Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-20 / 6. szám
1937. január 20. »KOMAKOMI LAPOK« 3. oldal De re kas előtanulmányok Igyekeznek bennüket megnyugtatni, szépen, okosan: ne féljünk, mert a spanyolországi harc nem komoly, mint ahogy nem tartható túlságosan komoly tanintézetnek az óvócla sem. Ez a spanyolországi kis csetepaté csak afféle előtanulmány, bevezetés a magasabb iskolába, elvégzése legfeljebb magasabb osztályokba való lépésre jogosít, de ez még nem az érettségi s hol tartunk még a diplomától... Mindössze arról van szó Madrid körül, hogy az európai fegyvergyárak s vezérkarok kipróbálják az egyes hadiszerszámok harci értékét, megnézik, megfelelő-e a tank, jól működik-e a gáztartály s elégedetten állapítják meg, hogy mindenekfelett a repülőgépről való golyószórás és bombázás hozta meg a kívánt eredményt. A repülőgép kijárta a megfelelő osztályokat, baj vele nincs, ellenben a tank, Iej, ej, az a tank, a kissbb-mgyobb tank, nos azzal baj van... Még gyermekbetegségben szenved s nem szuperál úgy, mint a generálisok elképzelték. Szervi hibái vannak... Az orosz tanknál például felfedezték, hogy tetején, •a szellőztető nyíláson keresztül be lehet dobni egy benzinesüveget s ha utána közvetlenül akad egy ügyes, elszánt fickó, aki a benzinesüveg mögé még egy adag kézigránátot is hajít, akkor a tank felrobbdn s elég a b&rtrielevőkkel együtt. Lehet, hogy a kiviil szereplő ügyes fickó is levegőbe repül, de ez nem fontos, annyi áldozatot mindenesetre kell hoznia, hogy az orosz tank harci értékét kipróbálni segítsen. Különösebb örömül nem szolgál persze az sem, hogy hallani lehet a tankban szereplő katonák, gépkezelők vad üvöltését, ahogy elégnek a tankban, ahogy odasülnek az ágyúhoz, vagy vérük odafröccsen a páncélzathoz, — aki ezt az elkeseredett, méla, panaszos búgásf hallotta, soha nem tudja elfelejteni, — de hiszen nem lehetünk szentimentálisak akkor, amikor komoly tanulmányokról van szó, amikor az iskolai eszközöket kell kipróbálni s végeredményben magunk is kiváncsiak vagyunk, hát milyen is az a Imrei érték, alulról robbantanak-e föl, vagy felülről... Lényegében mindegy, de mit tehetünk róla, az emberi fajta olyan kiváncsi és nyugtalan s nem szeret arról hallani, hogy a halálnemek szaporodtak s a »harci egységek« értéke változó. Az egészben megnyugtató az, hogy egyelőre csak az elemit járjuk Spanyolországban ... Ha azonban jól viselkedünk, akkor beíratnak a felsőbb iskolába is. Hibátlan tankkal s nagyszerű repülőbombákkal... Öröm az élet, nagyszerű dolog tanulni, haladni, csak előre, édes fiam! (szv.) Felhívás a szlovén* szkói szobrász* művészekhez. A Jókai Egyesület szobrot kíván állítani Komárno-Komáromban a város nagy szülöttének, Jókai Mórnak s e célból tervpályázatot hirdet a szobor megalkotására, művészi megmintázására az állandóan Szlovenszkón működő, szlovenszkói szobrászművészek számára. A Jókai Egyesület a nagy regényíró bronzalakját kívánja megfelelő kőtalapzaton a kultúrház előkertjében felállítani. Ezért a művész elgondolására bízza, hogy ezt miként juttatja kifejezésre és hogy a kb. másfélszeres életnagyságú szobor ülő vagy álló helyzetben ábrázolja-e Jókai Mór közismert alakját a pályázó által