Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-05-01 / 35. szám
2. oldal. KOMAROMI LAPOK 1037, május 1. I ■Szenzációs újdonságok a legdivatosabb fürdőruhákban, férfiingek, nyakkendők 570 és harisnyákban Kálmán divatáruháza Komárom, Klapka tér 9. Majd hivatkozott a február 18-án elhangzott kormán y igé re te k re, de az azoknak realitását igazoló adatokkal adós maradt a miniszter. Végül az új Középcurópa kialakulásának gondolatáról beszéli és kijelentette, hogy ez meg fog valósulni, mert Középcurópa államainak szükségük van az együtlmunkálkodásra. Skót lelkészek előadása Komáromban Komárom, április 30. Érdekes látogatói voltak a komáromi rcf. egyháznak. Smith Róbert prágai és Knight György budapesti skót missziós lelkészek április 29-én meglátogatták a ref. egyházai és este 6 órakor a Jókai uccai templomiján előadást tartottak missziói tevékenységükről. A két lelkész most végzi körútját Szlovenszkón és Ruszinszkóban s miután már meglátogatták Beregszászt, Ungvári. Munkácsot, Losoncot, felkeresték Komáromot is. A ref. egyház csütörtökön rendezett rendkívüli vallásos ünnepélyének keretében a gyülekezel éneke után Galambos Zoltán lelkész üdvözölte a skót vendégeket, ő imádkozott és nyitotta meg az ünnepélyt is. Elsőbb Knight György skót lelkész tartott magyar nyelven előadást, aki a magyar nyelvben való jártasságot hat évi magyarországi tartózkodása alatt sajátította el. Előadásában a zsidókérdéssel foglalkozott s ennek fejtegetése folyamán felsorolta az okokat, amelyek miatt gyűlölik a zsidókat, de rámutatott azokra a jó tulajdonságokra is, amelyekkel bírnak. Szólt a zsidóság faji összetartásáról és elzárkózottságáról, ami lehetetlenné teszi számára a kereszténységhez való komoly közeledést. Legfőbb hiba, hogy a zsidóság nem ismeri Krisztusi, hogy a zsidó-problémát egyedül a kereszlyénség képes megoldaui. Ha a zsidóság megismerné Krisztusi, akkor megszűnne a régi gyűlölet ellene s új, egészséges élet nyitna meg számukra. S m i t h Róbert skót lelkész angol nyelven tartott hasonló szellemű fordulatos előadást, melyben az előnyös oldaláról ismertette a zsidóságot,, de ő is kénytelen volt azokat a hibákat felfedni, amelyek a zsidók magatartásában az egész világon általában jelentkeznek. Más volna a zsidóság élete, ha Istennek nagy szeretetét felismerné és Krisztus követőjévé válna. Mert a krisztusi hit feltámasztó ereje egész lelkiségét átalakítaná s alkalmassá tenné arra, hogy az előítéletektől megmeneküljön s nyugodt és megelégedett életet éljen. Az előadást C s c k e s Béla szapi ref. lelkész, egyházmegyei főjegyző tolmácsolta szabatosan. Mindkét előadást nagy figyelemmel hallgatta a közönség, amely teljesen megtöltötte a hatalmas templomot. A műsor többi pontját a Ref. Tanítóképző vegyeskara és a Ref. Egyházi Első Énekkar Teleky Miklós karnagy vezetésével előadóit szép énekszámai, a Ref. Gazdaénekkar X a g y Sándor vezetése mellett előadott sikerült éneke, s G ö 111 Erzsébet és Simon Zoltán tan. képz. tanuló szavalatai töltötték ki. Végül Gala m bős lelkész záróimája ulán a hallgatóság elénekelte a XC. zsoltár örökszép első versét, mellyel az ünnepély végétért. Grémium! felhívás A választmány határozatából felhívjuk tagjainkat, hogy folyó évi május hó 1-én, mint emléknapon és a munka ünnepén szíveskedjenek a vasárnapokra érvényes zárórát betartani. A Grémium elnöksége. Kálnay Margit női kalapüzletét Masaryk u 19. sz. alá, a volt Elberíféle üzletbe helyezte át, ahol új kalapok már 20 Kö-tól kaphatók, szalmakalapok átalakítása 10-12 Kő. GyermeK hulla a halastóban A Párkány közelében levő Búcs községben borzalmas leletre bukkantak. A búosi halastóban valami úszkált, amit messziről nagyobb halnak véltek. A búcsi halászoknak sem ■s alami rózsás az élete, akárcsak a komáromiaké és siettek a zsíros zsákmánynak vélt halai kihalászni, de Zángóznak Irta: Szabó Pál. Nagyon régi és nagyon szép falusi szokás ez. Hogy mikor kezdődött, hogy ill született-e meg, vagy más vidékről jött divatba, senki se tudja. Most itt van la. Ez az új házaspár. A férj Dani, a feleség meg Julcsa. Mikor