Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)

1937-08-21 / 67. szám

1937. augusztus 21. KOMÁROMI LAPOK 9. oldal. ASSZONYOKNAK. Nők a vegyelemzés divatlaboratóriumában Adrian úgy tanulmányozza a külön­böző típusu nőket műtermében, akár­csak a vegyészek az elemeket labora­tóriumaikban. Az az elmélete, hogy lia egyáltalában van' egyéniség a nő­ben, akkor már bizonyos típust kép­visel és mindegy, hogy milyen sze­repet játszik: a maga egyéniségének a bélyegét nyomja rá a szerepre. Első dolga megállapítani, milyen típus számára kell a ruhákat tervez­nie. —' Mielőtt egyéniséget tudnék vin­ni a ruháikba, ismernem kell a gon­dolkodásmódjukat és tudnom kell az Ízlésüket — mondja a nagy ruhater­vező. — Az elegáns öltözködés egyik fő titka az, hogy a ruhák összhang­ban legyenek az egyéniséggel. Az én mesterségemben fontosabb tudni, mi­lyen a nő gondolkodása, mint azt, hogy milyen a külseje. — A szülésznőket rokonszenvvel és szeretettel kell öltöztetni. Olyan toa­letteket kell számukra terveznpame­­lyekben boldogok és amelyekben ők maguk is bíznak. Ha úgy érzik, hogy olyasmit kell viselniük, ami nem vág a természetükhöz: egyszerre merevek és mesterkéltek lesznek. — Minden asszony számára — le­gyen az híres filmsztár, vagy egy­szerű háziasszony — fontosabb az, hogy jól érezze magát a ruháiban, mint eszében tartsa, hogy húzza be a gyomrát, vagy a legutolsó divat sze­rint csapja félre a kalapját. Myrna Loy alapjában egyszerű asszony. — Myrna Löy-ról tévesen mondták, hogy exotikus nő, azért, mert pa­rázsló szemei és párducszerű moz­dulatai titokzatosságot sugároznak. Myrna Loy a valóságban bájos, köz­vetlen, egyszerű asszony, akiben na­gyon sok a józanság. Szereti ugyan a csinos, mutatós . ruhákat, de nem ad túlságosan sok gondot a próbálá­sokkal. Myrna Loy a közvetlen, ked­ves sportnő típusa. — Rosalind Russel — meséli to­vább Adrian — nagyon jó példája a divatos fiatal nőnek, aki szereli a társadalmi életet. Ö magában nagyon is tisztában van azzal, hogy mit je­lent az elegáns ruha, de ezt nemi érezteti senkivel, mert toalettjeit — hogy iigymondjam —■ »hánya-veti« módra viseli. Myrna Loy és Rosalind Russell pontosan egymás ellentétei, de mindkettőjük egyénisége kiegyen­súlyozott. — Madge Evans nagyon fess, diva­tos lány, aki ragaszkodik az egysze­rűséghez. Imádja a sportruhákat. Maureen O’Sullivannal több szabad­ságot engedhetünk meg magunknak. Nagyon üdítő típusa, hiszen rózsás arca, harmatos szemei, valósággal su­gározzák szülőföldje, Írország báját, ő az a tipus, amelynek egyformán jól áll mindenfajta toalett. — Diana Wynyard, aki a Cavalcade főszerepét játszotta — meséli tovább Adrian — romantikát tud a ruháiba vinni. Finom, nőies szépség, akit él­vezet volt öltöztetni. Virginia Rruce sok tekintetben hasonlít hozzá, csak ő már egy kicsit divatosabb szeret len n i. — Jeanette MacDonald operettsze­­rű ruhái édeskések, éppen ezért a ru­hatervező szemében nem lehetnek sikkesek. Ethel Barrymore mindent elsöp­rő egyénisége. Elhel Barrymore a legcsodálato­sabb asszony, aki számára valaha dol­goztam. — jelentette ki Adrian. Egyénisége igazán mindent elsöpör maga előtt és nem lehet öltözködés szempontjából túlnebéz feladat elé ál­lítani. Nem volt uszály, amely túl hosszú, vagy túl nehéz lett volna szá­mára, amikor a Rasputin-film fősze­repét játszotta. Éppúgy nem volt túl hosszú semmiféle fülbevaló, vagy túl nehéz valamely kalap. Megvan az a nagy adománya, hogy bármit is tesz: bájt és egyéniséget tud vinni minden mozdulatába. A nő csak a ruháját cserélheti, de nem az egyéniségét. — Szegény Marie Dressier szintén igazi egyéniség volt, bármit is viselt:. Jellemszerepei számára a legócskább, legkopottabb vacakokat szedte elő ruhatárából. Egyénisége azonban át­ütött mindenen. A magánéletben azon­ban Marie