megtervezendő talapzaton. A pályázat nyílt és az abban részt venni óhajtó pályamunkák kicsinyített gipszmodell alakjában 1937. évi március hó 16-án, déli 12 óráig küldendők be a Jókai Egyesület címére: Komárno-Komárom, Kultúrpalota. A beérkező pályaművek fölött a Jókai Egyesület által alakítandó bíráló bizottság fog dönteni és ki fogja választani azt a pályaművet, amelynek kivitelére megbízást fog adni. Ez a megbízás lesz egyúttal az első pályadíj. A II. díj 2Ő00 Ke, a III. díj 1000 Ke. A pályaművel kapcsolatban közlendő, hogy a pályázó a kivitelre való megbízás esetén mennyi idő alatt képes a bronzöntéshez szükséges megmintázást pozitív gipszkivitelben és megfelelő nagyságban elkészíteni, valamint, hogy mily összegű művészi honoráriumot kér a megmintázásért. A bronzöntést, a talapzat kőfaragó munkáját, a kőanyag beszerzését és az elhelyezést az egyesület maga végezteti el, ezért ezek költsége a honoráriumba nem számítható be. A Jókai Egyesület fenntartja magának a jogot arra, hogy a beérkező pályaművek közül teljesen szabadon választhassa ki azt, amelyiket a legmegfelelőbbnek talál, továbbá, hogy a bronzöntéshez szükséges és kidolgozott kész mintát újból megbírálhassa és azon esetleg változást kívánhasson, vagy a kiviteltől egészen elállhasson, valamint hogy a beérkező pályaművek közül bármelyiket megvehesse. Mindennemű levél a pályázat ügyében dr. Szijj Ferenc egyleti elnök címére: Komárno, Deák F. u. 7. szám küldendő. A Jókai Egyesület elnöki tanácsának 1937. évi január 14-iki ülésében hozott határozata alapján Dr. Szijj Ferenc s. k. egyleti elnök. TÁRSADALMI NAPTÁR Január 23: NOSKE álarcos bálja, Nemesócsán. Január 24. Kath. Egyházi Énekkar teaestje. (Iparoskörben.) Január 24: A komáromi Munkás Testedző Egyesület (RTJ) tánccal egybekötött tornaakadémiája a Litovelszállóban. Január 30: A KFC jelmezes bálja a Kultúrpalotában. Február 7. Kath. Legényegylet nagy farsangi bálja: »Mosoly országa« címmel. Március 28, husvét vasárnap: Az »Egyetértés« Munkásdalárda tánccal egybekötött dalestje a Dózsa Vigadóban. Kulturestek, összejövetelek: Hétfőn és csütörtökön a Dalegyesület próbái. Minden kedden a Jókai Egyesület vitaestje. (Tagok számára.) Minden szerdán a Munkásakadémia előadása. Hétfőn, csütörtökön a Kath. Egyházi Énekkar próbái a Majláth-iskolában. Januárban, péntek esténkint vitaest az Iparoskörben. A spanyol nátha és a vitaminok. A spanyol nátha félelmetes réme már ismét felütötte a fejét Európában. Ez a veszélyes járvány ilyenkor tél vége felé szokta szedni áldozatait tömegesebben. Az orvosi tudománynak eddig megoldhatatlan problémája volt annak kiderítése, hogy miért éppen télutóján és tavasszal lépnek fel nagyobb arányokban a meghűléses és egyéb járványos betegségek? Miért nagyobb a százaléka ilyenkor a betegségek halálos kimenetelének? Ma végre e kérdésre is egyre bizonyosabban meg tud felelni az orvosi tudomány. Számtalan tapasztalat és megfigyelés eredményeképen kiderült, hogy ha táplálékunk nagyon egyoldalúvá válik, úgy hiányát látja szervezetünk azoknak az igen fontos anyagoknak, melyek kis mennyiségük ellenére is oly lényegesek a szervezet életerejére és a zavartalan anyagcserére nézve, s melyeket a tudomány