összekerültek, nagyon, nagyon szerették egymást, míg a minap aztán alaposan összetépték a babaruhát. Magyarul mondva: az asszony otthagyta az embert. Ami végső magyarázatban azt jelenti, hogy összeveszett az asszony az urával és hazament az édesanyjához. Ezt a. tényt, ezt az összeveszést, számtalan módon lehetne még kifejezni, egyszer kerülgetve, máskor még inkább szimbolikusan: de akárhogy mondjuk is, annyi tény, hogy nagyon is emberi dolgok ezek. Majd ki liende-bundálják magukat. Majd megbékülnek. Egyébként is az! tartja a közmondás, hogy hét tél. hét nyár választja meg, hogy férj és feleség csakugyan szereti-e egymást? Viszont a másik közmondás meg azt mondja, hogy próbálja csak valaki levágni az orrát, nem ragad az többet oda. Nadeliát mink gyerünk csak vissza Danihoz és Julcsához. Egy nap: a bosszú, a méreg napja. Julcsa küllőfélezve hánytorgatja magát a házba, az anyja minduntalan azt mondja neki: — Ne fordítgasd én felém a hátadat, mert úgy rásózok, hogy megemlegeted ... Mire Julcsa emígy duplázik vissza: —• Híjába izéi engem édesanyám, mert úgyse megyek vissza. Azért se megyek vissza. Ott gebedjen meg Dani, ahun van. — És püff. Úgy tett odább egy fazekat a spóron, hogy körül levált a feneke. Világos, hogy ezen a napon anya és lánya az eltört fazékkal volt elfoglalva. Másnap reggel már ott könyököl a fiatalasszony az ablakban, sokáig. Mikor elfordul, az anyja tésztát nyújt az asztalon és azt szeretné neki mondani, hogy nem is olyan JelexitékesiY felesleggel zárul! Magyarország gazdálkodása — április 30. Most jelent meg Tyler Royallnak. a népszövetség magyarországi gazdasági megbízottjának, Magyarországnak a folyó év első negyedévi gazdálkodására vonatkozó jelentése, amelyből megállapítható, hogy a múlt évi jó termés és a szilárd árak a gazdasági forgalomnak kedvező fejlődését idézték elő és a nyilvános bevételnek emelkedését eredményezték. A javulást a kedvező körülmények rossz ember az a Dani. De nem mondja. Semmit se mond. Csak leült a padkára, tenyerébe temeti az arcát és sírni kezd. Ezt sírja: — Édesanyám, lám, hogy én milyen szerencsétlen vagyok ... Az anyja úgy forgatja meg a nyujtófát, mintha csakugyan szeretne rásózni a lánya hátára, de mégse teszi meg. Minek? Majd csak elmegy magától is a bolondja. Mint ahogy igaz is. Mert harmadik napon, este, egyszercsak váratlanul beállít Julcsa Danihoz. — Jó estét Dani, — azt mondja és mintha csak a szomszédban lelt volna, belekalamol a spórba, ahol, mig oda volt, nagyon összegyűlt a hamu. Daninak szinte lángragyult a szíve az örömtől és a gyönyörűségtől, de azért ott ül az asztal mellett, szótlanul, csak a lámpái csavarja feljebb, tán azért, hogy jobban lássa immár három napig nem látott asszonyát. De nem szól. Dehogy szól. Olyan osztón nincs... — Hozzál be mán egy kis fát, Dani. Forraljuk fel azt a kis izét. Azt a kis lebbencset... Néz az urára, a bútorokra, a lámpára, ügyefogyottan csüngeti le a kézéi. — Mék lebbencset? Hát azt hiszed, hogy mig te odacsavarogsz, hát levegővel élek én? Hogy majd koplalok cn, hogy majd nem eszek én, majd gyászollak én, he? Majd bolond vagyok... — mordul az ember, Dani, de azért feláll és fát hoz be az eresz alól. — Hál akkor... egy kis rántottál... — tesznek, vesznek, de egymáshoz nem szólnak, csak akkor és pontosan akkor néznek egymásra, egymásután, mikor az éppen háttal van erre. Mindazonáltal, mikor a rántotta az asztalra kerül, mindketten egy villa ulán nyúlnak és ezen aztán összenevetnek. Semmi fogadkozás, semmi kimagvarázkodás, mert hiszen örök igazság marad az a mondás, hogy hét tél, hét nyár... most tél van és a szívüket egyszerre dobbantja össze a szoba melege. összetalálkozása idézte elő s kívánatos, hogy a jelenlegi helyzetben a múlt évben eredményesen bevált konzervatív pénzügyi politika továbbra is jenntarfassék. A folyó költségvetési év első kilenc hónapjában a kormányzási kiadások alig egy százalékkal emelkedtek, ellenben a bevételek 8 százalék emelkedést mutatnak. A mérleg határozottan javult és a március 31-iki egyenleg az 1931-iki krízis óta most mutat először jelentékeny felesleget. Na