Delbos is ünnepel­te a francia—csehszlovák fegyverba­rátságot, szükségleten hangsúlyozni, mert hiszen két, ugyanazon érdekek védelmére szövetkezeit hatalomról van szó, amelyeknek célja megegye­zik Európában egymással. Az ünneplés közben azonban ön­kéntelenül is felvetődik a kérdés, hogy a nagy szövetséges képviselő­jének látogatása micsoda kérdéssel van összefüggésben s vájjon mi van a látogatás mögött? Mikor Delbos elindult középeurópai útjára, olyas­félét rebesgettek, hogy a látogatás nem puszta udvariassági tény, ha­nem a látogatásnak a középeurópai helyzetre is befolyási gyakorló hatá­sa lehet, meri a francia külügymi­niszter a középeurópai kérdésre néz­ve is tartogat tarsolyában valamit, amivel a kisebbségekkel való meg­egyezést segíti elő. Eddig erről a kiadóit hivatalos kommünikékben nem volt szó, annál érdekesebb, hogy a csehszlovák po­litikai körökkel szoros összeköttetés­ben álló, egyébként németellenes so­­vinisztaságáról ismért cseh nemzeti demokrata orgánum: a Cseské SIovo, vezető cikkében foglalkozik Delbos látogatásával és ehhez fűzött fejtege­tésében azt írja, hogy Delbos azon fáradozik, hogy miképpen lehetne a középeurópai államok és Németor­szág közölt való baráti együttélés alapját megteremteni Majd azt írja a lap, hogy számolva a megváltozott ama helyzettel, hogy Olaszország ki­lépett a népszövetségből, Németor­szág pedig nem tér vissza Genfije, Delbos prágai tárgyalásainak anyagát minden bizonnyal a Németországgal kötendő szerződés fogja • képezni. Hogy pedig a soviniszta cseh lap be­tetőzze nyilatkozatát, kijelenti, hogy Franciaországot mindig szerette Cseh­szlovákfa, Németországot pétiig min­dig tisztelte és csodálta. A soviniszta cseh lap eme hirtelen beállóit fordulata a csehszlovák saj­tói készületlenül találta és alig tud­nak felocsúdni bámulatukból, hogy a cseh nemzeti demokrata párt hi­vatalos lapja ilyen hangon ír, mivel azonban a Cseské Slovonak a leg­magasabb kormánykörökhöz való kap­csolata ismeretes, inkább a várako­zás álláspontját foglalják el, mert ők maguk sem lehelnek kellőképen tá­jékozódva a magas vendég látogatá­sának lulajdonképeni céljáról. Vi­szont azonban meg kell vallani, hogy az ilyen fontos politikai hírnek köz-A képviselőházban a héten tárgyal­ták az 1938. évi költségvetés fedezeti javaslatát. A vitában résztvett Holota János dr. egyesült párti képviselő is, aki jól megalapozott, szakszerű be­szédben bírálta a kormány gazdálko­dását, fedezeti javaslatát s ezzel kap­csolatban külpolitikáját. Beszédében rámutatott az új, sú­lyos adóterhekre és a háborús pszi­­hózisnak a kormányra és ezzel együtt egész Csehszlovákiára való hatásáról, mely a legszigorúbb törvényekben és óriási háborús befektetésekben nyil­vánul meg. Minderre nem lenne szük­ség, ha a kormány eddigi külpoliti­kája irányvonalát revideálná s oly külpolitikát inaugurálna, mely a szom­szédokkal való ellentétek elsimítását s kiegyenlítését és a velük való ba­rátságos viszonyt teremtené meg. A szónok szerint inkább egy tartós, bé­kés, jó megegyezés, mint egy kocká­zatos háború. Bizalmatlansággal kell az új adók bevezetéséjt s a régi adók emelését célzó javaslatokra tekinteni, mert ezek egyrészt a szenvedések és megpróbáltatások újabb