Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-10-20 / 84. szám
1937. október 20. KOMAROMI LAPOK 3. oldal. nem átallották bevinni a tiszta- vendégszobába. Csak az apró gyerekeknek tűnt föl, hogy a rongyos Hója bácsi hogyan jutha be a belső szobába? Ha Hója bácsi abban az évben halt meg, amikor Szabolcsba Mihály verse 1902-ben a Vasárnapi Újságban megjelent, akkor a szegény öreg 53 esztendeig siratta Komárom 1849-i kapitulációját. Az alábbi dal a sokszor megismétlődő dunai áradással kezdődik: KIÁRADT A DUNA VIZE MESSZIRE. Kiáradt a Duna vize messzire, Valahol egy szép leány volt, elvitte. Fogja ki hát mindenki a magáét, Ne szeresse soha senki a másét. Nincsen kedvem, mert elvitte a fecske, Egy száraz jegenyefára föl vitte. Akkor leszek édes rózsám a tied, Mikor ez a jegenyefa megéled. Nincsen kedvem, mért elvitte a gólya, Mert azt szerettem, kit nem kellett volna. Majd lesz kedvem, majd meghozza a szélvész, Komáromban majd kihúzza a révész. Ez a város de be van kerítve! Kedvesemet kivitték belőle, Keskeny az út, nem tud visszajönni, A szerelem kezd tőlem távozni. E dalnak szövegét közli a Kéziratos könyv 235 szám alatt és Limbay Elemér: Magyar Daltár 11, 159. oldal, •308. dallam. Dallamát Színi Károly: A magyar nép dalai és dallamai c. könyvében találjuk. Közli a szöveget Erdélyi János: Népdalok és mondák (11, 124.) című gyűjteményében is. Kedves, szerelmes dal ez is: EGY ÜT MEGY A VÁG-DUNÁRA. Egy út megy a Vág-Dunára, A Vág-Dunának hídjára, Ott egy csinos szögletház van, Karcsú kis lány lakik abban. Karcsú kis lány, szép galambom, Mért nem néztél az ablakon? Kétszer mentem el előtted, Mégsem láthattam a képed. Föl is mentem, le is mentem, Ablakodra nézve néztem, Néztem, néztem, de hiába, A szívem is sírt bújába. A Vág felől hűs szél támad, Körüllengi a rózsámat, Bár felém is lengedezne, Bút-bánatot tőlem űzne. Szövegét közli Erdélyi: Népdalok és mondák, 111, 269. Gyűjtötték Komáromban, 1848-ban. Dallamát nem ismerjük, de a »Ne menj rózsám a tarlóra« dallamára lehet énekelni. (Folytatjuk.) — A körutazási jegyeket is megszüntetik. Ami a közönségnek kedves, ami a közönség előtt bevált, azt rendszerint meg szokták szüntetni, vagy az árát csapják föl. Komáromban például addig hirdették az olcsó telefont, amíg évi száz koronával meg nem drágították. így vagyunk a körutazási jegyekkel is. Igen népszerűek leltek ezek a jutányos jegyek: bizonyos távolságokra 2*0, 30, 40 százalékkal volt olcsóbb az utazás, a közönség szerette. Most megszüntették ennek kiadását s az október 31-étn kiadott jegyekkel december 31-ig lehet utazni még. A beszüntetés oka: túlságosan népszerű volt, sokan használták. Kérdjük tehát tisztelettel: csak akkor nem szüntetnek be egy kedvezményt, ha az népszerűtlen marad? A közönség szeret olcsón s jól utazni s néha szívesen megfeledkezik a közlekedési mizériákról, arról, hogy Érsekújvárod mennyi ideig kell csatlakozásra várni, hogy a vonatok késnek s a motorosok ráznak... Megfeledkezik erről is a közönség, ha olcsó az út. A körutazást tehát megszüntetik, mert sokan éltek vele. Most a következő újításokat tervezik: távjegyek, csillagjegyek, tetszésszerinti kombinált távjegyek. A távjegyeket még értjük, de a csillagjegyek valóban magasak számunkra. Azt akarja ez jelenteni, hogy aki jól s olcsón akar utazni, az szálljon fel a Holdba, vagy a Mars-csillagba? mert csak szappan mos, tisztit ős fehéríti No féljen a szappan ízétől! A SPECIALIS GIBBS FOGSZAPPAN ize kitűnő, tökéletesen tisztit és egészséges fogat