Komáromi Lapok, 1937. július-december (58. évfolyam, 53-104. szám)
1937-08-18 / 66. szám
KOMAROMI LAPOK 3. oldal. 1937. augusztus 18. Képeslap helyett Hegyvidéki viszontagságok. — augusztus hó. A Slurec-hágót általában minden jobb turista ismeri. Besztercéről Rózsahegyre a Stureceu kell átmenni: az ember másfél óra alatt hétszáz métert emelkedik s háromszázról ezer méternyire jut a tenger színe fölött. Persze, a tenger, az messze van, ahonnan ezt mérni szokták, a hullámokból ide nem jutott csak az utak, hegyek-völgyek hullámzása s a fenyőtenger, ami ilyen tömegben van olyan szép, mint az Adria napsütésben. A völgy egyre szűkül. Ez a vidék búcsújáróhely: óhegy, Alsószarvas, tele van kápolnákkal, útmenli Jézuskákkal s a jámbor hegylakó, mielőtt favágásra indul, vagy szilvát eladni Besztercére: a kápolna elé járul először. A Sturecen fönn, — miután valamimódon felkapaszkodtál, rettentő szerpentinjein, gyalog, autón, autóbuszon: — az erikavirág illata s a fenyő illata s a bükk illata s a kaszált széna illata s a végtelen messziséjg) fogad. A' kapaszkodó tetején minden autó örömmel áll meg, a biciklista tábort ver s a gyalogos turista elveti magát az alpesi füvön. A hegytetőn két kislány' áll. Minden autót rohanva s lelkendezve fogad: lila virágot dob be a kocsin s mond hozzá két kedves szót is, aztán várja az adományt. Mindenki örül, hogyr fclérkezell, tehát adakozókedvü. A korona kijár. Élelmes két gyerek, Felsőrevucáról valók s néha megkeresik a napi tíz koronát is. Egész Felsőrevucán nincs ember, aki havi háromszáz koronái keresne. Ugylátszik, ez a két gyerek kibérelte a Sturecet. Stílusuk mindenesetre finomabb, mint tavaly két montenegrói fiúé, akik Cetinje előtt vén napraforgóval vágtak kegyetlenül fejbe, — viszont a pénzt energikusabban kérik. Ha pénzt nem látnak, a virágot viszszakérik. A virág ezrivel terem a hegytetőn. De mindenki elfogadja a virágot. Déli tizenkettőkor jött azonban egy Tátrakocsi, nagy tülköléssel, hogy visszhangoztak belé a hegyek. Megállt a hegytetőn. A két kislány neki a kocsinak. Dobták belé a lila virágot. A virág visszarepült. Újra bedobták. Ismét kirepült. Most a másik oldalon kísérleteztek. Kivágták. Ejnye! De mérges ember lehet! A két gyerek meghökkenve áll a kocsi előtt. Az elutasításnak ekkora mértékéhez nincsenek hozzászokva s a virágot is kiejtik a kezükből. Ebben a pillanatban éktelen dühvet száll ki egy falusi bácsi, a liptói; szlovákok ékes viseletében. Nagynehezen kicepekedik s be nem áll a szája. Pöröl irgalmatlanul s a két gyerek felé közelít. — Engem is be akartok csapni a virággal, apátokat? Talán még nekem is el akarjátok adni ezt a virágot? Hé? A két gyerek Lóvém eredten áll a i'ehér úton. Erre nem voltak elkészülve. Apjuk lenn dolgozik az útépítésnél a völgyben s valami (alkalmi autóra felkapaszkodott. Neki nyújtogatták oly erővel a virágot a gyerekek. Az öreg piros képpel áll az autó mellett. Apai szíve azonban meglátja a gyerekek zsebében a koronácskákat s az árkot .körülölelő hidacska alatt, a hősben, bögrében a tartalékvirágo(k;a)t s a .lepréselt havasi gyopárt, amit két koronáért lehet .eladni: s az apai szív megbékél. Még dohog kellőt s hogy' az igazságnak is eleget legyen, a földredobott virágot maga veszi föl s benyújtja a soff őrnek. — Megemlékezésül, — mondja, — nem jár érte. S kegyesen útnak bocsátja az autót. * Besztercebánya ugyan hegyvidéken fekszik, fekvése gyönyörű s tájszépségben nem vetekedhet Komárommal, nekünk mégis sokat kellene tanulni ettől a várostól. Ahogy Beszterce tanult Pesttől, Prágától s