Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-06-16 / 48. szám

1937. június 16, KOMÁROMI LAPOK 3. oldal. fájdalmak Í*. elszállnak-J'&äägk rheumánát, köszvénynél, ischi* ásznál, ha a beteg k ö z v e t • W/Mm 1 e n ti 1 magukban az őserejfl Wßjj&S és nem preparált kénes héfor* gia ezen ideálját valóra váltja Tren£ianske Teplice gyógyfürdőn Összeomlóban van a bolsevizmus A Morning Post c. angol világlap írja, hogy az angol polgári sajtó nagy reménységeket fűz a négy nyugat­európai nagyhatalom együttműködé­séhez, amely a »Deutschland«-esettel kapcsolatos diplomáciai tárgyalások során olyan nagyszerűen bevált. Ang­liát, Franciaországot, Németországot és Olaszországot az utóbbi időben fő­leg a bolsevista veszedelem megítélé­sének kérdése választotta el egymás­tól s miután a nemzetközi bolsevista veszedelem most már szünőben van, remélni lehet, hogy a négy nagyha­talom együttműködésének kiterjeszté­sét most már mi sem fogja hátráltat­ni. Szovjetoroszországban és Spanyol­­országban a bolsevizmus összeomló­ban van s a négy nagyhatalomnak aligha lesz már sok gondja ezzel a problémával, úgyhogy minden erejü­ket az európai béke megszervezésé­nek szolgálatába állíthatják. Az idő megérett az európai kérdések ren­dezésére — írja a lap, — s előbb­­utóbb minden bizonnyal kialakul az a baráti légkör, amely lehetővé teszi a négy nagyhatalom együttműködé­sét és az európai békét veszélyeztelő vitás kérdések megoldását. A polgári iskola jól sikerült rajz-kiállitása és tornaünnepélye A tanári kar fáradságos és kitartó munkájának nagyon szép eredményeit volt alkalmunk látni a komáromi községi polgári fiúiskola vasárnap, június 13-án megtartott rajz- és kézi­munkakiállításán és tornaünnepélyén. A kiállítás pár napig nyitva állott a nagyközönség részére s megérdemelt látogatottságnak örvendett. A sok szebbnél szebb rajz, fest­mény, agyag-, papír- és fám unka di­­cséretreméltó technikai tudással ké­szült. A gyermeki ízlés, fantázia és kézügyesség naiv, eredeti megnyilat­kozásokban jutott érvényre a néhol már komoly tehetséget Ígérő mun­kákban. Az iskola rajztanárának, Bakonyi Istvánnak tervszerű tanítási program­ját kellett elsősorban értékelnünk, mely a pedagógiai munkák sokszor kellően nem méltányolt talaján teljes ambícióval igyekezett a tanuló ifjú­ság körében azt a nemes versengési vágyat felébreszteni, melynek egyik eredménye az a kézimunka-pályázat, amely a kiállítás keretében jónéhány egészen eredeti kiállítási tárgy kö­zül a legértékesebbet igyekezett ki­választani szavazás útján. Aznap délután fél négykor tartotta meg az iskola Szülői Szövetsége köz­gyűlését, melynek megnyitása előtt az intézet igazgatója: Bíró Gyula me­leg szavakkal üdvözölte a megjelente­ket és vázolta azt a sok kitartó mun­kát igénylő, de végül is szép eredmé­nyeket hozó fáradozást, mely a gyer­meki lelket-testet egész emberré ne­velni igyekeztében nem nélkülözheti a szülők segítségét sem, kik gyerme­keiket otthon is az iskola becsületes szellemében nevelni kötelesek úgy a maguk, mint fiaik érdekében. A közgyűlést az egyesület agilis el­nöke: Denk Károly nyitotta meg. Majd Bakonyi István tartott szép sza­badelőadást a modern rajzoktatásról és annak szükségességéről. A gyűlés végeztével