vitaminoknak nevez. Kémiai tekintetben ezeken a vitaminokon nincsen semmi különös. Ezek is csak épp úgy molekulákból állanak, mint az a sok más ezernyi anyag, melyek összessége szervezetünket alkotja. A különbség a vitamin és a többi anyag között csak az, hogy a vitaminokat készen kell kapnunk a természetes táplálékokból, mert azokat az emberi szervezet felépíteni nem tudja. Az ember szervezete hozzászokott, hogy ezen anyagokat készen kapja és így nincs megfelelő mirigye azoknak megalvadt állapotukból való újbóli életrekeltésére. Ha tehát e vitaminok táplálékunkból hiányzanak, úgy szervezetünk feltétlenül megsínyli azt. Betegség és halál a következménye. A vitaminkutatás terén elért eredmények alapján tehát bizonyossá vált, hogy a tavaszi nagyobb arányú megbetegedéseknek és halálozásoknak is a vitaminhiány az oka. Szervezetünk a vitaminszegényebb téli táplálkozás mellett elvesztette vitaminjainak jó részét és így ellenálló képessége alaposan meggyengült. Pedig különösen a lázas betegségekben szökik fel a szervezet igénye a vitaminnal szemben. Téli táplálékunk csaknem kizárólag főzött, sütött, füstölt, besózott és marinírozott anyagokból áll, mely eljárásoknál a vitaminok többnyire elpusztulnak. Vitamint a természetes, vagyis nyers növényi és állati anyagokból kapunk. Mivel azonban a nyerskoszttól egyrészt emésztőszerveink gyengesége, másrészt a fertőzés veszélye visszatart, a friss gyümölcs pedig télen drágasága miatt nem képezi mindennapos táplálékunkat, azért bizony télen szervezetünk vitamin nélkül marad. Keresni kellett tehát oly tápanyagot, melyet főzés, sütés, füstölés, szárítás, besózás nélkül lehetne fogyasztani télen is és mégse kelljen természetes állapotában való fogyasztása miatt fertőzéstől tartanunk. Szerencsére létezik is már ilyen táplálék: a méz. A természetes méz (nem a műméz) amellett, hogy könnyen emészthető, értékes tápanyagokból áll, nagymenynyiségű vitamint tartalmaz. A különféle baktériumok pedig mind elpusztulnak benne a glükózák sűrűségé és hangyasav tartalma miatt. A nép már ösztönszerűen alkalmazta is a mézet meghűléseknél és egyéb lázas betegségeknél. Azonban a betegségeket megelőzni és elkerülni hasonlíthatatlanul észszerűbb, mintha csupán csak a megkapott betegségek gyógyítására szorítkozna az orvosi tudomány. A méz ne csak gyógyszer, hanem mindennapi táplálékunk legyen a téli és tavaszi hónapokban, hogy állandóan és kellőképpen fedezve legyen akkor is vitaminszükségletünk. Ez nem ütközik nehézségekbe különösen itt Délszlovenszkón, hol a méz ára meglehetősen alacsony. Zsolnai Béla, Folyó évi január hó 20-án, szerdán, este 8 órai kezdettel a grémium adóügyi előadást tart hivatalos helyiségében (Bafa-ház I. emelet) az adóigazgatóság képviselőjének jelenlétében. Különösen aktuálissá teszi az előadást most az adóvallomások összeállításának idején az 227/1936. számú új adónovella, amely az eddigi egyenesadó-törvénytől eltérőleg több módosítást, változást és újítást tartalmaz. A grémium felhívja tagjait, hogy az előadáson saját érdekükben menné) nagyobb számban vegyenek részt és annak kezdetére pontosan jelenjenek meg. Érdeklődőket szívesen lát a grémium. A grémium elnöke. Akar Ön szép lenni? 