berendezkedett idegenforgalomra, kicsinosította a várost, reklámozta nevezetességeit, söpört, takarított, virágot ültetett, hogy mindenképpen kiérdemelje »Szlovenszkó .legszebb városa« nevét. Tizenkétezer lakosa van Besztercének. Komáromnak húsz. Ha akarnánk: Komáromból is lehetne szebb, érdekesebb, talán forgalmasabb, tisztább s rendesebb várost csinálni. Sok múlik a jóakaraton s áldozatkészségen. Nekünk a Dunára kellene »alapozni« a város idegenforgalmát, — s talán jobban szeretni a várost a mostani szeretetnél. A mainál mélyebb s áldozatkészebb szerétéire volna szükség s Komáromból Délszlovenszkó idegenforgalmi empóriuma lehelne. Besztercén kevesebbet beszéltek s többet cselekedtek. Mi viszont beszélni szeretünk inkább ... Bizony, nem ártana néha itt-olt tanulni! Szombalhy Viktor. A száz éves alumínium Ha száz évvel ezelőtt kérdezték volna, hogy melyik a földünknek a leggyakrabban használt érce, minden bizonnyal akkor még senki sem gondolt volna az alumíniumra, amely ma egész életünknek leghasznosabb és legnélkülözhetetlenebb érce. Éppen most száz évvel ezelőtt, 1837- ben fedezte fel WochlcF Frigyes, a hírneves kémikus, az alumíniumot klorkáliumnátriumból. Mikor Wochler az új anyagot először előállította, még akkor nem is sejtette, hogy azt ipari célokra is fellehet használni. Az ezüstösen csillogó új fém még igen drága volt. 1854-ben még az aluminium kilója 2700 márkánál is drágább volt, tehát több, mint az arany. És ez a magas ár volt az oka annak, hogy évtizedekig nem tudta gazdasági életünkben az aluminium elfoglalni azt a helyet, amely pedig megillette. Voltak azonban már akkor is sokan, akik nagy jövőt jósoltak ennek a könnyű fémnek, amely háromszor könnyebb, mint a vas. Azonban hirtelen egy év alatt megváltozott az aluminium gazdasági szerepe. Még 1881-ben 1700 márkába került kilója és 1885-ben az ára már 70 márkára zuhant. Ettől a pillanattól kezdve az alumínium fontossága ipari és gazdasági életünkben egyre emelkedik. 1885-ben 13.000 kilogramol sikerül előállítani bauxitból. Bauxit Európa sok országában található. Különösen Németország, Franciaország, Svelc és Norvégia igen gazdag lelőhelye ennek az értékes anyagnak. Azonban a legtöbb mégis az Egyesült Államokban és Kanadában található. Az elektromosság elterjedésével az aluminium szerepe és fontossága egyre emelkedik. Az 1890-es években már 175.000 kg az évi aluminium termelés eredménye. 1896-ban már 1.789.000 kg-ot állítanak elő és 1892-ben az évi termelés 7.8 millióra emelkedett fel. És ennek dacára még ekkor mindég bizonyos kétkedéssel néztek legtöbbször az aluminium várható és értékes felhasználására. Az 1900-as években -az aluminium — dacára olcsóságának és rendkívül használhatóságának — az ember életében nem nagy szerepet játszik, a többi ércekéhez viszonyulva. Érthető is, hiszen az aluminium legnagyszerűbb tulajdonsága, a könnyűség nem volt igen fontos. Még akkor nem voltak könnyű karosszériák és repülőgépek, sem a gépeknek, ipari cikkeknek és házi eszközöknek annyi konstrukciója, ahol éppen a fémeknek a könnyűsége a legértékesebb tulajdonság. Ma azonban teljesen megváltozott a kép. A modern kor ezernyi ezer találmányát éppen az aluminium könnyűsége segítette elő és tette lehetővé. A civilizáció fejlődésével hihetetlenül felszaporodtak az aluminium iránti érdeklődések. Mind általánosabb lett az a nézet, hogy a jövő ezé a könnyű fémé. És ténydeg, az ipar és technika fejlődése ma már teljesen nélkülözhetetlenné telte az alumíniumot. Jött az autó, a repülőgép és a léghajó. A háború elölt már 65.000 tonnát