Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-13 / 13. szám
2. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1937. febiuár 13. mint a csehszlovák pártoknak, úgy pártom listájának szavazataira 11 teljes képviselői mandátum járna. Az egész beszéd egyáltalán nem mozdította elő a csehszlovák nemzetnek sem a magyar kisebbséggel való megbékélését, — de a Magyarországhoz való közeledést sem. Beszéde további folyamán találó szavakkal mutatott reá a »négyszemközti magyarokéra s az agrárpárt és a szociáldemokrata párt magyarjaira s arra a különbségre, amely a német és a magyar aktivisták között fennáll. Ez utóbbit azzal igazolta, hogy a német aktivisták megtartják legalább politikai függetlenségüket, de a magyar aktivisták a csehszlovák pártok uszályát képezik. A képviselőház letárgyalta az aprópénzjavaslatot, amely arra vonatkozik, hogy ezentúl az ezüst ötkoronás érniük helyett nikkel érméket fognak veretni, mert az utóbbiak jobban használhatók a forgalomban. A vitában részlvett Machácsova kom-Az egyesült párt közös képviselői klubja A képviselőház csütörtökön tartott plenáris ülésén Malypetr elnök jelentette, hogy a volt Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt s a Szepesi Német Párt közös képviselői klubjának tagjai beterjesztették, hogy a klub megszűnt és helyette új klub alakult, amelynek cime: Az Egyesült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt s Szepesi Német Párt képviselőinek klubja. Az új képviselői klub elnöke Szüllő Géza dr., alelnöke Szent-Ivány József s állandó előadója Holota János dr. nemzetgyűlési képviselők. A bejelentést a képviselőház tudomásul vette. Fokozta a vihart az is, hogy Hruby előadó vitába szállt a szónokló kommunista képviselőnővel s valósággal tombolni kezdtek a kommunisták, amikor Hliruby záróbeszédében reflektálni akart az elhangzott nyilatkozatra. Ekkor két kommunista női képviselő fel-Megváltoztatja a szenátus a vasúti törvé nyj avaslatot A szenátus műszaki bizottsága foglalkozott a vasúti törvény tervezetével. Winter szenátor, a javaslat előadója már az első paragrafust kifojgásolf'á s a vasút forgalmi meghatározását a javaslatban elégtelennek találta. Az előadó a vasutat következőképpen határozta meg: A vasút oly szállítási berendezkedés, melynél a kocsi oldalmozgását, vagy vágány akadályozza, amelyen a kocsi mozog, vagy pedig a mozgási energiát közvetíti. — Tarthatatlan — úgymond — a javaslatnak az az intézkedése is, hogy az önkormányzati testületek, amennyiben saját üzemükben vasutat tartanak, kötelesek meghívni a vasúti kormány képviselőit üléseikre, ellenkező esetben határozataik jogilag érvénytelenek. Ez a paragrafus azt jelenti, hogy valamennyi város, amelynek villamos vasútja van, a vasúti kormány gyámkodása alá kerül. Ezt a paragrafust törölni kell. A vitában valamennyi fölszólaló a javaslat megváltoztatásának szükségességét hangoztatta; Botrányos jelenetet rendeztek a kommunisták a képviselőházban spanyol elvtársnőik megsértése miatt Náthaláz-járvány mindig a kevésbé edzett organizmust szemeli ki. Edzük ezért állandóan testünket masszállással. A náthalázat elhárítjuk A L P A sósborszesszel. A száj, orrüregek és lélegző szervezetek rendszeres desinfikálásával ellenállunk a járványnak. Gurgulázzunk és öblítsük ki szájunkat meghigitott Alpával. A nem higitott Alpának a belélegzése üditő hatással van. Desinfikáljuk a levegőt A!pa sósborszesz szétszórásával a lakott helyiségekben. Tanakodjunk az orvosunkkal 47 Megfogyatkoztak az orvvadászok Délszlovenszkón A komáromi csendőrkerület érdekes megállapítása mnnista képviselőnő, aki klubja egy nyilatkozatát olvasta fel. A nyilatkozatban a kommunista képviselők klubja tiltakozik az ellen, hogy az agrárpárt félhivatalos lapja, a Vecser minősíthetetlen hangon ír a spanyol kommunista párt két női képviselőjéről, akiket női becsületükben sértett meg a lap. A nyilatkozat felolvasása közben a kommunista képviselők pokoli lármát csaptak és a zsivajt csak tetézték az agrár képviselők kiáltozásai. A kommunistákat különösen az bőszítette fel, hogy « lárma alatt Malypetr házelnök a legnagyobb nyugalommal ült helyén s még csak a csengőt sem rázta meg. szaladt az elnöki emelvényre s Malypetr elnököt két oldalról közrefogták és kezükkel orra előtt hadonásztak. Az elnök egy ideig hidegvérrel tűrte a harcias képviselőnők támadását, de v égül is intett a teremőröknek, akik azonnal elő is léplek, de már nem akadt munkájuk, mert a két képviselőnő éktelen szóáradat közepette az emelvényt elhagyta. A képviselőház, miután az előadó befejezte záróbeszédét, megszavazta a javaslatot. Adakozzunk a Jókai szoborra! — Műsoros kultúr délután a Kát. Legényegyletben. Mint már jeleztük, a Kát. Legényegylet vezetősége elhatározta, hogy a pár év előtt bevezetett és nagy népszerűségnek örvendő kát. kultúrdélutánokat a nagyböjt folyamán felújítja. Az első ilyen kultúrdélután most vasárnap lesz a Kát. Legényegyletben, 5 órai kezdettel. A változatos és nívós műsor a következő: Dr. Lestár István plébános megnyitó beszéde. A Mari amim szavalókórusa;, Veti tettképes előadás az oberammergani passiójátékról. Tartja: Romhányi Árpád gimn. tanár. A zárdaiskola növendékei kis jelenetet adnak elő. A papnövendékek énekkara zsoltárt énekel. A Legényegylet gárdája előadja dr. Borka Gézának egy vidám egyfelvonásos színdarabját. — Belépődíjak: I. hely 5, II. hely 3, állóhely 2 Ke. „Egy rózsaszál Lelket dermesztő, nagy telek idején a magyar kultúra néhány gyönyörű virágát ültetgetem itt ebben a dunamenti kisfaluban ... S csodálatos: sorra megélednek a virágaim! Tavasz van a télben... Olyan boldog vagyok mostanában, hogy ha imádkozom, nem is tudok új boldogságot kérni. Pedig, ami azt illeti, rám férne még egy kevés... De egyelőre elég. Nagyon-nagyon éreztük a telet errefelé, s ha fagyott, összekapódott! a szívünk is. A magyar szív csak ilyen... De most magunk-ültette, győzedelmes-szép »egy rózsaszál<í-at tűztünk a szívünk fölé. . Mondom: tavasz van nálunk... Példának okáért mostanában a János Vitézt adjuk, Kacsóh Pongrác örökszép daljátékát. Bevallom: ilyen virágot még sohase ültettem. Legalább ahogy én magam meg tudom Ítélni... Vagy talán azért vagyok ilyen elfogult, mert ezt a virágot a szívemben ápoltam eddig? Hogy a szívemből ültettem ki ide?... * Rég volt! Rég volt! Akkoriban Pesten diákoskodlam még s a Tavaszmező nccai főgimnáziumban Kacsóh Pongrác volt az algebra és fizika tanárom ... Történt pedig, hogy egy szép májusvégi délelőttön irgalmatlanul be** Irta: Nehéz Ferenc • • • (Dunamocs) szekundáziatott engem a tanár úr, miután egv teljes órán keresztül hiába érdeklődött nálam az exponenciális egyenletek mibenléte felől... — Hát ez hallatlan! — fakadt ki Kacsóh tanár úr és becsapLa a noteszát. Éppen csengettek s kifelé indult az osztályból. Én olt ültem az első padbaji s ahogy elhaladt mellettem, még enynyit mondott: — Na nézd csak, miből lesz a cserebogár!... Röstelkedve hajtottam le a fejemet. Elsős korom óta tanított már Kacsóh tanár úr, de még soha nem történt meg, hogy szekundát fogLam volna nála. Csak éppen most, mikor a matúra-esztendő vége felé vergődtünk már. És éppen ezen a napon, amelyiken délutánra hivatalos voltam Kacsóh tanár úrékhoz. Tudniillik már három nappal előbb említette a tanár úr, hogy a tavaly ültetett vadrózsatövekbe itt volna az ideje, ha szelíd hajtást ojtanánk, esetleg La