Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-05-01 / 35. szám
J^937^jnájus^P KOMÁROMI LAPOK 5. oldal. Derris és Pyrethrum-tartalmu POR Méregmentes, megbízható, olcsó. Megöl: földi bolhát zöldségeken és egyéb növényeken hernyókat és lárvákat (fürészlegyet gyümölcsfákon és ribiszkebokron) szőlőiloncát, szőlőmolyt, hangyát és más kártevő rovarokat 1 kg csak 24 Ke Tartós hatás. Gyárija a FLY-TOX R. T. Főlerakat: PR A Fi A II. Kimentská 7. Bilincsekben tartották testvérüket A nyitrai bíróság elölt érdekes tárgyalás folyt le a napokban. Három Ágh testvér: Ferenc, István és József és édesapjuk, Ágh Imre újvári lakosok, állottak a bíróság előtt. Az volt ellenük a vád, hogy elmebeteg fivérüket egy falbuerösílett vaskarikához lánccal odukülötlék és bántalmazták. A testvérek megtörtén tellek beismerő vallomást, de mentségükre előadták, hogy fivérük elmeháborodott és hiába volt minden igyekezetük, elmegyógyintézetben nem tudták elhelyezni, pedig kijelentették, hogy az ellátási költségeket megfizetik. Szerencsétlen fivérük bevált katonáinak és onnét írogatta panaszos leveleit. Fölmentését kérte állandóan és bár mindegyre zavarosabb. leveleket írt, a fölmentés nem sikerült. Fkkor borzalmas öncsonkítást végzett magán. Kórházba vitték és aztán elbocsátották a katonai szolgálatból. Itthon életveszélyes volt önmagára és a családtagokra nézve. Egy ízben az apját akarta leszúrni, egyszer meg édesanyját akarta megfojtani. Hiába járlak Pozsonyban, Nyilrán, Nagyszombatban az elmegyógyintézetekben. Nem vették föl. Most aztán jöttek a (mezei munkák, a család künn dolgozott a határban. Az őrült embert nem merték szabadjára hagyni a lakásban inegláncolva tartották, de ha a család ottlion volt, akkor föloldozlák a bilincsei alól. Egyizben megszökött hazulról és a csendőrségre szaladt, ahol bepanaszolta testvéreit, de olyan zavarosan beszélt, hogy nem sok hitelt adtak szavainak. Később azonban az egyik csendőr mégis elment Ághékhoz és akkor megtudta, hogy a megbilincselés tényleg igaz. A csendőrség közbelépésére aztán mégis fölvették a szerencsétlen fiatalembert egyik elmegyógyintézetbe. A nyitrai bíróság az apát fölmentette, a három fivért azonban két havi fogházra ítélte, de az ítélet végrehajtását fölfüggesztették. A rossz út okozta halálát Tapferer József 52 éves gyermelyi gazda erősen megrakott kocsival haladt a gyermelyi erdőben, amelynek útja a sok esőzés miatt rettenetes rossz karban van. Az egyik zökkenőnél a kocsi íölhillcnl. A gazda leesett a kocsiról és a súlyos rakomány rádiilt. A szerencsétlen embert haldokolva húzták ki a romok alól. Mire orvoshoz vitték, inár halott volt. A vizsgálat megállapította, hogy a szerencsétlenséget a gazda nemtörődömsége okozta, mert társa figyelmeztette, hogy a kocsi túlmagasra van rakva és az út nagyon rossz, jó lesz vigyázni, de a figyelmeztetés nem használt. A szerencsétlen gazdát nagy részvéttel temették el. Futballbiró Vasárnap este, amikor visszaérkezem Komáromba, az autóbuszban tudom meg a vasárnapi labdarúgás eseményeit s eredményeit. Csak ennyit kell kérdezni a kocsiban: — Eredmények? Rögtön tudja mindenki, hogy nem a Mussolini-Schuschnigg találkozóról, nem a görög-török megállapodásról, (nem a spanyol harctér újabb eseményeiről, nem is a világgazdaság árhullámzásáról s nem a tőzsdei jegyzésekről van szó, egyáltalán, semmi másról nincsen szó, mint a futballeredményekről. Mi történt Bolognában, Prágában, az ungvári pályáin s a FTC- mérkőzésen, mi folyt le Tardoskedden s hogyan dőlt el Komárom versenye... Labdarúgás tekintetében! Az »eredmények« szót én le is foglalnám kizárólagosan labdarúgás céljaira. Az autóbusz még el sem indul, már értesültünk az összes kettő-null, egyhárom, null-null és hat-kettő »eredményről«! Csak fulballról lehel ill beszélni! Megadjuk magunkat sorsunknak s a Gázgyár táján közösen szidjuk a balösszekötőket, a második kanyarodénál abcugoljuk