Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-02-13 / 13. szám

2. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1937. febiuár 13. mint a csehszlovák pártoknak, úgy pártom listájának szavazataira 11 teljes képviselői mandátum járna. Az egész beszéd egyáltalán nem mozdította elő a csehszlo­vák nemzetnek sem a magyar ki­sebbséggel való megbékélését, — de a Magyarországhoz való közele­dést sem. Beszéde további folyamán találó sza­vakkal mutatott reá a »négyszemközti magyarokéra s az agrárpárt és a szo­ciáldemokrata párt magyarjaira s ar­ra a különbségre, amely a német és a magyar aktivisták között fennáll. Ez utóbbit azzal igazolta, hogy a német aktivisták megtartják legalább politi­kai függetlenségüket, de a magyar ak­tivisták a csehszlovák pártok uszá­lyát képezik. A képviselőház letárgyalta az ap­rópénzjavaslatot, amely arra vonatko­zik, hogy ezentúl az ezüst ötkoronás érniük helyett nikkel érméket fognak veretni, mert az utóbbiak jobban hasz­nálhatók a forgalomban. A vitában részlvett Machácsova kom-Az egyesült párt közös képviselői klubja A képviselőház csütörtökön tartott plenáris ülésén Malypetr elnök je­lentette, hogy a volt Országos Keresz­tényszocialista és Magyar Nemzeti Párt s a Szepesi Német Párt közös kép­viselői klubjának tagjai beterjesztették, hogy a klub megszűnt és helyette új klub alakult, amelynek cime: Az Egye­sült Országos Keresztényszocialista és Magyar Nemzeti Párt s Szepesi Német Párt képviselőinek klubja. Az új kép­viselői klub elnöke Szüllő Géza dr., alelnöke Szent-Ivány József s állandó előadója Holota János dr. nemzetgyű­lési képviselők. A bejelentést a kép­viselőház tudomásul vette. Fokozta a vihart az is, hogy Hruby előadó vitába szállt a szónokló kom­munista képviselőnővel s valósággal tombolni kezdtek a kommunisták, ami­kor Hliruby záróbeszédében reflektálni akart az elhangzott nyilatkozatra. Ek­kor két kommunista női képviselő fel-Megváltoztatja a szenátus a vasúti törvé nyj avaslatot A szenátus műszaki bizottsága fog­lalkozott a vasúti törvény tervezeté­vel. Winter szenátor, a javaslat elő­adója már az első paragrafust kifo­­jgásolf'á s a vasút forgalmi meghatáro­zását a javaslatban elégtelennek ta­lálta. Az előadó a vasutat következő­képpen határozta meg: A vasút oly szállítási berendezke­dés, melynél a kocsi oldalmoz­gását, vagy vágány akadályozza, amelyen a kocsi mozog, vagy pe­dig a mozgási energiát közvetíti. — Tarthatatlan — úgymond — a ja­vaslatnak az az intézkedése is, hogy az önkormányzati testületek, amennyiben saját üzemükben vas­utat tartanak, kötelesek meghívni a vasúti kormány képviselőit ülé­seikre, ellenkező esetben határoza­taik jogilag érvénytelenek. Ez a paragrafus azt jelenti, hogy va­lamennyi város, amelynek villamos vasútja van, a vasúti kormány gyám­kodása alá kerül. Ezt a paragrafust törölni kell. A vitában valamennyi föl­szólaló a javaslat megváltoztatásának szükségességét hangoztatta; Botrányos jelenetet rendeztek a kommunisták a képviselőházban spanyol elvtársnőik megsértése miatt Náthaláz-járvány mindig a kevésbé edzett organizmust szemeli ki. Edzük ezért állandóan testünket masszállással. A náthalázat elhárítjuk A L P A sósborszesszel. A száj, orrüregek és lélegző szervezetek rendszeres desinfikálásával ellenál­lunk a járványnak. Gur­­gulázzunk és öblítsük ki szájunkat meghigitott Alpával. A nem higitott Alpának a belélegzése üditő hatással van. De­­sinfikáljuk a levegőt A!pa sósborszesz szétszórásá­val a lakott helyiségekben. Tanakodjunk az orvosunkkal 47 Megfogyatkoztak az orvvadászok Délszlovenszkón A komáromi csendőrkerület érdekes megállapítása mnnista képviselőnő, aki klubja egy nyilatkozatát olvasta fel. A nyilatko­zatban a kommunista képviselők klub­ja tiltakozik az ellen, hogy az agrár­párt félhivatalos lapja, a Vecser mi­nősíthetetlen hangon ír a spanyol kommunista párt két női képviselő­jéről, akiket női becsületükben sér­tett meg a lap. A nyilatkozat fel­olvasása közben a kommunista képviselők pokoli lármát csaptak és a zsivajt csak tetézték az agrár képviselők ki­áltozásai. A kommunistákat kü­lönösen az bőszítette fel, hogy « lárma alatt Malypetr házelnök a legnagyobb nyugalommal ült he­lyén s még csak a csengőt sem rázta meg. szaladt az elnöki emelvényre s Maly­petr elnököt két oldalról közrefogták és kezükkel orra előtt hadonásztak. Az elnök egy ideig hidegvérrel tűrte a harcias képviselőnők támadását, de v é­gül is intett a teremőröknek, akik azon­nal elő is léplek, de már nem akadt munkájuk, mert a két képviselőnő ék­telen szóáradat közepette az emelvényt elhagyta. A képviselőház, miután az előadó befejezte záróbeszédét, megszavazta a javaslatot. Adakozzunk a Jókai szoborra! — Műsoros kultúr délután a Kát. Legényegyletben. Mint már jeleztük, a Kát. Legényegylet vezetősége elha­tározta, hogy a pár év előtt beveze­tett és nagy népszerűségnek örven­dő kát. kultúrdélutánokat a nagyböjt folyamán felújítja. Az első ilyen kul­­túrdélután most vasárnap lesz a Kát. Legényegyletben, 5 órai kezdettel. A változatos és nívós műsor a követ­kező: Dr. Lestár István plébános megnyitó beszéde. A Mari amim sza­valókórusa;, Veti tettképes előadás az oberammergani passiójátékról. Tart­ja: Romhányi Árpád gimn. tanár. A zárdaiskola növendékei kis jele­netet adnak elő. A papnövendékek énekkara zsoltárt énekel. A Legény­egylet gárdája előadja dr. Borka Gé­zának egy vidám egyfelvonásos szín­darabját. — Belépődíjak: I. hely 5, II. hely 3, állóhely 2 Ke. „Egy rózsaszál Lelket dermesztő, nagy telek ide­jén a magyar kultúra néhány gyö­nyörű virágát ültetgetem itt ebben a dunamenti kisfaluban ... S csodálatos: sorra megélednek a virágaim! Tavasz van a télben... Olyan boldog vagyok mostanában, hogy ha imádkozom, nem is tudok új boldogságot kérni. Pedig, ami azt illeti, rám férne még egy kevés... De egyelőre elég. Nagyon-nagyon éreztük a telet er­refelé, s ha fagyott, összekapódott! a szívünk is. A magyar szív csak ilyen... De most magunk-ültette, győzedel­mes-szép »egy rózsaszál<í-at tűztünk a szívünk fölé. . Mondom: tavasz van nálunk... Példának okáért mostanában a Já­nos Vitézt adjuk, Kacsóh Pongrác örökszép daljátékát. Bevallom: ilyen virágot még soha­se ültettem. Legalább ahogy én ma­gam meg tudom Ítélni... Vagy talán azért vagyok ilyen el­fogult, mert ezt a virágot a szívem­ben ápoltam eddig? Hogy a szívem­ből ültettem ki ide?... * Rég volt! Rég volt! Akkoriban Pesten diákoskodlam még s a Tavaszmező nccai főgim­náziumban Kacsóh Pongrác volt az algebra és fizika tanárom ... Történt pedig, hogy egy szép má­jusvégi délelőttön irgalmatlanul be­** Irta: Nehéz Ferenc • • • (Dunamocs) szekundáziatott engem a tanár úr, miután egv teljes órán keresztül hiá­ba érdeklődött nálam az exponenciá­lis egyenletek mibenléte felől... — Hát ez hallatlan! — fakadt ki Kacsóh tanár úr és becsapLa a note­szát. Éppen csengettek s kifelé indult az osztályból. Én olt ültem az első padbaji s ahogy elhaladt mellettem, még eny­­nyit mondott: — Na nézd csak, miből lesz a cserebogár!... Röstelkedve hajtottam le a fejemet. Elsős korom óta tanított már Ka­csóh tanár úr, de még soha nem történt meg, hogy szekundát fogLam volna nála. Csak éppen most, mikor a matúra-esztendő vége felé vergőd­tünk már. És éppen ezen a napon, amelyiken délutánra hivatalos voltam Kacsóh tanár úrékhoz. Tudniillik már há­rom nappal előbb említette a tanár úr, hogy a tavaly ültetett vadrózsa­tövekbe itt volna az ideje, ha szelíd hajtást ojtanánk, esetleg La France-ol