Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-23 / 7. szám
2. oldal »KOMÁROMI LAPOK« 1937. január 23. A közalkalmazottak fizetéslevonásának csökkentése. A közalkalmazottak fizetéslevonásának fokozatos megszüntetése április elsejére várható. Egyes hirek szerint március elsején kezdenék meg a fizetéslevonások csökkentését. Erre 150 millió koronát kell az állampénztárnak előteremtenie. Ismeretes, hogy Hodzsa dr. miniszterelnök karácsony előtt tett nyilatkozatában megígérte, hogy február végéig a parlament tudomására hozza, hogy a közalkalmazottak fizetéslevonásait miként akarják megszüntetni. A Prager Börzén Courir erről a kérdésről legutóbbi számában a következőket írja: — Eredeti terv szerint a fedezetet hitel útján akarták előteremteni, bár Füssy szenátort nem adja ki a szenátus mentelmi bizottsága. A szenátus mentelmi bizottsága csütörtöki ülésében több mentelmi ügygyei foglalkozott. Ezek között tárgyalásra került Füssy Kálmán egységes párti szenátornak mentelmi ügye is. Az ügyészség Füssy szenátort tavaly júniusban Orosziban elmondott beszédének egyes kitételei miatt kérte kiadni, a bizottság azonban a kiadást nem javasolja. A legfelső közigazgatási biróságról szóló törvény novellája. Megírtuk már, hogy a legfelső közigazgatási bíróságról szóló törvényt novelláim fogják. Ennek a törvényjavaslatnak a csehszlovákiai bírák szövetsége által memorandumba foglalt bírálatát már ismertettük, ezúttal legfontosabb intézkedéseit közöljük. Keresek ápr. 1-re 1 szoba konyhás lakást esetleg garageal. Cím a kiadóhivatalban. bizonyos oldalról azt is javasolták, hogy a szükségletet az egyes reszortokban eszközlendő megtakarításokkal fedezzék. Az 1935. évi 252. sz. rendelet szerinti fizetéslevonások — melyek 2—4 százalékosak, — rendeleti utón, míg a 204. számú törvény szerinti fizctésleszállítások törvénnyel volnának megszüntetendők. Ez az utóbbi megoldás azonban azt is jelentené, hogy a fizetésjavítás most többet tenne ki, mint amennyit a 252. számú rendelet vett el, — fejezi be értesülését a Pr. Börzén Courir. Egyik intézkedése szerint a jövőben panasszal támadható meg a köztársasági elnök adminisztratív határozata is. A közigazgatási bíróság hatásköréből kizáratnak az olyan ügyek, melyeknél a per tárgyának értéke nem haladja meg az 500 Kc-t, továbbá az olyan ügyek, melyekben a közigazgatási hivatal szabad mérlegelés alapján dönthet. A bíróság a panaszt akkor is elfogadhatja, ha a per tárgya nem éri el az 500 Kc-t, de elvi jelentőségű kérdésről van szó. A közigazgatási bíróság első és másodelnöke működése idején törvényhozónak nem választható meg. Ha a legfelső közigazgatási bíróság a panaszolt hivatal nézetétől eltérő álláspontot foglal el ismételten, úgy a közigazgatási bíróság elnöke döntés végett a kibővített tanács elé terjeszti az ügyet. A kibővített tanács nyolc tagból és az elnökből áll. Ha a kibővített tanács megmarad a közigazgatási bíróság rendes tanácsa által elfoglalt állásponton, akkor az ily határozatot a hivatalos lapban hirdetik ki, hogy a hivatalok e jogokhoz igazodjanak. A novella a halasztó hatályt szűkíti, vagyis a végrehajtást a fél kérelme alapján a hivatal megengedi (tehát nem köteles megadni), ha a félnek az azonnali végrehajtásból pótolhatatlan kára származnék. Vasúti tolvajok üldözése egy nyolcezer koronát éré kntya elpusztulásáig, A szorongatott tolvaj kénytelen megfürdeni a Nyitrában Az államvasuli őrség rendkívül raffinált módon elkövetett vasúti tolvajlásnak jutott nyomára a napokban. Az éjszaka leple alatt a Léváról kiinduló tehervonatra a zsitvafödémesi állomáson fölugrott négy férfi és Zsitvafödémestől majdnem Surányig dobálták le a fahasábokat a