Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-05-15 / 39. szám
1937. május 15. KOMAROMI LAPOK 5. oldal. Prágai kiállításra kérték kölcsön a komáromi muzeum római-gyűjteményének néhány darabját Csütörtökön meglehetős feltűnést keltett egy hatalmas, sárga bútorszállító kocsi, amely a Jókai Egyesület múzeuma előtt állott s amelybe ládákat csomagoltak el. Különféle találgatások merültek föl ezzel kapcsolatban s a komáromi közönség tájékoztatására közöljük, hogy a múzeum néhány gyüjteménydarabját a prágai Umélecká Beseda kérte hivatalos úton kölesön. Prágában a három nyári hónapon át nagyszabású kiállítás lesz, »Szlovenszkó művészeti emlékei« címen. A kiállítás a mai Szlovenszkón található művészeti emlékeket, Vagy azok mását sorakoztatja föl, szobrok, képek, bútorok, iparművészeti munkák, stb. Pozsony, Kassa, Bártfa, Besztercebánya, Komárom, Trencsén, Nyitra, Túróc, Gömör művészeti emlékeit állítják ki s a komáromi múzeumot arra kérték, hogy a köztársaságban egyedüli rómaigyüjteinényéböl adjon kölcsön három hónapra néhány darabot. Kétszer járt egy válogatóbizottság a múzeumban, amelynek elnöke a Mű-, emlékvédő Hivatal igazgatója volt s ők választották ki az anyagot. A Jókai Egyesület igazgatótanácsa is foglalkozott ez üggyel s tudomásul vette a kikölcsönzést. Római kőemlékek, szoborművek, régi cserepek, mécsek, bronzmunkák voltak a kölcsönkért tárgyak, amelyeket szakszerűen becsomagoltak s elvittek. A Jókai Egyesület a lehető legnagyobb biztosítékot kérte a tárgyak megőrzésére s épségére s ezért küldtek le Prágából külön kocsit s egy újabb bizottságot, a tárgyakat bebiztosították s háromszoros jegyzőkönyvet veitek fel a kölcsönadásról. A Jókai Egyesület nevében Szombathy Viktor főtitkár személyesen lesz ott a prágai átadásnál, hogy a Jókai Egyesület múzeumának értékes gyüjteménydarabjait baj ne érje, azokat megfelelő módon állítsák ki s biztosítsák. A gyűjtemény darabokat szeptemberben szállítják vissza. Kerékpárok nagy választékban már Ke 460’— -tói. Villanyszerelést a legolcsóbb árban vállalunk. 543 Kedvező fizetési feltételek! Hacker é8 Neufeld Masaryk u. 21. Elektro Rádió Mehanik Dudák, sípok, furulyák grumofonlemezen s egyéb gyűjtemények Népi hangszereink a Jókai Egyesület múzeumában Irta: Manga János (Ógyalla). Az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb érdeklődés nyilvánul meg a falu élete iránt. Tudósok, szociografusok járják a falvakat, annyi jóakarattal, mintha százszorosán akarnák jóvátenni azt a sok bűnt, amelyeket évszázadokon át elkövettek a magyar falu ellen. Gyöngyösbokrélákat szerveznek, ahol ősi tradíciók leple alatt vásári cirkusszá süllyesztik a magyar falu életerejét és alkotóművészetét. Pedig a falusi ember lelkivilága nem kapcsolóra jár, hogy ott és akkor szólaltatom meg, ahol én akarom. A paraszti lélek igazi arcát csak az otthonában, övéi között, a leikéhez nőt! földanya ölén láthatjuk meg. Amit ezenkívül látunk, az álarc, melyet rákényszerítettek az évszázadok. A falu megismerésére irányuló törekvések Arany Jánossal, a költővel kezdődnek, aki otthonában, Nagyszalontán és környékén szorgalmas gyűjtője volt a népi megnyilatkozásoknak. Petőfi költészete pedig már teljesen a nép leikéből táplálkozott. Később, a kilencvenes években hozzáértő kezek tudományos felkészültséggel gyűjtik össze a népdalokat, meséket és hagyományokat. A XX. század elején pedig két kiváló muzsikus járt faluról-falura: Bartók Béla és Kodály Zoltán, hogy összegyüjtsék a falu legértékesebb és legrégibb kincseit, a népdalokat. A népzene-gyűjtők látták először, hogy a paraszti lélek megnyilvánulása csak az otthonában, környezetében igazi s mihelyt onnan kikerül, már