Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-23 / 7. szám
1937. január 23. »KOMAROMI LAPOKc 5 oldal Akik szívesen szagolnak Komáromban mindjárt botrányt. Rágalomhadjárat az árvaház vezetői ellen. A csínyt, amely valóban dagadtra felfújták. — január 22. Egy idő óta divat, hogy egyes lapok — olcsó szenzációkkal foglalkozó filléres újságok — okkal-oknélkül, rögtön szenzációs botrányokat keresnek Komáromban s ha csak egy elenyésző apró lehetőségük is van rá, azonnal felfújják, ezáltal nem hogy használva, hanem egyenesen ártva Komárom hírének. Komárom sem jobb, sem rosszabb, mint a többi város s a szenzációkeresés oka nem egyéb, mint a lapok kiadóhivatalának az a jámbor óhaja, hogy minél többet adjanak el a botrányos számokból. Ez az átlátszó üzleti szándék aztán lelkiismeretlenül belehajszolja a szerkesztőségekben dolgozókat s a vidéki tudósítókat, hogy ravaszul kifundált botránykrónikát írjanak Komáromról. Ebitől nem kérünk! A legerősebben visszautasítjuk az egész város közönsége nevében, hogy magyar lap magyar várost állandóan mint botrányfészket fessen le, hogy minden alap nélkül véres és botrányos szenzációkat keressen, szemforgatva, farizeus módon védve az »igazságot«. Az igazság jegyében fantasztikus kitalálásokat közölnek Komáromról széltében-hosszában. Most ismét kínálkozott egy alkalom: az árvaházi gyermekek ismert csínyje. Ha ez más alkalommal, más' vezetés alatt történik, soha ki nem tudódik, ezúttal azonban a kis gyermekcsinyt, — mert az volt, bármit találnak is ki ebben az ügyben, — rögtön siettek szenzációvá dagasztani s harmadnap már úgy festették le az árvaház csendes környékét, mint amely vértől szennyes. Ila az ember egyes lapok jelentését olvassa, azt kell hinnie, hogy a komáromi árvaház egyenlő a középkori kínzőkamrákkal. Mindezt miért? Olcsó és lelkiismeretlen szenzációhajhászásból. Aki ismeri a szociális missziósnővérek csendes, lelkiismeretes és emberbaráti munkáját, az nem is tételezhet fel róluk mást, mint azt, hogy krisztusi szeretettel végzik a vállalt feladatokat: útjuk tövises és nehéz, de hiszen hálát ritkán lehet várni jótettekért. Aminthogy a bála ezúttal sem következett be. Csodálatos az emberi lélek mélysége... Ezeket a sorokat anélkül írjuk, hogy beszéltünk volna a szociális gondozónővérekkel az ügyről az újonnan megjelent újságcikkekkel s rágalmakkal kapcsolatban. Tisztán az emberi jóérzés szól belőlünk s az a tény, hogy a múltkor gondosan kivizsgáltuk az esetet. MI VOLT A CÉL? A rágalom-manőver célja: lehetetlenné tenni a szociális testvéreket, akik nem állhatnak ki a szinre, nem harcolhatnak a maguk igazáért, nem rágalmazhatnak vissza, akik csendes béketűréssel kell, hogy nézzék, milyen bajsza indult ellenük. Az olcsó sajtó állításait sorra megcáfolhatjuk. Nem igaz például az, gyermekcsíny volt, hogy »következményeiben végzetessé válható botrány hozta izgalomba a város lakosságát«. Nem igaz az, hogy három árva gyermek felakasztotta magát, »akiket idejében levágtak a kötélről s csak egy percnyi késedelem, s a három gyermek halott«. A tudósító buja fantáziája mondhat csak ilyeneket. Nem igaz az, hogy az árvaház vezetésében beállott változás óta a gyermekek helyzete s élete is megváltozott. Nem igaz, hogy a gyermekek szenvednek. Nem igaz, hogy verik őket. »VÉRES VÁD«: PUCOLD KI A CIPŐDET! Szörnyű vádak vannak a jelenlegi vezetőség ellen. Például az, hogy • a gyermekeknek háromnegyed hétkor kell kelni. Ezt, mint véres vádat szögezik szembe a gondozónővérekkel. És a többi gyermekek, akik nem árvaházi tanulók, hanem iskolábajárók? Akik reggel félnyolckor már templomba mennek? Bűn és kínzás az, ha a gyermek hét óra előtt felkel, hogy iskolába mehessen? A másik »véres vád« az, hogy a gyermek maga veti meg az ágyat. Ennél a vádnál valóban kilátszik a lóláb: kovácsolni, kovácsolni vádat, akármilyen is, csak legyen az a vád minél kövérebb... Hát nem minden intézetben maguk vetik a gyerekek az ágyat? A komáromi árvaház kivétel? Mielőtt intézetbe került az a gyermek, talán fehérkesztyűs inas és bóbitás szobalány vetette meg az ágyat a gyermeknek s a reggelit odagördítette az ágyhoz? Borzalmas vádként hangzik, de való: a gyermekek maguk tisztítják a cipőiket! Ez a vád is szerepel a pozsonyi újságban. Hallatlan! A gyermekeket a rendhez és tisztasághoz szoktatják s maguk kefélik ki a cipőiket. Nem borzalmas ez? Ilogy a gyermekek az udvarból behordják a fát: ez is a vérvádhoz tartozik. Az, hogy mindezekért verést kaptak volna: hazugság. Lehet, hogy a gyermekek ilyet vallottak. De csak akkor, amikor már elő voltak készítve ilyen hazug vallomásokra ... Itt á bibi; kérem, itt, hogy a gyermekekkel nem lehet megszerettetni az igazságot... Könnyen hajlanak ám! A pozsonyi újság véres vádja még a következő: »Egyik gyermeknek hónapok óta véres a lába s nem mutatták az orvosnak!« Föl lehet ezt tételezni egy rendesen s tisztán vezetett intézetben? Nem. Az igazság ezzel szemben: Az egyik vásott gyermek felsebezte a lábát. Az árvaházban bekötötték neki. Hogy a nővéreket bosszanthassa, éjjel, titokban mindig leszedte ma-Évtizedek alatt sok száz varrógépet vásároltak nálam. N. b vevőim teljes megelégedéséről bizonyára már ön is meggyőződött. Raktáron az eredeti PFAFF, VERITAS 359 és MINERVA varrógépek. Kedvező részletfizetés, ingyenes szabászati- és hinzőtanfolyam. HOFFMANN SIMON KOMÁRNO, KOSSUTH-TÉR 3. gáról a kötést. Újra bekötötték. Újra letépte. Két hétig állandóan csinálta. Csökönyösen, esakazértis, mert tetszett neki a hecc s tetszett, hogy bosszanthat. Ismerik ezt a típust? A gyermek lába, minden fáradság ellenére, állandóan sebes volt. S ekkor, betetőzésül, azt panaszolta a gyermek, hogy »nem adtak a lábára kötést, tessék nézni, most is véres.« Itt megáll az ember s egy kicsit gondolkozik. Micsoda sötét az emberi lélek már kiskorában is... Nem csodálhatjuk, ha a gyermekcsinyből — mert gyermekcsiny s ezt tiszta lelkiismerettel állíthatjuk, — öngyilkossági szenzációt faragtak. Nálunk már minden megtörténhetik s ha az ellenséges indulatok valakivel szemben felkerekednek, akkor azoknak viharzása oly erős, hogy csillapítani alig lehet. A rágalom s a rosszhiszeműség mindig erősebb a szelídségnél s a jóságnál. Az esetet kivizsgálta a hatóság s három vásott gyermeket szélnek eresztett. Melyik szülőnek tetszenék ez? Különösen, ha a szülők kereset nélkül, összezsúfolva élnek a külvárosban. Kígyót-békát lehet ilyenkor kiáltani a jó emberek felé. Ez a kiáltás aztán elhallik egészen Pozsonyig. Ott is a szerkesztőségekig. Elhallik az iskolaszékig. Gyári lerakatok: Bratislava, Széplak u, 54. 2ilina, Stefánik-tér 1. Spisská Nová Vés, Wilson sor 56. Nové-Zámkv, Komáromi ucca 4. Vásároljunk közvetlenül a termelőnél! Minden tárgynál írásbeli minőségi garancia MINDENKI AZ »IGAZSÁG BAJNOKA« LETT Pedig az igazság nem ott van. Az igazság ott van, hogy ismét egyszer alkalom adódott ütni vallásos, építő, emberbaráti szervezeteket, amelyek nem állanak bizonyos világnézeten... Lehet így építem? Harcolni kifelé s küzdeni belső ellenséggel? Hagyjuk ezeket az erőszakkal felfújt komáromi szenzációkat. Hagyjuk már békében ezt a várost, »igazság felkent bajnokai!« A kamocsai „csodadoktor“ újakban viselt dolgaiért tizhónapi börtönbüntetést kapott A „minden balzsamok tudora“ ismét kihasználta a falusiak hiszékenységét s kotyvalékokkal gyógyított — január 22. Lapunk olvasóinak régi ismerőse már Zámecsnik Ferenc, a Délszlovenszkón barangoló csodadoktor, aki a falusi emberek hiszékenységét használta ki, még pedig igen alaposan és jövedelmező formában. A falusi nép jobban szereti még ma is a liókusz-pókuszt és a csodadoktort, mint az egyszerű orvost, így aztán mindig rá is fizet a tudományra. Zámecsnik Ferenc ötvenéves kőműves, tehát építő ember s építő hajlamait emberek egészségének építésére s egyben zsebének fejlesztésére fordította. Ötven éves Zámecsnik s miután már megjárta Magyarországot is és onnan is eltanácsolták különféle dolgai miatt, megjelent Délszlovenszkójn s a heves lekéri orvos-lelkész, dr. Zclenyák János unokájának adta ki magát. Zelenyák Jánosnak, aki füvekkel gyógyított, nagy a hírneve ma is. Természetesen, mindenütt szívesen fogadták az »unokát«, aki aztán rendelt. Legutóbb, huzamosabb ideje, Kamocsán. Kihirdette, hogy nincs az a betegség, amelyet meg ne tudna gyógyítani. Húsz évig tanulta a csodaorvosság mesterségét, azonkívül az Úristen csodatevő képességekkel is megáldotta. A betegek az egész vidékről özönlöttek hozzá, ezeket aztán csodatévő balzsamokkal gyógyította. A balzsamokban főleg főzött füvek s nagyobbmennyiségű aszpirintabletták voltak. A bénulásokat, a tüdőbajt is gyógyította, sziruppal s porokkal. Kamocsán hat nap alatt csaknem 4000 korona bevétele volt. A hatóságok is felfigyeltek rá, a csendőrség is beleavatkozott a dologba s a vizsgálat megállapította, hogy Zámecsnik főleg vazelinnal gyógyította a tüdőbajt. A pénz egy részét a pácienseknek! vissza is adták a csendőrök. A nagytudományú s csodaképességű Zámecsniket a komáromi kerületi bíróság annakidején egyhavi fogházra s ezer korona pénzbüntetésre ítélte, az ügyészség felebbezése folytán a pozsonyi felsőbíróság is foglalkozott Zámecsnikkel s felemelte büntetését tízhónapi börtönre. Ebből mellesleg az is a tanulság, hogy falvaink még nagyon el vannak maradva. Minden mulatságon késszúrás, bicskázás, emberhalál, minden csodadoktornak hisznek, — amikor azonban a faluban valóban tisztességes, építő szándékokat akarnak egyes jóhiszemüek végrehajtani, az rendszerint nem sikerül. Mulatságra, csodaszerre pénz van. Orvosra, könyvre, egészségre s lelki nemesedésre nincs. Nagyszabású betörő' banda került csendőr' kézre Párkány vidékén — január 22. Régóta nyugtalanságban élt a Szőgyén—Párkány között elterülő vidék lakossága, ismeretlen betörőtársaság miatt. Különösen Szőgyénben működött a jólszervezett betörőbanda s állandóan lopott, betört, fosztogatott. így például betörtek dr. HaiczI Kálmán plébánoshoz, betörtek Bíró Béla igazgatőtanítóhoz, Dahics József kereskedő üzletébe, Drobny József tanító lakásába, Mánya Baltazár gazda borpincéjébe s élelmiszert, pénzt, italt, ruhát, árut, húst, zsírt, pálinkát loplak nemcsak e helyekről, hanem másünnen is. A csendőrség nyomozott és elfogta Újhelyi Sándort, Vavreczky Bélát, Duhony Sándort, Duhony Józsefet, Kurucz Jánost és Babér Istvánt, akiket beszállítottak a párkányi járásbíróság fogházába. Tettük nagyrészét beismerték s azt vallották, hogy nagy nyomorukban kellett oly sűrűn lopniok.