tűzifát szállító vagonokról a vasúti vonal mellé. Kevéssel Surány előtt leugrottak a vonatról. Itt már kocsi várta a fatolvajokat, amellyel visszafelé haladva a ledobált fahasábokat felszedték. Két vasutas: KavecsanszkyAndrás és Szavel Vince vasúti őrök figyelmesek lettek a tolvajlásra és Kavecsanszky idomított kutyáját küldte a tolvajok után. A kitünően idomított kutya utána ment a tolvajoknak és az egyiket hamarosan el is érte és mindaddig fogva tartotta, amíg a két vasutas oda nem ért és a tolvajt lefülelte. A betanított kutya erre a többi tolvaj után iramodott és ezek közül kettőt el is ért és megfékezte őket, de a negyedik tolvaj hatalmas késével a társait fogó kutya hasát borzalmas vágással fölhasította és ezenkívül is olyan súlyos szúrásokat ejtett a kutyán, hogy azt hamarosan ki kellett irtani. A kutyát kivégző munkanélküli surányi asztalos erre a Nyitra dermesztőén hideg hullámaiba vetette magát. Onnét halászták ki a meggémberedett embert. Mind a négy tolvajt átadták a csendőrségnek. A megölt idomított kutyát a prágai kutyakiállításon nyolcezer koronára értékelték. A kitűnő állat most hivatásának lett áldozata. Azt remélik, hogy a vasút megtéríti a kutya árát. Pipázók Irta: Teresesényi György. Bányay főhadnagy százada tűzszünetben, éjjel került arra a bizonyos rosszhírű frontszakaszra. Még akkor gondosan bejárta és megvizsgálta a vonalat, de semmi különösebbet nem tapasztalt. Az első állás elég jól megerősített léniája mögött egy másik, rosszabbul kiépített vonult. A kettőt futóárkok kötötték össze s az egész védmű szelíd kanyargással emelkedett a hegy gerince felé. Az első éjszakán két ember halt meg, három súlyosan megsebesült. Valamennyit ellenséges golyó érte és valamennyit a fején. A második éjjel ismét lepuffantottak egy őrvezetőt, a harmadikon senkit. Ezen az éjszakán dühös bóra söpört végig a tájon. Negyednap azonban megint két haláleset és két súlyos sebesülés történt. Ha ez így tart, néhány hét alatt elfogy a század. Hamarosan végére kellett járni a rendkívüli esetnek. Az ezred és a hadosztály vizsgálatot készült indítani, sűrűn szólt a tábori telefon és Bányay nem győzte küldözgetni a jelentéseket. Nem lehetett másra gondolni, mint a pipázókra. Kiderítették, hogy a póruljártak valamennyien dohányosak voltak. — Egy gazember meg foszforcélgömbös, távcsöves puskával dolgozik odaát! Az egész frontvonalon minden század kiadta a szigorú parancsot, hogy ha valakit az esti szürkülettől hajnalig dohányzáson, vagy a'kármiféle tűzgyújtáson érnek, azt irgalom nélkül kikötik az állások elé, a spanyollovak oszlopaira. Egy nap baj nélkül múlott el, de a rákövetkező éjszaka ismét súlyos fejsebet jelentettek Bányaynak. Kilőtt szemmel hozták le a századkavernához az öreg Bartucz népfölkelő t. Még élt, amikor a főhadnagy dühösen ráordított: — Ugy-e, pipázott kend? A sebesült beismerte. Gondolta, hogy nem lesz baj, mert kupakos pipája van. Feljebbvalója részvét nélkül intett a szanitészeknek. — Vigyétek a szemem elől! A helyzet azonban most már nagyon komolyra vált. Meg kellett győződni, hogy vájjon betartják-e a szigorú tűztilalmi parancsot. Bányay vakmerő kísérletre határozta el magát. Fejére borított egy sátorlapot s kimászott a fedezékből. Alacsony ember volt, a termetéről nem lehetett felismerni. A töréséhez igyekvő gyalogosnak látszott a sötétben. Hűvös éjszaka volt, a köd kezdett alászállani, de a hegylejtő még tisztán elvált az égtől. Élesen meglátszott minden tűzvillanás. Messze, balra az ellenséges ütegek lobbantak egyet-egyet. A fénycsóva és a hang időközéből sejteni lehetett a távolságot is. Itt-ott rakéták szaladtak fel az égre smint virgonc fiók-üstökösek, megcsóválták