5 Használjon Nádasdy-féle Gyöngyvirág alvátor krémet, mely mindenkit hozzásegít a szépséghez. A májfoltokat, szeplöket, pattanásokat és mindennemű arctisztátalanságokat nyomtalanul eltüntet, az arcot bársonyos simává és fiatalosan üdévé teszi. Vigyázzon a hamisításokra, csak eredeti csomagolást fogadjon el. — Egy tégely ára 8'— Ké. Mr. Ph. NEUWELT, Salvátor gyógyszertár Komárno. Póstai redeléseknél a portó külön felszámítva Takács bácsi A szerkesztőségnek vannak névtelen katonái, akiknek nevét nem ismeri az újságolvasó, akiknek hangyaszorgalma azonban lehetővé teszi azt, hogy az olvasó friss híreket kapjon reggeli kávéja, vagg ebédutáni nyugvása mellé. Ilyen névtelen katonája volt hosszú éveken keresztül a Komáromi Lapoknak Takács Lajos, nyugalmazott törvényszéki alkalmazott, de mi nem hívtuk ilyen ridegen s hivatalosan, előttünk Takács bácsi volt ő, aki naponta behozta a törvényszéki híreket szerkesztőségünkbe s az ő révén nemcsak a Komáromi Lapok olvasói, hanem a csehszlovákiai magyar napilapok olvasói is, értesültek a komáromi törvényszéken lefolyt eseményekről. Évtizedeken keresztül volt a törvényszék altisztje, ismerte a bírákat, az ügyeket s az ügyészeket, a vádlottakat s a vádlókat, végül már a kisujjában volt az egyszerű törvényszéki gyakorlat tudománya és bizony, kezdő bírák mellé akárhányszor oda lehetett volna tenni Takács bácsit, akinek végül olyan judiciuma volt, hogy előre meg tudta mondani, milyen lesz az ítélet... S mikor nyugdíjba ment, sem tudott elszokni a törvényszéktől, mindennap felkereste a tárgyalótermeket, elővette ceruzáját, papirosát s pápaszemép keresztül mereven figyelve} rögzítette meg az eseményeket. Mindig tárgyilagos volt, fogalmazása olyan szakszerű, hogy abban hiba nem akadt... A szerkesztőség fiatalabb s jogban gyakorlatlanabb tagjait ő oktatta ki a törvényszéki rovat ága-bogaiban, — precízen minősített, s ha véletlenül börtönt írtunk s fogházat kellett volna, vagy a vétséget könnyelműen összetévesztettük a főbenjáró bűnesettel, az emberölést a gyilkossággal, a feltételeset a feltétlennel: másnap feddően jelentkezett s botjára támaszkodva állt meg a szerkesztőségi szobában: »az államügyész úr megint meginterpellált engem, hogy nem írtuk helyesen az esetet. Pedig én jól megfogalmaztam, tessék csak utánanézni...« S valóban úgy volt, Takács bácsi jól megfogalmazta mindig, inkább szűkszavúan, mint terjengősen s a hiba rendszerint ott rejlett, hogy a szűkszavú jelentést igyekeztünk valami szépen csillogó riporteri mázzal felönteni, hogy a közönség ne a száraz esetet olvassa, hanem az érdekes hírt... Esküdtszéki tárgyalásokról legfeljebb akkor maradt el, amikor tavasszal sürgős munka akadt a kertjében, különben ő volt a leghívebb hallgatója a tárgyalásoknak s itt is előre megmondta már az Ítéletet, annyira ismerte az ügyeket s a törvény alkalmazását. A polgári perek nem érdekelték, szíve szerint való tárgyalás a bűnügyi volt csupán, — ha hetenként legalább háromszor nem jelentkezett, gyanakodva kérdeztük: mi az, Takács bácsi, elhordták a törvényszéket? Pontos volt és kötelességtudó, érezte a felelősség súlyát az olvasókkal szemben s ha valamelyik eset különösen tetszett neki, azt élőszóval külön is el-