Dressier nagy dáma volt, aki éppen olyan előkelőnek látszott nagy virágos imprimékben, mint fe­kete bársonyban. — Nagyon szeretem azokat a nőket öltöztetni, akikre igazán nem lehetne ráfogni, hogy szépek volnának, vi­szont ezzel szemben tele vannak élet­tel — folytatta Adrian. — Mondhat tóm, nem egy közülük könnyen veri a legszabályosabb szépségeket. A szépség sokszor súlyos hendikep, mert az arc és az alak tökéletessége, nagyon unalmassá válhatik. Az iga­zán divatos asszonyok nem azért hó­dították meg a világot, mert szépek voltak. Azok a sztárok csináltak iga­zán nagy karriert, akiknek eszük is van. — Az okos asszony tudni fogja ma­gától is, hogy milyen típushoz tarto­zik. Ha mégis bizonytalan lenne, ak­kor keressen valakit, aki analizálni tudja egyéniségét és meg tudja róla mondani: vakmerő, konzervatív, női­es, esztétikus, sportoló vagy exotikus lipus-e. Mindenesetre sokat tanulhat a filmsztároktól. Érdemes ezeket a ha­tározottan kifejezett típusokat tanul­mányozni. Nem szabad azonban megfeled­kezni arról, hogy a filmsztárok állan­dóan más és másféle személyisége­ket visznek a vászonra. Ez az ő elő­joguk, az átlagasszony azonban csak a ruháját cserélheti és sohasem az egyéniségéi. A ruhák megváltoztat­hatják a külsőt, de nem a típust! Sportladyk, figyelem! Ezultal; divat önöknek. Igaz, nem valami nagy jelentőségű, nem for­radalmi, felforgató újítás, sem pedig divat-korszakot jelenlő. De önöknek, sportszerető hölgyeim, a fentiek nél­kül is méltányolniok kell az egysze­rű - egyszerűjét, mert mint a tapasz­talat mutatja, ezzel is igen kedvező hatást érhetnek el. Ilyen a durva vászonból készült sportmellény. Egyszerű színű anyag­ból (tehát félre a szokásos kokettálő pasztellszínekkel) — elnagyolt hím­zéssel. A hímzés természetesen sporlvonat­­kozásu — tenniszütő, labda, hegy­mászóból, vitorlás, hokiütő, futball, ski, boxkesztyű stb. kivételesen ez alkalommal ezt is értékesíthetik a di­vatban — és biztos, hölgyeim, hogy a hatás nem marad el. Kimondottan nyári párnák a kcríibutorokhozl Nemcsak a ruhadivat tért át a ká­nikulában teljesen uj útra, hanem az. otthonnak is nyárias jelleget kell öl­tenie. Ha valaki komolyan foglalko­zik otthonának díszítésével, rá fog jönni, hogy nem is olyan nehéz olyan apróságokat készíteni, amelyek vidá­man és barátságosan hatnak. Szép eredményeket érhetünk el a terrasz, vagy napozóhely néhány »nyári jel­legű párnával való díszítésével. Ké­szítsünk például gy üm ölési í ímzéses, virágos parasztházablakos, sárga nap­raforgós slb. párnákat. Hunor és Magyar Reges-régen élt messze keleten, az Ural hegység alján egy hatalmas feje­delem. Nimród volt a neve. Vadászat volt a kedves foglalko­zása. Ebben hű kísérői voltak deli szép fiai, Hunor és Magyar. Történt egyszer, hogy Hunor és Magyar atyjuk nélkül mentek el va­dászni. Magukkal vittek száz bátor, erős legényt. Mentek, mendegéltek, észre se vették, hogy már rég túl vannak országuk határán. De mentői tovább mentek, annál jobban tetszett nekik az erdő, amely tele volt vad­dal. Amint vadászgattak, egyszer csak egy csodaszép szarvas ugrott fel előt­tük. Olyan szép, amilyet még emberi szem sohasem látott. — Utána! — kiáltotta egyszerre a két testvér. Vágtatott a csodaszép állat, mint a sebes szélvész. Nyomában Hunor és Magyar s velük a száz deli legény. Tisztásról sűrűbe, sűrűből tisztásra, hegyeken föl, vizeken kerresztül. Hol felbukkant, hol meg eltűnt a csoda­szép szarvas. Csalta, csalogatta Hu­nort és Magyart. Fújtak a vitézek paripái, mind las­súbb, lassúbb lett a vágtatásuk. De Hunor és Magyar nem hagyták fél­be az üldözést. Reggeltől alkonyaiig űzték a cso­daszép szarvast. De hiába. Leszállt a napi s a szépséges állat eltűnt az in­goványos helyen. Oda már nem kö­vethették. Ott vesztek volna mind­annyian. így a csodaszép