vörös farkukat, majd elhunytak az állások között. Az ellenséges vonal feltűnően csendesnek látszott. Semmi nesz, lövés pukkanása, semmi mozgolódás. Nyugalmas, erőgyűjtő időszak lett volna az elmúlt hét is azok nélkül a fejlövések nélkül. Tűzszünet. Bányay valamit sejtett már, de egészen bizonyos akart lenni. Elballagott az állás fordulójáig s ott lekuporodott egy elhagyott rókalyuk elé. Arról a helyről jobbra is, balra is végigláthatott volna az árkon, ha világos lelt volna. Óvatosan előhúzta villamos zseblámpáját. Ujja egy hosszú pillanatig tétovázott a kapcsoló gombján. Hirtelen mindkét irányban felvillantotta a lámpát. Erős fény lobbant fel, szakasztott úgy, mint amikor pipára gyújt valaki. Jó darab ideig nem hallatszott semmi. — A bitangok! — mormogott a főhadnagy. — Ugyancsak őrködnek ám az én altisztjeim! Ismét fel akarta lobbantam a lámpát, amikor oldalt, a futóárok felől neszt hallott. Óvatos, surranó lcpé-Fekete rövid kereszthúros zongora ^pianino olcsón eladó részletre is. Esetleg bérbeadó. Komárom, Kapitány ucca 5/a. Csizmazia, volt városbiró bepörölte a Slovák felelős szerkesztőjét, mert a komáromi városháza ügyeiről irt. Pozsony, január 22. Mint Pozsonyból értesülünk, az ottani kerületi bíróság sajtótanácsa most tárgyalta Csizmazia Györgynek, Komárom volt városbírájának a Slovák felelős szerkesztője ellen indított sajtópörét. 1935 júniusában a Slovák hosszabb cikket írt a komáromi városháza ügyeiről s azt írta többek között, hogy a komáromi városháza ügyei kátyúba jutottak, kilenc millió korona adóssága van a városnak s mindezt a polgármester szakavatatlan gazdálkodása okozta. Csizmaziát hűtlen kezeléssel is megvádolta a cikk írója. A cikk tartalma miatt a volt városbíró nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás címén sajtópert indított. A cikkért a felelősséget Sidor Károly főszerkesztő vállalta. A tárgyaláson Csizmazia György nem jelent meg személyesen. A bíróság ez ügyben tanúként kihallgatta Nagy Jenő kormánybiztost, — akinek a járási hivatal megadta a felmentvényt, — s a kormánybiztos vallomása szerint a volt városbíró jóhiszemű ember volt, aki azonban nagyon is befolyása alatt állott pártjának s a városhoz emiatt több olyan személyt is felvett, akinek nem volt szakértelme, vagy képzettsége. Nagyrészt emiatt került a város súlyos anyagi helyzetbe. Sidor védője indítványt tett arravonatkozólag, hogy a bíróság szerezze be Csizmazia fegyelmi ügyének aktáit. A bíróság az indítványnak helyt adott s a tárgyalást elhalasztotta. sek voltak, csakhamar az alak árnyékát is észrevette. Szíve az izgalomtól és az örömtől hevesen feldobogott. Elfojtott szavak ütötték meg a fülét. — Megállsz, hé! Cudar kutya! Most megcsíptelek! Dobóczki volt, a szakaszvezetője, mindjárt megismerte a hangjáról. Most azonban, hogy megbizonyosodott emberei éberségéről, menekülnie kellett. A helyzet elég kellemetlen volt. Ha megszorítják, hiába magyarázkodik, azt hinnék, hogy ő maga is vétett. Kivonta magát a szigorú parancs alól, dohányzott. Igyekezett tehát elillanni és tovafutott az árokban. A század felriadt. Már többen is rohantak utána, dühös szitkok hangzottak el s néliányan elébe állottak. Félrelökte őket. — Elébe! — lihegtek egészen a közelében. — Buktasd fel! Kapd el a nyomorultat! Tűzben égő arccal a főhadnagy beugrott az összekötő árokba. De már ott is mozgott a legénység. Valaki gáncsot vetett, akkor felbukott s letepertek. A szakaszvezető óriási markát érezte a nyakán és tudta, hogyha most nem fedi fel magát, csúnyán összeverik. Rájukszólt tehát: — Hall, halt! Én vagyok! Elég! Felismerték a hangjáról. Visszahőköltek. Mindössze a szakaszvezető motyogott maga elé:
