Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-07-21 / 58. szám

öivennyolcadik évfolyam 58. szám Szerda. 1937 július 21, Alapította: néhai TUBA JÁNOS. ------- POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS ÖZGAZDASAGI LAP ------- Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Előfizetés: egész évre 80 KC, félévre 40 Ki*, negyedévre 20 Ké. Külföldön 120 Ke. - Egyesszám ára 1 Ké. Felelős szerkesztő KÄLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATI! Y VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton A kormányalakítással megbízol! Hodzsa miniszter­elnök befejezte tárgyalásait Szerdán tesz jelentési Benes dr. köztársasági elnöknek Komárom, július 20. Prága, július 20. Prágából jelentik: Hodzsa Milán dr. miniszterelnök hétfőn és kedden egész nap tanács­kozásokat folytatott a koalíciós pár­tok vezetőivel és a kormány volt tagjaival. Az új kormány tagjait a régetekből állítja össze, csupán a pénzügyminisz­teri tárcában fog beállani személyi változás. Hodzsa miniszterelnök, mi­után Kalfus dr. ragaszkodott ismeretes álláspontjához, Trapl dr.-nak aján-Ksk buktatták meg a kormányt? lyeket delegálta, akik eddig képvisel-Heves sajtókampány indult meg a kormányválsággal kapcsolatban. A ko­alíció ismert két blokkja között dúl az ujságcsata. A szocialisták és a cseh néppárt azzal vádolják az agrárpár­tot, hogy könnyelműen erőszakolta ki a kormányválságot. Rámutatnak arra, hogy Hodzsa a kompromisszumos megoldást kereste, csupán Zadina és Gserny agrárpárti miniszterek szélsői séges álláspontja és lemondása bírta rá Hodzsát arra, hogy az egész kor­mány lemondását javasolja. A szocia­lista néppárti blokk azt állítja, hogy az agrárpártnak egyik titkos célja az volt, hogy Hodzsát a kormányválság révén kibuktassa a kormányelnöki székből. A.hatodai a kormányválsággal régi követeléseit szeretné megvalósítani, hogy a miniszteri tárcákat újra osszák föl a pártok közölt. Ennek a hatalmi terjeszkedési vágynak az agrárpárt az­zal vágott elébe, hogy azonnal bejelentette az új kormány­ban ugyanazon négy tárcára mló igényéi, amelyeket eddig birtokolt s az új kormányba ugyanazon szemé-Kormányválság Hetek óta türelmetlenül várják a gazdák az új gabonaárak megálla­pítását s ahelyett, hogy végre dön­tene ebben a nagyon fontos kérdés­­désben a kormány, váratlan meglepi* tést szerez a köztársaság lakosságá­nak azzal, hagy a minisztertanács tárgyalásai során felmerült nézetelté­rések következtében levonja a vég­ső konzekvenciát és lemond. A pénz­ügyminiszter kijelenti, hogy a Gabo­natársaság esetleges veszteségeiért nem talál fedezetet a költségvetésben a szükségessé vált százmilliós bizto­sítékra s mivel ezen álláspontjához makacsul ragaszkodik, a kormány többi tagjával ellentétbe kerül, ami­nek a vége a lárcáról való lemondás, mely maga után vonja az egész kor­mány bukását. Senki sem gondolt erre, senki sem várta ezt a válságot és csodálkozással értesült mindenki a kormány visszalépéséről, amely a törvényhozás szünetében igen szo­katlan jelenség. Csehszlovákiában azonban ilyen eset is előfordulhat ami minden bizonnyal jellemző a köztár­saság belpolitikai viszonyaira, s ar­ra az államkormányzatra, amelynek elhibázott módszerei között merülhet­nek csak fel ilyen esetek. Most persze