a kapust és a Nádor uccán dicsérjük a bírót. A kocsiban fáradt fulballbírók is ülnek. Nagyszerű, derék emberek, hétköznap munka és kereset után járó fiúk, vasárnap azonban hirtelen megszállja őket a vándorlás ösztöne s mivel a földi igazságszolgáltatás egy nemének jogával fel vannak ruházva, azaz Ítélhetnek labdarúgás alkalmával: minden vasárnap elszállnak a világ négy tája felé s megtörve, de lelkesedésben meg nem fogyva, érkeznek haza az esti vonattal. Szeretem őket s jólesik velük elbeszélgetni a Klapkatérig. Mindegyiknek van valami élménye aznapról. — Majdnem agyonvertek ma délután.. .— mondja az egyik. — Engem csak fujjoztak, — így a másik. — Velem ma különösen meg voltak elégedve... — így a harmadik. Elbeszélgetünk a bírói pálya nehézségeiről. őszintén megmondják véleményükét s mindegyiknek van nehézsége, baja. Mégis, mindamellett, mindegyik szeret bíráskodni. — Hogy "bírják, — mondom, — ezt a sok zaklatást, hiszen a közöségnek csak az egyik fele van mindig megelégedve a bíróval, a többi pedig fujjozik... — Hát, ha azt mondják: »fuj bíró«, — mondja megnyugvással az egyik, — ez még semmi. Egy kis testmozgást megér... A baj csak olt következik, amikor azt kiabálják: kiszúrni a szemét! — Ez is még a kisebbik baj, — nevet egy újonnan jött, — igazában akkor kellemetlen a bíróság, amikor már útik is az embert. Ezen aztán mindnyájan elmosolyodunk.' S azt gondolom, ez még mindig a jobbik -eset, mert a bíró legalább látja, ki az ellenfele, kivel verekszik, ki akarja megütni. De magunkfajta ember még ezt is csak a sötétben kénytelen kitapogatni legfeljebb. Mi még az ellenfeleinket sem ismerjük... Kalapvétel Vidéki Péter bácsi kalapot vesz. Bejön faluról s meglátogatja a kalapos urat. Ki is választja a kalapot, szép fekete legyen, puha és nagykarimáju. Legyen hátul máslija is, belül a bélése fényes selyem, ötöthatot elővesz, illegeti-billegeti magát a tükörben, elnézegeti arculatját, a fejtetőn a kalappal. Tetszik. Felpróbálja a régit, aztán ismét az újat. Remek. Ki is fizeti, elcsomagoltatja. — Most pedig betűt kérek. Monogrammos betűt, az izzasztóba, mint másnak! — Igenis, két betűt, — feleli a boltos. — Milyen betűt, kérem? —• Gö és Dö betűt, — vallja Péter bácsi hosszas megfontolás után s pislog a régi kalap alól, — merthogy nem nekem lesz a kalap, hanem a komámnak, csakhogy egyforma fejünk van s így ő fogja hordani, de én próbáltam föl. — Igenis, Cé és Dé betűt, kisaszszony! — Cö és Dö betűt kértem — mondja méltatlankodva Péter bácsi, — Cö és Dö betilt adjanak. — Igenis, azt mondom, Cé és Dé betűt... Péter bácsi megfogja a kiszolgáló asztal szélét, s belenéz a boltos szemébe: — Én Cö és Dö betűt kértem. Ha tehát ilyen nincs, akkor ne akarjanak mást adni! A boltos megértőleg pislant s átadja a betűket. Egy Cé betűt és egy Dé betűt. — Na lássa, — nyugszik meg Péter bácsi, — van maguknak Cö is, Dö is, mért nem adja ide az első szóra rögtön, mit alkuszik velem ... S a legnagyobb megelégedéssel távozik. / A komaromi vízi molnárság haldoklása Az idén már csak egy-két malom fog kelepelni a komáromi Dunán Ha régi írásokban, vagy régi könyvekben lapozunk, nem egyszer találunk adatokat, hogy a Dunán sűrűén kelepeitek a vízimalmok és itt, Komárom mellett ötven, hatvan malom őrölt a Dunán. Akkor még a gőzgép ismeretlen volt és a gőzmalmok nem voltak halált hozó ellenlábasai a dunai malmoknak. A szélmalmot se igen ismerték ilt a vidékünkön. Érdekes* hogy bár Komáromot és Csallóközt az állandó szél miatt a szelek hazájának hívták, a szélmalom ismeretlen volt egész Csallóközben. A dunai malmok egyedül uralkodtak az őrlés és darálás terén vidékünkön és mint bőtermő gabonavidéknek ugyancsak volt mindig őrölnie bőven, hát nem csoda, ha a Duna háta tele volt kelepelő,, zakatoló vízimalmokkal. A malmok népe, a molnárok, az őrlők tekintélyes és gazdag néposztályt tettek ki, amely néposztály igen sok