Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-10-16 / 83. szám
2. oldal. KOMÁROMI LAPOK 1937. október 16. Fekete—fehér, — igen—nem! A dohánybeváltót csak a kortesek fantáziájában szokták elvinni Komáromból, egyébként Prágában nem tudnak róla A dohánybeváltó elvitele, mint agitációs eszköz a piacon — A falrsfestett mumus gyorsan segít a végtagok és az izületi fájdalmaknál, fejfájásnál és meghűléseknél. Legyen bizalommal a Togal iránt. Egy kísérlet meggyőzi Számtalan orvosi elismerés. Az összes gyógyszertárakban Ke 12,-es27-F'()árban kanhatrt Évek óta kisért Komáromban az a rém, hogy' a dohánybeváltót, annyi munkásférfi s munkásnő kereseti helyét, egyetlen munkalehetőségét: elviszik Komáromból. Minden évben aggodalommal figyelik az érdekeitek a híradást: elviszik—nem viszik el s a volt képviselőtestület gyűlésein is sokszor előkerült ez a téma. Az utolsó pillanatban mindig kiderült azíán, hogy »egyelőre marad a dohánybeváltó«. Igaz, hogy nincsen alkalmas helyen s a felsőbb pénzügyi hatóságok arra kérik a várost, hogy adjon alkalmas helyet a dohánybeváltó épület felépítésére s igaz az is, hogy ez a városi vezetőségének sok gondot okozott, egyelőre azonban szó sincsen a dohánybeváltó intézet elviteléről — Prágában. Mert Komáromban viszont sok szó esik erről. De nem az illetékeseknél, hanem az úgynevezett népfront politikai gyűléseinek szónokainál. A dohánybeváltó intézet elvitelének kérdése állandó rém lelt, a »népfront« különböző partjai felszínem tarl ók a kérdést, nehogy elfeledkezzék róla a dohánygyári munkásság s állandó rettegésben éljen keim rét illetőleg. Vasárnap is voll egy nagy népgyűlés és felvonulás Komáromban, különféle pártok házasodtak össze s kötelezlek büntetések kiszabásával, kel bírták a felvonulásban való részvételre. Minden csoport másért vonult föl. minden csoport másért tüntetett. Még Jézust is jelszónak használták föl, igaz, hogy nem olyan értelmezésben, ahogy Jézus gondolta s.aját szavait... Ezen a gyűlésen került szóba a dohánybeváltó ügye, mint már annyiszor. Ezúttal Pálfy Antal, a szoedenick szónoka használta föl választási propagandának, mondván, hogy a dohánybeváltót, ha nem viszik el, az kizárólag az ő érdemük lesz, a népfront pártoké. — Megakadályozzuk, hogy elvigyék a dohánybeváltói, — mondotta erélyesen, — de o jövőben majd mi határozzuk meg, hogy ki lesz ennék a gyárnak munkása s ki nem! A hallgató közönség tisztelettel nézett a szónokra, aki olyan nagy úr, hogy egy'egész gyárat tud visszatartani. Mint már annyiszor, most is »megakadályozva lett a dohánybeváltó elvitele, hála annak a hatalmas erőfeszítésnek, amellyel az illetékes szónok urak visszaragasztották Komáromhoz a kérdéses dohánybeváltót. Mert úgy van: a munkásságot mindig megfenyegetik, hogy a dohánybeváltót elhelyezik Komáromból s az utolsó pillanatban kiderül, hogy a dohánybeváltó mégis itt marad. Hála az erőfeszítéseknek. De most mi történt? Nyolctagú küldöttség ment fel Prágába Komáromból, kérve, hogy a dohánybeváltót ne vigyék el Komáromból, mert sok munkásnak ad kenyeret s az amúgyis erősen megterhelt városi ne sújtsák további munkanélküliekkel. Nagy csodálkozásukra azonban kiderült, hogy a legillelékesebb prágai urak semmit sem tudnak a dohánybeváltó clvi!elérő5, nem is gondoltak ilyenre s