szarvast nem fog­ták meg. De ez elvezette őket egy olyan gyönyörű földre, amilyet még -soha nem láttak. Tündérszép sziget volt ez. Köröskörül, ameddig csak szemük ellátott, erdők és folyóvizek. Övig gázoltak a fűben cs virágban. Nagy, terebélyes fák pompás gyü­mölcsöt és enyhe árnyékot adtak. A vizekben meg tömérdek hal úszkált s játszadozott a nap verőfényében. Nagyon megtetszett ez a föld Hu­nornak és Magyarnak s elhatározták, hogy ott fognak letelepedni. Visszamentek tehát atyjukhoz, el­mondták nagy dicséretek közt annak a földnek szépségét és gazdagságát, elmondták, hogy milyen könnyű lesz ott az élet s milyen jó sors vár olt ott reájuk. Végül kérték atyjukat, engedje meg nekik, hogy nyájaikkal együtt oda költözhessenek. Az öreg Nimród szeme könnybe lábadt. Fájt neki, hogy kedves gyer­mekeitől el kell válnia. De belenyu­godott, mert látta, hogy mennyire vá­gyóidnak fiai az után a föld után. Megáldotta és útra bocsátotta őket. Hunor és Magyar pedig vitézeik­kel, nyájaikkal elköltöztek új hazá­jukba, amelyet a csodaszép szarvas megmulatott nekik. Már öt évig laktak új hazájukban, de a maguk emberein kívül még más embert nem is látlak. Elhatározták tehát, hogy szétnéznek a vidéken. Hátha laknak ott mások is. Fölkerekedtek a száz daliás, vitéz­zel és sokáig kalandozlak a nagy ró­­naságon. Hát egyszer mit látnak? Szem ük­szájuk elállolt a nagy csodálkozás­tól. ■ Egy nagy csapat leány ott táncolt körbe-karikába, egy csörgedező for­rás mellett. Szépen összefogództak, lehettek vagy százan s úgy keringtek körbe. A közepén pedig két leány lej­­teli. de oly szép volt mind a kettő, amilyet még emberi szem nem lá­tott. ‘ Hunor és Magyar összenéztek, a többi vitézek szintén. Nem szóltak semmit, de azért tudták, hogy egyet gondoltak mindnyájan. Odamentek a leányokhoz s ki-ki választott közülük cgyel-egyct feleségül. Hunor és Magyar azt a két leányt kapta, akik a kör közepén táncol­lak. Ezek pedig az alánok fejedelmé­nek, Dúlnak a leányai voltak. Az egyiket Hunor, a másikat Magyar vet­te feleségül. És sok-sok idő múlva! Hunor nemzetségéből származott a hún, Magyaréból pedig a magyar nemzet. Érdemes tudni, hogy vannak baktériumok, melyek élet­képesek maradnak 277 Celsius fokú hőmérsékletben is. Más baktériumok kitünően boldogulnak a világítógáz­­ban is; napernyőt már az ókorban hasz­náltak az asszírok meg az egyipto­miak; a bibliát ezidőszérint már 655 nyel­vén nyomatják; a Tongarino folyóban, Ujzéland­­ban, nemrég 25 font súlyú pisztrán­got fogak (mennyi az kilóban?); a Wolfram-drót, amely kis villany­­köriében világít, az emberi hajszál­nál ötszörié vékonyabb; DéLAusztráíiának néhány kerületé­ben annyira elszaporodtak a verebek, hogy díjat tűztek ki fejükre és tojá­saikra. Megjegyzendő, hogy a veréb régente ismeretlen volt Ausztráliában, európaiak honosították meg olt; a hangya három méternyi távol­ságból érzi meg a szagot; az ember agyveleje körülbelül 1300 gramm, a gorilláé csak 400 gramm. Gyeirmekszáj Liliké tejet kapott uzsonnára, de a bögrét kiejtette kezéből és a tej természetesen széjjelfolyt. Liliké er­re keserves sírásba tört ki. Anyuká­ja ijedten szaladt hozzá: — Mi a baj, Liliké? — Eltörött a fejecském — felelte a kislány. A csintalan Tomynak megtiltották, hogy bárkitől is elfogadjon valamit. Este hazajött anyukája és Tomy új­ságolja, hogy nem fogadott el senki­től semmit. — Rendben van, — felelte anyu­kája, mire Tomy később újra kezdi: — De tudod, miért nem fogadtam el senkitől semmit? — Miért? — Mert nem kínált senki. Az egyik faluban alamizsnáért ese­dezik a cigány. — Nézd, cigány, — felelte a meg­szólított gazda, — úgyis aratás van! nálam és kevés az ember. Vállalj munkát és adok neked fizetést. — Oh, azt kaphatok ináshöl is, — feleli a lusta cigány é& tovább ment. T

Next

/
Oldalképek
Tartalom