a közönség a tágas iskolaudvarban megtartott tor­naünnepélyt nézte végig, hol időköz­ben már szépszámú érdeklődő gyűlt össze. A tornaünnepély a fiúk zenekíséret mellett végzett szabadgyakorlataival kezdődött, általános tetszést aratva. Úgy a szabadgyakorlatokat, mint a jólsikerült botgyakorlatokat és elsőse­­gélynyujtási ‘gyakorlatokat Ipovitz Sándor tornatanár szakavatott veze­tése mellett adták elő az ügyes növen­dékek. Ezt követték az atlétikai ver­senyek, melynek eredményei a követ­kezők voltak: Nyújtón: Holtversenyben: 1. Va­­nyák István (I. o.) és Metka Antal (II. o.), 2. Rózsa István (II. o.). Korláton: Első csoport: 1. Metka Antal (II. o.), 2. Vanyák István (I. o.), 3. Weil Zoltán (III. o.). — Második csoport: 1. Kubica Rezső (II. o.), 2. Horváth József (II. o.), 3. Inczédy Tibor (II. o.). Magasugrásban: 1. Versansky Lász­ló (III. o.), 2. (holtversenyben) Na­­rancsik Imre (III. o.) és Kerekes Kál­mán (II. o.). A rendkívül élvezetes tornaverseny gyönyörű gúlák bemutatásával ért vé­get. A közönség megérdemelt taps­ban részesítette a szereplőket és egy kellemesen eltöltött délután emléké­vel távozhatott. (r. o.) Veszedelemben a Szénaíér Nagy riadalom a szénaíéri lakók között Csak nem rég hívtuk fel az olvasók figyelmét a legújabb komáromi par­kírozásra: a Szénatérre, amelynek kö­zepét most már bársonyos pázsit bo­rítja. Tavaly még kőhalmaz borította a teret, most selymes fű mosolyog az ablakon kinéző arcokra és az arra járókra. Előző években pedig kicsi­nyített Szahara öntötte kifogyhatatlan homokját a nyitott ablakokon be a la­kásokba, ahol állandóan, törölgetni kel­lett a háziasszonyok és a szobalányok nem ■ kis bosszúságára. Legtöbbször nem is lehetett szellőztetni, mert hi­szen tudjuk, hogy Komáromot a ter­mészettudósok a szelek hazájának tartják, ahol mindig fúj a szél és a szé­natéri homokot, port és piszkot ál­landóan fölkavarta. E sorok írója sok­sok cikket írt erről a szaharai álla­potokról. A szénatéri lakók magúk költségére akarták fölszáutatni és fű­vel bevetni és így lekötni a homokot, amely nemcsak az ottlakók egészsé­gét veszélyeztette, hanem különösen káros volt az ifjúság egészségére, hi­szen a közeli iskolák is bőven kaptak a szénatéri porból. Még élénken emlékszünk arra a szenzációra, pedig nem mostanában történt, hogy a Kossuth téren tar­tózkodó állatseregletből elszökött az egyik teve. Később a Szénatéren ta­lálták meg, édesen pihent a Szaharára emlékeztető homok. Nem valószínű, hogy az állatok beszélni tudnak egy­mással, de azért az állatsereglet slrucc­­madara is megtudta, hogy milyen föl­­séges homok van a Szénatéren. Ez az állat is odaszökött és fejét boldogan dugta a homokba. Ezek már régi dolgok, de nem fe­lejtettük el, mert az állatok ösztönére veinek fényt. Arról nem is szólunk, hogy amikor ott volt a disznópiac, a kihajtott disznók és malacok jóleső érzést visszatükröző boldog röhögés­sel túrták be magukat a süppedő ho­mokba. Amíg az irodákban nem ismerték az itatós papirt és töméntelen porzót használtak el a város és a megyehá­zán és a többi kancelláriákban, a Szé­natér mint porzóbánya nagy forgalom­nak örvendett, de ennek a boldog vi­lágnak vége, vándor menazsériák sem járnak már, a disznópiacot is elvitték onnét