Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-02-03 / 10. szám
1937. február 3. »KOMÁROMI LÁPOK« 3. oldal „Táblás ház“ fogadta a komáromi kirakatversenyt vasárnap és azóta is nagyon sok a nézője. Ritka szép sikere van a kirakatversenynek. Komárom a kirakatverseny jegyében. — február 2. Arait sejtettünk: valóra vált. A komáromi kirakatverseny oly kitünően sikerült, hogy jobban nem is kívánhattuk volna. Nemcsak közönség-sikere van, hanem művészi sikere is. A komáromi versenyző kereskedők kitettek magukért s valóban, semmi áldozatot nem kímélve rendezték be kirakataikat, hogy megmutassák: a komáromi kereskedő mindenben versenyképes és méltó erre a mondásra: KOMÁROMI EMBER, VÁSÁROLJ KOMAROMI KERESKEDŐNÉL! Még szombaton este is dolgoztak a versenyző alkalmazottak, hogy vasárnapra ünnepi díszben fogadják a kirakatok a közönséget. A legnagyobb kirakat-titkokat függöny, vagy papír védte s mindenki csak az utolsó pillanatban rukkolt ki kirakatával. Kellemes meglepetés fogadta a belváros járókelőit: csakhamar a kirakatok köré csoportosultak a sétálók s egy-egy szebb kirakatot csoportok álltak körül. Igazán szép és ötletes megoldásokat láthattunk. Nem akarunk a zsűri ítéletének elébevágni, de azt máris mondhatjuk, hogy a zsűrinek nehéz dolga lesz, ha el akarja dönteni a kirakatok közötti elsőséget. A versenyzés nem maradt meg csak a pályázó cégeknél. A kirakatversenynek mpg volt az a haszna, hogy versenyen kívül más kereskedők is rendbehozták kirakataikat, A SzMKE és a PRMKE téli munkájáról. igen érdekes és gazdag jelentést közöl a SZMKE) s a PRMKE hivatalos lapja, a komáromi központban megjelenő Magyar Vasárnap. A havonta megjelenő folyóirat főképen a falu népének íszóI, s a falu népének olvasmánya akar lenni ugyan, de a SZMKE városi tagjai s mindazok, akik a kulturmunka felől érdeklődnek, haszonnal forgathatják .Cikkei a családi élet kimélyítéséről szólnak, egy cikke a SZMKE női tagjaihoz beszél, érdekes külföldi krónikája van s hosszabb-rövidebb cikkeivel nevelni, szórakoztatni, mulattatni s tanítani akar. A most megjelent szám azonkívül azért is érdekes, mert igen bő és részletes jelentést hoz a falusi kulturszervezetek munkásságáról, életéről. Ez a szám azt bizonyítja, hogy a SZMKE igen megerősödött: egyre inkább szaporodik azoknak a községeknek a száma, amelyek a SZMKE-be bekapcsolódnak, egyre inkább népszerüsödik a SZMKE kulturmozgalma s a falusi vezetők rájöttek arra, hogy a SZMKE, amely alapszabályos kulturegyesület, szükséges a faluban. Szükséges, hogy az összetartás érzését erősítse, hogy vallási és nemzeti, szociális és gazdasági szempontból nevelést adjon, szükséges, mert a magyarság kulturális erejét csak egységes összefogással mutathatjuk meg. A helyi bizottságok s a járási közm. testületek munkája egymagában nem elég: azok keretek, hivatalos szervek, amelyekbe életet, lelket a kulturegyesületek öntenek. Mindakettőre szükség van, hogy egymás munkáját erőnehogy a szép kirakatok mellett az övék túlságosan lemaradjon. Ezzel azt bizonyították, hogy egy kis erőfeszítéssel mindig lehet szép és ízléses kirakatokat szerkeszteni, akkor is, lia nincs verseny. Kívánjuk, hogy ezentúl mindig ízléses, ötletes és rendezett kirakatok fogadják a vásárlókat. Az üzletmenetet ez mindig erősíti. A versenykirakatoknak nagy a nézőközönsége azóta is. Különösen nagy sikere van az elrejtett betűknek, amelyek némely kirakatban valóban nagy ötletességgel vannak eldugva. Parázs viták színhelye egy-egy ilyen betűs kirakat. A fénymegoldások is jók. Általában azt mondhatjuk, hogy a kirakatverseny egy kis színt, élénkségei, beszédtémát hozott a városba s nem volt hálátlan dolog megrendezni. S nem lesz máskor sem. Csak azt sajnáljuk, hogy nem valamennyi kereskedő versenyez a kirakatával. A következő cégek kirakata versenyez: Adler Adolf és Fia, Berger F. Vilmos, Braun Adolf és Fia, Hacker Sándor, Herskovits Jenő (Tip-Top), Kellner Gyula, özv. Kertész Jenőné, Kollman Miksáné (Leona), Lő winger Henrik, Laky Gyula, Laky Nándor, Löwinger