mindenki a válság okát kutatja és pártállás szerint tárgyal­ják elsősorban a koalíciós sajtóban a váratlanul előállód helyzetet, amely­nek előidézéséért nemannyira Kal­­fust, mint az agrárpártot teszik fele­lőssé. Igen érdekes, hogy a válságot a koalíció kétféle csoportosulása sze­rint ítélik meg. Már maga az is fonák dolog, hogy a kormányban helyet­­foglaló pártok két csoportra oszla­nak. Amint maguk a koalíciós la­pok írják: jobb és baloldalra. Ez azt jelenti, hogy a kormányban tárgyalt kérdéseket két irányban szokták meg­vitatni, ami a közös nevezőre jutást igen megnehezíti. Tehát a harmóni­át, az egységet előbb ki kell harcol­ni a kormányban s csak azután lehet a minisztertanács egységes döntését elérni. A hatalomban részes pártok mindegyike arra törekszik, hogy a saját pártjának érdekei érvényesülje­nek a döntésnél, ami hosszas vitatko­zásokat idéz elő s ha nem sikerül meggyőzni egymást a pártok képvise­lőinek. bekövetkezhet a végső eset, amint azt a mostani példa is élén­ken mutatja. Ez a koalíció egyik veleszületett nagy hibája és valóban ügyes állam­férfiúnak kell lennie annak, aki az ilyen állapotok között is féken tudja tartani a különböző világnézeteket képviselő kormánytagokat. Csehszlo­vákiában eleitől fogva koalíciós kor­mány állóit az ország élén, amelynek munkája a kormányban helyetfogla­­ló pártok sokszor homlokegyenest ellenkező érdekeinek kielégítésére irányuló, rengeteg számú törvényben és ezek többszörös noveltázásában jutott kifejezésre. A koalíciós kor-Szombati számunkban már röviden megírtuk, hogy a kormány pénteken este elhatározta lemondását a gabona­árak megállapítása körül fölmerült né­­,zeteltérések következtében. Kalfus dr. pénzügyminiszter ugyan­is nem volt hajlandó tárcája terhére vállalni a gabonatársaság javára szolgáló százmilliós garanciát s ezen magatartása annyira kiélezte a helyzetet, hogy végül is bejelentette lemondását. Minthogy pedig ezen el­hal ározáshoz ragaszkodott, Hodzsa dr. miniszterelnök javaslatára a kormány valamennyi tagja le­mondott. A kormány lemondását szombaton dél­előtt nyújtotta át Hodzsa miniszter­elnök Benes dr. köztársasági elnök­nek, aki a lemondást elfogadta és az ügyek további vezetésevei, illetve az új kormány megalakításával Hodzsát bízta meg. A köztársasági elnök megbízása alap­ján Hodzsa Milán dr. a kabinet meg­alakítása céljából megkezdte tárgyalá­sait a koalíciós pártok vezetőivel. Benes dr. köztársasági elnök a va­sárnapot nyári üdülőtelepén töltötte, de hétfőn visszaérkezett Prágába s ál­landóan tájékoztatta magát a kor­mányalakítási tárgyalások menetéről. A tárgyalások súlypontja a kormány­pártok végrehajtóbizottságaiban volt. A végrehajtóbizottságok állandóan ta­nácskoztak. A vita tárgyát nem annyi­ra a kormányalakítás képezte, mint azok a problémák, — vagyis a gabona­árak, a vastartalék finanszírozása és az 1938. évi költségvetés kiadásainak rendezése, — amelyek miatt a kor­mányválság kitört és a kormány le­mondásra kényszerült. many mindenféle érdeket ki akart elégíteni s ezért kellett sok, a gya­korlatban be nem vált törvényt hoz­nia s a rendeletek tömegét kiadnia. Ezért van az, hogy valahány törvény­­javaslat tárgyalásra kerül, előbb a kormányban résztvevő pártok vívnak egymással heves harcokat a — ku­lisszák mögött