ámultak, amikor meghallották, hogy Komáromban ilyentől félnek. Kiderült, hogy a dohánybeváltó meghurcolása tisztára kortesfogás, választási trükk s arra való, hogy a szegény munkásságot mindig megfélemlítsék. Nem is akarták elvinni a dohánybeváltót. Mumust festettek a falra, hogy mint a varázslók, letöröljék a mumust a falról s azt mondhassák, kellő büszkeséggel: látjátok, milyen nagy hatalom vagyok, egy kézvonás és nincsen a mumus! Érdekes határozatot hozott a pozsonyi felsőbíróság a nyilvános kritika szabadságáról. Egyik ellenzéki képviselőnk népgyűlésen bírálta az igazságügyminiszter beszédét, panasz tárgyává tette a kisebbségi népoktatás hiányosságait és evvel együtt szóvá telte a Szlovenszká Liga működését is. Az államügyészség államócsárlást és nemzetsértést látott a beszédben és így került a kérdés a bíróság elé. A felsőbíróság az államügyész indítványát elutasította a következő érdekes indokolással: Mi, akik valóban aggódva nézzük a magyar munkás keserves sorsát és helyzetén őszintén kívánunk segíteni, méltatlannak találjuk, hogy a szegény komáromi munkássággal ilyen játékot űzzenek s a dohánybeváltó civileiével fenyegessék meg unosuntalnn. Amikor nem is volt szó az elviteléről. De akkor mi maradna ijesztgetésül arra az esetre, ha mégis lennének községi választások Komáromban? A bíróság nem látta fennforogni az államügyészség által megjelölt büntetendő cselekmény tényálladékát, ■ sem valamilyen más bűncselekmény fenforgását. A szóban forgó ügyben egy nyilvános ülésen elmondott beszéd tétetett kritika tárgyává s evvel kapcsolatosan elhangzott az a kijelentés, hogy a megkritizált beszéd nem fedi a valóságot és hogy a magyar kisebbségnek nincs annyi iskolája Csehszlovákiában, mint amennyi felett rendelkeznie kellene és amennyit ez a kisebbség szükségelne. Bíróságaink a kritika szabadságáról A miniszteri ténykedés is nyilvános kritika alatt áll — A kisebbségek panaszai — A Slovenská Liga az államtól független társulat Ígéretekkel tagjaikat a felvonulásra. Fel kellett mindenkinek vonulni, — ebben különböztek a magyarság pártjaitól, ahol viszont mindenki saját jószántából szokott felvonulni. A különféle frakciókat, különféle igérelek-Reggel *• de főleg este KALODQNT Á FOGKO ELLEN A miniszter beszédének egy ellenzéki képviselő állal történt krilizálása nem tépi tűt a megengedett kritika halárai! és nem tartalmazza a köztársaság durva megsértését, mert a miniszternek, mini nyilvános politi-A Jókai Egyesület 25 éve (1911-1936) Irta: Fülöp Zsigmond. A muzeum az utóbbi években több apró tárgyon kívül számos értékes relikviával és lelettel gazdagodott. Tisza István. Beöthy Zsolt. G reg üss Ágoston, Kámory Sámuel. Alexander Bornál. Heinrich Gusztáv sajátírású levelein és Losonczy László verskéziratán kívül, amelyekről már megemlékeztünk, értékes népvándorláskorabeli lovasleletekkel és Árpádkori sírok feltárásából származott tárgyakkal szaporodott a muzeum, az előbbiek Alsógellérről, utóbbiak Ógyalla vidékéről valók. Özv. Beöthy Zsoltné az Erzsébet szigeti Beöthy-kertben elhelyezett Jókai-szobrot és több, Olaszországból idehozott kisebb szobrot ajándékozott a múzeumnak. A múzeumban nyert helyet néhai Wachenhusen Gusztáv nyug. tábornok értékes madárnyüjleménye, valamint Kalabusz István fazekasmester eredeti céhlevele