Bernát (Lerba), Poppercég, Schlésinger Dezsőné, Schwarcz Béla, Schwarcz Sándor, Somorjai János, Szalczcr Ernő, Taus, Tomschitz Mihály, Weisz Testvérek. A Grémium nagy szeretettel vette kezébe a verseny irányítását és igazán megszívlelendő tanácsokat adott a kirakatrendezőknek. A zsűri jövő héten fog összeülni, hogy eldöntse az elsőséget. (sítse s a SZMKE most megjelent Magyar Vasárnap című hivatalos folyóirata azt bizonyítja, hogy van ia SZMKE-nelc talaja s létjoga Szlovenszkón s hogy minden község vezető rétege igen okosan teszi, ha minél hamarább csatlakozik a SZMKE-hez, amely nevel, buzdít, egymás iránti szeretetre ösztönöz s amely semmi mást nem akar, mint azt, hogy a szlovenszkói magyar ember minél műveltebb legyen, hogy a nemzetek nagy versenyében megállhassa a helyét. Aki tehát még nem jelentkezett a SZMKE-be tagnak, az jelentkezzék: KOMÁROM, Kultúrpalota. A Komáromi Iparoskor műsoros farsangi táncestélye. Nívós műsor, pompás hangulat A komáromi farsang egyik legjobban sikerült mulatsága volt a Komáromi Iparoskor műsoros táncestélye, amely vasárnap zajlott le a Kultúrpalota emeleti nagytermében fényes erkölcsi és anyagi sikerrel. A szépszámú közönség nagy élvezettel hallgatta végig a nívós műsort, amelynek számai sok derűt és komoly érzéseket váltottak ki a hallgatóság leikéből. A konferanszié szerepét Korai Ferenc töltötte be nagy sikerrel. Igazán szellemes, ötletes bemondásai sok derűt és kacagást csaltak ki a közönség tömött soraiból. A csodagyerek, a kis Szedlacsek Palika kétszer szerepelt igazán elsőrangú sztepptáncával. Mindkét esetben zajos tapssal jutalmazta a kitűnő tánctól elragadtatott közönség. A kedves csöppség mint táncművész még sok sikert fog aratni. Az Iparoskor táncos párja: Petróczy Inci és Waldhauser István szintén hatalmas sikert ért el két művészi táncával. A korcsolyatánc lenge, könynved keringő volt, míg az apacstáncuk szilaj, szinte fékevesztett őserőtől lüktetett. Tomboló tapsvihar volt a jutalmuk igazán szép táncukért. Török Dezsőnek megható és megkapó poétikus falusi története, a Magdaléna, igazán kimagasló száma volt a műsornak, amelynél a könny és mosoly váltotta föl egymást. A szereposztás kitűnő volt és a szereplők tudásuk legjavát nyújtották. Balogh Irén a címszerepben megható, bájos nőiességgel fejezte ki szívébe rejteni akaró, de onnét kigyöngyöző érzelmeit. Pompás, megrázó drámai alakítást nyújtott Korai Juci a kisfiú, Miklóska szerepében. Szem nem maradt szárazon drámai kitörései alatt. Weiner Aladár, mint őrnagy, őszinte érzéseket öntött játékába, amelyek megtalálták az utat a nézők szívéhez. Vázsonyi István kitűnő őrmester, Blahó Lajos pedig pompás pucér volt. A közönség sokat mulatott mókáikon. Joachim Emmi kedves, eleven Julcsi cseléd volt, Csik János nagyon jól adta Pistát, a szolgalegényt. A kacagás jegyében folyt le Nóti Károly »A nyúl« c. bohózata, melynek szereplői ugyancsak megnevettették a közönséget. Kitűnő alak volt Király Dezső, mint Berger bácsi, Korai Ferenc, mint Süveg, Csik János Szekér szerepében. Dropka Ica mint eleven, tűzről pattant menyecske a műkedvelő gárda nagy erősségének bizonyult. Joachim Emmi, mint szobalány élénk mozgékonyságával emelte a sikert, Richter Sándor mint hordár, kis szerepében is jó volt. A zajos tapsokkal tarkított műsor után kezdetét vette az igazán világos reggelig tartó tánc, amely alatt a táncrendező Vázsonyi István szívvel, lélekkel fáradt a siker érdekében Kaubek Károly ügyvezető elnök, főrendezővel az élén. A műsor számainak rendezését s az estély előkészítését Király Dezső, a fáradhatatlan titkár irányította, akinek az est sikerében nagy érdemei vannak. A közönség pompásan mulatott és egy kellemes éjszaka kedves emlékével gazdagodottan tért haza. Izgató farsangi kérdés: „Kinek táncolunk^ “ Ez a cikk a farsang alatt több szlovenszkói lapban is megjelent de közérdekű volta miatt mi is közreadjuk, mert nálunk is probléma. * Farsang van, s különféle társadalmi rendezések idejét éljük. Ezeknek a rendezéseknek