Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-05-01 / 35. szám

1937. május 1.

KOMAROMI LAPOK

9. »oldal.

ASSZONYOKNAK.

Levél

egy fialni asszonyhoz Asszony vagyok 1

Ez igaz. De ez még nem ok arra, hogy most már felelőtlen életet kezdjek. Furcsa felfogású lehetett már leánykorában, ha azzal a gondolattal ment férjhez, hogy asszony korában szabadabban élhet.

A férjhézmenés nem felszabadulás, hanem egész életre szóló lekötöttség vállalása. A mai leány már nem él rabságban, nincs elzárva a világtól. Szabadon járhat, férfiak közöli tanul, dolgozik. Nem értem tehát, hogy különösen egy hivatalnokleány hogyan képzelte el a házaséletet'? Mit érthetett az alatt, hogy »így akart szabadsághoz jutni;.

Nem is akarom érteni azt, amire céloz. Mert a mi életformánk nem tűri meg azokat a szabadságokat, amelyeke’ idegen fajok asszonyai oly kenyny-en elfogadtak. A magyar asszony férjhezmenésével újabb kötelességek sorozatát vállalja. Nem lesz könnyebb az élete, sőt sokkal nehezebb. Hiszen gondolkodnia kell férjéről, gyermekeiről és bizony, a legtöbb esetben a hivatalt továbbra is el kell látnia, ha csak kicsit is emberibb életet akar magának biz'o íiani. Ebbe a formába nem illeszthető bele ismerőseinek léha élete. Meg sem szabadna látnia, hogy szomszédnője mivel és kivel tölti idejét. A falon túl idegen életek folynak. — ezekhez hasonlítani a középosztály asszonyainak életet nem lehet. A falon túl hatalmassá szélesül a lakás, ritkán látja egymást a férj és feleség, elhagyatottan, cselédek gondjaira bízva női fel a két gyermek. Ha ki lehetne nyitni az ilyen emberek szívét, megláthatná akárki, mi Íven sivár, milyen magányos egyegy ilyen szív. Nem tartozik senkihez, — azokhoz sem, akikkel szórakozások után fut. Hiúság vására az

egész élete, céltalan és meddő küzdelem egy parányi boldogságért.

De a maguk kétszobás lakásában még kiviríthat a boldogság. Nem kell hozzá egyéb, mint hogy tudatára ébredjen asszonyi méltóságának, hivatásának, értékének. Mert hiába jóindulatú a férfi, — az asszony okossága, hűsége és alkalmazkodása nélkül soha nem tudnak összemelegedui. Nem. — még azok sem, akiket mély érzések vezettek egymáshoz. Hát még az asszony, az érzelmibb fél, csupán azért ment férjhez, hogy »szabadabb lehessen .

Asszonyom, örüljön, ha férje nem akarja egyedül engedni, hanem ragaszkodik együttlevésükhöz. Bizonysága ez őszinte szeretetének s ebből láthalja. milyen más elgondolással kötött ő házasságot, mint Asszonyom. Mit gondol, ha egy férfi nagyvárosban felesége nélkül kivárnia szórakozni, mennyi alkalma lehetne erre? Bizony, több. mini az asszonyoknak, mert sok-, kai könnyebb ebben a tekintetben a helyzete.

Abban nincs igaza, hogy egyik ruha után másikra vágyik. Miért nem gondolja meg jobban, mit vásárol? S a férfi nem saját kedvtelését akarja szolgálni, mikor a visszatartott pénzből várt gyermekük számára akarna kelengyét venni. Határtalanul visszataszító ez a mondat: »Miért gürcöljek annak, aki még nincs is, vagy talán nem is lesz?« Nem igazi asszony, ha ilyet le mer írni, ha végig merj gondolni. Az igazi asszonyban él az anyaság öszlönie s ez azt parancsolja, hogy igenis gondoljon előre gyermekére és féltse, oltalmazza, még mielőtt a világra jön.

