Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-09-18 / 75. szám

Lapunk mai száma a jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza Öivennyolcadik évfolyam. 75. szám [Szombat. 1937 szeptember 18. ■ J m 1 ............................................................ Alapította: néhai TUBA JANOS. ------ POLITIKAI. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI£LAP ------- Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Előfizetés: egész évre 80 Ké, félévre 40 Kő. negyedévre 20 Kő. KftlfSldSn 120 Kő. - Egyesszám ára 1 Kő. Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BÁRÁNY A Y JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Hodzsa miniszterelnök mon­dott gyászbeszédet a minisz­tertanács gyászülésén — szeptember 17. Kérdések kérdése Komárom, szeptember 17. Nagy feladat előtt áll a kormány, amelyet a köztársaságra reánehe­zedett mélységes gyász ugyan egy­­időre elvon minden egyéb állam­­ügytől, de azért az előtérben álló legfontosabb kérdés mégis csak az ő elintézésére vár. Az 1938. évi ál­lami költségvetés küszöbön álló előkészítésére gondolunk, amelyet egyes minisztériumokban már meg is kezdtek, de amelynek nyilvános­ságra jutott kiadási emelkedését valamiképen alá kell majd támasz­tania. A tervbevett költségvetés ke­rete 10.23 milliárd körül mozog, ;ami meglehetősen jelentékeny emel­kedés az idei 8.454 millióhoz ké­pest. Az emelkedés abból szárma­zik, hogy valamennyi minisztérium arra törekedett, hogy a tárcája ke­retében előállott különböző igénye­ket kielégítse s így az egyes minisz­tériumok az 1938. évi költségvetés keretébe szeretnék beállítani a tár­cájuknak szükséges magasabb ösz­­szegei. A költségvetés tervezetét már cgy­­ízben áttekintették a miniszterta­nácsban, ahol azzal adiák vissza a minisztériumoknak, hogy a takaré­kosság elveinek figyelembevételével redukálják előirányzott kiadásaikat és csak így sikerült az eredeliteg 12.5 milliárdra emelkedett kiadási téleleket 16.23 milliárdra csökken­teni. Azonban ez az összeg is sok­kal nagyobb, mint az 1937. évi költ­ségvetés volt, ami azután azt a ne­héz feladatot rója a pénzügyi kor­mányzatra, hogy az 1776 millió kü­lönbözeire fedezetet keressen, mert különben ezt az összeget deficitnek kellene felvenni, ami pedig az ál­lam háztartását könnyen megza­varhatná, sőt fel is boríthatná. Az a kérdés tehát, hogyha ezt az emelkedést nem lehetne fedezni a rendes bevételekből, milyen új fe­dezetet lehet találni a gazdasági életben, amely az egyensúlyt biz­tosíthatná? A költségvetési egyen­súlyt csakis a bevételek fokozásá­val lehet biztosítani. Az időnként Az alapító első elnök emlékére szerdán este a kormány tagjai mi­nisztertanácsot tartottak, amelyet ki­zárólag a gyásznak szenteltek. A minisztertanács ülését Hodzsa dr. miniszterelnök nyitotta meg nagysza­bású gyászbeszéddel, melyet a kor­mány tagjai állva hallgattak végig s amelyet a köztársaság valamennyi rá­dióállomása közvetített. A miniszterelnök beszédében meg­indult hangon méltatta az alapító el­nök nagy életművét és történelmi je­lentőségét, kiemelte, hogy az elhunyt voltaképpen három év óta birkózott a halállal és ő volt a forradalom' nagyjai közül az, aki a legszívósabb volt s utolsónak távozott az élők so­rából. Nem volt még olyan történelmi alak, akinek élete minden korszaká­ban harcok és támadások olyan emel­kedő és logikusan fejlődő sorozata lett volna s akinek az élete olyan szédítő magasságú erkölcsi, politikai és hadi sikerben tetőződött volna be, mint az övé. Hodzsa dr. miniszterel­nök rámutatott arra a fejlődésre, amelyen a humanista és pacifista Masaryk átment, amig a kard politi­kájáig eljutott. — Átment a tűzkeresztségen — úgy­mond — és elnöksége végéig nem ve­tette le egyéni légionárius egyenru­háját. Hálásak vagyunk neki azért a belső fejlődésért — mondotta Hod­zsa —, amellyel humanistából kato­nai parancsnok lett, s azért az áldó zathozataláért, hogy a demokrata ide­ológus hozzáalkalmazkodott a de­mokrata gyakorlathoz. A régebbi és nagyobb demokráciák is sokat szen­vednek egyes csoportok és egyének individualizmusa miatt. Annál na­gyobb veszedelem fenyegette a cseh­szlovák demokráciát, amely sokáig negatív jellegű volt és át kellett ori­entálódnia pozitív és konstruktív jel­legűvé. Demokráciánknak ezért ma­gának szigorú fegyelmet kellett vál­lalnia magára. De aggályok voltak, hogy vájjon a megújított állameszme meg tudja-e oldani történelmi viszá­lyát a vallással. A konstruktív de­mokrácia egyúttal lelkiismereti sza­badságot jelent, s ezért Csehszlová­kiában győzött a türelmesség a kul­túrharc fölött. A történetíróknak lesz a föladata, hogy megállapítsák, mi­ként hatott Masaryk vallásossága úgy a hívők, mint a nemhívők táborára. Masarykot egyik társadalmi vagy po­litikai csoport sem sajátíthatja ki. Eszmei arculata magába öleli a cseh­szlovák népiélek valamennyi értékes elemét. Bármennyire különálló egyé­niség is, egyben a nemzeté is: a nem­zeti rétegek mindegyikéből van benne valami. Ebből ered az a tudat, hogy Masaryk azonos velünk, hogy >Iasá­rik Csehszlovákiát jelenti. Milyen sze­rencséje a csehszlovák nemzetnek, hogy Európa átalakulása idején egy Masaryk állt az élén. Masaryk ösz­­szekötő híd volt a Nyugat és Kelet között és egyben lelki közvetítő a né­met és a szláv kultúra között. Három évvel ezelőtt jelentkezett nála először a természet könyörtelen törvénye. Masaryk nem viselhette el a gondo­latot, hogy a köztársaságnak meg­— szeptember 17. Masaryk G. Tamás első köztársa­sági elnök holttestét ideiglenesen a tanai kastély egyik termében ravata­lozták fel. A nagy halott puritán el­veinek s kívánságának megfelelően egyszerű koporsóban fekszik, ked­venc lovagló ruhája van rajta, állig csukott zubbonya sötétbarna, a lo­vagló nadrág világosabb színű. A ha­lott lábán magas sárga lovagló csiz­ma van. Balkeze mellett a koporsó­ban fekszik a sapkája, amelyen piros­­fehér-kék szalagdísz van. A koporsó­tól jobbra és balra virágok tömege, gyermekeinek és a rokonságnak vi­rágcsokrai és koszorúi voltak elhe­lyezve. A nyitott koporsóra elnöki zászlót terítettek, amely álltól lefelé egészen betakarta a halott testét. Szerdán déltől, amikor a közönséget beengedték a ravatalhoz, rengeteg em­ber tekintette meg a nagy halottat. Péntekig maradt Masaryk első köz­­társasági elnök holtteste a lanai kas­télyban. A kora esti órákban szállí­tották a Fehérhegyen át a Várba. gyen. Az államfők közül egyedül engedhette meg magának a kijelen­tést: »Ha Isten adja, egy darabig még nézni fogom, hogyan tudják utánam vezetni a dolgokat.« Mi nehéz vizsga előtt állottunk: sikerül-e megőriznünk a nemzeti fegyelmet, megőrizni oly időkben, amely dönteni volt hivatva arról, van-e a csehszlovákokban ké­pesség és erő a tartós politikai meg­egyezésre, tehát amikor az állam alapjairól és jövőjéről volt szó. S ezt a vizsgát jól megálltuk. — Masaryk halálát úgy tekinthet­jük, mint a Gondviselés irántunk való bizalmának kifejezését, hogy tudniil­lik már nincs szükségünk Masaryk őrző tekintetére, hogy számunkra már elegendő az ő szellemének halhatat­lansága. Ha már nincs meg Masaryk, népünknek annál inkább meg kell fe­szítenie