Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-08-28 / 69. szám

1037. augusztus 28.

KOMÁROMI LAPOK

9. oldal.

Hányféle asszony van ?

Háromféle asszony van: a rabnő, a felszabadult és a szabad asszony. Ezl úgy is lehetne mondani: az alázatos, a korlátozás nélküli cs az önálló asszony. Ma még ebből a fajtából igen kevés van. A szabad asszony a férfi erejét, a rabnő a férfi gyengeségeit igyekszik kihasználni.

Hogy az Úristen tényleg csak utoljára szánta el magát arra, hogy megteremtse az asszonyt, akkor azt kell mondani, hogy ez az utolsó mozzanata a teremtésnek volt a legsikerültebb. Ha Pope azt mondja, hogy az igazi férfi a teremtés koronája, akkor az igaz asszony bizonyára a legszebb drágakő ebben a koronában.

Az állagfcrfi szemében a többi férfi többékevésbé egyforma. Az átlagaszszony azonban minden asszonyt külön becsül meg, vagy ítél el.

A férfinél a minőség, az asszonynál a mennyiség számít. A férfit a végtelen nagyság, a nőt a végtelen kicsinység vonzza. Az a férfi, akinek a jó sorsa egy nagyszerű asszonyt adott, minden más férfivel szemben előnyben van. Ha egy asszony megtagad egy férfitől valamit, akkor ezt az elutasítást mindig a legnemesebb motívumokkal fogja indokolni. Ha pedig egv férfi tagad meg egy asszonytól valamit, akkor nem ijed meg attól sem, hogy a legbecstelcnebb érvelést hozza fel. Az asszony szereti a rendet, a férfi boldog, ha valami rendetlenséget teremthet.

A férfi abstrakt elvekben hisz, — igazságban és igazságosságban. A nő a személyiségben hisz és különösen a megszemélyesített szerelemben.

Ha az asszony elveszti glóriáját, akkor elkövetkezik a civilizáció vége. Az anyai szeretet majdnem oly _ mint Istennek szeretete a teremti nyeivel szemben.

Az asszony nem igen tud egy férfit nevelni. De ha sikerül az asszonyi nevelő munka, akkor a férfiből Graccchus lesz.

A plátói szerelem olyan, mint utazás a repülőgépen. Az asszonynak veszedelmesebb, mint a férfinek, mert a férfi mindig magánál tartja az ejtőernyőt. A férfinek több a fizikai bátorsága, az asszonynak több az erkölcsi bátorsága.

A férfi a múltban és a jövőben él, az asszony a jelenben. A férfi élete harc a halál ellen, az asszony élete harc a megöregcdés ellen. A férfi meg akarja őrizni az erejét, az aszszony meg akarja tartani a szépségét.

A fiatal asszonyoknak tudni kellene, hogy az öregedés ellen legjobb biztosíték a gyermek. A legtöbb aszszony a gyermeket most kiskutyával és ha elég pénze van, kisautóval pótolja.

Jaj annak a férfinek, akivel szemben az asszony a logika fegyvereit kezdi használni. Az asszonyi logika mindig a harc.

Egy asszonyt soha sem lehet meggyőzni. Az asszony olyan, mint az a hadvezér, aki abban bízik, hogy tartalékcsapatai is vannak.

A legközönségesebb asszony, aki valamit fejébe vett, ügyesebb céljainak elérésében, mint a legügyesebb diplomata.

A férfi a természet törvényei szerint vad, az asszony szelíd. Az aszszony mindig házi lény. Nagyon gyakran emlegetik a makrancos aszszonyt, akit meg kell fékezni, pedig tulajdonképpen a férfi az, akit meg kell fékezni.

Az az asszony, aki egy férfiben

alódott, irtózik valamennyi férfitől.

z a férfi, akit ilyen balsors ért,, «zzál vigasztalja magát, hogy a tengerben nemcsak egy hal van.

Az ultramodern fiatal leány, aki meg akarja hódítani a világot, elveszti a lelkét. Az egészséges mai fiatalt leány sokkal szimpalikusabb, mert nem olyan kényeskedő, nem olyan beképzelt és nem olyan merev, mint a háború előtti leány. A legjobb pajtás a világon, nyílt és becsületes. Tulajdonképpen a barátság poligáiniájára születeti és nem a házasság monogámiájára.

A háború előtt a bálokon vadászták a férjeket, most a tenniszpályákon, nemsokára a repülőgép kerül sorra.

A legtöbb fiatalember azt hiszi, hogy ő nősül meg, a valóság pedig az, hogy a nő vette el férjül.

Az angol nő mindent elkövet, hogy egy férfit megszerezzen, a francia nő, hogy megtartson. A francia nők ügyesebbek, mint az angol nők, de az angol nők ügyesebbek, mint az angol férfiak.

A francia nő a világ legjobb aszszonya. Sokkal jobb háziasszonyok, mint a híres német gazdasszonyok, annyira szereti a férjét, hogy még az anyósát is szereti, a férjének minden üzleti gondjában osztozik és együtt dolgozik a férjével. Fiatalságában tud kedvesen kokett lenni és öregségében kellemes segítőtárs. Csak éppen egy erénye hiányzik, nem tud hallgatni.

Az előkelő angol asszony pedig a világ legtökéletesebb asszonya. Kiegyensúlyozottabb, mint a francia, nem olyan nehézkes, mint a holland, nem olyan szentimentális, mint az osztrák, nem játsza a naivat, mint a német és nem féltékeny, mint az olasz. Semmi esetre sem olyan önző,

mint az amerikai asszony. ízlése van és meg van a véleménye minden dologról, kedves és üde, eszes és természetes, maga az asszonyi ideál.

Mindennapra__________

A húsleves szebb színű lesz, ha nem főzzük mázatlan vasedényben, vagy ha kevés borecetet adunk hozzá.

Dió felfrissítése. A száraz, feltöretlen diókat 24 óráig vízben áztatjuk, úgy, hogy kevéssel a tálalás előtt vesszük ki s óvatosan feltörjük. Az így kezelt dió bele a belső vékony héjától könnyen megtisztítható.

Kávédaráló tisztítása. Időnként tanácsos a kávédarálót a következő módon kitisztítani: tegyük a darálót nagyobb edénybe, öntsünk felülről a kávájába forró vizel és közben forgassuk gyorsan a darálóját, mintha őrölnénk rajta. Ha már egészen tiszta, felborítva a meleg tűzhely lapjára tesszük. így tökéletesebben meg tudjuk szárítani, mintha törlővel szárítanánk s biztosan elkerülhetjük a rozsdásodását,

1 hermos palackot soha ne tegyünk C1 ógy, hogy a dugót benne hagyjuk. Két-három hetenként forrázzuk ki a palack belsejét forró sós vízzel s olykor-olykor a dugót is főzzük ki tiszta vízben.

Tojás főzése. Nem pattan meg a tojás főzés közben, ha előzőleg a keskenyebb végén gombostűvel pici kis lyukat fúrunk. De ügyelni kell, hogy amíg beleszúrunk, a másik kezünkkel teljesen átfogjuk a tojást, mert különben az ujjaink közölt összeroppan.

Pörkölt kávé, ha sokáig áll, veszít a zamatjából. Ezen is segíthetünk* ha 10—15 órára vízbe tesszük, majd a tűzhelyre terített tiszta papirosra teregetve megszárítjuk és újra megpörköljük.

Napsugárka és a köd urfi

Egyszer, már nagyon régen lehetett, mert alig akad valaki, aki még emlékszik rá, versenyre keltek egymással Napsugárka és Köd úrfi, hogy kettőjük közül melyik az erősebb.

Én, — mondta hencegve Köd úrfi, — mert ha úgy akarom, meg se látnak légedet mellettem. Csak szé tier í t em e lőtt ed k öd k öp öny egem e l és úgy elbújtatlak, hogy senki se talál rád.

Napsugárka édesen nevetett.

— Jól van. Mutasd meg a hatalmadat, Köd úrfi, de figyelmeztetlek, hogyha véletlenül én találnék győztes lenni, egv egész esztendeig nem szabad felvenned ködköpönyegedet.

— Úgy legyen felelte harsányan Köd úrfi, aki bizonyos volt benne, hogy a győztes csak ő lehel. — Látod itt ezl a két gyereket? — mutatott előre. — Eltévedtek. Azért nem találnak haza, níert eléjük terítettem az én nagy, szürke köpönyegemet és attól nem látják az utat.

Nézett Napsugárka, majd örömmel felkiáltott:

— Nicsak, hiszen ezek az én jó ismerőseim. Együtt mulattunk a nyáron a szép virágos, zöld mezőn. Segítettem nekik koszorúba fűzni a virágokat.

— Most segíts rajtuk, ha tudsz —• gúnyolódott Köd úrfi. — Mulasd meg nekik az utat hazafelé, mert bizony nagyon éhesek és fáradtak.

Gonoszul nevetett és még szélesebbre terítette ködköpönyegéi, úgy, hogy a szegény kis gyerekek most már igazán semmit se láttak.

— Jaj, merre is lakunk? - siránkoztak. — Ilyen nagy ködben sohasem fogunk hazatalálni.

Napsugárkának nagyon fájt a szíve értük és Lörlc a fejét, hogyan segíthetne.

Törte, törte a fejét és egyszerre csak az jutott eszébe, hogy a jó Istenhez fog fordulni.

Könnyű volt ez neki, mert hiszen ő a szép kék égben lakott.

Alázatosan bekopogott a nagygyémántos kapun és leborult az Istenke elé:

Édes jó Istenkém, — könyörgöll — segíts nekem, hogy liazavezethessem a gyermekeket, mert a gonosz Kök úrfi eléjük terítette ködköpönyegéi és most nem tudnak hazamenni, pedig már nagyon fáradlak és éhesek.

— Látom, hogy jót akarsz, Napsugárka, vedd ezt a csillogó, szép aranyruhát. Terítsd Köd úrfi köpönyege elé és akkor majd hazatalálnak a gyerekek — mondta a jó Isten.

Köszönte szépen a Napsugárka az arányruhát és azonnal el is ment vele.

A gyermekek' ekkor már olyan fáradtak és éhesek voltak és úgy fázlak, hogy egy lépést sem tudtak tenni előre. Leültek hát egy kőre és keservesen sírtak, mert féltek, hogy soha többé nem tudnak hazatalálni.

Köd úrfi pedig gonoszul nevetett rajtuk.

Éppen ekkor jött Napsugárka az aranyruhával.

Nagyot nézett Köd úrfi.

Látta, hogyan csillog, ragyog az aranyruha. Megijedi, hogy mindjárt világos lesz és hazatalálnak a gyerekek s gonosz játéka nem sikerül. Elkezdett hát futni. Szaladt, ahogy csak bírt, hogy még közelebb érjen a gyerekekhez.

De már hiába sietett. Napsugárka utolérte és eléje állt csillogó aranyruhájában.

Köd úrfi hiába terítette szét hatalmas ködköpönyegét, Napsugárka csillogó ruhája átvilágított rajta.

Gyönyörű világossárga lett körülötte minden.

A gyerekek örömmel kiáltottak fel: Oh, a drága, jó Napsugárka, segítségünkre jött. Köszönjük édes, kedves Napsugárka hálálkodtak boldogan és hazasiettek.

Köd úrfi pedig bosszankodva sompolygott el ködköpönyegével és anynyira szégyenkezelt, hogy bizonyára nem mert egy esztendeig sem mutatkozni.

Napsugárka pedig megint bekopogtatott a nagy, gyémántos kapun. Megköszönte szépen az arany ruhát és vissza akarta adni.

De a jó Istenke nem vette vissza tőle, hanem azt mondta:

Látom, jó hasznát vetted, legyen a tied mindörökre.

így aratott dicsőséget Napsugárka Köd úrfi felelt.

Az igazgató néni sírva fakadt

A polgáristák mindig féltek az igazgatónő órájától, ö volt a legszigorúbb tanárnő. Most is, amint bejött és elfoglalta helyéi a tanári asztalnál, beírt az osztálykönyvbe és elővette kis noteszát, a lányok hátán végigfutott a hideg. Mind természetesnek gondolta, hogy őt hívja ki. De csodák csodája, az igazgató néni becsukta a noteszt és így szólt:

— Lányok, ma az utolsó órák egyikén vagyok veletek együtt. Szeretném, ha adhatnék egy kis útravalót nektek az életre. Elmondok egy kis történetet.

Volt egyszer egy kis lány, aki bizony nem szerelte sem a levest,

sem a húst, sem a főzeléket. Azt szerelte volna, ha mindig torta lett volna ebédre. Egyszer éppen durcásan jött haza az iskolából. Belerúgott az ajtóban heverésző kutyába és nagy zajjal csapta be az ajtót. Szüleinek csak úgy foghegyről köszönt és amikor ebédhez ültek, majd feldöntötte az asztalt.

— Természetesen neki sós volt a leves, a hús kemény, a főzelék meg éppenséggel ehetetlen. Az édesapja megelégelte a dolgot és kijelentette, hogyha nem eszi végig az ebédet, nem kap a tésztából. Amikor ez sem használt, büntetésül szobafogságot kapott. A kis durcás felugrott az asztaltól és szobájába ment. Elhatározta, hogy ő most meg fog halni. A szülei megsiratják és akkor majd megtudják, hogy mennyire szerelték. Mert most biztosan nem szeretik.

Egyszerre csak nyílt az ajtó, édesanyja jött be egy tál süteménnyel. Lehajolt hozzá, megcsókolta és így szólt:- Ne sírj kislányom, én szeretlek, csak légy szófogadó. Tudod, hogy a javadat akarjuk. Edd meg szépen a süteményt.

Édesanyja kiment, ott maradt a kislány egyedül. Gondolkozott édesanyja szavain. — Tehát mégis szereli, mindig csak a javát akarja... Igen, az ebédnél sem haragosan nézett rá, hanem szomorúan. Jóleső érzés futott át rajta és nagyon szégyelte magát. Az édesanyja milyen jó és ő milyen rossz .volt hozzá... És hosszú, keserves sírásba kezdett...

Itt elakadt a mese, az igazgató néni zokogni kezdett:

— Én voltam az a rossz kislány, az anya az én édesanyám. Áldja meg az Isten még a haló poraiban is.

A lányok meghatva nézték az igazgató nénit és érezték, hogy szívük egy drágakővel gazdagodott. És ez ott csillogott mindegyik szemében.