hiszen, nem is lenne itt tovább semmi baj, idebent. De künt óvatosan, alállomásán ropog a hó, előbb csak messze, az uccán, aztán közelebb, az ablak alatt, aztán bent is, az udvaron... Gyanús alakok ólálkodnak az uccán, a sikátorban. Hónuk alatt valami gonosz, ijesztő szerszámot szorongatnak, ki egyet, ki mást. — Dani... itt valaki jár az ablak alatt. — rémüldözik az asszonyka és a villa megáll a levegőben. Félúton. — Dehogy jár. Ki járna? Egyél csak, — csillapítja Dani az asszonyát, de ő is tudja már, hegy ezt a második házasságot nem ússzák meg szárazon. Észrevette a falu, hogy visszajött az asszony, hogy a fene is ette vóna meg. Dani, én meghalok, ha — ha megzángóznak, — sikolt rémülten az asszony, nem tudja lenyelni a rántottat és az arca olyan fakó, mint a halál. — Meghalsz? Dehogy halsz. Hászen, éngem is zángóznak. ha ugyan zángóznak. Mégse halok. De úgy kell neked, mert minek is tekeregsz? — Erre hé! Ide hé! Osztón amikor én bevégeztem a mondanivalómat, nyomban rázendíteni! — rendelkezett odakint az uccán egy hang, az ablak alatt, de ekkor már, mint farkascsorda, úgy vették körül a népek a házat. Voltak ott egészen fiatal sihederek. aztán legények, meglett emberek, még öregek is ólálkodtak odább, a harmadik ház ellen. Most közelebb sűrűsödtek az ablakhoz, de csak biztonságos távolságra, mert megesik, hogy hirtelen kinyílik az ablak és nem kívánatos vizek, folyadékok zúdulnak a hívatlan vendégok nyakába. Csönd. Kuncogó, kirobbanni kívánkozó várakozás. Most, aki ez előbb rendelkezett, feláll cgv kőgarmada tetejére, lába alatt gyilkos zajjal omlik szét a kavics, de azért megkezdi mondókájál hangosan, hogy belezendül az estéli falu: — Én most pap vagyok és papolom nektek, Julcsa. meg Dani: hogy megint eljöttünk a csigacsinálóba. Osztón megkérdezzük, hogy készen van-é a halászok megdöbbenve látták, hogy a zsákmány nem hal, hanem egy újszülött csecsemő hullája. Az orvosi boncolás megállapította, bőgj' a kisgyerek élve jölt a világra és valami súlyos tárggyal a fejére ütöttek és az okozta halálát. Aztán ámikor meghalt, beledobták a vízbe. A nyomozás során letartóztatták Tóth Erzsébet 29 éves leányt, akiben a gyermekgyilkos anyái sejtik. A letartóztatott leány erősen tagad, de g bizonyítékok és a kihallgatott tanuk ellene szólnak. Beszállították a párkányi járásbíróságra. mán a csiga? Én mostan papolom, papolom, zsíros kenyeremet hajigálom, hun vótál te tegnap meg tegnapelőtt te Julcsa? — Hátrafordult és azt mondta: — na most, rácserdíteni! Hirtelen egy ostor pattant, egy harang kondult, tepsik zörögtek, mozsarakkal kolompoltak, ekevasat döngettek, olyan lármát csaplak, mint a pokol. Ez tartott jó öt percig, akkor a »pap« emigyen rendelkezett: most te mondjad kántor! Hun a kántor? Egy ember mászik fel a kőgarmada tetejére, tele tüdőből ordítja: — Árok parton bodza kocsi, Dani, Julcsa bolond csacsi! — Zendítsd rá! Zsivaly, kacagás, lárma, éktelen csörömpölés, kongatás. — Mondjad: kántor! — Erdőháton tekeredett gúzs, Dani, Julcsa, mért vagy olyan bús? Újra lárma, újra csörömpölés. Mintha a pokol szabadult volna rá a falura. Világos, hogy ezek a papolások, ezek a kiáltozások csak eltűntén ilyen simák, ilyen szerények, a harmadik, negyedik papolás már igen furcsa dolgokat emleget, amelytől a bentlevőknek, újra megbékélt férjnek és feleségnek, égnek áll a haja. Hirtelen elfujják a lámpát, összebújnak a kemence mellett, az asszony sír, a férj bíztatólag simogatja az asszony haját. Künt szédületes tombolássá fajul a lárma, a »pap« egyre dirigál, a »kántor« egyre rekedtebben ordít, bizony, nem éppen épületes dolgokat. Szava és ösztöne válogatja. A fergeteges ricsajban a pap valahogy csendet teremt, aztán bejelenti, hogy holnap estére pedig lesz a csigataposó, holnapután este pedig, mint ahogy illik, a lakodalom. Azt mondja: zendítsd rá; Rázendítik, bezzeg. Bent, az aszszony befogja a fülét. Százszor, ezerszer is megfogadja, hogy az urát többet itt nem hagyja Utolsó kolompolás, csergeiés, aztán a nép vígan oszlik széjjel az uccákon és sikátorokban. Hogy holnap újra gyülekezzék az alkonyaiban.
