Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-08-28 / 69. szám
1967. augusztus 28. KOMÁROMI LAPOK 9. oldal. ASSZONYOKNAK. a———umj—■■■■!■ ■■■■■■■» inni■!■■■■ wsmmmmm Hányféle asszony van ? Háromféle asszonj' van: a rabnő, a felszabadult és a szabad asszony. Ezt úgy is lehetne mondani: az alázatos, a korlátozás nélküli és az önálló asszony. Ma még ebből a fajtából igen kevés van. A szabad asszony a férfi erejét, a rabnő a férfi gyengeségeit igyekszik kihasználni. Hogy az Úristen tényleg csak utoljára szánta el magát arra, hogy megteremtse az asszonyt, akkor azt kell mondani, hogy ez az utolsó mozzanata a teremtésnek volt a legsikerültebb. Ha Pope azt mondja, hogy az igazi férfi a teremtés koronája, akkor az igaz asszony bizonyára a legszebb drágakő ebben a koronában. Az átlagférfi szemében a többi férfi többékevésbé egyforma. Az átlagaszszony azonban minden asszonyt külön becsül meg, vagy ítél el. A férfinél a minőség, az asszonynál a mennyiség számít. A férfit a végtelen nagyság, a nőt a végtelen kicsinység vonzza. Az a férfi, akinek a jó sorsa egv nagyszerű asszonyt adott, minden más férfivel szemben előnyben van. Ha egy asszony megtagad egy férfitől valamit, akkor ezL az elutasítást mindig a legnemesebb motívumokkal fogja indokolni. Ha pedig egy férfi tagad meg egv asszonytól valamit, akkor nem ijed meg attól sem, hogy a legbecstelenebb érvelést hozza fel. Az asszony szereti a rendet, a férfi boldog, lia valami rendetlenséget teremthet. A férfi abstrakt elvekben hisz, -— igazságban és igazságosságban. A nő a személyiségben hisz és különösen a megszemélyesített szerelemben. Ha az asszony elveszti glóriáját, akkor elkövetkezik a civilizáció vége. Az anyai szereiét majdnem oly mint Istennek szerelete a teremti nyeivel szemben. Az asszony nem igen tud egy férfit nevelni. De ha sikerül az asszonyi nevelő munka, akkor a férfiből Graccchus lesz. A plátói szerelem olyan, mint utazás a repülőgépen. Az asszonynak! veszedelmesebb, mint a férfinek, mert a férfi mindig magánál tartja az ejtőernyőt. A férfinek több a fizikai bátorsága, az asszonynak több az erkölcsi bátorsága. A férfi a múltban és a jövőben él, az asszony a jelenben. A férfi élete? harc a halál ellen, az asszony élete harc a megöregedés ellen. A férfi meg akarja őrizni az erejét, az aszszony meg akarja tartani a szépségét. A fiatal asszonyoknak tudni kellene, hogy az öregedés ellen legjobb biztosíték a gyermek. A legtöbb aszszony a gyermeket most kiskutyával és ha elég pénze van, kisautóval pótolja. Jaj annak a férfinek, akivel szemben az asszony a logika fegyvereit kezdi használni. Az asszonyi logika mindig a harc. Egy asszonyt soha sem lehet meggyőzni. Az asszony olyan, mint az a hadvezér, aki abban bízik, hog5T tartalékcsapatai is vannak. A legközönségesebb asszony, aki valamit fejébe vett, ügyesebb céljainak elérésében, mint a legügyesebb diplomata. A férfi a természet törvényei szerint vad, az asszony szelíd. Az aszszony mindig házi lény. Nagyon gyakran emlegetik a makrancos aszszonyt, akit meg kell fékezni, pedig tulajdonképpen a férfi az, akit meg kell fékezni. Az az asszony, aki egy férfiben alódolt, irtózik valamennyi férfitől. z a férfi, akit ilyen balsors értA «zzal vigasztalja magát, hogy a tengerben nemcsak egy hal van. Az ultramodern fiatal leány, aki meg akarja hódítani a világot, elveszti a lelkét. Az egészséges mai fiatal leány sokkal szimpatikusabb, mert nem olyan kényeskedő, nem olyan beképzelt és nem olyan merev, mint a háború előtti leány. A legjobb pajtás a világon, nvilt és becsületes.' Tulajdonképpen a barátság poligámiájára született és nem a házasság monogámiáj ára. A háború előtt a bálokon vadászták a férjeket, most a teniszpályákon, nemsokára a repülőgép kerül sorra. A legtöbb fiatalember azt hiszi, hogy ő nősül meg, a valóság pedig az, hogy a nő vette el férjül. Az angol nő mindent elkövet, hogy egy férfit megszerezzen, a francia hő, hogy megtartson. A francia nők ügyesebbek, mint az angol nők, de az angol nők ügyesebbek, mint az angol férfiak. A francia nő a világ legjobb aszszonya. Sokkal jobb háziasszonyok, mint a híres német gazdasszonyok, annyira szereti a férjét, hogy még az anyósát is szereti, a férjének minden üzleti gondjában osztozik és együtt dolgozik a férjével. Fiatalságában tud kedvesen kokett lenni és öregségében kellemes segítőtárs. Csak éppen egy erénye hiányzik, nem tud hallgatni. Az előkelő angol asszony pedig a világ legtökéletesebb asszonya. Kiegyensúlyozottabb, mint a francia, nem olyan nehézkes, mint a holland, nem olyan szentimentális, mint az osztrák, nem játsza a naivat, mint a német és nem féltékeny, mint az olasz. Semmi esetre sem olyan önző, mint az amerikai asszony. ízlése van és meg van a véleménye minden dologról, kedves és üde, eszes és természetes, maga az asszonyi ideál. Mindennapra A húsleves szebb színű lesz, ha nem főzzük mázatlan vasedényben, vagy ha kevés borecetet adunk hozzá. Dió felfrissítése. A száraz, feltöretlen diókat 21 óráig vízben áztatjuk, úgy, hogy kevéssel a tálalás előtt vesszük ki s óvatosan feltörjük. Az így kezelt dió bele a belső vékony héjától könnyen megtisztítható. Kávédaráló tisztítása. Időnként tanácsos a kávédarálót a következő módon kitisztítani: tegyük a darálót nagyobb edénybe, öntsünk felülről a kávájába forró vizet és közben forgassuk gyorsan a darálóját, mintha őrölnénk rajta. Ha már egészen tiszta, felborítva a meleg tűzhely lapjára tesszük. így tökéletesebben meg tudjuk szárítani, mintha törlővel szárítanánk s biztosan elkerülhetjük a rozsdásodását. ] Thermos palackot soha ne tegyünk cl úgy, hogy a dugót benne hagyjuk. Ivét-három hetenként forrázzuk ki a palack belsejét forró sós vízzel s olykor-olykor a dugót is főzzük ki liszta vízben. , Tojás főzése. Nem pattan meg a tojás főzés közben, ha előzőleg a kcskenyebb végén gombostűvel pici kis. lyukat fúrunk. De ügyelni kell, hogy amíg beleszúrunk, a másik kezünkkel teljesen átfogjuk a tojást, mert különben az ujjaink között összeroppan. Pörkölt kávé, ha sokáig áll, veszít a zamatjából. Ezen is segíthetünk, ha 10—15 órára vízbe tesszük, majd a tűzhelyre terített liszta papirosra teregetve megszárítjuk és újra megpörköljük. Napsugárka és a köd urfi Egyszer, már nagyon régen lehetett, mert alig akad valaki, aki még emlékszik rá, versenyre keltek egymással Napsugárka és Köd úrfi, hogy keltőjük közül melyik az erősebb. — Én, — mondta hencegve Köd úrfi, — mert ha úgy akarom, meg se látnak tégedet mellettem. Csak szétterítem előtted ködköpönyegemet és úgy elbújtatlak, hogy senki se tatát rád. Napsugárka édesen nevetett. — Jól van. Mutasd meg a hatalmadat, Köd úrfi, de figyelmeztetlek, hogyha véletlenül én találnék győztes lenni, egv egész esztendeig nem szabad felvenned ködköpönyegedet. — Úgy legyen — felelte harsányan Köd úrfi, aki bizonyos volt benne, hogy a győztes csak ő lehet. — Látod itt ezt a két gyereket? — mutatott előre. — Eltévedtek. Azért nem találnak haza, mert eléjük terítettem az én nagy, szürke köpönyegemet és átlói nem látják az utat. Nézett Napsugárka, majd örömmel felkiáltott: — Nicsak, hiszen ezek az én jó ismerőseim. Együtt mulattunk a nyáron a szép virágos, zöld mezőn. Segítettem nekik koszorúba fűzni a virágokat. — Most segíts rajtuk, ha tudsz gúnyolódott Köd úrfi. — Mutasd meg nekik az utat hazafelé, mert bizony nagyon éhesek és fáradtak. Gonoszul nevetett és még szélesebbre terítette ködköpönyegét, úgy, hogy a szegény kis gyerekek most már igazán semmit se láttak. — Jaj, merre is lakunk? — siránkoztak. — Ilyen nagy ködben sohasem fogunk hazatalálni. Napsugárkának nagyon fájt a szí-, ve értük és törte a fejét, hogyan segíthetne. . Törte, törte a fejét és egyszerre, csak az jutott eszébe, hogy a jó Istenhez fog fordulni. Könnyű volt ez neki, mert hiszen ő a szép kék égben lakott. Alázat osan bekopogott a nagygyémántos kapun és leborult az Istenke elé: Édes jó Istenként, — könyörgölt - segíts nekem, hogy hazavezethessem a gyermekeket, mert a gonosz Kök úrfi eléjük lerítelle ködköpönyegét és most nem tudnak hazamenni, pedig már nagyon fáradtak és éhesek.- Látom, hogy jót akarsz, Napsugárka, vedd ezt a csillogó, szép aranyruhát. Terítsd Köd úrfi köpönyege elé és akkor majd hazatalálnak a gyerekek — mondta a jó Ijféti. Köszönte szépen a Napsugárka az aranyruhát és azonnal el is ment vele. A gyermekek ekkor már olyan fáradtak és éhesek voltak és úgy fáztak, hogy egy lépést sem tudtak tenni előre. Leüllek hát egy kőre és keservesen sírtak, mert féltek, hogy soha tölíbé nem tudnak hazatalálni. Köjd úrfi pedig gonoszul nevetett rajtuk. Éppen ekkor jött Napsugárka az aranyruhával. Nagyot nézett Kőd úrfi. Látta, hogyan csillog, ragyog az aranyruha. Megijedt, hogy mindjárt világos lesz lés hazatalálnak a gyerekek s gonosa játéka nem Sikerül. Elkezdett hál futni. Szaladt, ahogy csak bírt, hogy még közelebb érjen a gyerekekhez. De már hiába sietctl. Napsugárka utolérte és , eléje állt csillogó aranyruhájában. Köd úrfi hiába terítette szét hatalmas ködköpönyegét, Napsugárka csillogó ruhája átvilágított rajta. Gyönyörű világossárga lett körülötte minden. A gyerekek örömmel kiáltottak fel: — Oh, a drága, jó Napsugárka, segítségünkre jött. Köszönjük édes, kedves Napsugárka hálálkodtak boldogan és hazasieltek. Köd úrfi pedig bosszankodva sompolvgott el ködköpönyegével és anynyira szégyenkezett, hogy bizonyára nem mert egy esztendeig sem mutatkozni. Napsugárka pedig megint bekopogtatott a nagy, gyémántos kapun. Megköszönte szépen az aranyruhát és vissza akarta adni. De a jó Istenke nem vette vissza tőle, hanem azt mondta: Látom, jó hasznát vetted, legyen a tied mindörökre. Igv aratott dicsőséget Napsugárka Köd úrfi felelt. Az igazgató néni sírva fakadt A polgárisiák mindig féltek az igazgatónő órájától. Ö volt a legszigorúbb tanárnő. Most is, amint bejött és elfoglalta helyét a tanári asztalnál, beírt az osztálykönyvbe és elővette kis noteszát, a lányok hátán végigfutott a hideg. Mind természetesnek gondolta, hogy öl hívja ki. De csodák csodája, az igazgató néni becsukta a noteszt és így szólt: — Lányok, ma az iitolsó órák egyikén vagyok veletek együtt. Szeretném, ha adhatnék egy kis útravalót nektek az életre. Elmondok egy kis történetet. — „Volt. egyszer egy kis lány, aki bizony nem szerelte sem a levest. sem a húst, sem a főzeléket. Azt szerette volna, ha mindig torta lett volna ebédre. Egyszer éppen durcásan jött haza az iskolából. Belerúgott az ajtóban heverésző kutyába és nagy zaj jal csapta be az aj lót. Szüleinek csak úgy foghegyről köszönt és amikor ebédhez ültek, majd feldöntötte az asztalt. — Természetesen neki sós volt a leves, a hús kemény, a főzelék meg éppenséggel ehetetlen. Az édesapja megelégelte a dolgot és kijelentette,, hogyha nem eszi végig az ebédet, nem kap a tésztából. Amikor ez sem használt, büntetésül szobafogságot kapod. A kis durcás felugrott az asztaltól és szobájába ment. Elhatározta, hogy ő most meg fog halni. A szülei megsiratják és akkor majd megtudják, hogy mennyire szerették. Mert most biztosan nem szerelik. Egyszerre csak nyílt az ajtó, édesanyja jött he egy tál süteménnyel. Lehajolt hozzá, megcsókolta és így szólt: - Ne sírj kislányom, én szeretlek, csak légy szófogadó. Tudod, hogy a javadat akarjuk. Edd meg szépen a süteményt. Édesanyja kiment, ott maradt a |ki,slány egyedül. Gondolkozott édesanyja szavain. — Tehát mégis szereti, mindig csak a javát akarja... Igen, az. ebédnél sem haragosan nézett rá, hanem szomorúan. Jóleső érzés futott ál rajta és nagyon szégyellő magát. Az édesanyja milyen jó és ő milyen rossz volt hozzá... És hosszú, keserves sírásba kezdett... Itt elakadt a mese, az igazgató néni zokogni kezdett: — Én voltam az a rossz kislány, az anya az én édesanyám. Áldja meg az Isten még a haló poraiban is. A lányok meghatva nézték az igazgató nénit és érezték, hogy szívük egy drágakővel gazdagodott. És ez ott csillogott mindegyik szemében.
