Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-10-30 / 87. szám

1937. október 39.

ROMAROMI UPO K

9 oldal

ASSZONYOKNAK.

Hogyan készítsük el a pörköltet

Bizonyára mindnyájan tapasztalták már, ha délben pörköltet ettek, hogy még este is gyakran szájukban érzik az ízét. Énnek enyhébb formája a vissza-visszatérő hagymaíz, kellemetlenebb formája a gyomorégés, amely még egészséges gyomrú embereknél is gyakran jelentkezik hagymával készült ételek fogyasztása után. Ha a gyomorban sok a savképződés, amit ezek a fűszeres ételek váltanak ki, akkor az emésztés is lassabban halad előre, mert a gyomor berendezkedése olyan, hogy a gyomorszáj addig nem nyílik ki, s nem engedi a gyomorban félig megemésztett ételt tovább, amíg a gyomortartalom közömbössé nem válik. Ez a közömbösülési folyamat természetesen annál lassabban megy végbe, minél több ,a sav a gyomorban s ez néha estig is eltart.

Ha külvárosi vendéglő nyitott ajtaja mellett elmegyünk, megcsapja orrunkat az a kellemetlen hagymaszag, amit a jobb éttermek konyhája mellett sohasem érzünk. Mi az oka ennek?

A jól elkészített pörkölt titka a hagyma elkészítési módja. A hagymát nem szabad sosem pirítani, hanem fedő alatt kell sárgára fonnyasztani. Ez azt jelenti, hogy nem forró, hanem langyos zsírba dobjuk bele-a finomra vagdalt hagymát, lefedjük, s időnkint niegkavargatjuk. Körülbelül két-három perc alatt megsárgul a hagyma

és megpuhul. Ezután paprikát szórunk rá s hogy a paprika keserű ne legyen, rögtön hozzáadjuk a kockára vágott borjúlábszárhúst. Kevés konzerv paradicsomot is adunk hozzá. A konzerv paradicsom remek zamatot és szép piros színt ad a pörköltnek. Megkavarjuk a hagymában és rögtön lefedjük. Fedő alatt pároljuk lassan tovább. Mire a pörkölt kész, a hagyma is egészen széjjelmállott benne, ízét sem érezzük. A húst ne kavargassuk, a fedőt ne is vegyük le a lábasról, csak öt-tíz percenként rázogassuk a lábast, hogy a hús az aljára ne égjen. így, ha az ételgőzök a fedő emelgetése által nem párolognak el, hanem lecsapódnak, víz hozzáadása nélkül készül el s jobb ízű lesz a pörkölt. Csak egyszer vegyük le a tetejét, amikor a félig megpuhult húst megsózzuk. Ha így készül a pörkölt, nem lesznek gyomorpanaszok és nem kérünk többé üres teát a pörkölt utáni vacsorára.

A pattanások

A köztudat pattanásoknak nevezi az arcon és a háton keletkező kisebbnagyobb gennyes csomókat, melyek rendszerint a serdülés korában jelentkeznek és' a harmincas évek táján maguktól is elmúlnak. Orvosi szemmel nézve, e pattanások különböző eredetűek lehetnek s ezért ezek kezelését nem lehet sablonos, általános hatású szerekkel gyógyítani, hanem minden esetben az előidéző okot kell kideríteni

A serdülőkorban jelentkező pattanások a leggyakrabban a bőr zsírosságával függnek össze, de a zsíros bőrnek igen sok oka lehet: vérszegénység, enyhe tuberkulózisos fertőzés, emésztési zavarok, belső elválasztású mirigyek zavarai slb. s a végleges gyógyulást csak az előidéző okok kiderítésével érhetjük el, de addig is, míg az alapos orvosi vizsgálat ki nem deríti a pattanások igazi okát, külső kezeléssel is javíthatunk a pattanásokon.

A bőr zsírosságának nagyon jó ellenszere a gyakori szappanos mosakodás meleg vízzel. Ne használjunk túl lúgos szappanokat, mert ezzel túlságosan kiszárítjuk bőrünket s az ilyen gyulladásos bőrön még könnyebben keletkezhetnek pattanások. A legmegfelelőbb a közömbös szappan, mely bő habképzésével lehetővé teszi a bőr alapos zsírlalanítását, viszont lugszegénysége következtében nem okoz a bőrön gyulladást. Csak nagyon zsíros bőrnél indokolt a kénes szappanok alkalmazása, mert a kén túlságos eréllyel szárítja a bőrt s azt rövidesen annyira kicserzi, hogy az állandóan hámlik és berepedezik. Ugyanez áll a kénes púderok alkalmazására is: ennek alkalmazása csak a nagyon kiterjedt patinásoknál indokolt s, lakkor is okkal-móddal!

A pattanások gyógyításában fontos szerepe van az emésztés szabályozásának is. Bőséges főzelék- és gyümölcsfogyasztás, lehetőleg friss állapotban, de ennek hiányában lekvár, vagy jam formájában nagyon gyakran minden egyébb kezelést feleslegessé tesz; máskor pedig a zsíros ételek elhagyássá s a fűszerek mellőzésétől látunk meglepő gyors javulást. Az emésztés szabályozásában gyakran látunk jó hatást a hashajtóteák mérsékelt alkalmazásától is.

