Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-09-04 / 71. szám

Lapunk mai száma a jövő heti teljes rádió-műsort tartalmazza

titvennyolcadik évfolyam 71. szám Szombat, 1937 szeptember 4

Alapította: néhai TUBA JÁNOS. ------ POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI LAP Főszerkesztő: GAAL GYULA DK.

Hatalmi

versengés

Még nem járt le a nyári szabadságidő a politikában, a kormány tagjai közűi többen csak a jövő heten érkeznek vissza a köztársaság fővárosába, de a koalíciós pártok már megkezdték az örök vitát egymás között, mert ezek a hatalom verőfényét élvező pártok már természetüknél fogva mindig nagyobbra törnek és ha arról van szó, hogy a halalomból a meglevőnél tekintélyesebb részt lehet megszerezni, elfelejtik, hogy testvérek és fokozott erővel kelnek harcra egymás ellen s könyörtelenül gázolnak keresztül azokon, akik előttük állanak. A hatalom csábos ereje a legjobb testvéreket is ellenséggé teszi s az egoisztikus törekvések diadaláért gyilokra is képes az, aki azelőtt szeretettel viseltetett testvére iránt. Különösen kidomborodik ez a jelenség a politikában s a politikai pártokban, amelyek még akkor is örökös hatalmi versengésben vannak egymással, ha együtt működnek a kormányban, amikor minden kérdésben tulajdonképen a teljes megértésnek, a szolidaritásnak kellene dominálni.

Ahol koalíció van a kormányon, ott ezek az ellentétek rendszerint megvannak a pártok között, úgy hogy állandó vitákban merülnek ki a pártok és a töménytelen energiapazarlás miatt, mely az egymás elleni harcokban megy veszendőbe, az állam kormányzatának sok nehézséget kell leküzdenie, amikor végre valamely országos kérdésben egy nevezőre tudja hozni a lényegtől messze elkalandozott véleményeket. Ez nyilvánul meg a csehszlovák köztársaság életében is, ahol nincs olyan kérdés, amely alkalmat ne szolgáltatna arra, hogy kisebb vagy nagyobb összülközések ne támadjanak miatta. Lám, az őszszel esedékes községi választások kérdése már parázs vita forrásává lett, a pártok sajtójában egymást támadják a pártok korifeusai és a közvélemény már előre tiltakozik az ellen, hogy a választásokat elhalássza a kormány, amelynek egyébként ez eddig szándékában sincsen. Politikai liazardőrök találták ki azt, hogy talán jobb volna a községi választásokat a jövő évben megtartani s ebből származik a nagy harc egymás között, amelyben az egymással ellentétben álló pártok egymásra találnak és kíméletlenül hadakoznak egymás ellen.

Az őszi választások ügye ekképen szintén belső háború kérdésévé lett, amely körül a végsőkig fog folyni a harc, míg végre valamilyen kompromisszummal meg fogják állapítani a választások határnapját. Érdekes, hogy a választások időpontjának esetleges elhalasztása ellen a legélesebben a szociáldemokraták ágál-Jaross Andor

válasza Dérer Iván igazságügyminiszternek tátralomnic!

előadására

60 elemiiskola, 4 gimnázium, 1 tanítóképző,

14 polgáriiskola, 3 szakiskola és egy magyar egyetem járna még a magyarságnak

Komárom, szeptember 3.

Mint ismeretes, Dérer Iván dr. igazságügyminiszter a középeurópai kérdéseket tanulmányozó csehszlovák nyári tanfolyamon előadást tartott, s előadása során a Csehszlovákiában élő kisebbségek helyzetét fejtegette egyoldalú beállításban, kijelentvén, hogy a magyar kisebbségeknek kulturális igényük számarányukhoz képest ki van elégítve.

Az igazságügyminisztérnek ezen fejtegetésére Jaross Andor nemzetgyűlési képviselő, az egyesült párt országos elnöke válaszolt a nagyidai egyesült párt zászlószentelési ünnepélyén, ahol többek között a következőket mondotta:

— Ma még nem tudjuk, hogy a kormány nagy fegyverkezési programja mellett, meg akarja-e tényleg a belső pacifikációt valósítani. Az elmult politikai évben csak bizonytalan és sikertelen kísérletek történtek erre. A közelmúltban elhangzott hivatalos nyilatkozatok nem adnak tiszta képet. Megszoktuk már, hogy a köztársaság elnöke általános érvényű, kedvező alaphangú nyilatkozatokat tesz, melyek bizonyos mértékig magas méltóságából folynak, ugyanakkor viszont felelős miniszterek nyilatkozatai nem fedik teljesen azt a várakozást, mely az elnök nyilatkozatából fakadhatna. Dérer igazságügyminiszter ismételten hivatva érezte magát arra, hogy olyan megállapításokat tegyen, melyekre egy csehszlovák nemzetiségű miniszter sohasem lesz hivatva. Tátralomnici beszédében, melyet egy tudományosan művelt hallgatóság előtt mondott, kijelentette, hogy az itteni magyarságnak számarányához mérten elegendő iskolája

van. Vegye végre tudomásul a miniszter úr, hogy a magyarságnak még 61) elemi népiskolára, 4 gimnáziumra, 1 tanítóképzőre, 14 polgári iskolára, 3 szakiskolára és 1 magyar egyetemre volna igénye, ha csak a német kisebbség iskoláit vesszük alapul, a csehszlovákokról nem is beszélve. Azonkívül szíveskedjék a miniszter úr szorgalmazni, hogy 60, a Slovenská Liga által magyar területen létesített szlovák népiskola és 5 magyar vidéken működő szlovák polgári iskola einem zetlciiítő tevékenysége megszüntettessék. Az előbbi iskolák fölállítása és az utóbbiak megszüntetése után nem lesz akadálya, hogy együtt mondhassuk el a miniszter úrral az ő tátralomnici kijelentését.

— Vegye tudomásul a csehszlovák politikai közvélemény, hogy az itteni magyarság csak akkor tekintheti egyenrangú emberinek az életét, ha az állam és kormányzata tettekkel fogja bizonyítani, hogy a kisebbségi magyar életet nemcsak vegetativ határszéli életnek tekinti, hanem az itteni magyar nemzet fejlődését is biztosítani kívánja. Mi nem akarunk föloldódni egy olyan csehszlovák államban, mely a mi asszimilációnkon keresztül képzeli elérni történelmi célját, ez a magyarság biztosítani kívánja a maga öncélú életét az államon belül. Legyen magyar életkörforgás, legyen magyar közgazdaság, magyar kultúra és magyar jövő.

Példaként említi meg itt a szónok, hogy közel egymillió magyarnak nincs és nem lehet a jelenlegi helyzetben Szlovenszkón önálló szövetkezeti revíziós központja, inig minden kisebbségi nemzet erőinek rezervoárját a szövetkezeti hálózat és központ jelentik

A kisantant tovább halad megkezdett útján

a. a

o iban megtartott isisantantkonferencia hivatalosan kedden délután végétért és a három érdekelt állam külügyminiszterei által kiadott kommünikében rögzítik meg a lefolyt tanácskozás eseményeit.

A jelentés semmiféle szenzációt sem tartalmaz, a szokásos és évek óta

megismétlődő szürke frázisokból áll

és a három állam közötti állílólagos teljes összhangot akarja dokumentálni. A kisantant által kijelölt eddigi

úton halad tovább a három állam s mint eddig, úgy most is teljesen megegyeztek egymással minden politikai kérdésben.

A kommüniké szerint a szinajai konferencián foglalkoztak mindama kérdésekkel, amelyek a három szövetséges államot közösen érdeklik és érintik s megállapították, hogy a három külügyminiszter nézete minden kérdésben megegyező. A három kisantantnatalom, mint a múltban, a jövőben is együtt akar működni a népszövetség céljaiért és újra leszögezte álláspontját, hogy a népszövetségi paktumot nem szükséges átalakítani, hanem a jelenlegi szerződést kell életképessé tenni. Az új locarnoi szerződés csak akkor fogadható el, ha az Európa minden területének biztonságát garantálni fogja. A kisantant a spanyolországi háború kérdésében a benemavatkozás álláspontján van s a kisantant államok hűek ahhoz az elvhez, mely tiszteletben tartja a nemzetek függetlenségét s hogy minden állam olyan kormányzatot választhat magának, amilyent akar.

Az amerikai Uniónak a béke és a nemzetek együttműködése felé tett hathatós lépését a kisantant örömmel veszi tudomásul. A kisantant állandó tanácsa hangsúlyozza egységét a szerződések szentségének tiszteletinak s ezzel egyidőben lapjaikban kifejezésre jutnak azok a törekvések, amelyek a kormányhatalomban való nagyobb részesedésre vonatkoznak. Tudvalevő dolog, hogy a szociáldemokraták nincsenek megelégedve azokkal a tárcákkal, amelyeket bírnak. Régi idő óta arra igyekeznek, hogy olyan tárcára tegyenek szert, amelyet eddig a hatalom megosztásában nagy riválisuk, az agrárpárt tartott kezében. Minthogy a pénzügyminiszteri tárca egyelőre csak ideiglenesen van betöltve, mohó élvágygyal fordulnak a pénzügyminiszterség felé és követelik, hogy ennek a minisztériumnak élére szociáldemokrata kerüljön. Ez a követelés éppen elég arra, hogy meginduljon az elkeseredett küzdelem a halalomért. Pedig ezt a tárcát eddig sem agrárpárti töltötte be, mivel azonban itt

az alkalom a hatalmi pozíciót megerősíteni, tehát föl a harcra, aki bírja, marja egymást kímélet nélkül.

Hogy ez milyen visszatetsző látvány a kívülről szemlélőnek, azt mindenki tudja, akinek van szeme a látásra s füle a hallásra. Az örökös egymás elleni villongásoknak tulajdonítható, hogy egyes nagy államérdeket érintő kérdésben csak hoszszas huzavonák és tárgyalások után lehet valamit elérni, de rendszerint valami ellenszolgáltatásért, amit a követelődző párt kap a megegyezésért. Amilyen kirívó, olyan szomorú is ez a helyzet, amely az államkormányzat szempontjából eléggé el sem ítélhető, hiszen sok esetben a politikai jutalmakért hadakozó pártok magatartásán törik meg számos közhasznú és közérdekű dolog helyes és igazságos elintézése.

Közeledik az őszi kampány s a régi nótát újra kezdik azok, akiknek az egyéni vagy a pártérdek előbbrevaló, mint az állam közérdeke. A koalíciós rendszer eme esökevényeit nem lehet addig kiirtani, amíg az igazi parlamentarizmus nem diadalmaskodik a most még pártokra szakadó kormánytöbbség felelt. A rendszer elhibázott s hangoztassák bár váltig a demokráciát, az igazi és nemes érielemben vett demokrácia csak akkor fog érvényesübii, ha a világnézeti túltengések korszaka lejárt. Ami azután természetszerűen fogja maga után vonni azt a régóta vágyott helyzetet, hogy polgár és polgár közölt nem lesz különbség és osztályozás, hanem minden polgár egyenlő joggal fog bírni úgy politikai, mini gazdasági és kultúrális téren.