is. Megszerezte az egyesület a muzeum részére a szimői nagyszabású szabályozási földmunkák alkalmával talált őstulok csontvázát, mely teljes egészében került napvilágra. Egy régi pásztordudát is szerzett a múzeum, amely ma már igen ritkán található. Nagy szorgalommal folyik a néprajzi tárgyak gyűjtése, amelyek közölt sok ritkaság található. A muzeum rendezése az egyesület jubileumi évében befejezést nyert s 1936. évben, április hóban nyitották meg újra a nagy közönség számára, amely szép érdeklődést tanúsít a történelmi emlékek iránt. Az iskolák évek óta szorgalmas látogatói a múzeumnak, ahol az ifjúság ismereteit bővítheti és gyarapíthatja. A látogatóktól szerény belépti dijat kér az egyesület. amely a muzeum becses és párját ritkító gyűjteményeinek megszemlélésére az érdeklődőknek szívesen nyitja meg kapuit. A gyűjtemények átrendezése körül eüsmerésreméltó munkát fejtett lei Szombatiig Viktor főtitkár és Zombory György bölcsészhallgató, múzeumi titkár, akik szakértelemmé] és fáradságot nem ismerő kitartással végezték feladatukat. A; rendezés lehetővé tette, hogv a muzeum gyűjteményeinek gazdagsága felől tájékozást szerezhessenek az érdeklődők és eredményesebben teljesíthesse nevelő és ismeretterjesztő feladatát a nagy közönséggel szemben. Minden remény megvan arra, hogy belátható időn belül az összes gyűjteményt felölelő katalógus fog rendelkezésére állam az érdeklődőknek. A másik értékes kulturkincse a Jókai Egyesületnek a könyvtára, amely különösen 1911. óta mutat nagy fejlődést. A könyvtár alapját Kultsár Istvánnak, a kiváló irodalombarátnak és az első magyar pesti szerkesztőnek 3300 kötelet kitevő könyvtára képezi, amelyet a múlt században Komárom vármegyének ajándékozott a nemes gondolkozáséi férfiú. Ez a könyvtár a vármegye levéltárában volt elbetyezve 1911-ig, amikor a könyvtárt átszállították a Kulturház keleti szárnyán felépített modern könyvtárházba. Július hóban nyert befejezést a vármegyei könyvtár átszállítása, amelyben a Ghgczy Ká'mán-féle könyvgyűjtemény is helyet foglalt. Az év elején néhány hónapig csak a városi népkönyvtár könyvei költöztek a k ö n y v tárhely iség« be, amelyet az egyesület hetenként három ízben adott ki kölcsön az olvasó közönségnek. A Ghyczy-könyvtár 2700 kötetből áll, de ide kell számítani a Muzeum könyvtárát is, mely 1500 kötetet számlál. A Kultsár-féle, a Ghyczy-féle és a Muzeum könyvtár bibliografiailag fel van dolgozva, a Kultsár-könyvtárra vo-r inalk'Qzó adatok bőven megtalálhatók AÍapy Gyula dr. »Kultsár István és könyvtára« c. művében, melyet a szerző 1928-ban adott ki. Ez a három könyvgyűjtemény képezte a vármegyei könyvtárat, amelyhez járult a Jókai Egyesület gyűjteménye, amely ajándékozás, de nagyrészt beszerzés útján került az egyesület tulajdonába. A könyvtár az elmúlt huszonöt év alatt értékes gyarapodásokkal gazdagodott. A városi népkönyvtár 1907-ben került a megyei könyvtár kezelésébe s mikor a megyei könyvtár a Jókai Egyesülethez került, vele a városi népkönyvtár is az egyesületnél maradt 1927-ig, amikor a népkönyvtár beolvadt az akkor felállított városi nyilvános könyvtárba. Míg a népkönyvtárt az egyesület kezelte, annak gyarapításáról is gondoskodott, azzal, hogy a népkönyvtárt átvette a városi közkönyvtár, a Jókai Egyesület könyvtárának nyilvánossága megszűnt s a könyvtár csakis tagjainak és esetleg forrásmunkák betekintésére e célból az egyesület vezetőségéhez fordulóknak ált rendelkezésre. A könyvtárt tekintélyes számú művel gyarapították Hérics Márton plébános, aki könyvtárát a Jókai Egyesületre hagyta, továbbá Nagy Vilmos dr. közjegyző, Loósy Lajos volt prímási intéző, Palay Géza kúriai bíró, volt törvényszéki elnök, Palkovich Viktor nemzetgyűlési képviselő, esperesplébános, Teryovcsics Endre nyug. kúriai bíró, akiknek a könyvgvüjleménye a könyvtárba került. Gazdag könyvtárral gyarapodott a könyvtár 1919-ben, amikor a komáromi községi iskola tantestülete Ányos Lajos és felesége könyvtárát az egyesületnél letétbe helyezte. Ez a könyvtár a mindenkori komáromi községi iskola használatára áll, az iskola és tanitókara a nagy örökhagyó rendelkezéséhez híven a nyilvános olvasóteremben használhatja. A könyvtár értékes Hungarica gyűjtemény. Az egyesület könyvtárának egyik legnagyobb jótevője id. Szinnyei József, Komárom nagy szülötte volt, aki míg élt, minden évben egy láda könyvet ajándékozott az egyesületnek. 1913- ban bekövetkezett halála után értékes könyvtárát a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége tízezer koronáért megvásárolta a Jókai Egyesületnek, a könyvtárat azonban a közbejött világháború és államváltozás miatt csak 1925. évben szállíthattuk át a Magyar Nemzeti Múzeumból rendeltetési helyére. De a jótevők sorában meg kell emlékeznünk Bar anyag Géza földbirtokos, az egyesület egyik megalapítójának, Ghyczy Dénes alispánnak, Pázmány Zoltán egyetemi tanárnak és a Komáromi Ujság szerkesztőségének több ezer kötetre menő könyvadományairól, amelyekkel az érdemes adományozók hozzájárultak a könyvtár fejlesztéséhez. A Jókai Egyesület könyvtárában kezelik 1933 óla a Szilvássy könyvtárt, amely értékes térképgyűjteményt is tartalmaz. A könyvtár a SZMKE letétje. A könyvtárban számos mű több példányban is megvan, a többes példányok száma meghaladja az ötezret. De a könyveken kivid más gyűjteménye is van a könyvtárnak. Oklevelek, kéziratok, térképek, metszetek, hasonmások, fényképek, kisebb nyomtatványok, gyászlapok, szili lapok, röpirabok, falragaszok, reklámlapok stb. A tudományos folyóiratok gyüj temény-e 1918. évig teljes, ettől kezdve a könyvbehozatali tilalom következtében csonka maradt és kiegészítésre szorul. Hirlapgyüj Leménye elsősorban a helyi újságokra szorítkozott, amelyekből úgyszólván teljes a gyűjtemény, de löbt/ belföldi hírlapból is folyik a gyűjtés, sőt az utódállamok magyar hírlapirodalma is képviselve van több példánnyal a könyvtárban. A Szlovenszkón megjelent könyvek majdnem teljes számban megvannak, a komáromi helyi nyomtatványok is megtalálhatók a gyűjteményben. Értékes példányai a könyvtárnak a Régi Magyar Könyvtár-bán regisztrált könyvek közül való huszonöt drb. könyv, valamint az 1486-ból való incunabulum. A könyvtár a benne kezelt gyűjteményekkel együtt megközelíti a 10.000 darabot, ami igen tekintélyes helyet biztosít részére a szlovenszkói könyvtárak sorában. Meg kell itt említenünk, hogy a város polgármesterének 1919-ben történt intézkedése folytán a Kuiturházban foglal helyet Komárom város évszázados levéltára, amely rendkívül értékes adatokat foglal magában a város történetére nézve. A szűknek bizonyult