s csak ha megegyezés­re jutottak, akkor lehet a javaslatot a törvényhozás elé bocsátani. De mindenki tudja, hogy nem az ere­deti alakjában, hanem a kompro­misszumok szerint megfejelt formá­jában. Hogy ekképen tökéletes tör­vény nem kerülhet ki a parlamentből, az világos. A mai kormányválság rugóit is ezekben a minden alkalommal meg­ismétlődő pártharcokban kell keres­ni, amelyeket a miniszterelnök nem mindig képes nyugvó pontra jut­tatni, amikor azután leveszik a tör­vényjavaslatokat a napirendről, ha pedig a tapétán forgó kérdés elin­tézése igen sürgős, a végső konzek­venciához fordul a kormány, mint az a jelen esetben is történt. Hogy a kormányválságot hogyan intézik el, az szinte mellékes kérdés, mert jól tudjuk, hogy a hatalomra mindenkor kaphatók pártok és emberek. A kor­mány biztosan meg fog alakulni, de ennél fontosabb kérdés az, hogy ez a válság kiket érint legközelebbről. Legfontosabb tehát az, hogy a koali­lotta fel a tárcát, de Trapl dr. nem fogadta el azt. A miniszterelnök kedden befejezte tárgyalásait mindazokkal, akik a kor­mányalakítás kérdésében döntő ténye­zők voltak. Politikai körökben meg­állapítják, hogy a miniszterelnök mindazok­ban a kérdésekben, amelyek a kor­mány megalakítására jelentékeny befolyással vannak, teljes meg­egyezést létesített. Tárgyalásainak eredményéről hcl­­nap, szerdán terjeszt jelentést Be­nes dr. köztársasági elnök elé, aki­nek beterjeszti az új kormány tag­jainak névsorát is. Az új kormány a régi tagokból áll, egyedül a pénzügyminisztérium élére kerül új vezető, Franke dr. iskolaügyi mi­niszter személyében, aki Kalfus dr. helyébe lép. Az új kor-, mány kinevezése szerdára várható. ték a /kormányban. A cseh néppárt nincs megelégedve a jelentéktelen uni­­fikációs miniszteri tárcával, amelynek élén Srárnek áll, a szocialisták pedig a nemzetvédelmi tárcára vetették tekin­tetüket és szeretnék Hampl szociálde­mokrata pártvezérnek megszerezni azt. Ha pedig ez nem sikerül, akkor úgy akarják az agrárpárt kezéről elütni a tárcát, hogy nemzetvédelmi miniszter­nek egy tábornokot akarnak kinevez­tetni. A jobboldal Kalfus dr. makacs ma­gatartásának tulajdonítja a kormány, bukását, amelyet a jobboldal vélemé­nye szerint a baloldal, akként idézett elő, hogy felbíztatta Kalfusl a lemondásra és így a helyzetnek élére állítására s az így bekövetkezett kormányválság' kapcsán reméli a baloldal, hogy az agrárpártnak különösen a nemzetvé­delmi minisztérium hatalmi kifejlődé­sével megnövekedett erejét csökkent­­heti. Egyelőre azonban minden jel ar­ra mutat, hogy a baloldal eme célját nem fogja elérni. ció két csoportja hogyan fog meg­egyezésre jutni a gabonaárakra néz­ve. Mert az bizonyos, hogy a gaz­dák nem várhatnak. A gabona árát sürgősen kell megállapítani, mert ha ez tovább is halasztást szenved, nagy kárt okoz az országban. Az ara­tás megtörtént, a gabonát értékesí­teni kellene, de megállapított ár hiá­nyában meg sem mozdulhat a gaz­da. A koalíciós pártok mindegyikének meg kell egyeznie ebben a kérdés­ben s ha már kormányválságot idé­zett fel ez a dolog, intézzék el e vál­ságot minél előbb úgy, hogy a meg­oldás kielégítse a termelőt s a fo­gyasztót egyaránt. Ebben a pillanat­ban ez az egyedüli fontos kérdés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom