Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-09-11 / 73. szám
1.937. 'szeptember 11. KOMÁROMI LAPOK ASSZONYOKNAK.---------9. oldal, Milyen pályára adjam a lányom? Az új tanulási évad küszöbén nagyon sok anya tanácstalanul kérdezi: milyen pályára adjam a lányom? — ami érthető, mert a legnagyobb gond megtalálni azt a pályát, amely nincs még elárasztva s amely valahogy biztosítani tudná a gyerek jövőjét. Különösen súlyos ez a kérdés a lánygyermekeknél, mert dacára a nők ■nagy térhódításának a munka területein, még nincs minden pálya nyitva a leányok számára és sok olyan foglalkozás van, amelynek elvégzésére a leányok nem is alkalmasak. Könnyebb a helyzet olyan esetben, ha a kislánynak határozott hajlama van valamely pályára, mondjuk, ha remekül tanul, művészi tehetsége van, vagy esetleg kiváló kézügyessége, de többségben vannak azok, akik maguk sem tudják, mire képezzék ki magukat, itt aztán a szülőnek kell dönteni és övék a felelősség teljes súlya. Volt idő, mikor a szülők az ilyen kislányt egyszerűen beadták egy kereskedelmi tanfolyamra, ahol rövid idő alatt kitanulta a gép- és gyorsírást és nem volt túlságosan nehéz egy ilyen kis kezdőnek bejutni valami irodába. Sajnos, az ilyen tanfolyamok évről-évre úgy elárasztják anyaggal a tisztviselői pályát, hogy teljesen devalválódott a munka értéke és ma már senkinek sem mernénk ajánlani, hogy gyermekét ilyen kétes jövőnek kitegye. Hosszú időnek kell eltelni ahhoz, hogy a kereslet és kínálat kiegyenlítődjék ezen a pályán, hogy az egyre özönlő kezdők ne szerepeljenek bérlenyomók gyanánt a régi és gyakorlott tisztviselőnők rovására. Egyébként is csak a több nyelvet biró tisztviselő munkájának van ma már csak értéke, tehát nagyon tévednek azok, akik azt hiszik, hogy egy pár hónapos kurzussal már nyugodtan képzett tisztviselőnek nevezhetik magukat. Legjobb, ha a szülők ezzel már kezdetben tisztában vannak és józan meggondolással szétnéznek a gyakorlati pályák között. Azl a munkát tartjuk legcélszerűbbnek, amit az ember a két kezével maga is meg tud csinálni és ez olyan dolog legyen — amire mindenkinek szüksége van. Ha valaki ruhát, kalapot, fehérneműt, fűzőt és más efajta gyakorlati értékű holmit tud előállítani, az — mint mondani szokás — a jég hátán is megél, az nincs helyhez kötve, mert a legkisebb faluban és bármely idegen városban is megkeresheti a kenyerét. Itt megvan az az óriási előny is, hogy az ügyesség, ízlés, élelmesség szerephez jut és a kis varrónőből, masamódból könnyen lehet szalóntulajdoiios, független, jólkereső, sőt esetleg gazdag asszony is egy bizonyos idő múlva. Ezekben a szabad foglalkozásokban rengeteg fantázia van és sok olyan nő van, akik egycgy jólmenő üzem boldog tulajdonosai. A kozmetikai, fodrászipari, szövőkőlő és sok más ezekhez hasonló pálya is rengeteg nőnek ad kenyeret, ezek mind szép, tiszta munkák, amiket nem kell megvetni még az úgynevezett jobb családból származó leányoknak sem. Csak le kell számolni azzal a régi babonával, hogy »urilány -hoz ez meg az nem való, mert az igazi úr mégis csak az, aki nem szorul másokra, aki függetlenül, a maga munkájából és ügyességéből meg tud élni. És gondolják csak el a fiatal lányok, milyen széji és fölemelő dolog, ha az ember valamit meg tud csinálni. Egy sikerült ruha, vagy kalapkreáció, vagy bármi más Ízléses dolog előállítása, milyen örömet szerez az alkotójának, mennyivel több ez, mint a Jeleknélkiili. gépies munka, amelybe egyéniségéből és tehetségéből nem adhat bele semmit. A gyakorlati pályákon igenis vannak egyéni sikerek, teliét nevet és köztiszteletet szerezni, esetleg még pénzt is. Szívpanaszok és dohányzás