Különben megtörténhetik az is, hogy mostani hónapjai hozták ezt a ferde gondolkozást. Néhány esetben hallottam már ilyen beteges tünetről s lehetséges, hogy mindez el is múlik, ha az idő haladtával közelebb ér szívéhez is az anyaság tudata.

Szeretném hinni, hogy csak idegei késztették sorai megírására. Mert, ha gyermeke születése után is ilyen marad, akkor bizony kár volt férjhez mennie, kár volt egy derék embert szerencsétlenné tennie és sokszorosan kár gyermeknek életet adnia. Ha ilyen marad, gyermeke árvább lesz, mintha nem is lenne anyja.

Ugy-e, jól gondolom? Ugy-e megzavarta a sok, kínos érzés, s valami érthetclen fantom hajtja elégedetlenség, zúgolódás felé? Gondolkozzék ezen a feltevésen. Keressen egy csendes órát és pillantson bele lelke mélyére. Haladjon végig anyja, nagyanyja, sok, áldott emlékű asszonyelődje során és kérdezze meg a leikétől, kérdezze meg tőlük: ilyenek voltak ők is, — lehetlek-e ilyenek? Talán a sok, nemes példa, ha az anyai áldozatosság élő emléke megjózanítja és elmélyíti szívében a szeretelet férje és leendő gyermeke iránt is.

Akarom hinni, hogy így lesz!

Az. Sz. M.

MINDENNAPRA

ÉGÉSI SEBEK

fájdalmát a tejesborogatás szünletj meg. A forralt és lehűtött tejbe áztassunk egy tiszta vászondarabkát és azzal borogassuk az égett sebei.

NÁTHA ELLEN

ajánlják a következő háziszert: egy pohár, vízbe csöpögtessünk egy csepp jódtinkturát, keverjük össze és igyuk meg. Utána néhány óra múlva a nátha még fokozottabb mértékben lép fel, de azuián a hatás annál jobb. Állítólag egy nap alatt elmúlik tőle a legmakacsabb nátha is.

IZZASZTÓSZER.

Kitűnő izzasztószernek bizonyult a hársfalevéltea és az orgonavirágtea keveréke. Mindegyikből félcsészényit készítünk, majd összeöntjük és cukorral, citromlével Ízesítve megisszuk. Ha azonban valaki nem szívesen issza

ezeket a teafőzeteket, jó eredményt ér el akkor is, ha csak egyszerűen, forró limonádét iszik meg.

FAGYÄSTÖL SEBES

testrészeket cinkkenőccsel kell bekenni. Sohase húzzunk rájuk színes harisnyát. vagy színes kesztyűt, mert igen könnyen nagy baj eredhet belőle. FAGYÁS MEGELŐZÉSE igenis egyszerű módon történik. Még a hideg idő beállta előtt mossuk meg naponta többször a kezet és a lábat hideg vízzel. Ha megszáradt, dörzsöljük be kölnivízzel vagy kámforszeszszel.

KANÁRI MADÁRNAK

télen is adhatunk zöld takarmányt. Virágcserépbe vessünk el karórépamagot s állítsuk a belső ablakpárkányra. Itt hamar kikel, s a kibúvó finom zöld szálacskákat szívesen csipegeti a kanári.

MEGKEMÉNYEDETT

ESKŐöPENYT

újra használhatóvá lehet tenni azzal, hogy három rész esővíz és egyrész ammóniákból álló folyadékba mártjuk.

SZÍNES SZALAGOK. CSIPKÉK KEMÉNYITÉSÉHEZ legjobb, ha cukros vizel használunk. Fontos ,hogy megvárjuk, amíg a cukor teljesen feloldódik. Vasalás előtt puha ronggyal megnedvesítjük a csipkéi vagy iszalagot és balfelén vasaljuk.

ARANYDISZES PORCELLÁNT mindig bóraxos vízben kell elmosni, akkor nem kopik le róla az aranyozás.

METSZETT 'POHARAK TISZTÍTÁSA.

A metszett poharakon lévő lerakódást eltávolíthatjuk, ha egy tiszta kis kefét száraz sóba mártunk és ezzel dörzsöljük ki a lerakodási. Utána száraz, tiszta pohártörlővel keli jól áttörölni.

GYERMEKEKNEK.

A hazug királyfi

— Már megint hazudott! Nem rostéit! királyúrfi létére? Hogy nem tud már leszokni erről a csúf hibáról! No bizony, ha én volnék felséges atyjaura, egyszer ugyancsak kiporolnám a nadrágját. — Pattogott a kis királyfi nevelője és szigorúan nézett az előtte álló fiúcskára, aki lángoló arccal harapdálta a szája szélét és visszafeleselt.

— De bizony nem porolná, mert felséges személyemet még királyi atyám uram se ille theti, így parancsolja ezl az ország törvénye. És nem is hazudtam, meri igenis úgy volt, ahogyan mondtam, pejparipám két lábra állott és a két első patáját összecsapogatva kérte tőlem a szokásos cukoradagját, aztán amikor megette, még a fejét is meghajtotta előttem, úgy megköszönte!

Sajnos, napirenden volt az efféle jelenet s a bölcs király sem tudott már mihez folyamodni, hogy fiacskáját e csúf hibájából kigyógyítsa. •

A véletlen azonban segítségére jött. Történt ugyanis, hogy egy napon csak betoppan hozzá rég nem látott jóbarátja, az Igazság országának királya. Hej, de megörültek egymásnak, s poharazás mellett napestig elbeszélgettek. Sok mindenről folyt a szó, végül sor került a kis királyfi dolgára is.

— Jó gyerek, ügyes is, de van egy megátalkodott csúnya hibája, — sóhajtott a király. — Hazudik. Hát hogy bízzam majd a koronámat, országomat olyan emberre, akinek folyvást hazugságra áll a szája.

— Hm. Baj, baj, cimbora! — mondta Igazság országának királya, — de nem olyan nagy, mint amekkorának látszik. Add udvaromba a fiút, tudom Istenem, rövidesen leszokik e csúnya hibájáról.

— Hogy odaadjam? — tűnődött a király. — Nem bánom! De országom törvénye tiltja a testi fenyítést, jó szóval meg semmire se mentek vele.

— Egy ujjat se nyúlunk hozzá, Ígérem, — mosolyodon el Igazság országának a királya. — A jó szót se igen vesztegetjük rája, ha mint mondod, úgyis falrahányt borsó. De kigyógyítjuk, vagy ne legyek tovább Igazság országának a királya.

így eseti, hogy a kis királyfit néhány nap elteltével felpakkolták s útnak indították Igazság országába. Egyedül kellett ott maradnia az idegen udvarban, meri ez volt a vendéglátó király feltétele. No, hát azért nem unatkozott, ha egyedül csöppent is az idegen országba, mert néhány nap múltával ugyanott, az idegen udvarnál nevelkedő nemes urficskákkal játszadozott. Egész napon által együtt játszottak, együtt kóricálíak.

Egy ilyen sétájuk közben gyönyörű erdőbe vetődtek. A kis királyfi módfelett elcsodálkozott a temérdek ismeretlen növény és virág láttára,! de a világért se mutatta, hogy meglepődött valamin. De nem ám! Mikor egy terebélyes nagy fa alá telepedtek pihenni, megszólalt:

— Hm. Ez semmi, amit felétek látni. Nálunk olyan nagy virágok nyitnak, hogy lakni is lehet bennük. Nekem is van egy ilyen virág-palotám.

Am alighogy az utolsó szót is kimondta, a hatalmas fa egyik ága lehajtott és megmarkolta a kis királyfi üstökét, aztán felrántotta ültéből és alaposan megrázta.

— Látod, hogy hazudtál? Hát nem tudod, hogy nálunk csakis az igazat szabad mondani? — fedték most már nevetve a többiek a kis póruljártat. A királyfi megszégyenül ten vörösödön el és bizony legjobban szeretett volna a föld alá bújni. De a lecke használt, legalább is egy időre, mert

néhány napig semmi különös dolog nem történt.

Ám egyszer, amint éppen estebédnél ültek s jó étvággyal falatozták a jobbnál jobb ételeket, a mi kis királyfink pillantása ráesett az asztal közepén díszlő gyümölcsöskosárra s megint rájött füllentős kedve.

— Egyszer akkora szilvát szedtem egy fáról, hogy két ember sem bírta hazacipelni.

Puff! Olyat lódult a szék alatta, hogy egyszeribe a szoba túlsó végébe pottyant róla.

— Hazudtál! — kiáltották kórusban a fiúk.

Nos, békességben is volt néhány napig, de addigra megint kipárolgott fejéből a szék leckéje s hogy a tenger partján csigahéjat gyűjtöttek, rákezdte:

Én már cethalat is fogtam, még pedig horoggal!

Ilii! De haragosat mordult a tenger, aztán akkora hullámot vetett, hogy magával sodorta a kis hazudozót is. Jól megmártotta a sós vízben, aztán egy másik hullám kapta fel és bizony nem valami gyengéden a partra dobta .Prüszkölve, köpködve ült a fövényen és most már magától vallotta:

— Hazudtam fiúk! Látom már, hogy milyen csúnya hiba, melyért mindig bűnhődni kell, hát ígérem, hogy soha többé nem próbálkozom vele.

Szavának is állolt. Telt, múlt az idő, de a mi kis királyfiunkkal semmi baleset sem történt többé. Egy reggelen, hogy, hogy nem, egyedül indult sétára. Ahogy megy, mendegél, egyszer csak megszólította valaki:

— Hatlod-e királyfi! Kigyógyultál te már örökre csúf hibádból, mehetsz haza édesapád udvarába.

A királyfi csodálkozva nézett körül s egy nagy tarka madarat látott.

Az kiabált rá. A kis királyfi erre viszszafordult és ment egyenesen az udvarmesterhez, annak elmondta, hogy mit mondott a madár.

Az udvarmester kételkedve nézett rá s meg voll győződve, hogy a kis királyfi megint hazudott. Jelentette is a 'királynak az esetet.

— Különös, — mondta a király. — A hűvös szőnyegen állva mondta el a dolgokat és mégsem csúszott ki alóla? Pedig bizonyosan megint hazudott. Hozasd be a szőnyeget, ki kell próbálnunk.

— Állj rá, — parancsolta a király az udvarmesternek, — aztán hazudj valami nagyot, hadd lássuk, mi történik?

Az udvarmester ráállott a szőnyegre s pillanatnyi gondolkozás után kivágta:

— Felséged a legszebb embere országának.

Puff! Villámgyorsan siklott ki lába alól a szőnyeg és őmagassága, mint valami kecskebéka terült a király lába elé. Mert mi tagadás benne, a felség egyike volt a legcsunyább embereknek.

— Hm! A szőnyegben hát nincsen hiba, — tűnődött a király. — Küldd elém a fiút! — parancsolta az udvarmesternek.

— Hát hogy is volt az, kis fiam? Mit mondott a madár?

— Király bácsi kérem, — lelkendezett a kis királyfi, — azt mondta, mehetek már haza, édes apám udvarába, mert kigyógyultam a hibámból. Engedjen hát haza felséged. Érzem, tudom, hogy igaza van a madárnak, nem hazudom én többé soha az életben.

— No, — mosolygott el a király, — ha így áll a dolog, hazamehetsz fiam. Isten áldjon! De soha se feledd el, hogy az igazság útja mindig a legegyenesebb.