lavináját je­lentik az adófizetőkre, másrészt pe­dig a szükséges fedezet egyszerűbben, a szegényedő középosztály és a kis­emberek újabb megterhelése nélkül is biztosítható volna. Az egyesült pártnak a fedezel egy­szerűbb előteremtésére irányuló ja­vaslatát a következőkben terjesztette elő: 1. §• Államvédelmi illetéket kötelesek fizetni: 1. Mindazok a maradékbirtoko­sok és kolonisták, akik a földre­form során a földbirtokhivatal ál­lal lefoglalt földterületből földbir­tokot szereztek (szántó, legelő vagy erdőbirtokot). 2. Mindazok a mozgószinháztu­­lajdonosok, akik ezen ipar üzésére 1919. évtől kezdve koncessziói kap­lak. 3. Mindazok a közjegyzők, akik a csehszlovák kormány állal közjegy­zővé kineveztettek. l.Mindazok a dohány nagy tőzsdé­­sek, akik ehhez a pénzügyminisz­tériumtól 1919 óla engedélyt nyer­tek. readása nem lehet teljesen alaptalan s ezért nagy obi) figyelmet érdemel. Figyelmet érdemel pedig azért, mert belőle következtetni lehet arra, hogy Csehszlovákia kormányzó körei vég­re valahára komolyan kezdenek fog­lalkozni azzal a gondolattal, hogy a hatalmas északi szomszéddal tisztáz­ni kell a helyzetet s nem lehet tovább elzárkózni az elől, hogy tárgyalás­ba ne bocsátkozzék a kormány Né­metországgal. Lehet, hogy hivatalosan nem fog­ják megerősíleni a cseh demokrata párt szócsövének feltűnő hírét, de ez nem jelentheti azt, hogy a kor­mány, amelynek képviselői ismételten nyíltan is kijelentették, hogy készek Németországgal tárgyalni, egyszerű­en megfeledkezzenek eme készségük-5. Mindazok a bankok és pénzin­tézetek, amelyeknek 20 millió be­tétnél nagyobb betétállományuk van. 6. Mindazok a gyárüzemek, ame­lyek székhelyükön kívül gyári le­­rakatokat vagy elárusító fiókokat létesítettek és tartanak üzemben. 7. Mindazok a kimondottan had­­fölszerelési, muníció- és gázálarc­gyárak és más olyan ipari üzemek és vállalatok, amelyek az állam­védelmi célokra szükséges állami szállításokra megrendelést kaptak. 2. §• Az 1. §-ban fölsoroltak államvé­delmi illeték címén a következőké­pen adóztatnak meg: 1. A maradékbirtokosok minden szerzett hektár szántó után pótlék alakjában 1000 Kc-t, legelő és erdő után pedig 100 Kc-t, 5 egymásutáni évre fölosztva. 2. A kolonisták minden szerzett hektár szántó után 500 Kc-t, legelő és erdő után pedig 150 Kc-t, 5 egy­másutáni évre fölosztva. 3. Közjegyzők, kinokocessziótu­­lajdonosok, dohánynagyárusok évi jövedelmi adójuk 50 százalékát. 4. Bankok és gyári lerakatokkal, fiókokkal rendelkező vállalatok évi kereseti adójuk 60 százalékát pót­lék alakjában. 5. Az 1. §. 7. pontjában fölsorolt üzemek és vállalatok évi kerese­ti adójuk 70 százalékát pótlék alak­jában. A módosítás indokolását terjesztette A szenátus költségvetési tárgyalá­sán beszédet mondott Hokky Károly egyesült párti szenátor is, aki súlyos bírálatban részesítette az adórend­szert és a kormány nemzetiségi po­litikáját. Ez utóbbival kapcsolatban a következőket mondotta a szenátor: — A gyűlölet csak rombol, a meg­értés épít. Itt az ideje, hogy utasítsák, mindazokat, akik a közvéleményt irá­nyítják, hogy a nemzetiségek jogos ről. Delbos a londoni tanácskozásról indult el középeurópai látogató út­jára, egészen bizonyos, hogy az olt folytatott eszmecserék után