Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-20 / 6. szám

1937. január 20. »KOMAKOMI LAPOK« 3. oldal De re kas előtanulmányok Igyekeznek bennüket megnyugtatni, szépen, okosan: ne féljünk, mert a spanyolországi harc nem komoly, mint ahogy nem tartható túlságosan komoly tanintézetnek az óvócla sem. Ez a spanyolországi kis csetepaté csak afféle előtanulmány, bevezetés a magasabb iskolába, elvégzése legfeljebb magasabb osztályokba való lépésre jogosít, de ez még nem az érettségi s hol tartunk még a diplomától... Mindössze arról van szó Madrid körül, hogy az európai fegyvergyárak s vezérkarok kipróbálják az egyes hadi­­szerszámok harci értékét, megnézik, megfelelő-e a tank, jól működik-e a gáztartály s elégedetten állapítják meg, hogy mindenekfelett a repülőgép­ről való golyószórás és bombázás hozta meg a kívánt eredményt. A repü­lőgép kijárta a megfelelő osztályokat, baj vele nincs, ellenben a tank, Iej, ej, az a tank, a kissbb-mgyobb tank, nos azzal baj van... Még gyermek­­betegségben szenved s nem szuperál úgy, mint a generálisok elképzelték. Szervi hibái vannak... Az orosz tanknál például felfedezték, hogy tetején, •a szellőztető nyíláson keresztül be lehet dobni egy benzinesüveget s ha utána közvetlenül akad egy ügyes, elszánt fickó, aki a benzinesüveg mögé még egy adag kézigránátot is hajít, akkor a tank felrobbdn s elég a b&rtrie­­levőkkel együtt. Lehet, hogy a kiviil szereplő ügyes fickó is levegőbe re­pül, de ez nem fontos, annyi áldozatot mindenesetre kell hoznia, hogy az orosz tank harci értékét kipróbálni segítsen. Különösebb örömül nem szol­gál persze az sem, hogy hallani lehet a tankban szereplő katonák, gépke­zelők vad üvöltését, ahogy elégnek a tankban, ahogy odasülnek az ágyúhoz, vagy vérük odafröccsen a páncélzathoz, — aki ezt az elkeseredett, méla, panaszos búgásf hallotta, soha nem tudja elfelejteni, — de hiszen nem le­hetünk szentimentálisak akkor, amikor komoly tanulmányokról van szó, amikor az iskolai eszközöket kell kipróbálni s végeredményben magunk is kiváncsiak vagyunk, hát milyen is az a Imrei érték, alulról robbanta­nak-e föl, vagy felülről... Lényegében mindegy, de mit tehetünk róla, az emberi fajta olyan kiváncsi és nyugtalan s nem szeret arról hallani, hogy a halálnemek szaporodtak s a »harci egységek« értéke változó. Az egész­ben megnyugtató az, hogy egyelőre csak az elemit járjuk Spanyolország­ban ... Ha azonban jól viselkedünk, akkor beíratnak a felsőbb iskolába is. Hibátlan tankkal s nagyszerű repülőbombákkal... Öröm az élet, nagyszerű dolog tanulni, haladni, csak előre, édes fiam! (szv.) Felhívás a szlovén* szkói szobrász* művészekhez. A Jókai Egyesület szobrot kíván állítani Komárno-Komáromban a vá­ros nagy szülöttének, Jókai Mórnak s e célból tervpályázatot hirdet a szobor megalkotására, művészi meg­mintázására az állandóan Szlovensz­­kón működő, szlovenszkói szobrász­­művészek számára. A Jókai Egyesület a nagy regény­író bronzalakját kívánja megfelelő kőtalapzaton a kultúrház előkertjé­­ben felállítani. Ezért a művész elgon­dolására bízza, hogy ezt miként jut­tatja kifejezésre és hogy a kb. másfél­szeres életnagyságú szobor ülő vagy álló helyzetben ábrázolja-e Jókai Mór közismert alakját a pályázó