legtöbbje nálunk jótékony célt szolgál. Lehet valakinek bármilyen véleménye is ezekről a jótékonycélú rendezésekről és különböző jótékonycélú gyűjtésekről: de el kell ismernie mindenkinek egyaránt, hogy — sajnos — ma még ezekre szükség van. Vegyük csak például az árvaügyet. Tagadhatatlan, hogy az árvák ellátása állami feladat lenne. De mivel az állam szociális berendezéseinek kereteit nem terjesztette ki olyan szélesre, hogy abban minden árvaház helyet foglalhatna, a társadalom bizonyára nem nézheti tétlenül az apátlan-anyátlau gyermekek nyomorát, nem hagyhatja éhen pusztulni őket és így legtöbbnyire a lágyszívű nők karolják fel az árvaházak ügyét. így van ez rendjén, hogyha nem mozdul meg az állam, az emberi társadalom legfőbb szervezetének a szíve, akkor a kis helyi társadalmak szívének kell megmozdulnia. Nem akarjuk ezzel egyben azt is mondani, hogy az is a maga rendjén van, hogy az állam Akar Ön szép lenni? Használjon Nádasdy-féle £**>% Gyöngyvirág öalvátor krémet, mely mindenkit hozzásegít a szépséghez. A májfoltolcat szépiákét, pattanásokat és mindennemű arctisztátalanságokat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8‘— Kő. Mr. Ph. NEUWELT, Salvátor gyóavszertár Komárno. Póstai redeléseknél a portó külön felszámítva belenyugszik abba, hogy ezt a feladatot a társadalom végezze el helyette. Nem, sőt azt követeljük, hogy az állam olyan módon építse ki szociális intézményeinek kereteit, hogy azokban helyet foglaljanak az árvaházak is és minél előbb vegye le azt a nagy terhet a társadalomról, amely ma már nagyon panaszkodik ennek megszaporodott súlya miatt. Ezek után természetesnek látná mindenki, hogyha bizonyos állami szociális feladatok ellátását a társadalom vállalja magára, hogy ebben a nemes törekvésében megfelelő állami intézkedésekkel támogatnák. Sajnos, ez bizony nem történik meg és ezirányú gondolatunk éppen e tekintetben válik farsangi időszerűséggé, amidőn a legtöbb jótékonycélú rendezés történik, amidőn a jólelkű hölgyek az emberek szórakozni vágyására spekulálnak, lrogy ezen keresztül kapcsolják be őket a jótékonyság szolgálatába. És mi, a »társadalom« tagjai dagadó kebellel, magasra feszülő önérzettel megjelenünk a jótékonycélú rendezésen, érezzük személyiségünk fontosságát, annak tudatában, hogy beléptidíjunkkal az árvák ügyén lendítünk. Kérem, 12 korona a beléptidíj a teaestélyre a teával együtt. Szép pénz ez manapság! A pénztárban gyűl a pénz, mégis szép az áldozatkészség, mondogatják egymásnak a pénztárban a nagy halom bankó láttára. No, szegény árvák, lesz már tüzelőtök télen! De egyszer csak hozzák a számlákat és a pénztár szépen kiürül és ezzel a rendezőség orra nagyon megnyúlik. Hogy lehet ez? Előveszik a ceruzát és számolnak. Személyenkint a tea, a terem használata, fűtése, világítása 6 Ke, még mindig marad á 6 Ke. Ez is szép összeg fejenként. De hátra van még a feketeleves, vagyis az úgynevezett vigalmiadé, ami 12 Ke után 4.80 Ke. Minek legubálása után marad személyenkint 1.20 Ke. Ha jól garasoskodnak, akkor talán ebből még futja a különféle kiadásra. így fest a mi jószívűségünk, illetve így támogatják a felsőbb intézkedések a társadalmat jótékonyságában. Felvetődik tehát önként is a kérdés, vájjon miért ne lehetne mentesíteni a jótékony rendezéseket a vigalmiadó kötelezettsége alól? — A bosszú angyala lett a borbélyinasból. Takács János tardoskeddi borbélymesterhez kiszállt a nyitrai betegsegélyző intézet egyik tisztviselője, mert bizonyos differenciák támadtak a borbélymester és az intézet között. Mint ilyenkor szokás, parázs feleselés lett a dolog folytatása, amibe beleszóltak a családtagok is. A kerékpáron érkezett tisztviselő távozásakor vette észre nagy meglepetéssel, hogy valaki közben a kerékpár új gumiját bosszúból összeböködte. A gyanú a borbélyinasra terelődött, akit állítólag erős rábeszéléssel vettek rá, hogy álljon bosszút a tisztviselőn, aki félkezű ember lévén, csak nehezen tudta kijavítani a súlyos hibákat. Az ügynek a törvény előtt lesz folytatása.