bizto3Ít. Amellett a G I B B 5 fogszappan a fleejkisdösabb s azért a Segoícsőtofo fogápolószer. Hogyan mérték százhúsz évvel ezelőtt a pénzeket? Könyvtárrendezés közben egymás után kerülnek elő az érdekesebbnél érdekesebb könyvek, újságok, füzetek, régi nyomtatványok. Sárgult, foszlottszélű papírjával hámoztuk elő a Hazai S Külföldi Tudósítások régi évfolyamát. Áhítattal vesszük kezünkbe a kis, nyolcadrét alakú ujságocskát, meg a Magyar Kurír foltos lapjait. A Magyar Kuríron semmiféle impresszum nincsen: sem a nyomda, sem a szerkesztő neve nincsen rajta, csupán annyi: Indult Béísből, Pénteken, Augustus 9-ik napján, 1816-dik esztendőben. Ekkor indították a lapot. Nem volt sürgős: Erdélyországba, Brassóba, Máramarosba vagy Nagykanizsára lehot, hogy két hét múlva érkezett meg. De alkalmatos olvasmány volt ez még akár három hónap múlva is. Dédatyáink nem siettek; egymástól kérték kölcsön a nyomtatott betűt, legfeljebb annyit kívántak tudni, mikor is indult végeredményben az újság Bétsből, hány hét telt el az események leírása óta. S ha meggondoljuk, hogy némely hirelc Londonból, Párisból m('gintcsak ballagtak egy hétig, két hétig, amíg Bétsbe érkezének: Ez persze nem volt elég cicinknek, ennyi aranypénzzel dolgozni. Még azt is meg kellett állapítani, hogy érvényesek-e ezek a pénzek. »Tellyes nehézségüek t. i. akkor, ha a Cs. K. Austriai és Körmötzi egygyes és kettős arany s még a Cs. Kir. Austriai Belgiumi egész és fél Soüveraendor, melléjek egy aranygrán adatván s mérőserpenyőbe tétetvén, a mérő nehézség, nehezek (pondus) az aranyot le nem nyomja, az az, ha a mérő nyelv a villának két ága közül a nehézségek felé ki nem üt, vagy legalább a villa ágai között meg áll. Az említett Hollandus arany akkor tellyes, ha ép kariniáju lévén, egy melléje adott gránnal egygyütt a mértéket lenyomja úgy hogy a villa annak ágai közül az arany felé üt ki.« Belebolondulhatott az a bankár, aki ennyi nehézségek s kiütések közölt valóban megtalálta a helyes pondust! De hátra vagyon még az ezüst pénz. Hát ebből éppen tizenhárom fajta volt, amit mérni kellett. Volt Species Tallér, Féltallér, vagy Forint, 20 krajtzáros darabok, 17 krajtzáros darabok, 7 krajtzáros darabok, Cs. Kir. austriai konvenciós mértékek szerént veretett 5 krajtzáros darabok, Gallitziára nézve veretett 30 krajtzárosak, Belgiumi egész koronás Tallérok, félkoronásak s negyedkoronásak. (Hogyan bírták ésszel: kitalálni éppen a lizenliélkarajlzárossat, azt még ma sem tudjuk felfogni.) Hátra vagynalc még a rézgarasok s egyéb rézpénzek, de erről már nem is emlékezik meg az újság. Elég volt ennyifajta arannyal s ezüsttel törődni. Igaz, hogy akkor volt még aranypénz forgalomban... (sz. v.) Bottal verte ki a magyar gyerekeket a magyar iskolából Horecny, a magyarbéli plébános. A magyar szülők Dunaujfalun tudniillik a plébános előtt érthetetlen álláspontra helyezkedtek: mindenáron magyar iskolába akarták járatni gyermekeiket, hiszen a törvények ennek az anyanyelvi oktatásnak szellemében készüllek s nem kell még Komenskyra sem hivatkozni, hogy ezt a tételt elfogadhassuk. Kevés volt a tanuló a szlovák iskolában s erre a plébános botot használt: átkergette a két legfelső osztályt a saját iskolájába s végül áthordatta a padokat is és leszegeztette, hogy elmozdítani ne lehessen. Nem mi írjuk: napilapok foglalkoznak napok óta az esettel. Mit vétett a plébános úrnak az anyanyelvi oktatás, mit vétettek a szülők s kérdjük komolyan, mit vétettünk mi, magyarok, akik általában véve a köztársaság legjobb adófizetőinek, katonáinak vagyunk elismerve? Ha ez nem meríti ki az »erőszakos elnemzetietlenítés« minden ismérvét, akkor semmi sem. Néhol bottal, másutt szép szóval, ajándékkal: Uraim, ezt nem így mondja Masaryk, ezt nem így Hodzsa, ezt nem így kívánta Komensky! Mi azt mondjuk, hogy mi állunk az állam törvényei alapján, amikor a zavartalan anyanyelvi oktatást kívánjuk mind a inagyar, mind a szlovák, mind a német gyermeknek. Másét nem kívánjuk! Csak a magunkét hagyják! A plébános úr botot használ, Nyilrán egy városatya a széket vagdosta a földhöz valami magyar-ügyben snem csinálunk belőle titkot, ha eláruljuk, hogy Komáromban is voltak már a közelmúltban hasonló esetek, ha nem is iskolai vonatkozásban. Mit vétettünk mi? Nyugodtan akarunk dolgozni nemzeti kuli líránk kiépítésén, kisebbségünk anyagi s szellemi javáért, szigorúan a törvények alapján s annak megengedett határain belül. Megadjuk más nemzetnek a tiszteletet s együttműködést javasolunk. De megkívánjuk a magunk számára is a tiszteletet és semmiképen sem óhajtjuk, hogy bottal, erőszakos eszközökkel hajtsák át gyermekeinket a más anyanyelvű iskolába. Véres szerelmi bosszú az éjszakában Egy kiskorú udvardi legény rémes tette nyugodtan mondhatjuk, hogy néha eltelt egy hónap is, mire a friss szenzáció az olvasóhoz ért. S talán megsínylette? Bizony nem! Sem a hír, sem az olvasó, sem a szerkesztő nem fizetett rá. A hír hír maradt egy hónap múlva is. Cáfolni se kellett. Hát lássuk csak, mit jelentett a Kurír az 1816-ik esztendő nyarán a közgazdasági részben, rögtön vezércikk helyett: Pénzek tarifáját adja elsőbben is. »Tarifája mind azoknak az arany és ezüst pénzeknek, a’ melyeknek törvényesen járni szabad«: Arany pénzek a’ magok nehézségek ’s betsek szerint: Hatvan aranygrános, Cs. K. Austriai s Körmötzi egygyes (Simpla) arany: 4 fi. 20 kr. Két annyis, kettős (Dupla) arany: 9 fi. Három arany és 11 grán nehézségű Cs. Kir. Austriai Belgiumi egész Souveraendor: 13 fi. 2(1 kr. De van továbbá: »Egy arany 35 és fél grános fél Soüveraendor és Hatvan grános régi Hollandus arany, ha ép karimáju s tellyes nehézségű.« Véres szerelmi dráma játszódott le Udvard községben az éjszaka leple alatt. Egy kiskorú, 18 éves legény már régebb idő óta tette a szépet egy jómódú udvardi leánynak. Egy darabig nem volt a fiatal legény kének versenytársa, újabban azonban kezdett egy másik legény is járogatni a leányhoz. Ez a legény a 25 esztendős Boldizsár József volt, aki úgy látszik, jobban tetszett a leánynak, mert szívesen járt ennek a legénynek a társaságában. A féltékeny legény ke többször megfenyegette Boldizsár Józsefet, hogy elteszi láb alól, ha nem hagy föl a leányhoz való járogatással. Legutóbb meglepte Boldizsárt, hogy este a leánynál volt látogatóba. Ott nem szólt semmit, elment és lesbe állt az éj leple alatt. Amikor a legény kijött a leányos házból, hátulról orozva hatalmas kést szúrt Boldizsár hátába, akinek még volt annyi ereje, hogy a támadójával szembe forduljon. A vakmerő támadó erre mellbeszúrta ellenfelét, mire az velőtrázó sikollyal bukott a földre. Erre a sikolyra lettek figyelmesek a házbeliek. Kisiettek az uccára és ott látták a véres drámát. A szerencsétlen legényt azonnal kocsira tették és bevitték az érsekujvári kórházba, ahol megállapították, hogy a tüdejét átszúrták és igen súlyos belső sérüléseket szenvedett. Állapota nem sok reménnyel kecsegtet. A gyilkos merénylő az éj leple alatt elmenekült. A csendőrség erélyesen keresi és valószínű, hogy hamarosan elcsípik. , , ,