által meg­tervezendő talapzaton. A pályázat nyílt és az abban részt venni óhajtó pályamunkák kicsinyí­tett gipszmodell alakjában 1937. évi március hó 16-án, déli 12 óráig kül­dendők be a Jókai Egyesület címére: Komárno-Komárom, Kultúrpalota. A beérkező pályaművek fölött a Jókai Egyesület által alakítandó bí­ráló bizottság fog dönteni és ki fogja választani azt a pályaművet, amely­nek kivitelére megbízást fog adni. Ez a megbízás lesz egyúttal az első pá­lyadíj. A II. díj 2Ő00 Ke, a III. díj 1000 Ke. A pályaművel kapcsolatban közlen­dő, hogy a pályázó a kivitelre való megbízás esetén mennyi idő alatt ké­pes a bronzöntéshez szükséges meg­mintázást pozitív gipszkivitelben és megfelelő nagyságban elkészíteni, va­lamint, hogy mily összegű művészi honoráriumot kér a megmintázásért. A bronzöntést, a talapzat kőfaragó munkáját, a kőanyag beszerzését és az elhelyezést az egyesület maga vé­gezteti el, ezért ezek költsége a hono­ráriumba nem számítható be. A Jókai Egyesület fenntartja magá­nak a jogot arra, hogy a beérkező pályaművek közül teljesen szabadon választhassa ki azt, amelyiket a leg­megfelelőbbnek talál, továbbá, hogy a bronzöntéshez szükséges és kidol­gozott kész mintát újból megbírálhas­sa és azon esetleg változást kívánhas­son, vagy a kiviteltől egészen eláll­hasson, valamint hogy a beérkező pályaművek közül bármelyiket meg­vehesse. Mindennemű levél a pályázat ügyé­ben dr. Szijj Ferenc egyleti elnök cí­mére: Komárno, Deák F. u. 7. szám küldendő. A Jókai Egyesület elnöki tanácsá­nak 1937. évi január 14-iki ülésében hozott határozata alapján Dr. Szijj Ferenc s. k. egyleti elnök. TÁRSADALMI NAPTÁR Január 23: NOSKE álarcos bálja, Nemesócsán. Január 24. Kath. Egyházi Énekkar teaestje. (Iparoskörben.) Január 24: A komáromi Munkás Testedző Egyesület (RTJ) tánccal egy­bekötött tornaakadémiája a Litovel­­szállóban. Január 30: A KFC jelmezes bálja a Kultúrpalotában. Február 7. Kath. Legényegylet nagy farsangi bálja: »Mosoly országa« címmel. Március 28, husvét vasárnap: Az »Egyetértés« Munkásdalárda tánccal egybekötött dalestje a Dózsa Vigadó­ban. Kulturestek, összejövetelek: Hétfőn és csütörtökön a Dalegyesület próbái. Minden kedden a Jókai Egyesület vita­estje. (Tagok számára.) Minden szerdán a Munkásakadémia előadása. Hétfőn, csütörtökön a Kath. Egyházi Énekkar próbái a Majláth-iskolában. Januárban, péntek esténkint vitaest az Iparoskörben. A spanyol nátha és a vitaminok. A spanyol nátha félelmetes réme már ismét felütötte a fejét Európá­ban. Ez a veszélyes járvány ilyenkor tél vége felé szokta szedni áldozatait tömegesebben. Az orvosi tudomány­nak eddig megoldhatatlan problémája volt annak kiderítése, hogy miért ép­pen télutóján és tavasszal lépnek fel nagyobb arányokban a meghűléses és egyéb járványos betegségek? Miért nagyobb a százaléka ilyenkor a be­tegségek halálos kimenetelének? Ma végre e kérdésre is egyre bi­zonyosabban meg tud felelni az or­vosi tudomány. Számtalan tapaszta­lat és megfigyelés eredményeképen kiderült, hogy ha táplálékunk nagyon egyoldalúvá válik, úgy hiányát látja szervezetünk azoknak az igen fon­tos anyagoknak, melyek kis mennyi­ségük ellenére is oly lényegesek a szervezet életerejére és a zavartalan anyagcserére nézve, s