elfoglalt álláspontját Franciaország középeu­rópai szövetségeseinél is kifejezésre juttatja, ez az álláspont pedig teljesen egyezik Anglia felfogásával, amely a béke fcntarlását csak engedékenység s a jogos igények kielégítése révén gondolja biztosíthatónak. A sovinisz­ták még mindig ellene vannak a meg­egyezésre vezető lépésnek s a hábo­rús uszítok sem lelkesednek a békés elintézés módszeréért, azonban a fej­lődés örök törvénye kényszeríteni fogja őket is arra, hogy az okos és bölcs tanácsot megfogadják, mert csak így szolgálhatják az állam iga­zi érdekeit. elő ezután Holota dr. s kimutatta, hogy a maradékbirtokosok és telepe­sek államvédelmi pótlékából 683 mil­liót, a ormány által tervezett ital­adók felemeléséből 242 milliót, a had­felszerelési üzemek és terakatokból, közjegyzők és dohánynagytőzsdések adópótlékjjból 230 milliót lehetne be­venni. A költségvetés tárgya­lása a szenátusban Az 1938. évi költségvetést a szená­tus is letárgyalta. A vita folyamán az egyesült párt szenátorai közül fel­szólalt Turchányi Imre dr., aki a költségvetést a kisebbség szempont­jából részesítette alapos bírálatban. Beszédében kitért a február 18-iki kormánynyilatkozatra, amelyet eddig még nem valósítottak meg és felhívta a kormány figyelmét a 15.000 magyar közalkalmazotti állásra joggal igényt tartó — munkanélkülire. Bírálta a hadügyi kiadásokat és a kormány külpolitikáját és kijelentette, hogy jobb külpolitika meliclt fölöslegesek volnának a nagy katonai kiadások. Szólt a rendkívül nagy számú kém­kedési pörökről és több különös ese­tet sorolt föl az államvédelmi tör­vény gyakorlati alkalmazásában. Fog­lalkozott az érsekujvári vasúti állo­más mai elhanyagolt helyzetével és követelte az egyházi felekezeti isko­láknak körzetiekké való szervezését. A gabonamonopólium méltó bírálata után helytelenítette a pártföloszlatási javaslatnak a kisebbségek ellen való szigorítását. Csütörtökön Szilassy Béla dr. sze­nátor mondott 'bírálatot a kormány bel- és külpolitikájáról. kívánságait megértéssel kell kezelni. Nem arra kell törekedni, amit az uralkodó nép szeretne, hanem arra, ami van. A tények ismerete szüksé­ges a helyes kormányzáshoz, nem azok félreismerése és fantomok ker­gelése. A keleti Svájcból húsz év alalt nem lett semmi. Nemzeti álla­mot építettek ki, amelynek potemkin­­falai recsegnek, ropognak) s a ki inem elégített nemzetiségek mindjobban elégedetlenkednek, mert jogos kíván­ságaik nem teljesülnek. Pedig a nem­zetiségi kérdés mindaddig égető, de ki nem égethető sebe marad ennek a köztársaságnak, amíg ebben a kér­désben nyugalmat nem teremtenek. — A köztársaság nemzetiségei éret­tebbek, semhogy üres reményekkel s vajúdó begyekből született Ígéretek­kel ki lehessen őket elégíteni. Nincs egy járási főnökünk, egy magyar tanfelügyelőnk, orvosunk, önálló is­kolaigazgatónk is csak egy van. A katonaságtól, a csendőrségtől, a pénz­ügyek vezetésétől teljesen el vagyunk zárva. Majd beszélt a nemzetiségeknek az önkormányzati testületekben levő helyzetéről, ahol a mi választott tag­jainkat a kinevezett tagokkal majo­­rizálják, ami az egész általános vá­lasztójogot nagyon is leértékeli. Nem lehet gyűlölködéssel megoldani a nemzetiségi kérdést

Next

/
Oldalképek
Tartalom