A sokat vitatott kérdésben, hogy a szív megbetegedéseinek az utóbbi évtizedekben oly feltűnő szaporodását mely tényezők okozzák, Deneke hamburgi orvostanár főleg a dohányzást teszi felelőssé. Szerinte a fiatalabb egyének enyhébb, múló természetű szívérgörcspkön alapuló anginaszerű panaszait 75 százalékban, a középkorú és idősebb egyének érelmeszesedéses súlyos angina pectorisos panaszait az esetek felében a dohányzás okozza. Megfigyelés szerint néha már negyvenes, években, máskor későbben a nikotinnal szemben lúlérrzékenység lép fel, úgyhogy a legkisebb mértékű dohányzás is súlyos anginás rohamokat válthat ki. Igen sokan, akik addig minden következmény nélkül dohányozhatnak, 45—50 éves korban egyik napról a másikra intoleránsak lesznek a dohánnyal szemben, még pedig főleg az ekkor kezdődő érelmeszesedés k övét kéziében. Deneke kifejezi azt a gyanúját, hogy az 50 és 60 évek között mostanában annyira gyakori szívhalál igen sokszor »nikoiinhaláL« és csak tévesen számolják egyéb tényezők terhére. (A dohányzó nőknél mostanában egyre sűrűbben fellépő szívpanaszok nagyon megerősíteni látszanak Deneke gyanúját.) Sok ember a legelső szívpanaszok jelentkezésénél azonnal és végleg abbahagyja a dohányzást. Fiatal egyéneknél ilyenkor a keringési szervek rövidesen teljesen rendbejönnek. Az idősebb betegek is legtöbbször panaszmentessé válnak, de teljes munkaképességük helyreállításához niár több hónap kell. A visszaeső dohányos újból jelentkező anginaroharfiai mindenkor életveszélyesek. Deneke azt hiszi, hogy a dohánvzásos anginát kizárólag a nikotin okozza, ennélfogva azt ajánlja, hogy nikotinban szegény, »ártalmatlan« mennyiségű (1 o/o) nikotint tartalmazó dohányneműeket szabad csak szívni. A tapasztalás azonban azt mutatja, hogy a dohánnyal szemben túlérzékennyé vált egyéneknél ez a mennyiség sem közömbös. Végre egy ruha, melynél nem számit a termet Az őszi divatidény kiemelkedően legcélszerűbb terméke a jirém,szegélyes ruha, amennyiben kivétel nélkül minden termetre illik és amellett igen tetszetős. Természetesen nagyon kell vigyázni a prémszegély elosztására, amenynyiben a szőrmével szegélyezett kabátnál és kabátkánál ügyelni kell arra, hogy például magas termetű hölgyek ruháján a prémszegély lehetőleg hosszú, inig az alacsonyabb lerraetüeknél minél rövidebb legyen. Prémszegélyezésre alkalmas minden prém, amelyet könnyen lehel keskeny sávokra vágni, hogy ezáltal kisebb térközökben többsorosaii használható legyen. Tekintettel arra, hogy ennél az újfajta prémdíszítésnél szívesen látják a szőrme és a szövet közötti szinellentéleket, mi olvasóinknak például az alanli igen tetszetős összeállítást ajánlhatjuk: fekete szövethez világosbarna szőrme, mig az igen divatos zöld színhez világosszürke prémszegélyt, — amely kékkel is igen szép színösszetételt alkot. A fentiek legszebb kiegészítése egy elegáns fémőv, mellyel az előre haladó idényben mind gyakrabban fogunk találkozni. Manó-mese Igen kedves, fehérhajú öregember Volt az én nagyapókéin. 0 is elvitt engem egyszer egy Csodaországba. Ha figyeltek és jók lesztek, elmesélem, hol jártunk. Nagyapókéin meglömte a pipáját, nyakába kanvarítótta a tarisznyáját és indultunk a faluvégre. Ott folydogáll az Ölt s annak a partján voll egy kerek ürgelyuk. Nagyapóka megállt elölte és azt mondta: Hókusz-pókusz, lyuk-lyuk-Iyuk, Hókusz-pókusz. bédugjuk. Még jóformán be sem fejezte szavait, hát kiugrott a lyukból egy icike-picike, nagyszakállú ember. Ez az icike-picike emberke, maga a manókirály volt. Olt mindjárt térdre cselt nagyapóka előtt, összetetté a kezét és elkezdett könyörögni, hogy ne dugjuk be a lyukat, inkább elvisz országába... Olt lesz ám sok látnivaló! Igv kerültünk abba a híres országba. De gyerekek, nem igen volt ám ólt látnivaló. Amit láttunk, az sem volt éppen szép. A manók nem játszottak, nem énekellek. Ez még nem lett volna baj. De, képzeljétek el, nagyon civakodtak, verekedtek. Cibálták egymás szakái lát s szörnyen visiloztak. Még rugdosták is egymást. A királyuknak sem köszönlek s csak bőgtek nagyhangon és tépték egymást, ahol érték. .