mesterségessé, alakoskodóvá válik. A népdalokon kívül az ő sajátkészítésű népi hangszereiben őrizte meg legjobban ősi tradícióit és zeneszeretetét a magyar falu. Sajnos, ezeket az ősi tradíciókat őrző népi hangszereket a kipusztulás veszélye már erősen fenyegeti. A divattal együtt a gyári, vagy inlernacionális hangszerek is belopództak a faluba. A citera és furulya helyett vasárnap délutánonként harmonika szól, az ősrégi dudanóták helyett pedig a cigány húzza az agyontekert, idegenből importált — Bartók Béla szerint — söpredékzenét. róla győződve, hogy nem akarta. Itt én is elárulom, hogy mint a népzene rajongója, értek valamit a dudához, van is belőle a szekrényemben, nem is egy, hanem kettő, de a dudasípcsinálás mesterségét még nem sikerültelsajátítanom. Akárhányat csináltam, egyik sem akart olyan szépen szólni, mint a Tőzsér Ferenc bátyámé. Végül aztán elárulta, hogy a dudasíphoz olyan nádat kell szerezni, amely annyira távol van a falutól, hogy még kakasszót nem hallott, mer! amely nád már kakasszót hallott, az abból készült síp krípog. Én azonban meg vagyok róla győződve, hogy bármilyen messziről hozott nádból készítem is a dudám sípját, még sem fog az olyan szépen szóim, mint a Tőzsér bátyám dudájának sípja, mert abban az Ipoly-völgyének hajnali ködével megezüstözött levegő reszket. Egy hónap óta társa is akadt a lukanényei dudának. Bagotáról vittem be a múzeumba. Évekkel ezelőtt a gyallai, imelyi és nemtudomén hová való lányok táncoltak a muzsikájára, de a »Jaj, de csúszik ez a banánhéj...«, meg a többi hasonló nóta hadat üzent neki — és sajnos — a küzdelemben a duda maradt alul. Azóta elnémult Kollárovics Lukács dudája, csak akkor szólalt meg újból, amikor hatytyudalát énekelte a mikrofonba, hogy a gramofonlemez apró barázdáiban halhatatlanná tegye magát. Pedig Kollárovics Lukács dudája Sinkó János néhai szentpéteri juhász receptje után készült, aki valamikor gazdája volt Kollárovics bácsinak és akinek akkor is szólt a dudája, ha eldobta, mert az ördögök fújták. Nem csodálom, hogy Kollárovics bácsi, amikor megvált a dudájától, másnap este 10 órakor beállított hozzám, hogyhát mégsem adja. De már késő volt. Az ő dudája is bevándorolt a halhatatlanság birodalmába és egy számot kapott. A dudák mellé került még két furulya, egyik az Ipolyvölgyéből, másik Ögyalláról és két Komárom-vidéki ős-Gyári lerakatok: Bratislava, Széplak u, 54. Zilina, Stefánik-tér 1. Spisská Nová Vés, Wilson sor 56. Nové-Zámky, Komáromi ucca 4. Vásároljunk közvetlenül a termelőnél! Minden tárgynál Írásbeli minőségi garancia régi citera, amelyeknek ősei valamikor az orgonát helyettesítették elődeink tűzáldozatáinál. Az elraktározott népzene A Jókai-múzeum áldozatkészsége még azt is lehetővé tette, hogy a fentebb említett népi hangszereket az érdeklődők és a tudományos körök előtt bármikor megszólaltathassa, akkor is, amikor a dudás, meg a furulyázó juhász már csak az öregek meséiben él majd. A múzeumban elhelyezett, minden egyes népi hangszer gramofónlemezen is meg van örökítve. Ott van Kollárovics Lukács bácsi Sallai verbunkja, amit a régi farsangi és húsvéti dudabálok alkalmával a legények láncoltak, amikor a lányok még nem voltak ott, vagy amikor már a jókedv tetőfokára hágott. Hanglemezen vannak megörökítve a mariosi kurjázás dallamai, az ősrégi párosító dalok, melyek a Komároin-környéki gyermekek játékos dallamaiban maradlak ránk. Csak egyet nem sikerült megörökíteni, Kollárovics Lukács bácsi csodálkozással és félénkséggel vegyes, bizonytalan tekintetét, amikor az ő dudája is magától szólt, mint valamikor a gazdájáé, Sinkó János szentpéteri juhászé, akinek az ördögök fújták. Komárom-vidékén még nagyon sok megmenteni való van. A népművészet, népköltészet talán már csak arra vár, hogy bevonuljon a múzeumok üvegszekrényeibe és a folklórista íróasztalára, hogy aztán végkép a múlté legyen. A Jókai Egyesület múzeuma éppen az utolsó pillanatban érezte át hivatásának legigazibb voltát, amikor elhatározta, hogy a párjátrilkíló népvándorláskor;’.!) li és római gyűjteményei közé összegyűjti a szlovenszkói magyar néplélek őserejéi legjobban jellemző népi hangszereket is. A kiveszőiéiben levő pászlorélei emlékei Néhány héttel ezelőtt különös zene hangjaira lettek figyelmesek a múzeum első emeletén dolgozó munkások. Tőzsér Ferenc, 59 éves lukanényei juhász remekbefaragott dudája szólalt meg a múzeum néma csendjében. Az élettelen szilvafa, bodzafa és juhbőr beszélni kezdett és a csallóközi vízimalom körül ott lebegett a palóc szellő a Tőzsér Ferencekkel és a benépesített domboldalakkal. Karácsonykor beszéltem Tőzsér Ferenccel, Lukanényén, aki büszkén mesélte el, hogy a lévai gyöngyösbokrétán Szombathy Viktor vette meg a dudáját. Nem szívesen adta el, mert egy ilyen sajátkészítette hangszer úgy szívéhez női az embernek, mint a felesége, vagy a gyermeke, de amikor elmondtam neki, hogy dudája a múzeumba került, ahol tudjaisten, meddig viseli készítőjének nevét, megnyugodott. Azt is elmondotta, bogy a dudakészítést és a dudálást valamikor negyven esztendővel ezelőtt Halát István gazdájától tanulta. A beszélgetés közben annyira fölmelegedett Tőzsér Ferenc bátyám, hogy még egy titkot is elárult, pedig megvagyok Egy tarkamultú ember Németországból megszökött, végigrabolta Csehországot és Délszlovenszkót: az Ipolyon való szökés közben lógták el A komáromi körzet csendőrsége a napokban elfogott egy csavargót, aki Magyarországba akart átszökni az Ipolyon keresztül s aki egy fináncot szökés közben majdnem agyonlőtt. A csavargót beszállították a fogházba s összeállították a bűnlistáját. Az országúti csavargó igen tekintélyes múlttal rendelkezik, noha nem több 24 évesnél. Kiderült, hogy a lövöldöző csavargó Korn Herbert, németországi illetőségű, Hivatásos tolvaj, akinek eredeti foglalkozása a békés tehénfejés volt. A tehénfejést megunta s országúti tolvajnak csapott fel. A németországi Rottenburg fogházában volt legutóbb letartóztatás alatt s onnan megszökött. Innen átkerült, éjjel, az erdőségeken keresz-Nme me^ i C Z I B O R kalapos kirakatait (Jókai Mór u 6.) Szenzációs tavaszi újdonságok Hück’d, Böhm és saját gyártmányú férfi és fiú k Dpokb*n és mindenféle sapkákban. Árban legolcsóbb, minőségben legtöbb. Kalapok Javítása és alakítása az ÚJ divat szerint tül Csehországba, ahol az első lopását Mezimoston követte el. Útközben még Németországban két helyen tört be, ruhát, pénzt, ékszert lopott. Cheb közelében oly szerencsésen lopott ruhát s tört be a Bataüzletbe, hogy Ulrich József néven igazolványokat is talált a ruhában. Majd Pilzen környékén folytatta a betöréseket, garázsban, hivatalokban okmányokat, pénzt lopott, azután Pisek környékén tűnt föl, ahol többek között éles katonaszuronyt is szerzett, Budweissben a kolostort látogatta meg fehérneműért. Néhány eredménytelen betörése is volt útközben, s ez csak arra volt jó, hogy egyre több helyen kísérletezzék. Majd iskolákba tört be, kasszát tört fel, templomból kegyszereket lopott, Trebon környékén s Trebié vidékén tizenhat betörést ismer be: mindent ellopott, ami a kezeügyébe került, pénzt, pecséteket, templomi kegyszert, ékszert, ruhát, közben embert is szúrt a katonai bajonettel. Végül kerékpárt szerzett s így folytatta körútját, előszeretettel keresve fel templomokat s iskolákat. Ha egyebet nem szerezhetett, ellopta az iskola ceruzáit. Április havában érkezett Pozsony-T