vagy 'Maréchal Niel-t... és én erre a délutánra ígértem, hogy okvetlenül átmegyek Budára. Budán, fent az Istenhegyi úton la­kott a tanár úr. Pompás kis családi háza volt, a ház előtt gyönyörű vi­rágoskert, amelyet már elsős korom óta én gondoztam minden tavaszon, mivelhogy falusi fiú voltam és úgy vélte a tanár úr, hogy hozzáértőbb valakire úgyse bízhatná a kis kerti ásását-gyomlál ását, mint énrám, aki ezeket a fontos gazdasági leendőket bizonyosan ezerszer végeztem otthon, Dunamocson, az édesapámcknál... Szóval: három órára fent voltam az Istenhegyi úton. És ahogy beléptem az udvarra, a virágok közt ott várt rám Kacsóh Magduska... A tanár úr Magduskája. Kicsi öntözőkanna volt nála s me­gint azt a hullámfodros fehér ruhá­ját viselte, amelyikben előző nap jött felem a Városliget egyik orgonavirá­­gos séLányán... S a hajában egy gyönyörű szál piros rózsa illatozott, amely szintén olyan ismerősnek tetszett nekem... — Kezét csókolom, Magduska... — Jónapot... -— fogadta halkan, s mindjárt lehajtotta a szőkéjét. De én akkorra már észrevettem, hogy az arcára színek szálltak, olyan színek, amelyek mellett az a piros rózsa is, becsületszavamra, elszégyelhelte vol­na magát!... Megindultunk a kiskert felé. Gyönyörű délután volt. Az udva­ron az orgonabokrok zöldjébe piri­­nyóka, lilaszínű drágaköveket haji­gáit a napsugár s valahol messze, fent a Svábhegyen, egy fülem ile csat­togott vidáman... Beléptünk a kertajtón. Abban a pil­lanatban meglepetve torpantam meg. A kiskert ott terült el a ház előtt s három ablak nyílott rája. Most az egyik ablak tárva-nyitva volt és a nyitott ablakon át csöndes zongora­szó hallatszott ki. És a zongoraszó mellett valaki énekelt. Valaki kedves, mély bariton hangon azt énekelte: — február 12. A komáromi csendőrparancsnokság most adta ki tavalyi működésének statisztikáját. Ezek szerint tavaly le­tartóztattak 359 személyt, (1935-ben 302), elővezéttek 66 személyt, (1935- ben 126), feljelentést adtak be 10.614 személy ellen (1935-ben 11.204) — ál­talában a bűnözés statisztikája a ta­valyelőttivel szemben nem változott, ki­véve az orvvadászatok területén. Itt feltűnően nagy az esés, amit az új erdészeti törvénynek lehet tulajdoní­tani. Orvvadászati eset volt 1935-ben 314, 1936-ban 197. Pénzbüntetések nagysága 1935-ben 65.605 korona, 1936-ban 8.960 korona. Szabadságvesz­tésre is etiléi lek ebben az ügyben orv­vadászokat, akik úgy tavalyelőtt, mint tavaly, egyformán egy évet s 10 hóna­pot kaptak összesen tiltott vadászat­ért. »Egy rózsaszál szebben beszél, Mint a legszerelmesebb levél...« Gyönyörű dal volt. Rögtön ráismertem... A János Vitéz ekkor már bejárta az egész országot és Kacsóh Pong­rác tanár úr ezzel a dalával már régen belopta magát a magyarok szí­vébe... Ö maga is ezt a szerzeményét sze­rette legjobban. Sokszor hallottam, mialatt a kiskertet ásogattam, vagy a virágokkal bíbelődtem, hogy a tanár úr el-eldúdolgatta ezt a nótát ma­gában. Meghalva hallgattam most is. Egyszerre azonban elhallgatott az ének is, a zongora is. Az ablakban pedig megjelent Kacsóh tanár úr. Lehet, hogy éppen be akarta csukni az ablakot, de akkor észrevett ben­nünket, kiszólt: — No, szekundás diák úr, hogy ityeg a fityeg az exponenciális egyen­letek irányában?... Lekonyúlt a fejem. Tehát csakugyan a szememre hány­ta ... Ezért nem akartam én, ha lehe­tett volna, ezen a délutánon eljönni ide, a Kacsóh tanár úrékhoz... De mire mégegyszer fölnéztem, a tanár úr már becsukta az ablakot. — Hát maga is beszekundázott? — kérdezte ijedten Magduska. — Sajnos, bizony beszekundáztam. — Hát hogy lehet az? — Fogalmam sincs róla, Magdus­ka. De annyit tudok, hogy ennek a szekundának nem egészen én vagyok! az oka. — Hát kicsoda?

Next

/
Oldalképek
Tartalom