France-ol vagy 'Maréchal Niel-t... és én erre a délutánra ígértem, hogy okvetlenül átmegyek Budára. Budán, fent az Istenhegyi úton lakott a tanár úr. Pompás kis családi háza volt, a ház előtt gyönyörű virágoskert, amelyet már elsős korom óta én gondoztam minden tavaszon, mivelhogy falusi fiú voltam és úgy vélte a tanár úr, hogy hozzáértőbb valakire úgyse bízhatná a kis kerti ásását-gyomlál ását, mint énrám, aki ezeket a fontos gazdasági leendőket bizonyosan ezerszer végeztem otthon, Dunamocson, az édesapámcknál... Szóval: három órára fent voltam az Istenhegyi úton. És ahogy beléptem az udvarra, a virágok közt ott várt rám Kacsóh Magduska... A tanár úr Magduskája. Kicsi öntözőkanna volt nála s megint azt a hullámfodros fehér ruháját viselte, amelyikben előző nap jött felem a Városliget egyik orgonavirágos séLányán... S a hajában egy gyönyörű szál piros rózsa illatozott, amely szintén olyan ismerősnek tetszett nekem... — Kezét csókolom, Magduska... — Jónapot... -— fogadta halkan, s mindjárt lehajtotta a szőkéjét. De én akkorra már észrevettem, hogy az arcára színek szálltak, olyan színek, amelyek mellett az a piros rózsa is, becsületszavamra, elszégyelhelte volna magát!... Megindultunk a kiskert felé. Gyönyörű délután volt. Az udvaron az orgonabokrok zöldjébe pirinyóka, lilaszínű drágaköveket hajigáit a napsugár s valahol messze, fent a Svábhegyen, egy fülem ile csattogott vidáman... Beléptünk a kertajtón. Abban a pillanatban meglepetve torpantam meg. A kiskert ott terült el a ház előtt s három ablak nyílott rája. Most az egyik ablak tárva-nyitva volt és a nyitott ablakon át csöndes zongoraszó hallatszott ki. És a zongoraszó mellett valaki énekelt. Valaki kedves, mély bariton hangon azt énekelte: — február 12. A komáromi csendőrparancsnokság most adta ki tavalyi működésének statisztikáját. Ezek szerint tavaly letartóztattak 359 személyt, (1935-ben 302), elővezéttek 66 személyt, (1935- ben 126), feljelentést adtak be 10.614 személy ellen (1935-ben 11.204) — általában a bűnözés statisztikája a tavalyelőttivel szemben nem változott, kivéve az orvvadászatok területén. Itt feltűnően nagy az esés, amit az új erdészeti törvénynek lehet tulajdonítani. Orvvadászati eset volt 1935-ben 314, 1936-ban 197. Pénzbüntetések nagysága 1935-ben 65.605 korona, 1936-ban 8.960 korona. Szabadságvesztésre is etiléi lek ebben az ügyben orvvadászokat, akik úgy tavalyelőtt, mint tavaly, egyformán egy évet s 10 hónapot kaptak összesen tiltott vadászatért. »Egy rózsaszál szebben beszél, Mint a legszerelmesebb levél...« Gyönyörű dal volt. Rögtön ráismertem... A János Vitéz ekkor már bejárta az egész országot és Kacsóh Pongrác tanár úr ezzel a dalával már régen belopta magát a magyarok szívébe... Ö maga is ezt a szerzeményét szerette legjobban. Sokszor hallottam, mialatt a kiskertet ásogattam, vagy a virágokkal bíbelődtem, hogy a tanár úr el-eldúdolgatta ezt a nótát magában. Meghalva hallgattam most is. Egyszerre azonban elhallgatott az ének is, a zongora is. Az ablakban pedig megjelent Kacsóh tanár úr. Lehet, hogy éppen be akarta csukni az ablakot, de akkor észrevett bennünket, kiszólt: — No, szekundás diák úr, hogy ityeg a fityeg az exponenciális egyenletek irányában?... Lekonyúlt a fejem. Tehát csakugyan a szememre hányta ... Ezért nem akartam én, ha lehetett volna, ezen a délutánon eljönni ide, a Kacsóh tanár úrékhoz... De mire mégegyszer fölnéztem, a tanár úr már becsukta az ablakot. — Hát maga is beszekundázott? — kérdezte ijedten Magduska. — Sajnos, bizony beszekundáztam. — Hát hogy lehet az? — Fogalmam sincs róla, Magduska. De annyit tudok, hogy ennek a szekundának nem egészen én vagyok! az oka. — Hát kicsoda?