Pattanásos bőrre ne használjunk kenőcsöket, krémeket, mert ezzel csak fokozzuk a bőr zsírosságát s vele a pattanások keletkezését segítjük elő. Ugyancsak szigorúan mellőzni kell a pattanások otthoni nyomkodását is, mert vele csak árthatunk bőrünknek.

RECEPTEK

Rakott kelkáposzta. Veszünk 1—2 kg szép kemény fejű kelkáposztát. A külső leveleit eldobjuk, a következő nagyleveleit leszedjük s a kisebb kellevelekkel és belső részével együtt sósvízben puhára főzzük, utána szitán lecsurgatjuk. A nagy levelekkel egy vajjal megkent tortaformát kibélelünk, a többi kelt apróra vágjuk. Negyed kg disznólapockát pörköltnek készítünk, ha puha, levével együtt ledaráljuk, az apró kellel összekeverjük. Lehet egy kevés gömbölyűmetéltet vagy spagettit (vékony makaróni) sósvízben kifőzni lezsírozni. A kibélelt formában rétegenkint rakjuk be a húsos kelt és a kifőtt tésztát, nagy kellevelekkel takarjuk, tetejét kissé megtejfölözzük és forró sütőben megpirítjuk. Jó tápláló étel és kevés hús kell hozzá.

Égi vándorok

Nagyon régen történt ez a mese, olyan régen, hogy talán a világ még a világon se volt. Nem volt jobb barát se égen, se földön, mint a Nap és a Hold. Elválhatatlanok voltak: együtt keltek, együtt feküdtek, együtt kóboroltak a végtelen nagy égi mezőn.

— Induljunk, Nap koma! — fricskázta meg minden hajnalban a Hold a Nap orrát. A Hold volt a fürgébb, nyilván azért, mert kisebb volt pajtásánál.

De a Nap se volt rest: szétrázta aranyfürljeit s az égi mezőt egyszerre fényesség ragyogta be.

így indultak jókedvvel, karonfogva ki tudja, talán még daloltak is. Labdáztak a felhőkkel, golyóztak a csillagokkal, fogócskáztak a széllel. Ha megunták, elmentek nyájukat, a bárányfelhőket legeltetni. Egyszer, unalmukban meg is számlálták a felhőbárányokat.

— Megosztozunk rajta testvériesen — mondta a Nap.

Igazán! De páratlan szám jött ki: százegymillió és egy. No, most hogyan osszák el egyformán? A Nap azt mondta, ő a nagyobb, úgy illik, hogy hz ő nyája legyen eggyel több, ha már így esett a számadás.

— Éppen azért kell nekem adnod azt a kis felhőbárányt, mert én vagyok a kisebb — válaszolta a Hold.

Jó sokáig vitatkoztak ezen, végre is á Hold unta meg a sok szóbeszédet. * Legyen csak az övé« — gondolta —, majd visszaveszem tőle észrevétlenül.

Úgy is történt. Legközelebb, mikor a széllel fogócskáztak, a Hold volt a fogó! A Nap úgy futott, ahogy csak bírt, nehogy utolérje pajtása. Csak erre az alkalomra várt a Hold. A Nap nyájából észrevétlenül megragadott egyet s hozzálökte az övéhez.

Másnap reggel rosszkedvűen ébredt a Nap.

— "Rosszat álmodtam — ásítozott B. Hold fülébe. — Azt álmodtam, hogy Megcsaltál engem, visszavetted titokban a felhőbárányt.

— Megszámlálom újra a nyájat — jelentette ki a Nap.

A Hold váltig tagadta, de hiába.

Három nap, három éjjel tartott a számlálás, de nem bánta.

— Igaz volt az álmom — csattant mérgesen a hangja. — Elloptad a bárányomat! Szép barát vagy! — El is vette nagymérgesen a Hold nyájából a hiányzó felhőbárányt.

— Te sem vagy szebb — válaszolt a Hold duzzogva. — És azt gondolta magában: »Azért se hagyom!«

Másnap, mikor a felhőkkel labdáztak, az egyik felhő olyan messzire gurult, hogy látni is alig lehetett már. Ekkor a Hold ravaszul elkiáltotta ma- Ilgát.

— Aki előbb utoléri, az lesz az angyal!

Hej, szaladt a Nap. A ravasz Hold meg ezalatt ügyesen visszalopta megint a bárányt.

De a Nap újból megálmodta a csalafintaságot. Hiába tagadott a Hold, számolni kezdte újból a nyájat.

— Ravaszul rászedtél — dörgött haraggal. — Eggyel kevesebb bárányom van megint.

— Rosszul számoltál, pajtás, hidd el, olvasd meg mégegyszer. — Olyan ártatlan képpel mondta ezt a Hold, hogy a Nap elhitte neki.

