Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-12-01 / 96. szám

Otvennyolcodik évfolyam 96. szám Szerda. 1937 december 1. OMAROMILAPO Alapította: néhai TUBA JANOS. POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASÁGI LAP Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Előfizetés: egész évre 80 K6, félévre 40 Ké. negyedévre 20 Ki. Külföldön 120 Ké. - Egyesszám ára 1 Ki. Felelős szerkesztő KALLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Feledhetetlen emlékű ünnepség keretében leplezték le Jókai szobrát Dr. JANKÓV1CS MARCELL gyönyörű felavató beszéde SZ1JJ FERENC dr. megragadó beszédben vette át a szobrot a Jókai Egyesület nevében BERECZ GYULA remekbe készült műve előtt a szlovenszkói magyar kulturegylelek impozáns megjelenése Komárom, november 30. Ragyogó fényes napsütésben, mely a télbeforduló késő őszi napot szinte a tavasz hangulatába varázsolta át, folyt le vasárnap Jókai szobrának ünnepélyes leleplezése, melyen aziít­­élő magyarság minden rétege kép­viseltette magát, beszélő bizonyságá­ul annak, hogy a magyar kultúra területén nem lehetnek válaszfalak magyar és magyar közöítjt s a nemzet nagyjainak ünneplésében mindany­­nyian egyék vagyunk. De az ünne­pélyen megjelent a kormányhatóság képviselője is, az országos elnök, aki a miniszterelnök nevében koszorút helyezett a halhatatlan költő szobrá­ra, s a szlovák kultúrkörök is elis­meréssel hajtották meg lobogójukat Jókai nagysága előtt. A Jókai Egyesületnek ez a régóla várt gyönyörűséges ünnepnapja tehát nemcsak az egyesületnek és Komá­romnak, hanem az ittélő egész ma­gyarságnak ünnepe volt s az ország minden részéből megjelent küldöttsé­gek és képviseletek lelkesedése mel­leit lezajlott ünnepély nemzeti kul­­túrális életünknek korszakos esemé­nyét képezte, amelynek a hivatalos körök s több magyarországi kultúr­­egyesület megjelenése csak emelte nagy jelentőségét. Egy kivételes, szent alkalom volt Jókai ünnepe arra, hogy a költőfeje­delem ragyogó nevének fénye mellett szeretettel, megértéssel és egyakarat­­tal találkozzék a magyar s hogy egy közös gondolatban egyesüljön egy­mással vallás- és felekezetre, társa­dalmi állásra és osztálykülönibségre való tekintet nélkül. S az ünnep ben­­sőségét és fényét teljessé tette Jókai családjának és rokonainak megjele­nése, akik családjuk örök büszkesé­gének ércalakjában gyönyörködhet­tek a legnagyobb fia iránt minden időben szereletfel és hűséggel ragasz­kodó szülőváros ősi falai közölt. Harminchárom évvel ezelőtt a Ko­máromi Lapok vetette fel a Jókai szobor gondolatát s egy emberöltő kellett hozzá, hogy a gondolat végre testet öltsön. Pedig a lelkesedés meg­volt, az áldozatkészség sem hiányzott, de a közben megváltozott viszonyok akadályozták meg a szobor megalko­tását. Elévülhetetlen érdeme van eb­ben a Jókai Egyesületnek, mely inár alakulásakor programjába vette a szobor ügyét s mindig \ árta a ked­vező alkalmat, amikor akcióba lép­het. Szijj Ferenc dr. az egyesület köztiszteletben álló elnöke a legked­vezőbb lélektani pillanatot ragadta meg a múlt év tavaszán, amikor a ne­mes ügy iránt való lelkes szeretettel indította meg a mozgalmat, amelyet mindvégig határtalan buzgalommal és odaadással vezetett és vitt teljes ered­ményre. Ezzel az áldozatos munkás­ságával nemcsak a Jókai Egyesület tekintélyét és országos jóhíréi emelte, hanem az ittélö egész magyarságnak elismerését is kiérdemelte. Vele egyen­lő elismerést érdemel Berecz Gyula szobrászművész, aki művészi alkotó erejével megteremtette a magyar me­semondó élelhű ércalakját s mesteri müvével Jókai szellemének méltó em­lékei adott... Komáromnak és az itielő magyar­ságnak régi vágya ment teljesedés­be s most, hogy áll a szobor, a büsz­ke örömnek érzése dobogtatja meg a szíveket, mert tudjuk mindannyi­an, hogy ez a szobor nemcsak Jókai dicsőségének hirdetője, hanem a ma­gyarság közös oltára, amely előtt az ő nagyságának, halhatatlanságának hódolhatunk. A kiváló ünnepi szóno­kok szárnyaló és lelkeket megraga­dó beszédei az ő fényes szellemé­nek ragyogó megnyilatkozásai voltak, amelyek arra tanítanak bennünket, hogy az ö szelleme éljen közöttünk, tanításait zárjuk szívünkbe s halha­tatlan neve legyen közöttünk az az aranykapocs, mely az egymás sze­reidében, megértésében s nemzetünk jövőjében való Iliiében megerősít ben­nünket. * * * A vasárnap, november 28-án lefolyt nagyszerű ünnepélyről a következők­ben számolunk be. A leleplezési ünnepély A Jókai Egyesület vezetősége dél­előtt fél 11-re tűzte ki az ünnepély kezdetét, amely időre már nagy kö­zönséggel telt meg a Kullúrház ud­­vara$ melynek közepén állott a le­pellel leborított Jókai-szobor. Egy­másután érkeztek az egyházak, kü­lönböző érdekképviseletek, kulturális, jótékony célú és társadalmi intézmé­nyek és egyesületek képviselői és kül­döttségei, amelyek bent az udvarban a részükre kijelölt helyen foglaltak helyet. De künn az uccán, úgy a plé­bánia épületé, mint a _Szent András templom előtt ezrekre menő közön­ség várakozott teljes rendben, ünne­pi csendben. A rendet az uccákon Dvorsky János rendőrfőbiztos ve­zetése mellett az államrendőrség egy szakasza, bent az udvarban a főgim­názium cserkészcsapata Romhányi Árpád főparancsnok vezetésével tar­tották fenn. Tíz órakor érkeztek meg a Jókai család lagjai és a rokonság az ünne­pély színhelyére, köztük dr. Jókai Ihász Miklós hitvesével, ifj. He­gedűs Sándor, özv. Feszty Bélá­­né, Feszty István, Feszty Edit, Feszty Iíaló, özv. Zsindely Fe­­rencné, Zsindely Sándor dr. Há­romnegyed 11 órakor érkezett Or­szági József országos elnök a kor­mányelnök képviselője a járási hiva­tal és város tisztviselőkarának kísé­retében. A Jókai családjának tagjai, valamint az országos elnök és kísé­rete — köztük Parassin Sándor járásfőnök, Nagy Jenő kormány­­biztos és Mach a esek Pál rendőr­­tanácsos — a szobor előtt foglaltak helyet. Itt helyezkedtek el a magyar nemzeti kisebbségi közélet vezéralak­jai: Szüllő Géza dr., Jaross An­dor, Esterházy János, Holota János dr., Porubszky Géza dr. nemzetgy. képviselők, Füssy Kál­mán, Turchányi Imre dr., Pajor Miklós dr. szenátorok, T örköly Jó­zsef dr. volt szenátor, Kontsek György és V i rá g h Béla tarlgy. kép­viselők, Petravich Gyula dr. m. kir. konzul, Jankó vies Marcell dr. a SZMKE orsz. elnöke, Bévay István, Nagy Nándor, Kmoskó Béla dr., Stand Gábor, Schubert Todor, Szijj Ferenc dr., Gidró Bonifác, Aixinger Fászló, Koczor Gyula, Kristóf Sán­dor, Gyürky Ákos dr., Kuthy Géza dr., Kállay Endre dr., Soós Imre dr. és sokan mások. és sokan mások. Az ünnepélyen a helyőrségi tisztikar is képviseltette magát. A szobor mellett a komáromi hír­neves szekeresgazdák bandériumának nyolc tagja: P. Nagy Mihály, Gulyás Lajos, Csukás Sándor, Csukás István, P. Nagy Sándor, P. Nagy László, Máté István és Kossár László állott díszben őrséget, mellettük a naszvadi lányok pompás népviseletben állot­tak, a kordont a szobor körül a fő­­gimn. cserkészcsapata vonta meg. Az ünnepélyt „a Komáromi Dal­egyes ü let kiváló férfikarának éne­ke nyitotta meg, amely Schmidt Viktor szöv. orsz. alkarnagy vezény­lete mellett Eötvös—Sztára: Végren­delet c. művét adta elő nagy hatás­sal, Jemhovics Marcell dr. ünnepi beszéde Az ének elhangzása után J ank o­­vics Marcell dr. a szoborbizottság elnöke mondotta el eszmékben és gondolatokban gazdag, költői szárnya­lásé ünnepi beszédét, mely a követ­kező volt: Jókairól szólani — Komárom leve­gőjében, mely az ő álmaival és me­séivel van tele, — szólani az ő szob­rának lábainál, mely szoborban mint­egy ő önmaga hallgatja az elhangzó szavakat, — Jókairól szólani a ma­gyar kisebbség összeforrt, — egyre szűkebbre összeforrt életében, — oly feladat, mely az ékesszólás minden művészetét felülmúlja. Hiszen amit itt erezünk, nem csak ünneplés és hódolat. Sokkal több en­nél, mert áhítat. Az igazi áhítat­nak pedig nincsenek szavai. Van szív­dobbanása, testetlen gondolata, alá­zatos magábaszállása. Az ékesszólás is csak szürke beszéd, de az áhítat zsolozsma, melyet csak a lelkek hall­hatnak meg. Az a tisztes gyülekezet, mely meg­hatóban áll itt most a magyarság; legkedvesebb írójának, legbőkezűbb költőjének szobra előtt, akinek kép­zelete végtelen volt, mint a magyar puszta, akinek minden írása, meséje, hőseinek erkölcsi világa tiszta volt, mint a magyar pusztának levegője, — ez a lisztes gyülekezet sokkal na­gyobb tömeg, mint azt gyarló embe­ri szemmel mérni és számlálni le­hetne. Igenis, itt van, jelen van az egész magyarság gondolataival, szereteté­vel, leikével, — merem állítani, je-

Next

/
Oldalképek
Tartalom