melyeket a tu­domány vitaminoknak nevez. Kémiai tekintetben ezeken a vitaminokon nincsen semmi különös. Ezek is csak épp úgy molekulákból állanak, mint az a sok más ezernyi anyag, melyek összessége szervezetünket alkotja. A különbség a vitamin és a többi anyag között csak az, hogy a vitaminokat készen kell kapnunk a természetes táplálékokból, mert azokat az emberi szervezet felépíteni nem tudja. Az ember szervezete hozzászokott, hogy ezen anyagokat készen kapja és így nincs megfelelő mirigye azoknak meg­­alvadt állapotukból való újbóli életre­­keltésére. Ha tehát e vitaminok táp­lálékunkból hiányzanak, úgy szerve­zetünk feltétlenül megsínyli azt. Be­tegség és halál a következménye. A vitaminkutatás terén elért ered­mények alapján tehát bizonyossá vált, hogy a tavaszi nagyobb arányú meg­betegedéseknek és halálozásoknak is a vitaminhiány az oka. Szervezetünk a vitaminszegényebb téli táplálkozás mellett elvesztette vitaminjainak jó részét és így ellenálló képessége ala­posan meggyengült. Pedig különösen a lázas betegségekben szökik fel a szervezet igénye a vitaminnal szem­ben. Téli táplálékunk csaknem kizáró­lag főzött, sütött, füstölt, besózott és marinírozott anyagokból áll, mely el­járásoknál a vitaminok többnyire el­pusztulnak. Vitamint a természetes, vagyis nyers növényi és állati anya­gokból kapunk. Mivel azonban a nyerskoszttól egyrészt emésztőszerve­ink gyengesége, másrészt a fertőzés veszélye visszatart, a friss gyümölcs pedig télen drágasága miatt nem ké­pezi mindennapos táplálékunkat, azért bizony télen szervezetünk vitamin nélkül marad. Keresni kellett tehát oly tápanya­got, melyet főzés, sütés, füstölés, szá­rítás, besózás nélkül lehetne fogyasz­tani télen is és mégse kelljen termé­szetes állapotában való fogyasztása miatt fertőzéstől tartanunk. Szeren­csére létezik is már ilyen táplálék: a méz. A természetes méz (nem a műméz) amellett, hogy könnyen emészthető, értékes tápanyagokból áll, nagymeny­­nyiségű vitamint tartalmaz. A külön­féle baktériumok pedig mind elpusz­tulnak benne a glükózák sűrűségé és hangyasav tartalma miatt. A nép már ösztönszerűen alkal­mazta is a mézet meghűléseknél és egyéb lázas betegségeknél. Azonban a betegségeket megelőzni és elke­rülni hasonlíthatatlanul észszerűbb, mintha csupán csak a megkapott be­tegségek gyógyítására szorítkozna az orvosi tudomány. A méz ne csak gyógyszer, hanem mindennapi táplá­lékunk legyen a téli és tavaszi hóna­pokban, hogy állandóan és kellőkép­pen fedezve legyen akkor is vitamin­­szükségletünk. Ez nem ütközik nehézségekbe kü­lönösen itt Délszlovenszkón, hol a méz ára meglehetősen alacsony. Zsolnai Béla, Folyó évi január hó 20-án, szer­dán, este 8 órai kezdettel a grémium adóügyi előadást tart hivatalos helyi­ségében (Bafa-ház I. emelet) az adó­­igazgatóság képviselőjének jelenlété­ben. Különösen aktuálissá teszi az elő­adást most az adóvallomások összeál­lításának idején az 227/1936. számú új adónovella, amely az eddigi egye­­nesadó-törvénytől eltérőleg több mó­dosítást, változást és újítást tartalmaz. A grémium felhívja tagjait, hogy az előadáson saját érdekükben menné) nagyobb számban vegyenek részt és annak kezdetére pontosan jelenjenek meg. Érdeklődőket szívesen lát a gré­mium. A grémium elnöke. Akar Ön szép lenni? 