kiváltsággal, engedéllyel, szabadalommal dicsekedhetett. A molnár mesterség nem volt egyoldalú tudomány. A jó molnár nemcsak az őrléshez, a vámszedéshez értett, hanem kitűnő csónakosnak, ladikosnak is kellett lennie, hiszen a gabona be- és kiszállítása csónakon történt, ami a sebes sodrú Dunán nem egyszer életveszéllyel járt és hidegvért, éleslátást követelt. A csónakkészítés is legtöbbnek a kisujjában volt, mert bár híresek voltak a komáromi csónakkészítők, a superok, azok nem voltak mindig kéznél, ha valami javítani való támadt a csónakokon, ladikokon, hajókon. A dunai Kiváncsi a komáromi múzeumra? Minden vasárnap délelőtt 1/210— 1/21 között csekély belépődíjért megtekintheti a Jókai Egyesület múzeumának gyűjteményeit Gyári lerakatok: Bratislava, Széplak u, 54. 2ilina, átefánlk-tér 1. Spisská Nová Vés, Wilson sor 56. Nové'Zámky, Komáromi ucca 4. Vásároljunk közvetlenül a termelőnél 1 Minden tárgynál Írásbeli minőségi garancia molnár egyben halász is volt, mert hiszen a ’messze földön híres molnárcsuszán kívül á bal volt a főélelmei a dunai molnárnak és a halat rendesen maga fogta. Volt arra ideje és módja bőven. Ha a malomban fölöntötte a garatot, halászhatott, horgászhatott a molnár. Aztán kész szakács is volt minden dunai molnár. A fehérnép, az asszony bent élt a faluban, a molnár a víz hátán maga főzte az ebédjét, a vacsoráját. A halászlé, a halpaprikás, a halpörkölt sokféle variációban került a molnár asztalára a molnárcsuszával együtt. A molnárfőzte ételek mindig ízletesek voltak és az ínyencételek sorában foglallak helyet. A városi ember szívesen fogadta a malomba való meghívást, de az őröltető falusiak is szívesen ették a molnárok főztjét, mert hiszen szokásban volt, hogy az őröltötöket a molnárok megvendégelték. Ebben egyik molnár túl akart tenni a másik molnáron, mert hiszen a gazda is odavitte szívesebben a gabonáját őrölteim, ahol nagyobb lakomával, vidámsággal fogadták. A konkurrencia ezen a téren igen kifejlődött a malomtulajdonosok között. Nem egyszer tönkre ment a malomlulajdonos a dáridók miatt, amelyeket az őröltető gazdák kedvéért rendezett, hogy inkább őhozzá menjenek a gazdák, mint a szomszéd molnárhoz. Tudunk cseleket, amikor a molnár egy másik vizi foglalkozáshoz, az aranymosáshoz is értett. Csallóközben, Aranyos községben élt egy molnár család, az Aranyász nevű. A család neve bizonyítja, hogy valamikor az aranyászáshoz is értettek. Valamikor a dunai malmoknak menedékjoguk is volt és mint asilumokban, az odamenekülteket ott már nem lehetett tovább üldözni. A dunai malmok olyan sűrűén lepték el a Duna hátát, hogy a gyors hajózásnak nem egyszer veszedelmes gátlói voltak. A malom, ez a csendes kelepelő vizi házikó akkor volt igazán veszedelmes, amikor a Duna fenekébe vert karók elszabadultak, vagy a kötelek, láncok elszakadtak és a malom elszabadult. A víz sodra által hatalmas erővel lefelé sodrott malmok halált és pusztulást jelentetlek az útjukba esett hajóknak, malmoknak és hídlábaknak. Azokat is magukkal sodorták, amíg csak valahogyan föl nem tartóztatták a sodró veszedelmet útjukban. Aztán jött a vízimalmok veszedelme, a jgőzmalom, amely a dunai malmok sorait ugyancsak megtizedelte. A Ganz-féle hengerszékek hamarosan a dunai malmokban is helyet foglallak, mert előzőleg a legtöbb dunai malom csak u. n. parasztra őrölt és a lisztjéből sütött kenyér valóságos Graham kenyér volt, benne volt a gabona külső héja is. Egészséges, jó kenyér készült a dunai malmok lisztjéből. A hengerszékek kicserélése se akadályozta meg a lassú elmúlást. A gőzmalmok télen, nyáron üzemben lehetnek, a dunai malmot télire ki kell kötni. Igaz, a dunai malom hajtóereje semmibe se kerül, a gőzmalomnak drága szén kell, olaj, de azért mégis a mindig munkában álló gőzmalom lett a győztes, mert a dunai malomnál a víz alacsonysága, vagy magassága is fontos tényező és a téli munkátlanság sok veszteséget jelent.
