Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-02-13 / 13. szám

1937. február 13. »KOMAROMI LAPOK« 5. oldal. Mandzsukuo császára feleséget keres Budapestre is ellátogatnak az Orchideák Trónusának leánykérő követei. Londonban érdeklődéssel várják, hogy Mandzsukuo megbízottai, akik jelenleg Amerikában keresnek felesé­get Kang Teh császár részére, milyen eredménnyel fogják folytatni majd te­vékenységüket az angol fővárosban. Híre jár ugyanis, hogy az Egyesült Államokban, ahol statisztikai adatok szerint a nők arányszáma magasabb a férfiakénál, nem találtak feleséget az Orchideák Trónusának császára, a kalandos életű Kang Teh számára. Kang Teh, aki kínai császári korá­ban Pu Yi mennyei hangzású nevet viselte, jelenleg Mandzsukuo császára s mivel a jövő hónapban 30 éves lesz, sürgősen feleséget keres, bár egy hitvese már van. Mikor híre járt, hogy a császár fe­leséget keres, sorban odazarándokoltak a mandzsukói leányzók a császári pa­lota elé, de ott komor orvosi bizottság fogadta őket és — szégyen Mandzsu­­kuora, nem találtak közöttük egyetlen­egy olyan hajadont sem, aki mél­tónak bizonyult mlna a trónra. Pedig sem származás, sem hozomány nem számít, fontos az egészségi álla­pota a jövendő arának és az, hogy az áhított trónörökös eljövetele felől bi­zonyosságot nyújtson. Már hónapok óta keresnek arát Kang Teh részére és a császár epedve várja a messze­­földre küldött kiküldöttei híradását. A követek azzal a meghatalmazással indultak útnak, hogy a mandzsukuoi palota kényelme felől is tájékoztassák az esetleg odakivánkozókat. Ennek kö­vetkeztében a követek nem takarékos­­kodnak a császári palota jelzőivel és meséket regélnek arról, hogy milyen dolga lesz a császári arának. Tündéri fényesség árad a palotában, mondják és 67 szakács és ugyanannyi kukta vigyáz a császári konyhák kitű­nőségeire. Szolgálók egész hada várja már most az eljövendő császárnét, akinek szobá­jában telefont, rádiót és televíziós ké­szüléket is felszereltek már. Csak egy­ről nem beszélnek a szaporaszavú kö­vetek. Arról ugyanis, hogy Kang Teli­nek még régi kínai idejéből van egy elhagyott szerelme Tien Tsinben, aki nem hagy békét a császárnak. Pu Yi ugyanis, mikor 1932- ben elköltözött Tien Tsinből, egysze­rűen elbúcsúzott a 22 éves leánytól, aki pedig annak idején nagy szerepet játszott az udvarnál. A leány nem is tudta, hogy Pu Yi végleg eltávozik és, hogy Pu Yi-ből Kang Teh lesz. Ezt csak később tudta meg, amikor már minden pénzét és a császártól kapott értékes ékszereit is elköltötte. Ekkor levélben fordult a császárhoz és felvi­lágosítást kért. A levélre nem Kang Teh válaszolt, hanem a fivére. Szép bevezető sorok után kínai udvariassággal rátért a do­log lényegére. A császár ugyanis, mint említette, üzenetet hagyott a leány ré­szére, amelyet ő van hivatva közölni. Az üzenet nem hosszadalmas és, ha virágos nyelven is, de világosan kife­jezi Kang Teh érzelmeit a leány iránt. Az üzenet ugyanis így szól: »Azt ajánlom, hogy a leány kétség­­beesett helyzetében forduljon segítsé­gért a halál angyalaihoz.« Magyarul ezt két rövid szóval szok­ták kifejezni. A császár legnagyobb meglepetésére azonban a leány nem akart az ajánlott megoldáshoz folya­modni és nem akart meghalni, Azóta állandó jeleneteket rendez a császári palota előtt, mert tudni kell ugyanis, hogy elhagyta Tien Tsint és most már a mandzsukuoi udvartartás közelében tartózkodik. Jóhiszemű föld­­mívesek tartják el a lányt, akik meg vannak győződve arról, hogy ezt a leányt illeti meg a trón. Ez az, amiről a királyi arakutató követek mélyen hallgatnak. Londoni hírek szerint egyébként a követek az Egyesült Államokban ma­gyarokkal is érintkezett és ezek azt tanácsolták nekik, hogy amennyiben útjukon nem találnának megfelelő fe­leséget, úgy