és a homok, por és piszok csak bosszúságot okozott már. A szénatéri lakók sokszor kértek bennünket, hogy írjunk a szaharai állapotokról. A sok cikkünknek végre meglett az ered­ménye, az ősszel fölszántották a teret, bevetették fűmaggal, fákat, virágokat ültettek belé »és nincs boldogabb em­ber Komáromban a szénatérinél. A tér közepét elfoglaló pázsit nem olyan nagy, hogy utakat lehetne benne vág­ni. A szénatériek nem is ábrándoznak sétautakról, de azért vágyaik tovább bontogatják szárnyaikat és szeretnék, ha a pázsit szélén pár sétatéri pad várná őket pihenőre. No, majd ez is meg lesz idővel. Sajnos, hogy e vidámmá vált dolgo­kat szomorú akkorddal kell befejez­nünk, amely ugyancsak lehangolta a szénatérieket. Az esetnek szemtanúi voltunk és a rémület kiváltotta kiál­tásokat saját fülünkkel hallottuk. Hétfőn este kissé megeredtek az ég csatornái, sűrűén »esett az eső. A Szé­natéren minden ablak nyitva volt és földerült arcok gyönyörködtek az >eső­­gen. Egyszerre azonban »elrémül min­denki : a Szénér pázsitján egy tehén je­lenik meg és mohó étvággyal legeli a fák lombjait és a virágokat. Az ablakban ülők kiabálnak a tehénre és az megértette a feddö hangokat, szépen kisétált a pázsitról. — Kinek a tehene lehetett? — kiál­tották egymásnak át az ablakokból, de a tehén gazdáját nem lehetett ki­nyomozni. Újra nyugtalanok most a szénaté­­ri»ek. Félnek, hogy a csordáról haza­térő tehenek lelegelik egészen a vi­rágokat, mert a kerítés olyan alacsony, hogy a tehén könnyen átlépi. Pár szál tüskésdrótot kellene magasabban kifeszítem a pázsit körül. A szénatérieknek most ez a kíván­sága, közre adjuk és reméljük, ez a kérésük sem talál süket fülekre. (hj.) A gimnáziumi zenekar hangversenye A komáromi gimnázium ama na­gyon ritka tanintézetek sorába tarto­zik, amelyek a tanulók zenei képzé­sére is nagyon ügyelnek. A komáromi gimnázium zenekara Krizsán József mester vezetésével komoly helyet ví­vott ki magának az ifjúsági zenekarok között s ez a zenekar minden évben többször is fellép, — különböző al­kalmi ünnepélyek során, — hogy bi­zonyságát adja tagjai rátermettségé­nek, a komoly zenei nevelésnek, amely szintén nélkülözhetetlen az ifjú isko­láztatásában. Nehéz munka ez: a fia­tal tanulóknak nem lehet főgöndja a hegedű, vagy a zongora, a kürt s a fuvola, az iskolai elfoglaltságok ke­vés időt »engednek arra, hogy a gim­názium zenekara gyakorolhassa ma­gát: a zenekar tagjai már szét is »oszolnak. S mégis: a Krizsán-mester által irányított zenekar olyan komoly produkciókkal kedveskedik a közön­ségnek, amely díszére s becsületére válik nemcsak a zenekar tagjainak, hanem az egész intézetnek is. Szom­baton este tartották évzáró hangver­senyüket a diákok a Jókai Egyesület kultúrházának nagytermében, lelkes »és nagyszámú közönség előtt. Nagy zene­kari számok, hegedű »és zongoraszá­mok szerepeltek műsoron: biztos irá­nyítás, lendület, fiatalos frisseség jel­­jemezte az egész zenei estét. Strauss: Perzsa indulójával kezd­ték, majd Yradyer: A fehér galamb című zenekari műve következett. Fu­­csik: Téli vihar, Robrecht: Gyermek­dalok, Dvorák: Szláv tánc, Suppé: A pajkos diák és Hartl: Tűzoltó in­duló című darabokat játszotta a nagy zenekar frissen, lendületesen^ fiatalos kedvvel, melódiát s harmóniát fino­man érvényesítve. Fekete Sándor, Tóth László, Almássy László, Weisz Edit S a régi, jó tanítvány: Schlaffer Ernő hegedűszólókkal gyönyörködtették a közönséget, a zongorakisénetet a te­hetséges Kominek Antal »és Banai Tóth Erzsébet szolgáltatták. Banai Tóth Ilo­na, Somogyi István igen sikerült zon­goraszámokat adtak elő, minden szá­mot a közönség élénk tetszésnyilvání­tása követett. Melegen ünnepelték a fáradságot nem ismerő, lelkes vezetőt: Krizsán Józsefet, aki kitartó munka gyümölcsét aratta l»e a gimnáziumi hangversenyen. A hangverseny min­den részlete nagyszerűen sikerült. Üzlet­berendezés olcsón eladó. Cim a kiadóban. he Ueeesfyéíiest . . . e három egyike biztosan megfelel szakái Iának és erszényének: Borofvaszappan: ha takarékoskodni akar. Habzó CRÉME DE SAVON: ha zsíros a bőre SANS SAVON krém: ha száraz a bőre. Ballag már a vén diák... Isten megáldjon vén falakt lejárt az óra, menni kell; már vár a harc, küzdés, siker... de szíve[m mindég itt marad. Künn zúg az élet, áll a bál, — benn csönd volt, béke s nyugalom... álom egy szálló csillagon, — s a Föld: csak messzi láthatár. Mint színes szép felhőcsapat: felénk suhanlak tűnt korok, hősök; poéták, piktorok, kiknek nyomán szent láng fakadt. Jártunk a völgybe^, s ormokon, Odysseussat tengeren, Peer Ggnttel fjordon, gleccseren, s Daniéval mennyben, s poklokon. Most menni kell... Az óra száll. Ballagj, csak ballagj vén diák! a régi szép melódiák nem térnek vissza soha már. Ballagj, csak ballagj!... Ég veled szép ifjúság, s ti vén falak: könnyes szemmel megáldalak, s a szívem soha nem feled. Kádár Mária. Az egyesült párt nagysikerű gyűlése Örsujfalun Örsujfaln községben folyó hó 13-án lelkes lefolyású népgyűlést rendezett az egyesült országos keresztényszo­cialista és magyar nemzeti párt. A népgyűlésen nemcsak a község gazdái és földmíves munkásai, hanem a szom­szédos Cserhát puszta lakosai is rend­kívül nagy számban jelentek meg. A népgyűlésre érkező Jarass Andor or­szágos pártelnököt impozáns fogadta­tásban részesítették. Magyar díszbeöl­tözött leányok sorfala között vonult a gyűlés színhelyére a pártelnök Kris­tóf f Sándor pártigazgató és Derfinyák Gusztáv főtitkár kíséretével. A leá­nyok közül Takács Piroska, Kiss Ve­­ronka, Panyi Valéria, Ribarik Ilonka, Horján Teréz köszöntő versek kísé­retében virágcsokrokat nyújtottak át a vendégeknek. A pártszervezet részé­ről Takács Ferenc elnök és Sziklay Dezső helyi szervezeti jegyző üdvö­zölték meleg szavakban. Az egybe­­gyült hallgatóság »előtt Jaross Andor orsz. pártelnök átfogó beszédében rész­letes képet nyújtóit az általános hely­zetről. A tomboló éljenzéssel fogadott, mindenki lenyűgöző hatalmas beszéd után Kristóff Sándor pártigazgaló és Derfinyák Gusztáv főtitkár lelkesítő szavai után a méltóságteljesen lefoly­tatott népgyűlés befejezést nyert. — Fegyvert próbáltak ki. Kovács Miklós 16 éves deáki legény fegyver­rel bibelődött Takács Mihály társá­val. A fegyver elsült és Kovács lábát súlyosan megsebesítette a golyó. — Fejbe rúgta a ló. Berecz Ká­roly farkasdi legényt olyan erővel rúgta fejbe a lova, hogy eszméletét vesztette és súlyos sérüléseket szen­vedett. A nyitrai kórházba vitték.

Next

/
Oldalképek
Tartalom