termeltek fiz alumíniumból. A háború alatl csak fokozódóit az aluminium termelés. Azonban az aluminium kihasználása teljes mértékben tulajdonképpen csak a háború után kezdődött, ekkor lett csak valóban elismerve olyan anyagnak, amelyik a vasat sok ezer esetben teljesen pótolni tudja, sőt sok esetben előnyös tulajdonságai miatt jobban felhasználható, mint a vas. Egyre tart napjainkban az aluminium jelentőségének emelkedése és ezzel szemben az ára pedig fokozatosan csökken. Ma már az alumínium kilója 16 koronáért kapható. Ha egyszer a mai generáció kikerül egészségesen a gazdasági krízisekből, az elektromosság fogja az uralkodást átvenni a gőz helyett és akkor az aluminium jelentősége is teljes mértékben fog kifejlődni. Ez lesz a könnyű motorok és könnyű fémek korszaka, amelyikben az aluminium viszi majd a Vezető szerepel. Ma a világon levő összes aluminium mennyisége pár százezer tonna, amely fokozatosan egyre szaporodik és a feldolgozása is egyre tart. Néhány év múlva 1 millió tonna lesz az emberiség rendelkezésére álló aluminium mennyisége. A technika fejlődésére mindeneseire mérhetetlen befolyással van az aluminium. A civilizáció hathatós eszközét állítják elő belőle. De lehet az is, hogy éppen fordítva, a jövő háborúban a gyűlölködő ember kezében a kultúra szétrombol ására lesz fordítva. mert nincs még egy fém, amely épp úgy a békét, mint a háborút egyszerre szolgálná, mint éppen az aluminium. A komáromi kiránduló helyek tulajdonosai, bérlői, vendéglősei nagyon elszomorodtak vasárnap, amikor a kiadós záporeső ugyancsak tönkre tette a keresetet. Nehéz dolog a jó Istennek eleget tenni az emberek különböző kérései között. A munkaszerető emberek az esőt, a záport vasárnapra és ünnepnapra kérik, — amikor úgyis pihen a munkáskéz és a munkanapok száma nem csökken. A gazdálkodó világ, szintén a vasárnapi esőnek örül, de nem úgy a városi, amely az egész heti munkásság, vagy munkátlanság után vasárnap szórakozni akar. Nyáron még a szegény és pénztelen embernek is jut a szórakozásból itt imitálunk, mert az. ingyen fürdő is szórakozás, 'egészséges és megtisztítja a testei, lelket a fölgyülemlett heti Salaktól. Vasárnap sok tervezőit kirándulást hiúsított meg az eső. A tatai strandra, a tatai Fényes forráshoz, a duiiaalmási kénes fürdőhöz, a győri strandra. a kisbéri fürdőre, a szomszédos Monostorra és a túlsó komáromi fürdőmedencéhez tervezett kirándulásokon kívül lecsöndesült az itteni fürdőélet is. A vágdunai strand nagyvárosi élénkségét, zsibongását lelohasztotta az eső. így történt ez a téli kikötő mentén is, az Apálvi szigeti pompás strandon. A Gólya, Szúnyog, Farkas, Béka, Pokol, Halász csárdákban is csendesebb élet húzódott meg a vihar alatt. A csónak-kirándulásokat "is elmosta az eső, az evezősök, motorosok és vitorlázók bosszankodva nézték az egek csatornáit, amelyek ugyancsak ömlesztették a záport. Még rádiózni se lehetett odahaza, mert a legjobb készülék is recsegett, tombolt és pattogott. Szóval ennyi szomorúságot, boszszankodáSt és lecseiidesülest okozott a vasárnapi eső. A zöldbeli vendéglősök és kocsmárosok nemcsak bőgj' nem kerestek, hanem még hozzá rá is fizettek, mert a beszerzett élelmiszerek a nyakukon maradtak. Hát hiába, ilyen az élet! A KOMÁROMI LAPOK hirdetései mindig eredménnyel járnak! A református tanítóképző értesítője A komáromi református magyar koedukációs tanítóképző intézet múlt tanévi értesítőjét Nagy Sándor igazgatótanár állította össze. Az itteni magyarság szempontjából rendkívül jelentős s nagy reményekre jogosító középiskola felállítását az