Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-10-09 / 81. szám
2. oldal, KOMAROMI LAPOK 1937, október §. Komáromi János meghalt Álmodozószemű, csendes ember volt, fejét féloldalt-hajtotta s nyugodt lépésekkel sétál 1 a szerkesztőség recsegő folyosóján. Volt egy irtózatos nagy élménye: a háború. Rögtön az első menetvonatok egyikével v itték ki az orosz harctérre, harcolt, — ahogy ő mondta: »verekedett« s meg is sebesült* Bécsbe vitték kórházba s mint rokkant tisztet, a hadügyminisztériumba is beosztották egvidőre. Ez,l a háborút soha nem tudta elfelejteni s akár Mayer Teriről írt finom szerelmi regényt, akár Rákóczi talpasairól beszélt, valahol csöndben mindig meghúzódott sorai között a háború vissza-visszatekinlő réme ... Prózai sorokban, egyszerű tőmondatokban dramatizálni tudta a háborút. Első regénye is ezidőtájt jelent meg: »Mit búsulsz, kenyeres«... Ruszinszkói fiú volt, szülei egyszerű, szegény emberek voltak, iskolatársa Mécs László és sorstársa egy egész háborús nemzedék. Szívvel-lélekkel író volt. Gondos stílusművész. Azt mondtuk róla a pesti szerkesztőségben: * Komáromi János, a százszázalékos író.« Úgy tisztelte a toll mesterségét, mint hitvalló a templomot. Odaadó buzgalommal hajolt a papiros fölé és hihetetlenül. rendkívül apró betűit gondosan rótta egymás mellé. így születtek regényei: borongós, pasztellszínekből kevert regényeit át-meg átfűtötbe a finom humor melege. Vérbeli humorista volt, a csendesen mosolygók fajtájából. Nem hangos nevetésre, hanem meghitt mosolyra pályázott: ha regényt írt, avagy, ha kis híréli cikket írt. mindenképpen az igazi íróművész, — hozzá kell tennünk. — a magyar íróművész kezenyomát viselte minden sora. Szívvel, lélekkel családias érzésű, nagyon meggyőződéses magyar ember volt. Szentimentális kedély, elegikus aláfestéssel s szerelmese a ruszinszkói tájnak, szerelmese a magyar történelemnek. Szemének lencséje írott alakjait mindig megnagyobbította kissé: hősök voltak alakjai, a történelemnek vagy a mának hősei. S még valami: prózája mindig kissé meleg lira is. Termékeny, hithű író volt Komáromi János. Jó ember. — Komáromhoz annyi fűzte, hogy a várost, amelynek nevét viselte, nagyon szerette volna látni. Lélekből írt. Az irodalomtörténet majd felsorolja fiatal éveit, kevés megélt esztendőit, felsorolja munkáit: meleg tekintetét, komoly szavát, s szemében megcsillanó humorát azonban, mindazt, ami embert íróvá tesz, — ezt nem hordozhatják magukon a hideg lapok. Ezt az emléket mi hordozzuk majd magunkkal Komáromi Jánosról, — mi, akiknek a sorstárs öröme adatott meg. hogy Komáromi János biztató kezével indultunk el a magyar irodalom muskátlis utján s akiket az együtt töltött szerkesztőségi órák fognak emlékeztetni egy mélyérzésű, kedves emberre, pompás íróra, aki Komáromi János volt... Szombatiig Viktor. Komárom kiilturélete; Hatalmas erővel nekilendült az olvasási kedv a városi magyar közkönyvtárban Állandóan jelentkeznek az uj olvasók Komáromban, a Kultúrpalota földszintjén elhelyezett városi magyar közkönyvtárban a szellemi kincsek hatalmas tömege van elhelyezve és várja az olvasókat. A könyvtár tízezer kötete az olvasók ezerféle Ízlését is ki tudja elégíteni. A könyvtár hatalmas olvasóközönséggel rendelkezik ugyan, de a magyar kultúra szempontjából az volna a kívánatos, ha még többen vennék ezt a szellemi kincsesbányát igénybe. így ősszel, a tél közeledtére az olvasók száma mindig növekedni szokott, de ilyen