menjenek el Budapestre is, mert ott feltétlenül megtalálhatják azt, akit az új világban nem tudtak felfe­dezni ... TÁRSADALMI NAPTÁR Február 13: Az Izraelita Nőegylet »Nemzetek népviseletei« jelmezbálja a Kultúrpalotában. Február 21: A Makabi nagy pu­­rimi gyermekkarneválja a Kultúrpa­lotában. Március 7: Gyermekkonyha-hang­­verseny a Kultúrpalotában. Március 20: A Komáromi Dalegye­sület hangversenye a Kultúrpalotában. Március 28, husvét vasárnap: Az »Egyetértés« Munkásdalárda tánccal egybekötött dalestje a Dózsa Vigadó­ban. Márc. 29, husvét hétfő: Dr. Borka— Dr. Mihola: Karikagyűrű, énekes nép­színmű előadása a Kát. Legényegy­letben. Kulturestek, összejövetelek: Febr. 14., 21., 28. és márc. 14-én: katolikus kultúresték a Legényegy­letben a nagyközönség számára. Hétfőn és csütörtökön a Dalegyesület próbái. Hétfőn, csütörtökön a Kath. Egyházi Énekkar próbái a Majláth-iskolában. Minden kedden a Jókai Egyesület vita­estje. (Tagok számára.) Minden kedden este a Kát. Legény­­egylet önképzőköri kultúrestje tagok számára. Minden szerdán a Munkásakadémia előadása. Minden csütörtökön 8 órakor a Ref. Ifjúsági Egyesületben előadás. Haláleset miatt íele áron eladó tervezés alapján készült teljesen új komplett ebédlő. Cim a kiadóban 466 A KOMÁROMI BÁLTERMEK. Az elmúlt farsang kritikája. Az én gyermekkoromban cigarettát elszívni a bálteremben, főbenjáró vét­ség volt. Aki cigarettázni akart, annak át kellett sétálni az étterembe, amely egészen elkülönítve állott a bálterem­től. A táncteremben borozgatni, vacso­rázni, még nagyobb bűn lett volna, de ezt a bűnt akkor nem lehetett elkö­vetni, mert a bálterembe nem tettek be asztalokat. A bálterem csak bálte­rem volt tiszta, füstmentes levegővel. Hol vagyunk ma már ettől a szép rendtől 1 A komáromi báltermek első sorban dohányzó, étkezötermek és csak utolsó sorban bál- és tánctermek. A táncolók­­ra nincsenek figyelemmel itt nálunk, mindenki arra törekszik, hogy asztalt helyezhessen el a bálteremben, ahol vigan füstölhet, ihat, ehet. Az asztalok legtöbbször olyan áttörhetetlen frontot képeznek a báltermekben, hogy lehe­tetlenné teszik a mozgást, a közleke­dést. Aki aztán beszorul egy asztalok­tól, székektől elbarrikádozott sarokba, az ott is marad a bál végéig, mert ha ki akarna onnét menekülni, a kö­rülötte üiőket kellene végig zavarni. Komáromban nem tesznek különb­séget a táncolók és az étkezők és ivók között. Pedig nem lehet egyről két bőri lehúzni. Aki táncolni akar, vagy a táncosokat akarja nézni, az marad­jon a bálteremben, de a dohányzók­nak, étkezőknek, ivóknak semmi kere­setük sincs a bálteremben. Persze iddo­­gálni is, meg a táncosokban is gyö­nyörködni, ez a kedves szórakozása a komáromiaknak. Pedig ez az élvezetek hamzsoiásával egyenlő. Aki nézni akar­ja a táncosokat, az üljön le a bálte­rem falához rakott székekre, és ha szomjas, vagy éhes, sétáljon át az ét­terembe. Pár évtizeddel ezelőtt még azok is hírlapi megrovást kaptak, akik a te­rem közepére álltak és majomszigetet alkottak. Akkor vagy táncolni vagy ülni volt szabad a bálteremben és mint mondom, a majomsziget-alkotás is nagy bűn volt. És most? Tulajdonképpen a bálter­mekből éttermet csinálnak. Ki törődik azzal, hogy a táncolóknak jut-e hely a sok asztaltól és széktől. Az asztalok labirintjából kihalászni a táncosnőket valóságos robot és kínszenvedés és nem egy lassan elmondott szidást kap­nak ilyenkor a táncra induló párok azoktól, akiknek ilyenkor föl keit kel­niük a helyükről, amikor a táncosnő kivergődik a táncos-párjával. Hát mi ez kérem ? Ez csak nem bálozás, hanem vidám étkezés és iddo­­gálás. Hiába a szép toalett, a szép tánc, a zsúfoltság miatt legfeljebb a tánco­lók fejét lehet látni. A levegő tele ci­garetta- és szivarfüsttel. Legtöbbször vágni