5 Használjon Nádasdy-féle Gyöngyvirág alvátor krémet, mely mindenkit hozzásegít a szép­séghez. A májfoltokat, szeplöket, patta­násokat és mindennemű arctisztátalanságo­­kat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8'— Ké. Mr. Ph. NEUWELT, Salvátor gyógyszertár Komárno. Póstai redeléseknél a portó külön felszámítva Takács bácsi A szerkesztőségnek vannak névtelen katonái, akiknek nevét nem ismeri az újságolvasó, akiknek hangyaszorgalma azonban lehetővé teszi azt, hogy az ol­vasó friss híreket kapjon reggeli ká­véja, vagg ebédutáni nyugvása mellé. Ilyen névtelen katonája volt hosszú éveken keresztül a Komáromi La­poknak Takács Lajos, nyugalmazott törvényszéki alkalmazott, de mi nem hívtuk ilyen ridegen s hivatalosan, előttünk Takács bácsi volt ő, aki na­ponta behozta a törvényszéki híreket szerkesztőségünkbe s az ő révén nem­csak a Komáromi Lapok olvasói, ha­nem a csehszlovákiai magyar napila­pok olvasói is, értesültek a komáromi törvényszéken lefolyt eseményekről. Évtizedeken keresztül volt a törvény­szék altisztje, ismerte a bírákat, az ügyeket s az ügyészeket, a vádlottakat s a vádlókat, végül már a kisujjában volt az egyszerű törvényszéki gyakor­lat tudománya és bizony, kezdő bírák mellé akárhányszor oda lehetett volna tenni Takács bácsit, akinek végül olyan judiciuma volt, hogy előre meg tudta mondani, milyen lesz az ítélet... S mikor nyugdíjba ment, sem tudott elszokni a törvényszéktől, mindennap felkereste a tárgyalótermeket, elővette ceruzáját, papirosát s pápaszemép ke­resztül mereven figyelve} rögzítette meg az eseményeket. Mindig tárgyilagos volt, fogalmazása olyan szakszerű, hogy abban hiba nem akadt... A szerkesz­tőség fiatalabb s jogban gyakorlatla­nabb tagjait ő oktatta ki a törvény­­széki rovat ága-bogaiban, — precí­zen minősített, s ha véletlenül börtönt írtunk s fogházat kellett volna, vagy a vétséget könnyelműen összetévesz­tettük a főbenjáró bűnesettel, az em­berölést a gyilkossággal, a feltétele­set a feltétlennel: másnap feddően je­lentkezett s botjára támaszkodva állt meg a szerkesztőségi szobában: »az államügyész úr megint meginterpel­lált engem, hogy nem írtuk helyesen az esetet. Pedig én jól megfogalmaz­tam, tessék csak utánanézni...« S va­lóban úgy volt, Takács bácsi jól meg­fogalmazta mindig, inkább szűkszavú­an, mint terjengősen s a hiba rend­szerint ott rejlett, hogy a szűkszavú jelentést igyekeztünk valami szépen csillogó riporteri mázzal felönteni, hogy a közönség ne a száraz esetet olvassa, hanem az érdekes hírt... Es­küdtszéki tárgyalásokról legfeljebb ak­kor maradt el, amikor tavasszal sür­gős munka akadt a kertjében, külön­ben ő volt a leghívebb hallgatója a tárgyalásoknak s itt is előre meg­mondta már az Ítéletet, annyira is­merte az ügyeket s a törvény alkalma­zását. A polgári perek nem érdekel­ték, szíve szerint való tárgyalás a bűn­ügyi volt csupán, — ha hetenként leg­alább háromszor nem jelentkezett, gya­nakodva kérdeztük: mi az, Takács bácsi, elhordták a törvényszéket? Pon­tos volt és kötelességtudó, érezte a fe­lelősség súlyát az olvasókkal szemben s ha valamelyik eset különösen tet­szett neki, azt élőszóval külön is el-

Next

/
Oldalképek
Tartalom