iskolaügyi és nemzetművelődési miniszter a tavasszal vette tudomásul, amellyel az intézetnek Komáromban való továbbfejlődését biztosította. A tanítóképzőt 1935. szeptemberben nyitották meg, amikor is a komáromi református egyház által készséggel átengedett helyiségekben megkezdték a rendszeres tanítást az első évfolyamon. Tanárok voltak Nagy Sándor igazgatón kívül Deine Lajos dr. ideiglenes tanár, akik a rendes tantárgyakat tanították, továbbá Teleky Miklós óraadó tanár, aki a zenét és éneket, Halasy Jenő óraadó tanár, aki a rajzot és szépírást, Bajcsy Irén óraadó tanár, aki a tornát és a női kézimunkát tanította. A vallást Galambos Zoltán ref. lelkész tanította. Ugyancsak ez a tanári kar működött az intézetnél az 1936/37. tanévben is, amikor a második évfolyamon tanítottak. Az első osztályba való felvételre 109-en jelentkeztek, akik közül a vizsgáztató bizottság 27 fiút és 13 leányt vett föl, számfeletti tanulóknak 6 fiút és 2 leányt. A második osztályba 45 tanuló került az 1936/37. tanévben. Az iskolát az igazgató tanács tagjai több ízben meglátogatták, de a folyó év januárjában két napra szóló látogatást tettek a tanítóképzőben az iskola- és népnevelésügyi minisztérium 'kiküldöttei: Dohes Miroszláv miniszteri tanácsos és Bojsa József, az iskolai referátusba beosztott középisk. tanár, akik megtekintették az intézet berendezését, az elhelyezést, felszerelést és ellenőrizték a tanítást s az intézet vezetését. Június 7-én Tesár Bohumil országos testnevelésügyi szaktanfelügyelő tett ellenőrző látogatást s megtekintette úgy a fiúk, mint a leányok tornáját. Április 15-én az Egyetemes Ref. Konvent tagjai látogatták meg az iskolát, akik teljes megelégedésüket fejezték ki a tapasztaltak felett. A tanítóképző intézet vallásos nevelésben részesítette növendékeit, a tanulók a szorosan vett iskolai munkaidőn kívül is foglalkoztak vallásos irányú és szellemű munkával, ezt gyakorolták a vallásos ünnepélyeken, összejöveteleken is, amelyeken közreműködjek. Önálló vallásos estélyeket rendeztek több gyülekezetben, amelyeken énekkari előadással, szavalatokkal és beszédekkel működtek közre. Resztvettek a ref. egyház reformációi emlékünnepélyein, a templomi ünnepélyeken, szeretetvendégségeken, a hivatalos ünnepeken rendezett ünnepélyeken kívül sikerült műsoros estélyt rendezett az intézet 1936 márc. 29-én és 1937 május 23-án. A tanítóképző kebelében működött egy ifjúsági önképzőkör is, melyet Deme Lajos dr. tanár vezetett. A növendékek egészsége felett Konta István dr. volt közkórházi orvos őrködött, majd az utóbbi tanévben Halzl Oszkár dr. városi állami orvos vizsgálta és kezelte a tanulókat. Az egészségi állapot kielégítő volt. A tanulókkal több ízben rendezett az igazgatóság kirándulásokat, amelyek tanulmányúnál voltak összekötve. A növendékek konviktusban étkeztek a tanárok felügyelete mellett és több tanuló részesült segélyben is, amit az iskola nemesszívű támogatói tettek lehetővé. A tanítóképzőben az 1935/36. tanévben 47 tanuló, az 1936/37. tanévben pedig 45 tanuló tanult. Ezek közül komáromi születésű volt 5, szlovenszkói 33, illetve 31, kárpátaljai 7, illetve 6, külföldi születésű 3. A tanulók egy ki - vétellel valamennyien csehszlovák állampolgárok voltak. Anyanyelvűk magyar. Vallásuk 44 református, 1 ág. evangélikus. Kitüntetéssel végezték el az első osztályt 7-en, a másodikat 7-en, megfelelt az első osztályban 36, a II. osztályban 30, javító vizsgára utasíttatott 5, illetve 8 tanuló. Az értesítő a tanulók névsorát, a tankönyvek jegyzékét s végül az önképzőkör alapszabályait közli.