minden erejét, mert szent el­határozásunk, hogy minden pozíci­ónkban annak az erkölcsi és politikai tényezőnek akarunk megmaradni, amilyennek Masarykon keresztül az egész világ ismert bennünket. Ehhez a kötelességünkhöz soha nem leszünk hűtlenek, — fejezte be gyászbeszédét Hodzsa miniszterelnök. porsót egy ágyútalpra szerelték föl és ezen szállították Prága főváros ha­táráig. Az útvonalon, amerre a holt­testet szállították, szokol tagok állot­tak őrséget. Itt a koporsót temetési autóba helyezték át és ebben szállí­tották át a Fehérhegyen át a Várba. Az alapító elnök koporsóját a város határától egy teljes hadi fölszerelésű dragonyos század kísérte egy ezre­des vezetésével. A koporsót az autón a Masaryk-család tagjai követték. A gyászmenet este tíz óra tájban érke­zett a Vár udvarára, ahol a kormány tagjai várakoztak a koporsóra, me­lyet a miniszterek vittek a Plecnik­­féle nagy oszlopterembe, ahol a ra­vatalt fölállították. A ravatalnál az államhatalom két legfőbb képviselő­je: Benes dr. köztársasági elnök és Hodzsa dr. miniszterelnök fogadta a halottat. Ettől a perctől kezdve a ravatal­nál hadidíszbe öltözött katonák álla­nak díszőrséget és pedig egy törzs­tiszt, egy alantas tiszt, egy őrmester és egy altiszt. Az őrség minden fél­rendült egészségű 85 éves elnöke le-Kedden délelőtt temetik Prágában Masaryk első elnököt kimulatott pénzügyminisztériumi jelentések szerint az állam jöve­delme a gazdasági helyzet javulásá­val némi emelkedést mutat, sőt az előző évi adatokhoz képest az utób­bi időkben emelkedett a posta és a vasút jövedelme is, ami az állam gazdasági helyzetét is erősítette. Azt is figyelembe lehet venni, hogy az állam a munkanélküliség csök­kenésével felszabadul a munkanél­küli segély egy számottevő részé­nek kifizetése alól, ami ezen a cí­men megtakarítást jelent, úgyhogy a szakértők szerint legalább 500 millióra lehel tenni azt az összeget, amely a bevételi oldalt megjavítja, így tehát még 1.3 milliárd korona fedezetéről kell gondoskodni. Miként fogja a kormányzat ezt az összeget fedezni, az itt a kérdé­sek kérdése. A kérdés annyival is súlyosabb, mivel a több kiadás olyan célokat képvisel, amelyek improduktív beruházásokra szük­ségeltetnek, tehát olyan eszközöket kell igénybe venni, amelyek a rend­kívüli helyzetben rendkívüli intéz­kedéseket vonnak maguk után. El­ső sorban rendkívüli hitelművele­tek igénybevételével lehelne a szük­séges fedezelet megtalálni, de be­szélnek olyan megoldásról is, ami meglehetősen súlyosan érintené az az adózó polgárságot. Nevezetesen új adóbevételek előteremtéséről is beszélnek, még pedig olyan rendkí­vüli adó kivetéséről, amely az adó­fizetők legszélesebb rétegeit érinte­ni fogja, azonban ez az adó állító­lag csak egyszer lesz kivetve. Hogy milyen címen fogják megadóztatni a lakosságot, az még nem ismere­tes, de számolni kell azzal, hogy újabb teher hárul reá. Persze ez a kérdés még mindig nyitva van, hogy megbírja-e az adó­fizető az újabb terhet és hogy az a bizonyos, nagyon hangoztatott ked­vező konjunkturális helyzet "Való­ban olyan-e, amelyre építeni lehel? Az tény, hogy az adófizető súlyos terheket visel vállain, tehát nagyon meggondolandó volna az a lépés, amelyet tenni akarnak a többki­adások fedezésére olyan eszközök felhasználásával, amelyek már ed­dig is ki vannak merílve. Az adó­emelés és újabb terhek kivetése igen kockázatos vállalkozás, a kor­mánynak tehát gondoskodnia kell olyan megoldásról, mely kielégíte­né az államot is, de megfelelne az adózó érdekeinek is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom