Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-09-01 / 70. szám

ötvennyolcadik évfolyam 70. szám Szerda, 1937 szeptember 1. Alapította: néhai tuba Janos. ------- POLITIKAI, TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASAGI LAP Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FOLÖP ZS1GMOND és SZOMBATHY VIKTOR Hétfőn összeült a kisantant­­konferencia Sinajában Előfizetés: egész évre 80 Kf*. félévre 40 K£. negyedévre 20 K5. Külföldön 120 Kő. - Egyesszáin ára 1 Ké. A tanév küszöbén Komárom, augusztus 31. Szeptember 1-én megnyílnak az iskolák kapui s a tudományszomjas ifjúság nagy tömegekben vonul be az alma materekbe, ahol az életre elő készítő nélkülözhetetlen ismeretekei (sajátíthatják cl az iskolás gyerme­kek. A fogékony lelkek megnyílnak a különböző tudományok számára s a kultúra után vágyakozó ifjúság szor­galommal és kitartó buzgalommal merít azokból a forrásokból, amelyek a tudást, a lelek fejlődését s az er­kölcsi tisztaság elveit nyújtják ré­szükre. A tanév nyitása megszólaltal­ja a sajtót is, amely évről-évre kü­lön cikkekben tárgyalja az iskolák fontosságát s az ifjúság nevelését. Különböző szempontok szerint nyil­vánulnak meg a vélemények iskolá­ról, tanulókról, tanítókról, tanárok­ról és nevelésről, aszerint, amint a különböző világszemléleti felfogások irányítják a cikkezők tolláit. Nem a szokás és tradíció indítja a magyar sajtót arra, hogy ezt az al­kalmat szintén felhasználja egy kis elmélkedésre, a helyzet, amelyben a magyar nemzeti kisebbség él, köteles­ségévé teszi a magyarság orgánumai­nak, hogy így tanév elejém megvizs­gálja kulturális viszonyait, amelyek nemcsak hogy nem rózsásak, de néni is kielégítők. A hang, melyet a ma­gyar kisebbségek hírlapjai megütnek, a fájó panasznak hangja, amely ina sem tud másról, mint sérelmekről be­szélni, sérelmekről, amelyek kisebb­ségi életünket hosszú évek óla állan­dóan kísérik és úgy látszik, soha nem fogynak el. Ebben a kérdésben is súlyos feladat hárul a magyar saj­tóra, amelynek állandóan ofl kell ál­lania a legelső sorban állandó me­mento gyanánt, hogy egy pillanatra se szűnjön meg figyelmeztetni köte­lességeikre azokat, akik azok telje­sítéséről mind c mai napig megfe­ledkeztek. A sérelmek abból állanak, hogy még mindig nincsen elegendő isko­lánk, magyar iskoláink tankönyvei nagy hiányosságokban szenvednek, sok esetben tendenciózusan szerkesz­tették meg azokat, a nevelési rend­szer sok hibája ütközik ki a tanítás és tanulás eredményeiben, a tanter­vek egyre-másra változnak, ami még mindig a kísérletezés állapotát tün­­ieli fel. Sajnos, nem ismeretlen pana­szok ezek, hiszen ezeket évközben is sokszor megismételjük, a magyar nemzetiségi kisebbségi közélel vezé­rei és törvényhozói újra meg újra felhozzák azokat a legilletékesebb he­lyeken, de meghallgatásra nem talál­nak, a panaszokat senki sem hallja meg, senki sem orvosolja. Minthogy pedig ígéreteknél egyebet nem ka­punk, ma már olt tartunk, hogy kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy az a népnevelési irányzat, amely köztársaságunkban dívik, megváltoz­hatatlan rendszerré vált és a magyar A kisálltán! szinajai konferenciájára már szombaton este megérkezett Anlonescu román külügyminiszter, Krofta dr. csehszlovák külügyminisz­ter és Sztojadinovics jugoszláv kül­ügyminiszter pedig hétfőn érkeztek meg. A szinajai konferenciának politikai körökben nagy fontosságot tulajdo­nítanak, annyival is inkább, mert köz­vetlen a népszövetség genfi ülésszaka elölt tartják. A három külügyminisz­ter megvitatta mindama politikai kér­déseket, amelyek a legutóbbi belgrádi értekezlet óla felmerültek. Az általá­nos nemzetközi politikai helyzet meg­vizsgálása után megállapították, hogy a kisantant milyen közös magatartást tanúsítson a népszövetségi ülések na­pirendjén szereplő kérdésekben. A kisantant álláspontját a népszövetségi ülésen Antonescu román külügymi­niszter fejti ki. A konferencia programját egyéb­ként a következő öt pontban foglal­ták össze: 1. A földközi tengeri kereskedelmi hajózás szabadságának megóvása. 2. Az Olaszország elleni agiiáeiós táma­dások romjainak eltakarítása. 3. A kisantanl Oroszországhoz való viszo­nyának tisztázása. 4. Általános gaz­dasági kérdések, főleg szoros gazda­sági kapcsolatok kiépítése a kisantant államai között, valamint a közös ex­port és import megvalósítása. 5. Kö­zös program kiépítése a magyar reví­ziós propaganda ellen. A földközi tengeri kereskedelmi ha-A tátralomnici középeurópai nyári szabadiskolán Ivrofta Kamii dr. kül­ügyminiszter előadást tartott. Előadá­sában a külügyminiszter mindenek­előtt megállapította, hogy a csehek, szlovákok, németek és magyarok sok száz éves együttélése a Habsburg­­monarchiában mély nyomokat hagyott gondolkozásmódjukon, míg Jugoszlá­via és Románia kiestek ebből a poli­tikai és kulturális fejlődésből, de a csehszlovákok és a másik két kisan­­tant-nép között századok óta kifejlő­gyermek még a magyar tannyelvű is­kolában sem részesülhet nemzeti szel­lemű nevelésben s valóban el sem tudjuk képzelni, hogy milyen lesz az a generáció, amely ezekből az isko­lákból kikerül, amely nem ismeri nemzetének múltját, hagyományait és azt a lelket, mely a nemzetnek fenn­maradását bizlosílja. A felekezeli iskolákban összponto­sul minden reménysége az illeni ma­gyarságnak. De ezeknek száma is egy­re fogy, mert az újabb iskolatörvé­­nyek alapján az állam a legminimá­lisabb eshetőségre is készen áll, hogy állami iskolát állítson fel olyan he­lyeken is, ahol az úgynevezett ki­sebbségi iskolák felállíthatok, ha a kompakt tömegekben élő magyarság józás szabadságának kérdésében a kis­antant államok nem egységesek a spa­nyol kérdésben elfoglalt álláspontok ellentétes volta miatt. Az Olaszország elleni agitációs támadások kérdésének elintézését Románia sürgeti. Románia ugyanis az Olaszország és a kisantant közötti viszonyt teljesen barátságos alapokra akarja fektetni. Bukarest­ben külön kiemelik, hogy különösen a Budapest, Becs és Róma közötti szerződések érdekeit lehetne Prága, Bukarest és Belgrad érdekeivel össze­egyeztetni. Illetékes lapok szerint a kisantant nem gördít akadályt Ma­gyarország fölfegyverkezése elé, csu­pán biztonsági kikötésekkel akar élni. A kisanlanlnak Oroszországhoz va­ló viszonyára nézve megállapítható, hogy mint minden kisantant konferen­­ciának, ennek is ez lesz a legnehe­zebb ponlja és mini a múltban, most is nehéz lesz a megegyezés. Jugoszlá­via az orosz szövetség ellen a legéle­sebb elleniállást fejli ki, Csehszlo­vákia pedig ragaszkodik a szovjettel kötött szerződéséhez. Románia állás­pontja még nem alakult ki ebben az ügyben teljesen. Szinajából érkező hírek szerint a konferencián a Magyarországhoz va­ló közeledés kérdése is napirendre került. Sztojadinovics jugoszláv mi­niszterelnök kedden délelőtt 20 percig megbeszélést folytatott Bárdossy bu­karesti magyar követtel, utána a ma­gyar követ Krofia dr. csehszlovák külügyminiszternél jeleni meg, aki­vel szintén 20 percig tanácskozott. dőlt a barátságos jó viszony. Jugo­szláviához 1818, a prágai szláv kong­resszus óta közelednek a csehszlo­vákok. A háború elölt Bécsben és Budapesten együttműködtek a cseh, szlovák, román és jugoszláv képvise­lők s [Trianonnál is együtt dolgoztak. Ezután a kisantant kialakulásának is­mert tényeit vázolta egészen a gaz­dasági viszony kiépítéséig. A kisan­tant egyetlen egy nagyhatalom ellen sem irányul, de a leghatározottabban visszautasítja a revizionista törekvé­közüll csak néhány csehszlovák csa­tád cl is. Hogy ezek az állami isko­lák egyes falvakon milyen eredmény­­nycl működnek, elég fájdalmasan mu­latják a felekezeti iskolák elnéptele­nedése, amely az iskolák végleges megszűnését vonja maga után. Ez pe­dig annyit jelent, hogy ezeknek a falvaknak most felnövekedő generá­ciói könnyen az elnemzetietlenítés ál­dozataivá lesznek. Az elnemzelielle­­nítés sikeréi azonban azok a iisa­­gyarok is elősegítik, akik nem gon­dolva fajuk és nemzetük jövőjével, feladják magyar anyanyelvű iskolá­jukat s gerinctelen magatartásukkal saját sorsukat pecsételik meg. A magyarságnak végre is reá kell ébrednie arra, hogy a nemzeti gon-Szcrkeszlőség és kiadóhivatal Masaryk utca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton seket, mert abban a régi rend vissza­térésének kezdetét látná. Amikor a keleti cs középeurépai paktumra irá­nyuló tárgyalások nem sikerültek, Csehszlovákia kénytelen volt meg­kötni Oroszországgal a kölcsönös meg­segítés alapján álló szerződést. Krof­ta véleménye szerint a kisantant bol­dog fejlődése az európai béke és az európai civilizáció fejlődésének elő­feltétele. Jaross Andor interpellációi Jaross Andor nemzetgyűlési képvi­selő, az egyesült párt országos elnöke, három interpellációt nyújtott be a na­pokban a kormány illetékes tagjaihoz. Az első interpelláció az összkormány­­hoz szól a körzeti polgári iskolák be­­osztása tárgyában. A második inter­pellációt a pártelnök a belügyminisz­terhez és az igazságügyminiszterhez intézte s ebben egy bírósági végrehaj­tónak és a farnadi csendőrőrs két tagjának erőszakoskodását teszi szóvá. A harmadik interpellációban az is­kolaügyi minisztertől kér orvosló in­tézkedést a baracskai református gyermekek vallástanítása ügyében. Az adóvégrehajtások enyhiiését kérte Füssy Kálmán szenátor Az elemi csapásoktól sújtott mező­gazdák állami segélyének mielőbbi el­intézése céljából Füssy Kálmán egye­sült párti szenátor közbenjárt a föld­­mívelésügyi minisztériumban. Az il­letékes osztály referensével folytatott megbeszélés során Füssy szenátor azt a kérelmet terjesztette többek között elő, hogy a földmívelésügyi miniszté­rium maga is hasson oda a pénzügyr minisztériumnál, hogy az elemi csapás által sújtott területek lakosságával szemben a pénzügyi hatóságok az adó­behajtás során jóindulatúan járjanak 'el s ahol annak szüksége mutatkozik, megfelelő leírásokat foganatosítsanak vagy az adó jelenlegi behajtásától el­álljanalc, ha az a gazda cgziszt éneid* lis érdekeit veszélyezteti. A referens kijelentette, hogy a föld­mívelésügyi minisztérium cziránvban már megtette a lépéseket a pénzügy­minisztériumnál. dolat fentarlásában és a faji öntudat ápolásában teljesen magára van ha­gyatva. Nincs tehát más választás, mint az, hogy minden összetartó ere­jével rajla lenni, hogy a magyar fe­lekezeti iskolákat, nemzeti kultúránk még meglévő ezen mentsvárait, ha áldozattal is, de utolsó leheletig ma­gának megtartsa, mert csak így lesz képes nemzetének és fajának jövő fennmaradását biztosítani s az elkö­vetkezendő generációknak létét meg­alapozni. A felekezeti iskolák a ma­gyar kisebbségek életében fontos hi­vatást töltenek be, ezeknek ápolása és fenlarlása tehál magyar kötelesség, melynek teljesítése alól egyetlen egy kisebbségi magyar sem vonhatja ki magát. Krofta külügyminiszter a kisanianlról tartott előadási Táiralomnicon

Next

/
Oldalképek
Tartalom