— No, ide is kár volt jönni, mondta nagyapóka. Menjünk tovább, hol jobbak a manók. kértem én. Indultunk is volna, hanem most meg nagyanyó kiabált nagyapó után: — Halió Gyuri, halló! Jöjjön viszsza, itthon hagyta a pipaszurkálójál. Ejnye, tapogatta a zsebét nagyapó. Csakugyan otthon maradt... Hát visszafordultunk, de az ajtóból visszaszólt a manó királynak: Hókusz-pókusz, kis manó, Mind rossz az a sok manó... Így volt s ha a nagyapó pipaszurkálója otthon nem maradt volna, az én mesém is tovább tartott volna. Az iskola humora ó, az a vakáció. ívét diák beszélget: Mit gondolsz, miért rövidebb a karácsonyi vakáció, mint a nyári?- Mert a hideg a karácsonyi szünetet biztosan összehúzza. Üres irkalap. Dolgozatírás van az iskolában. A feladat így szól: Utunk hazulról az iskoláig«. Ugyancsak körmölnek a gyerekek és amikor megszólal az óra végét jelző csengő, mindenki beadja a füzetét. A tanár úr véletlenül észreveszi, hogy az egyik fiú üresen adta vissza az irkáját. Rászól: Hát te miért nem írtál egy sort sem ? — Nem tudok, - felelte nyugodtan, a gyerek. —- És ugyan miért nem?- Azért, tanár úr kérem, mert én a pedellus fia vagyok... A nyitott ablak. Két vásott diák régóta készült arra, hogy a pedellust megtréfálják, már csak azért is, mert a szigorú Ccrberusz« velük szemben — sohasem ismert tréfát. A pedellusnak, mint a legtöbb iskolában, a kapu mellett volt a lakása. Egy csikorgóén hideg téli napon, amint a diákok hazafelé készülődtek az iskolából, a l#l imposztor odament az altiszti lakás ablaka alá és bekopogott. A kopogásra kinyílt az ablak és kihajol! rajta a pedellus, hogy mi járatban vannak a fiúk. — Mit akarnak? — mordult fázósan a kél diákra. Az egyik fiú bárányszelíd arccal válaszolt: Csak figyelmeztetni akartuk a pedellus bácsit, hogy nyitva van az egyik ablak. A pedellus arca megenyhült: — Melyik? — Amelyiken most kinéz! — rikkantották cl magukal a diákok és elszaladtak. J A T É K Pukkantós. A szoba közepét tegyük üressé és a lámpára vagy valami egyéb tárgyra kőivé zsinóron lógassunk le egy felfújt és szájánál bekötött papírzacskót. A zacskó körülbelül 10—20 centiméterrel a játékosok feje fölött legyen. Mármost valakinek kössük be a szemét,- akinek aztán tenyerei összecsapásával a zacskót el kell pukkantania. Ha a dolog háromszori kísérletre sem sikerült, más játékos szemére kerül a kendő. Az a nyertes, aki több zacskót pukkant el. A játék egyebekben a társaság valamennyi tagját szórakoztatja, mert igen mulatságos látvány a bekötött szemű társunk handabandázása. Tudjátok-e? A legnagyobb halnak, a bálnának, kél méter széles és hat méter hosszú szája van és mégse tud egy heringnél nagyobb halat lenyelni, olyan, szűk a torka. * Egy amerikai telepes olyanfajta burgonyát termel, amelynek egyes, gumói másfél, két kilót is nyomnak. Ha a tengeren villát lómból, a hullámok a gyorsvonat sebességével gördülnek tova. # A nálunk szemétrekerülő fémhulladékok nagy tömegükben igen értékesek. Amerikában a rendszeresen öszszegyűjtött fémhulladékok több millió értéket mentenek meg. * Egyes virágok, mint például a napraforgó, mozognak. Van olyan növény is, amelynek levelei szemlátomást változtatják helyüket.