nagy mértékben, mint az idén, még soha nem emelkedett. Minden nyitási napon öt-hat új olvasó jelentkezik és a kultúra mind több és több lelkes hívet számlálhat. Tízezer kötetes könyvtár már a nagy könyvtárak közé tartozik és akomáromi városi magyar közkönyvtárban megtaláljuk mindazokat a műveket, amelyek csak beszerezhetők voltak és a népművelés szempontjából számításba jöhetnek. A könyvtár olvasóközönsége sorában helyet foglal a város minden foglalkozási rétege a szegény napszámostól, az egyszerű mosónőtől föl, egészen a legigényesebb olvasóig és a komáromi közkönyvtárnak különösen az emeli a kultúrértékét, hogy az olvasók között mind többen szerepelnek a szegényedj) néposzlályból és éppen ezzel tölti be a könyvtár igazi hivatását, mert azoknak ád elsősorban szellemi táplálékot, akiknek anyagi helyzete nem engedi meg, hogy a maguk számára könyveket vehessenek. A gazdagnak módjában van könyveket vásárolni. A tízezer kötet között nemcsak a szépirodalom van gazdagon képviselve, hanem a tudományos irodalom is és e tekintetben a komáromi könyvtár a vidéki könyvtárak között az elsők közé küzdötte föl magát, mert nagy súlyt helyez arra, hogy a tudományos irodalom is méltóképpen legyen a könyvtárban képviselve. Irodalomtörténet, esztétika, bölcselet, torn ténelem, természettudomány, földrajz, utazások, útleírások, memoárok, fizika, technika, jogtudomány, nemzetgazdaságtan, egészségügy, neveléstan, háztartás, orvostudomány, sportok és a többi tudományág is bőven van képviselve. A drága könyveket is beszerzi a könyvtár. A szépirodalmi rész gazdag és változatos, a régebbi és az új magyar és külföldi irodalom gazdag tárháza ez. Ami beszerezhető volt, a könyvtár mind beszerezte és az újabb beszerzések is egyre tartanak. A komáromi közkönyvtár különösen azzal az előnnyel bír, hogy gazdag anyagáról nyomtatott katalógusok, könyvtári címjegyzékek jelentek meg és állanak a közönség rendelkezésére. Eddig már hat ilyen, egymást kiegészítő, folytatólagos katalógus jelent meg és most készül a hetedik ilyen katalógus, amely a legújabb szerzeményeket öleli föl. E tekintetben a komáromi közkönyvtár első helyen áll az összes szlovenszkói könyvtárak közölt, mert ennyi nyomtatott katalógusa egynek se jelent meg. Ahol a könyvtárnak nincsen nyomatott katalógusa, ott a könyvtárban levő házikatalógusban kénytelen az olvasó böngészgetni, keresgélni és ha egyszerre többen akarnak keresgélni a katalógusban, már nehézségbe ütközik, a komáromi könyvtárnál ellenben az olvasó haza viszi a katalógust és otthon, a neki legmegfelelőbb időben, kényelmesen kikeresi azokat a könyveket, amelyek érdeklik, azok számát kiírja és a könyvtárban pár perc aluli megkapja a könyvet. Ez a könyvváltást meggyorsítja és ezzel a könyvtárt a nappal elfoglalt, kevés idővel rendelkező egyének is használhatják, mert pár percnyi időt minden elfoglallságú egyén tud szakítani. Ez a körülmény teszi lehetővé, hogy a komáromi közkönyvtár közönsége cgvre szaporodik. Mint már jeleztük, az idén még örvendetesebben neki lendült az olvasási vágy és kedv és ez nagyon is jól van. Az volna az ideális helyzet, hogy meg ennél is többen igénybe vennék a könyvtárat, amely csekély díjazás ellenében vehető igénybe. A téli esték közelednek, igyekezzék ezt mindenki kihasználni azzal, hogy lépjen be a városi magyar közkönyvtár . olvasói közé. A kölcsönkönyvtár hétfőn, szerdán és pénteken délután 2—5-ig van nyit-, va, amikor be is lehet iratkozni. és a komáromi régi mesteremberek céhládái nagy számban láthatók, melyek közül az asztalosok 1763-ban készült intarziás céhládája a szakma valódi remeke. Külön teremben vannak összegyűjtve az 1818/19-iki magyar szabadságharc emlékei, amelyek a fontos szerepet játszó Komárom várónak eseményeit örökítik meg. Mint ismeretes az oroszok előtt 1849. augusztus 13-án történt világosi fegyverletétel után Komárom vára még majdnem két hónapig tartotta magát s nem hódolt meg, sőt a Klapka György tábornok parancsnoksága alatt álló várőrség időnként kirohant a várból, hogy az azt körülvevő osztrák lés orosz sereget nyugtalanítsa. A várat csak október 3.—4-én adták ál az előzetesen megállapított feltételek mellett. A várvédelem egykori szereplőinek, főleg Klapkának arcképeit, az ácsi csata (1849. aug. 3.) képeit foglalja magában a gyűjtemény, amelyet kiegészítenek a hires Kreith-féle negyvennyolcas gyűjteményből szerzett komáromi vonatkozású tárgyak, fegyverek, jelvények, felszerelési eszközök. Az egykori preklamációk. újságok, melyek az ostromolt vár éleiébe engednek betekintést, s a szabadságharc lilán a különböző várak kazamatáiba bebörtönzött magyar foglyok börtönbe készült emlék tárgyai külön szekrényekben láthatók. Ebben a terembeu őrzik a komáromi 37. zászlóalj zászlajának darabjait is, melyei Tátráig József zászlótartó. Komárom város későbbi polgármestere mentett meg az enyészettől. Ebben a teremben egyéb Komáromra vonatkozó történelmi emlékek is vannak, s itt gyűjtik össze a világháborús emlékeket is, amelyeknek rendezése folyamatban van. A muzeum anyagát öt évtizeden át folytatói! állandó gyűjtéssel szaporították és pedig vétel és adományozás útján. (Folyt, köv.) , A Jókai Egyesület 25 éve (1911-1936) Irta: Fülöp Zsigmondi. Az ügy elintézésével az elnöki tanács Kállay Endre dr. egyesületi ügyészt bízta meg, aki először a városnál tette meg a lépéseket a szerződés kiadására nézve. Minthogy a város kormánybiztosa nem érezte magát jogosultnak a szenződés aláírására, az egyesüleL kénytelen volt a bírósághoz fordulni a telekre vonatkozó tulajdonjogának megállapítása, illetve a tulajdonjog bekebelezésének elrendelése iránt. Az ügy fellebbezés folytán felkerült a pozsonyi felsőbírósághoz, amelynek Go III, 91/36/7 sz. jogerős határozata alapján a Jókai Egyesület tula jdonjoga a város állal adományozott s újonnan nyitott 2630. sz. új betétbe átvezetett ingatlanra bekcbelezletett. De ugyanekkor a Kulturházban egy földszinti teremre és a mellette levő szobára nézve, melyben a városi levéltár nyert elhelyezést, az örökös és ingyenes használati jog Komárom város közönsége javára bekebelezést nyert, az ingatlanra vonatkozólag pedig szintén Komárom város javára az elidegenítési és terhelési tilalom feljegyeztetett. A Jókai Egyesület gazdag és értékes gyűjteményekkel rendelkezik. Múzeuma úgy történelmi, mint tudomáijyos szempontból egyike a legbecsesebb históriai és régészeti gyűjteményeknek. Közel negyvenezer kötetre tehető könyvtára messze földön elismert, képtára szintén értékes műalkotásokkal dicsekedhet. A muzeum magvál az 1886-ban a Gyulay Rezső bencésrendi gimn. tanár. jeles történész által életrehivott Komárommegyei és Városi Történeti és Régészeti Egylet régiséggyüjleménye képezi, amelyet az idők folyamán maga az érdemes alapító, majd annak jeles utódai, köztük Alapy Gyula dr. fejlesztették tovább s tinikor a Jókai Egyesületet a nevezett egyesület utódjának, a Muzeum Egyesületnek és a Komárom vármegyei Közm ívelődési Egyesület egybeolvadásával megalapították, a múzeumi gyűjtemény az egyesület tulajdonába került. A muzeum a Kulturház nyugati szárnyépületében nyert elhelyezést a földszinti és emeleti helyiségekben. Az udvaron és a folyosón a Kr. u. III. és IV. századból való kőkoporsók láthatók, a földszinti termekben vannak elhelyezve az őskori, római, nép vándorlási, közép- és újkori, valamint a néprajzi gyűjtemény. Az őskori gyűjteményben foglal helyet a tatai tó partján Lóczy Lajos egyetemi tanár által feltárt mammut-lelet, a Dunából kihalászolt mammul-fogak s az almási és süttői bányákból származó kövületek. A csiszolt kőkorszak, bronzkorszak vaskorszak és újabb vaskorszak leletei is változatos gazdagságban találhatók itten. Leggazdagabb a muzeum a római kori leletekben, amelyek országos hírnevet szereztek a Jókai Egyesületnek. Ebben az értékes gyűjteményben láthatók szarkofágok, oltárkövek, áldozati emlékek és reliefek; ritkaságszámba megy a kétkerekű és négykerekű eraviscus kocsi (környei lelet), melynek minden vas alkotórésze épen megmaradt a homokban. A különálló kis szekrényben a kocsik mellett talált bronzból való áldozati kegysze-> rek: bronzveder, bronzkancsó, bronztányér és egy összehajtható vas tábori szék láthatók. Itt nyert helyet a Jupiter Dolichenus szobra, mely a főislen festett szobrát bikán állva ábrázolja. Bélyeges téglák és cserepek, falfestmények, díszes stucco-töredékek, központi fűtés maradványai, továbbá istenek szobrai, állatábrázolások, ékszerek, karkötők, tűk, csonttárgyak, vörös anyagból készült a. n. terra sigillaták, edénytöredékeken egész jelenetek megörökítve, s más rómaikori tárgyak nagy számban. Ezek a tárgyak a híres katonavárosból: Brigetióból, Szőuy környékéről, továbbá Ács, Tata ésKörnye vidékéről valók. Az emeleten a népvándorlás korából. valamint a középkor- és újkorból való leletek foglalnak helyet. Itt találhatók a lovas nomádnépek sírjaiból álló leletek, ezek között értékénél fogva kiemelkedik az avar korból származó lovas sirlelet arany ővdiszitések-v kel. Továbbá a magyar honfoglaláskori sírok s a későbbi középkorból származó fegyverek is találhatók. A török korból való kardok, buzogányok, páncélok, bilincsek egy külön szekrényben vannak elhelyezve, míg az új kor emlékeit a középső tárlókban csoportosították. Itt vannak képviselve a háztartás, iparművészet, szobrászat készítményei, továbbá régi komáromi ötvösmunkákat, s több komáromi régi órát is lehet itt látni. Kül- és belföldi iparművészen tárgyak, fayance és nemes porcellán (Becs, Schlaggenwald, Herend. Meissner) is találhatók ebben a teremben, ahol lobi) képei helyeztek el, köztük a Komárom nagy földrengését 1763) illusztráló festményt és a városnak 1880-ból való látképét krétarajzból. Itt talált helyet a Konkoly Theye Miklós állal az egyesületnek ajándékozott fegyvergyűjtemény is, valamint Komárom és Tata várának rézmetszete. Ugyancsak az emeleten van elhelyezve a muzeum etnográfiái gyűjteménye, amelyben a régi magyar etnikum mindegyre elmosódó emlékeit lehet feltalálni. Martosi szoba, gesztesi sváb szoba őrzi a népviseletek régi emlékeit, köztük a nagyobbrészt Mátyásföldről eredő keramikát, a hires hímzéseket, virágos tányérokat és korsóival. Az ősfoglalkozás, halászat, pásztorélet, népviselet eszközei és darabjai, valamint a komáromi régi népművészet emlékei: fazekasok, bábsütők munkái. régi céhkorsók faycnce-daraltjai