Újra számolni kezdett hát, de most meg kettővel több volt nyájában a bárány. Most már fejét vakarta szegény Nap koma, mert már hat nap, hat éjjel egyebet se csinált, csak számolt, mégse tudta hányadán van.

—- Olvasd csak meg mégegyszer! — bíztatta m Hold s a nevetéstől majd szétpukkadt.

De erre már olyan mérges lett a Nap, hogy se szó, se beszéd, nekiesett a Hold hajának s csak úgy tépdeste a sugárszálakat. A Hold se hagyta magát és csak úgy röpködtek az égen a Nap és a Hold arany hajszálai. Vége is lett a barátságnak örökre. Hátatfordítottak egymásnak s ettől kezdve soha sem találkoztak többé. Ha a Nap fölkelt, a Hold lefeküdt. Ha a Hold kelt fel, a Nap feküdt le. Ha mégis, néha hajnalban,

vagy alkonyaikor összetalálkoznak az égen, mérgesen elfordulnak, vagy felhőfátyollal takarják el magukat.

Ezért van, hogy a Napot és a Holdat nem látjuk együtt az égen, csak külön-külön, egyiket nappal, másikat éjszaka.

Nekem a fiastyúk pletykázta el ezt a történetet, különben én sem tudtam volna meg sohasem s nektek se mesélhettem volna el, hogy á két régi jó pajtásból, hogyan lett magányos égi vándor.

Lázadó tyúkok

Kere-Kere, a fehértollú, hetyketaréjú tyúk idegesen emelte fel a fejét, mert olyasmit hallott, amiért dühösen vágta a másik szemébe:

— Annyi eszed van, mint egy tyúknak! ...

A másik megbántva, felháborodottan tiltakozott ez ellen.

Kere-Kere haragosan nézett az emberekre és hangosan kiabálni kezdett. Potyi Poty, a bölcs, feketetollú, apró japán tyúk Kere-Keréhez totyogott és megkérdezte:

— Mi történt?... Miért vagy olyan mérges?...

— Hát nem hallottad?... — felelte méltatlankodva Kere-Kere.

— Mit?... —■ kérdezte jámboran Potyi Poty.

— Az egyik mihaszna ember — felelte az izgalomtól remegő hangon Kere-Kere, — azt mondta a társának, hogy annyi esze van, mint egy tyúknak... Ezt persze sértésnek szánta... De most legalább megtudjuk, hogy mit gondolnak felőlünk .az emberek... Ám én majd megmutatom, hogy több eszem van, mint nekik...

— Úgy van!... Majd megmutatjuk... — helyeselt Potyi Poty.

Ekkor hozzájuk jött Tunsi is, a kis szürketollú, nagy bóbitás fiatal tyúk.

— Hallatlan!-., szörnyűködött, mikor meghallotta a történeteket.

A három tyúk tehát egy nézeten volt. Összedugták fejüket és tanácskozni kezdtek. Megállapodtak abban, hogy — miután mindhármuknak kitűnő hangjuk van — mint uccai énekesek bevándorolják a világot s addig mennek, míg eljutnak Tyukeldorábóba, a független tyukországba. Elhatározták, hogy mihelyt alkalom nyílik rá,fkiszöknek az uccára és meg sem állnak addig, míg célhoz nem érnek...

Az alkalom nem váratott magára sokáig.

Egy napon véletlenül nyitva maradt az ajtó s a három tyúk egy szempillantás alatt kirepült az uccára. Szaladtak a közeli erdő felé, melynek sűrűjében egy pillanatra megálltak, hogy kipihenjék magukat. Azután tovább mentek. Nemsokára kiértek az erdőből. Az erdő végén találtak egy nagy papirost, melyre tyukbetűkkel azonnal ráírták, hogy:

Kere-Kere, Polyi Poty és Tunti uccai énekesek.

Kis idő múlva házak közé értek. Beléptek egy udvarba s ott énekelni kezdtek.

A házban lak,ó tyúkok elősiettek s úgy hallgatták a szép dalokat.

A három vándor ki is tett magáért. Tele torokkal énekelték a legújabb slágereket. Nagy sikerük volt. A harmadik dalt már a hallgatóság is velük énekelte.

A nagy zajra a háziasszony is kijött, megtudni a szokatlan lárma okát. Mikor meglátta a három énekest, így szólt:

— Ezeket az Isten küldte ide: most legalább három vasárnapi ebédre nem lesz gondom...

Mikor az énekesek meghallották az asszony szavait, torkukra fagyott a szó és hanyatt-homlok menekültek az uccára. Rohantak, ahogy a lábuk bírta. Mikór már biztonságban érezték magukat, megálltak, de a szívük a rémülettől még most is a torkukban dobogott.

Körülnéztek. Legnagyobb örömükre ismét maguk előtt látták az erjlőt, melyen nem sokkal előbb áthaladtak.

Nekivágtak az erdőnek s nemsokára feltűnt előttük az elhagyott otthon. Az ajtó még mindig nyitva volt. Lehajtott fejjel bandukoltak vissza az udvarba és megfogadták, hogy soha többé nem mennek el hazulról...