Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-05-22 / 41. szám

1937. május 22. KOMÁROMI LAPOK 9. oldal.

Tavaszi szépségrecepiek

Közli Várady Ilus, a Bécsi Kozmetikai Szakiskola igazgatónője.

Ili van mindenekelőtt a szeplő, amely a legfinomabb bőrű, igen érzékeny női arcokon jelenik meg, amint az áldott tavaszi nap sugarai új életre hívják a természet erőit. Igen sokáig nem tudták megmagyarázni az okát. Magam is évek óta tanulmányozom ezt a kérdést, mert ha megtudjuk állapítani, hogy mi okozza aszeplőt, akkor mégis tudjuk akadályozni a keletkezését. Eddig még majdnem minden kezelési eljárás, kozmetikai ápolás 'és gyógymód hatálytalannak mutatkozott vele szemben. Sikerült végre megállapítanunk, hogy a szeplő tulajdonképpen azért keletkezik a bőrön, hogy megvédje ezt vagy legalább is ennek egyes részeit a rá nézve esetlég kártékony hősugaraktól. Ennek következtében a leghatásosabb ellenszere és megakadályozó ja a szeplőképződésnek, ha erősítjük a bőr ellentálló képességét bizonyos hősugarakkal szemben. Azon egyének tehát, akiknél jelentkezni szoktak rendszeresen a szeplők, ne csak akkor kövessenek el mindent a már meglévő szeplők eltüntetésére, amidőn már ezek megjelentek, hanem már előzetesen, sőt egész éven át úgy táplálják és védjék a bőrüket, hogy ezen a szeplők meg se jelenhessenek. Ezen előzetes és rendszeres ápolás alapja a bőrnek kellő ápolása, edzése és védelme. A táplálás megfelelő kozmetikai szerekkel törlénik. Az edzés pedig az által, hogy az arcunkat még a leghidegebb téli napokon is pár percig mesterséges napfénnyel sugároztassuk, vagy ami ennél még sokkal jobb hatású, igyekezzünk magaslati helyeken kitenni a napsugaraknak. Szabály legyen télen is állandóan felkeresni a napot és kitenni arcunkat a szabad légáramlatnak, hideg, szél, hó, eső és más időjárási és légköri viszontagságoknak. Nem szabad úgy kezelni az arcunkat és a

bőrünket általában, mint valami melegházi növényt. Légfürdőkkel, víztusokkal kell állandóan edzeni. Ajánlatos továbbá a rendszeres masszázs is. S ha jelentkezik azután a tavaszi meleg napsugár, ne féljünk tőle, hanem kezdjük napi egy perces és mindennap legalább egy perccel fokozódó napozással a bőr szeplőellenes edző kúráját. Természetesen egészen más a helyzet, ha valaki mindezt elmulasztotta és már ott vannak ezek a szeplőnek nevezett védekező pigmentjei a bőrnek. Ilyenkor, ha limesének túl elszaporodva és csak igen diszkréten mutatkoznak, elégséges jesz» naponkint többször citromlével, uborkatejjel mosogatni a bőrt, ellenben, ha már igen sűrűén képződnek ki, akkor orvos, vagy szakkozmetikus felügyelete alatt lefolytatandó enyhébb vagy erősebb hámlasztási kúrák vezethetnek célhoz. A hámlasztási kúra befejeztével megkezdhetjük a már említett módon az új bőr edzését az új szeplőképződés ellen.

A másik, tavasszal erősebben fellépő szépséghiba a természetellenesen növő fölösleges hajszálak elszaporodása az arcon, karon, lábakon és a test különböző részein. Ennél a bajnál ma már a modern kozmetika igen egyszerű módon tud segíteni. Kikapcsol mindenféle erőszakos módszert. Röntgen, villamosság, leborotválás, többnyire kén és arzén tartalmú depillatoriumok alkalmazása mind csődöt mondottak, ellenben a legősibb és a legtermészetesebb eljárás, bizonyos faizzadmányokból, mézmelléklerményckből és növényi kivonatokból készült szer, amellyel minden nő saját maga eltávolíthatja tartósan, egészségesen a feleslegesen növő hajszálait. Ha tekintetbe vesszük, hogy akár a Röntgen, akár a villamoshajeltávolítás mennyi időt vesz igénybe és mennyi szenvedést okoz, akkor ebben az ősrégi és újabban helyesbített eljárásban a női nem egy aránylag igen olcsó és igen praktikus eljárást kapott és ma már így egyetlen nőnek sincs oka kétségbeesni a felesleges szőrök okozta szépséghibája miatt, amely éppen a mai stranddivat miatt sokkal súlyosabban érinti hölgyeinket.

Egy másik, különösen éppen tavasszal erősebben fellépő szépséghiba, a hajszálak erősebben, szinte kopaszsággal fenyegető kihullása. Ettől tavasszal soha sem kell megijedni. A haj minden négy évben teljesen kihull, illetve egy hajnak az élettartama alig terjed túl négy éven és ez a kihullási folyamat rendszerint tavasszal a legerősebb. Tessék a fejet hetenkint kétszer meleg Eukaliptusz vagy édes mandulaolajjal bedörzsölni különösen mosás után. Mellőzni kell mindenféle alkoholos és lúgos hajvizek alkalmazását. Igen gyakori fejbőrmasszázs és meleg kefével való dörzsölés helyénvaló. A tavasszal fellépő és a bőrünket annyira elcsunyíló furunkulusoknál ajánljuk a belső élcszttőkúrák alkalmazását. Kivülről pedig az u. n. Hanza pflaszterrel való beborílást. Tavasszal a bőrünk tisztaságát általában igen szolgálja a különböző vértisztító teák ivása.

Mindennapra

MESZES TOJÁS FŐZÉSE.

A mészben eltett tojásnak sajátságos íze van, ezért sokan idegenkednek tőle, Olyan íze lesz, mint a friss tojásnak, ha a hegyén egy nagyon vékony tűvel parányi nyílást ejtünk. Tegyük fel hideg vízben s hagyjuk pár percig főni. így minden évszakban jóízűen lehet főtt tojást fogyasztani.

MOLYOK KIPUSZTITÁSA A SZŐNYEGBŐL.

Forró vízbe öntsünk szalmiákszeszt, mártsunk belé egy rongyot, terítsük rá a szőnyeg balfelére és nagyon forró vasalóval lassan haladjunk végig rajta. A lárvák és peték elpusztulnak. VÖDRÖK TISZTÍTÁSA.

Szemetes vedrek és egyéb nagyon piszkos konyhaeszközök, tartók stb. nehezen tisztíthatok meg a szokásos

módokon. Terpentinnel azonban könynyen megtisztulnak.

ROZSDA ELTÁVOLÍTÁSA EVŐESZKÖZÖKRŐL.

Finomabb késekről vagy egyéb evőeszközökről a rozsdát nem tanácsos csiszoló papirossal, kőporral vagy egyéb durva anyaggal letisztítani, mert soha helyre nem hozható karcolások lesznek rajta. Ellenben nagyon jól letisztítható a rozsdafolt tintaradírral. Ez nem koptatja és nem karmolja az eszközt.

SAVFOLTOK ELTÁVOLÍTÁSA.

Munkaköpenyekből vagy egyéb anyagokból savfoltokat híg szalmiákszeszszel tüntethetünk el. Benedvesítjük vele a foltokat s ha eltűntek, tiszta vízzel öblítjük az anyagot.

ÁLMATLANSÁG ELLEN

langyos lábfürdőt ajánlanak. Sokan savanyútejet fogyasztanak a vacsorához, egy-két csészével; ez nagyon megnyugtatja az idegrendszert. Szabályos mélylégzés is megkönnyíti az álom bekövetkezését.

NAPÉGETTE BŐRT

savanyútejjel mosva és lanolinnal bedörzsölve, a kellemetlen tünetek megszűnnek.

OLAJFESTÉK SZAGÁNAK ELTÜNTETÉSE.

A helyiségben helyezzünk el néhány edényben sósvizet; ez abszorbeálja a szag-anyagokat.

BŐRTÁRGYAK FELFRISSÍTÉSE.

Fekete borszékek, vagy egyéb bőrtárgyak színét, feszességét visszaadni úgy lehet, hogy igen keményre felvert tojáshabot kenünk rá vékonyan s azt rászárítjuk.

JÁTÉKKÁRTYA TISZTÍTÁSA.

Egy rongyooska segítségével, kölnivízzel dörzsöljük le a lapokat. Ne dörzsöljük túlságosan erősen. Ha megszáradtak, egy másik ronggyal utána dörzsöljük, amitől eredeti fényüket viszszakapják a kártyalapok.

Dani a tengeren

Daninak minden vágya az volt, hogy életében egyszer hajón ülhessen. Egy forró nyári délután édesanyja kiküldte Danit a libákkal a rétre. Dani talált ott egy árnyékos fát, s leült alá. A tikkasztó melegben hamarosan elaludt és nagyon szépet álmodott.

Egy nagy kikötőben felült egy hatalmas hajóra. Mikor a hajó szép simán úszott a szörnyű nagy vízen, Dani nagyon boldog volt, hogy beteljesedett várva-várt vágya. De mikor a hajó már vagy két napja ment a széles óceánon, nagy vihar támadt. A hullámok átcsaptak a hajón, Már majdnem elsüllyedt. Bizony Dani most megijedt. A hajó léket kapott és sülylyedni kezdett. A kapitány hiába adta le az S. O. S. jeleket, segítség nem jött. A hajó elsüllyedt, aki úszni tudott, az úszott, Dani is úszott, de egyszerre csak feléje tartott egy cápa. A szörnyű ijedelemre Dani — felébredt. örömmel látta, hogy nem tengeren van, hanem a békésen legelő libák közölt.

Elhatározta, hogy nem akar többet hajóra ülni, mert az iskolában is azt tanulta, hogy mindenütt jó, de legjobb otthon.

Mese a rab mókásról

Egy hatalmas zöld erdő kellős közepén állott a tornáoos, sok tornyos erdészlak, amelyben az erdész lakottt egész családjával, Sanyi, az erdészék hatéves kisfia, aki ott nőtt fel a madarak, fák között, pirospozsgás, keménykötésű kis legénnyé: imádta az erdőt. Ismert minden bokrot, minden madárhangot. Sokszor megtévesztette a madarakat füttyével, amint csicsergésükre válaszolgatott.

Kedvencei azonban mégis csak a fürge mókusok voltak, amelyek vidáman ugráltak ágról-ágra és kúsztak a fák lombjai között. Már a mókusok is megismerték aprócska lépteit és ha meglátták, még jobban mókáztak és játszottak az ő kedvéért. így ment ez egész nyáron át. De lassan beköszöntött a szeles, esős ősz, melyet csikorgó hideg tél követett. A dúslombú fák levelei előbb csak sárgultak, azután pedig zörögve estek le a földre és nagyokat zizzentek az ember, vagy állat lába nyomán. Azután leesett az első hó és szikrázó hóréteg fedte köröskörül a világot. Hó borította az erdószlak piroscserepes tetejét is, ahonnan vidáman szállott felfelé a pöfékelő kémény füstje és a kopár fák ágai is, ahol Sanyi kedvencei tanyáztak.

Ezen sokat gondolkozott a kis fiú. Sajnálta kedves kis madarait, szőke livid ám mókusait, akik télen fá'ósan, ugrándoztak a csupasz faágak között, nyoma sem volt már a nagy nyári hancúrozásnak. Nem találtak eleséget, mindenért keservesen meg kellett dolgozniok, amihez hozzájutottak.

Egyszer Sanyi így szólt édesanyjához :

— Anyukám, látod milyen jó dolga van a mi kis kanárinknak. Itt él a jó meleg szobában, ragyogó kalitkában, meg van az ennivalója, a fürdővize, kedvét keressük mindenben! És az én szegény kis éneklőmadaraim, meg az aranyos mókusaim ott dideregnek kint az erdőben összefagyva, éhezve.

Sanyi anyukája simogató tekintettel cirógatta végig a jószívű kisfiát és így szólt:

— Hát te azt hiszed, kisfiam, hogy azok a madarak, vagy azok a fürge mókusok jól éreznék magukat a meleg

szobában? Hogy kellene nekik a finom étel, a legjobb falat? Nem, Sanyikéin ! Az erdő kis madarainak, mókusainak nem kellene a te jószívűséged, nem adnák oda szerető gondoskodásodért a szabadságukat. De hogy erről te magad is meggyőződhess, nem bánom, menj ki kedvenc mókusodért és hozd őt be a nagy papagájketrecbe, az úgyis üres.

Sanyi öröme nem ismert határt. Futott, ahogyan csak tudott a Miki mókusért és addig csalogatta szép szóval, meg ropogós mogyoróval, amíg sikerült magához édesgetnie.

A papagáj-otthon mérete csakugyan pontosan megfelelt a csepp mókusnak, amely csodálkozva ugrált benne körül eleinte, bozontos farkával csapkodva maga körül. De az ételhez nem mailt. Bármilyen mókuscsemegét dugtak is be neki a rácson át, felé sem nézett. A szokatlan meleg elbágyasztotta, lassanként vidám ugrándozása is megszűnt. Csak ült kis hintáján naphosszat, behúzott nyakkal, gubbasztva, mint egy nyöszörgő, beteg kis gyermek és semmivel sem lehetett felélénkíteni.

Negyedik napon már nem bírta tovább nézni á kis állat szomorkodását. Kinyitotta a kalitka ajtaját, tenyerére vette a betegnek látszó mókust és a nyitott ablak behavazott párkányára tette. Ebben a pillanatban, mint egy varázsütésre, magához tért a csöpp állatka. Megérezte az erdők friss gyantáidat át, a nedves föld ismerős szagát és egyet-kettői forogva önmaga körül, a ház falán lévő repkényen fürgén kúszni kezdett felfelé. Egyetlen pillanat elég volt ahhoz, hogy meggyógyuljon: persze, hiszen nem is volt beteg!

És Sanyi pirosra gyűlt arccal ment újra az édesanyjához jelenteni:

— Igazad volt, édes anyókám. Soha többé nem veszem el á szabadságát egyetlen állatnak sem, mert az annyi* mintha az életét venném el tőle. Köszönöm, hogy erre megtanítottál.

Hűek, a törpék királya

Hűek úgy gondolkozott, ahogy ballagott az országúton: Neki nem lehet hatja szülei orcáit, neki nem lehet a kályha mellett ülnie, ő nem csókolhatja szülei orcáit, neki nem lehet testvéreivel játszania, mert meghaltak.

Gondolataiba mélyedre ballagott az országúton, míg el nem ért egy gyönyörű erdőhöz. Az erdő tele volt pálma- és ciprusfákkal, éneklő madárkákkal, nyíló virágokkal. Iluck, ahogy beljebb haladt az erdőben, egyszer csak meglátott egy jókora, üvegből készült repülőgépet. Nem sokat gondolkozott, hanem beleült. Ahogy javában vizsgálta az üveg-repülőgép belsejét, s kitekintett az ablakon, látta, hogy a repülőgép mellett egy óriás áll. Hűek szólni akart, de az óriás felkapta a repülőgépet és a földhöz vágta. A repülőgép végén vashegy volt. s így utat vágott a földbe. Addig repült Hűek, amíg el nem ért Tündérországba

Látta, hogy a törpék igen-igen búsulnak. Odament hozzájuk és megkérdezte, hogy miért búsolnak. A törpék először megijedtek, de azután elmondták, hogy meghalt az ő hatalmas királyuk, Hűek megmutatta ügyességét, bátorságát és okosságát. Megtetszett ezért a törpéknek, s megválasztották királyuknak. Hucknak nagyon jó dolga volt. Aranyfecskén repült, gyémántkecskén lovagolt. Igazságosan uralkodott a gyönyörű országban. Tán még most is uralkodik, ha azóta, amióta láttam, meg nem halt.