lehetne, olyan sürü a levegő a füsttől. Ez szomoró eltávolodást jelent a tánc igazi művészetétől, amelynek a régi görögöknél és rómaiaknál külön istennője volt, mert a tánc igazi mű­vészet és megérdemelné, hogy a ko­máromi bálrendezők megtisztelnék any­­nyira, hogy Terpszichoré istenasszo­nyának szentélyéből, a bálteremből száműznék Bachust, az ivók és evők istenének tisztelőit. A farsang elég rö­vid része az évnek, de enni-inni le­het máskor is, hát ne keverjék össze ezt a két kultuszt, már amennyire az evést és ivást kultusznak lehet nevez­ni. Tessék szigorúan csak a táncnak szentelni a báltermet és akit nem ér­dekel a tánc, az menjen ki az étterembe és aki a táncban akar gyönyörködni, az mondjon le addig az ivás és az evés élvezetéről. Ezt követeli a jóizlés és a bálon megjelent hölgyek iránti tisztelet és a tánc művészete iránti jó­indulat ! FAUN. gg— Ujj Kulturház a vidéken. A naszvadi hitelszövetkezet elhatározta, hogy még ez évben egy uj épületet emel, amely nemcsak a hitelszövetke­zetnek ad otthont, hanem kulturházul is fog szolgálni a községnek, ahol az olvasószobákon kívül színházterem is lesz. Gyári lerakatok: BrafiSla^a’ Spisská Nová Vés, Wilson sor 56. Nové-ZámkY, Komáromi ucca 4. Vásároljunk közvetlenül a termelőnél 1 Minden tárgynál Írásbeli minőségi garancia itmmmmmsmsmmmimMasmsmiaiasmamant Héthónapi fogházra ítélték a mű-Othellót, aki a lakására csalta felesége barátját 1 A 74 éves udvarló kalandja. Nem mindennapi bűnügyet tárgyalt a napokban a nyitrai kerületi bíróság. A vádlottak padján Dióssy József 23 éves munkanélküli érsekujvári pincér ült, akit az ügyészség zsarolással vá­dolt. A vádirat szerint Dióssy felesé­gével egyetértőén közös lakásukra csalta L. J. dr. 74 éves nyugalmazott körorvost, akit aztán a megbeszélt terv sze­rint a férj in flagranti csípett meg feleségével. Az öreg, szerelmes lovagot azzal fe­nyegette meg, hogy botrányt csinál és azonnal a rendőrségre viszi. Ha azon­ban kártérítést fizet felesége becsületé­nek elrablásáért, elhallgatja a dolgot. Mindössze hétezer koronát kért az öreg szerelmestől. Ha nem fizet, a feleségét is halálra veri. A roppant kellemetlen helyzetbe jutott öreg orvos hajlandó volt a fájdalomdíjat lefizetni, nyom­ban átadott 500 koronát és ott­hagyta zálogban értékes arany­óráját, amelyet 6500 koronáért váltott vissza. Dióssy tagadta a vádat és azt val­lotta, hogy ő csak véletlenül toppant haza, amikor az orvos udvarolt a fe­leségének és a kényes helyzetbe jutott orvos önként, jószántából,minden kény­szer nélkül fizette le a hétezer koronái, csakhogy a feleségét meg ne verje. A kihallgatott orvos elmondta, hogy már öt év óta barátnője néki az az asszony, tehát már a házas­ságuk előtt gyengéd szálak fűz­ték hozzá. Barátságukat az sem zavarta meg, hogy az asszony közben férjhez ment Di­­óssyhoz. Minden szerdán szoktak ta­lálkozni egy magánlakáson. Egyik szer­dai napon azt üzente az asszony az or­vosnak, hogy kissé gyengélkedik és nem mehet el a találkozóra, de azért az orvost szívesen látja a lakásán, jö­het bátran, mert a férje elutazott. Ő gyanútlanul elegett tett a meghívásnak és elment az asszonyhoz. Nemsokára, mint földult Othelló berontott a férj és az asszonyt agyonveréssel fenye­gette meg, az orvost pedig a rendőr­ségre akarta kisérni, de kijentette, hogy hétezer korona bánatpénzért hallgatni fog Nagyon restelte a dolgot és lefi­zette a váltságdíjat. Az öreg orvos hallgatott a do­logról és ö nem jelentette volna föl Dióssyt, de az orvos roko­nai tndomást szereztek az eset­ről, Dióssyt a bíróság elé állí­tották. A bíróság hosszas tanácskozás után Dióssyt bűnösnek mondotta kija zsa­rolás vétségében és ezért héthónapi fogházbüntetéssel súj­totta Dióssyt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom