Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-04-21 / 32. szám

ötvennyolcatok évfolyam. s 32. szám. Szerda, 1937 április 21 Alapítóba: néhai TÚRA JÁNOS. Felelős szerkesztő KÁLLAY ENDRE DR. Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Előfizetés: egész évre 89 Ke, félévre 49 Ke. negyedévre 20 Ke. Külföldön 120 Ke. - Egyesszám ára 1 Ke. Szerkesztő B ARANY A Y JÓZSEF DR. Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucca 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton Németország hajlandó részivenni új világkonferencián Értsük meg egymást 1 Komárom, április 20. Középeurópa elöntésre váró függő kérdései között tagadhatatlanul egyik legfontosabb a dunai államok viszo­nyának rendezése, amelynek megol­dásától függ nemcsak a fejlődésre al­kalmas légkör megteremtése, hanem maga a béke szilárdsága is. Nincsen egyetlen olyan aktív államférfiú, aki ennek igazságát kétségbe merné von­ni, mert hiszen a háború után száz és ezer alkalom bebizonyította azt, hogy a békeszerződések által terem­tett politikai helyzet távolról sem fe­lel meg azoknak az elveknek, ame­lyeket a győztes hatalmak a háború alatt fennen hangoztattak s amelyek szerint Ígérték a szerződések megkö­tését. A békeszerződések létrehoza­talánál nem a megbékélés s a meg­értés szelleme, hanem egyes hatal­mi csoportok egoista akarata érvé­nyesült s a nagy békealkotás csak egyoldalú érdekek szolgálatát moz­dította elő. Hogy ennek következtében éppen a legközelebbről érdekelt középeurőpai államok között nem sikerült tartós békét teremteni, azt ma már minden­ki elismeri, mert hiszen a következ­mények világosan megmutatták, hogy a békeszerződések nem alkalmasak arra, hogy általános megnyugvást biz­tosítsanak a nemzetek között s így nem lehetnek alkalmasak arra sem, hogy egymás iránt a bizalmat meg­erősítsék, vagy éppen fokozzák. Ha ez másként volna, akkor a kisanlaiit soha sem jött volna létre és a Duna­­medencébcn élő nemzetek és orszá­gok nem követnének el mindent, hogy érdekeik védelmére s közös aspirá­ciójuk megvalósítására a velük ugyan­azon sorsközösségben élő nemzetek közötti kapcsolatokat kiépítsék. De a szövetségek magukban még igen ke­veset jelentenek, s csak háború ese­tén bizonyíthatják be őszinte voltu­kat és állóképességüket, háborúra azonban senki sem mer gondolni, aminthogy a legnagyobb bűn volna egy újabb világégésnek felidézése. Nem marad tehát más hátra, mint az egymáshoz való őszinte közeledés, amit a megértés jegyében folytatóit tárgyalások eredményezhetnek. De hát ebből máris igen sok volt, hiszen a diplomaták mást sem csinál­nak, csak tárgyalnak és tanácskoz­nak, de eredményre nem képesek jut­ni. Nem pedig azért, mert nem azzal az elhatározással ülnek le a zöld asz­talhoz, hogy a békességet minden kö­rülmények között megteremtsék, ha­nem azzal az óvatos, minden esélyt százszor is meggondoló magatartás­sal, amely hatalmi és tekintély kér­dést csinál minden kezdeményezés­ből, minden javaslatból és nem képes menekülni a bizalmatlanság megrög­zött érzésétől. Pedig milyen káros s Az angol politikai élet legnagyobb szenzációja az a beszélgetés, amelyet Lansbury, az angol munkáspárt ve­zére folytatott Hiller kancellárral. Politikai körökben igen nagy jelentő­séget tulajdonítanak Hiller kancellár­nak a beszélgetés során tett ama nyi­latkozatának, mely szerint Németország készséggel hajlandó résztvenni új világbékekonferenci­án, még abban az esetben is, ha erre a konferenciára Szovjetorosz­­országot is meghívják. Az angol parlament folyosóin élén­ken vitatkoztak a kancellár békenyi­­latkozatáról és Lansbury nagy sike­réről. A felsőház egyik vezető tagja: Allen lord azt a reményét fejezte ki, hogy az angol kormány ezúttal szaván fogja Hitler kancellárt és nem ront-Benes Ede dr. köztársasági elnök rádióbeszédet mondott egy amerikai rádió! ár saság felkérésére. Az elnök an­gol nyelven tartott beszédében kije­lentette, hogy nem tart háborús ve­szélytől. Európa mai nehézségei a vi­lágháborúból erednek. A világháború után a demokrácia csak a fejlett ál­lamokban maradt meg. A fejlődés ér­dekében szükséges, hogy az államok különösen respektálják egymás rend­szerét. Európának békére van szük­sége. Az egyetlen út, amely megmenti Európa jövőjét: kikerülni a hábo­rús konfliktust. Csehszlovákia szá­mára egyetlen lehetséges rezsim a demokrácia. E rendszer teljesen megfelel a cseh­szlovák történelem szellemének. A csehszlovák nép, amely elvesztette ne­mességét, sokáig nem volt részese az államéletnek s ez alatt demokratizá­lódott. Állami életünk egyik fontos részéi képezik a nemzeti kisebbségek. mennyire veszedelmes az ilyen állás­pont. Nem kell másra hivatkoznunk, mint a kisantant államaira és azok­nak Magyarországhoz való viszonyá­ra. Napról-napra jobban és jobban felismerik, hogy lehetetlen az a hely­zet, amely a kisantant és Magyar­­ország közölt keletkezett a békeszer­ződések által. Egy nagy gazdasági éMység volt a Duna medencéje, amelyben az egymásra utalt államok a legelőnyösebb gazdasági viszonyok között éltek egymás mellett. Az egy­másrautaltság az új határok megvo­nása után is megmaradt s éppen csak az a hiba, hogy az egymás mel­letti kis államok állandó vámhábo­rúban vannak, ami azután végzetesen megnehezíti az egymás melletti élést. Hogy a bajokat felismerték, azt ja le különböző előfeltételek han­goztatásával a kancellár elvi hozzá­járulásának értékét, mint a múlt­ban annyiszor tette. Allen lord meg van győződve arról, hogy sokkal okosabb, ha a világ vállalja a terv­bevett új békekonferencia kudar­cának kockázatát, semminthogy már eleve elvesse a konferencia gondo­latát és elmulassza ezt az oly ked­vező alkalmat. Az egész angol sajtó egységesen he­lyesli Hitler kancellár kezdeménye­zését s a felhivatalos Daily Telegraph azt írja, hogy nemcsak ostobaság len­ne, hanem hálátlanság is, ha a világ nem akarná beismerni, milyen nagy lehetőségeket nyújt Hitler kancellár nyilatkozata a nemzetközi együttműködés meg­szervezése tekintetében. A csehszlovák alkotmány, amely sze­rint valamennyi polgár egyenjogú, — mondotta az elnök, — a maga demok­ratikus szellemével kielégíti valameny­­nyi kisebbségünket és ezeknek más államoktól eltérően nem kell harcol­­niok életük és kultúrájuk biztosílásá­­ért, hanem a kormányban részivé ve. nem csupán a kisebbségek, hanem az egész állam sorsának intézésében is részesek. Erről világosan tanúskodik a német minisztereknek a kormányban való részvétele 1926-tól mostanáig. Az a körülmény, hogy államunkban arány­­lagos válaszlói jog és haladó szociá­lis törvényhozás van, lehetővé teszi, hogy államunkat a Nyugat legelőha­­ladottabb demokráciájához hasonlít­hassuk. A gazdasági és szociális evo­­lucionizmus a demokrácia elvei mel­lett a legjobb védő eszköz a fölfor­gató törekvések ellen. A köztársaság elnöke végül hangsúlyozta, hogy Csehszlovákia külpolitikája a nép­szövetség alapján áll. az időnként felhangzó nyilatkozatok eléggé bizonyítják, de hogy a helyzet megjavítására valamit cselekednének is, arról nem beszélhetünk. Szemfor­­galva mondják egyes diplomaták, hogy például Magyarországgal ké­szen áll a kisantant a mcgbékülésre, azonban ennek éppen Magyarország támaszt akadályokat. Pedig aki újsá­got olvas, az igen jól tudja, hogy nem Magyarországon fordul meg a do­log. Csak a napokban jelentette ki a magyar miniszterelnök, hogy a szomszédállamokkal a korrekt szom­szédi viszonyra törekedik a magyar kormány, de az esetleges tárgyaláso­kat — a teljes egyenjogúság el­ismerése alapján kezdheti csak meg Magyarország. Ezt mint szuverén ál­lam, saját létérdeke szempontjából Kramór a szovjet és a kisantant viszonyáról Kramár tollából vezércikket közöl a Národny Listy a kisantantról. Az ősz cseh nacionalista politikus behatóan foglalkozik a kisantant céljával és a kisantant államokkal, valamint a Fran­ciaországhoz való viszonyról és a szov­jethez való relációról a következőket írja: Két dolog van, ami a békét veszé­lyeztetheti Európában: a német Drang nach Osten és a komintern titkos és nyílt munkája a világforradalom ki­robbantására, — majd így folytatja: — A szovjettel való francia és cseh­szlovák szerződés fékező tényezők, mert ebben sem Románia, sem Jugoszlá­via nem állanak mellénk s ebben mindig szakadék lesz közlünk. Ezzel a kérdéssel, amely rendkívül komoly folyományokkal járhat, a kisantant­­ban mini idegen test magunkra ma­radhatunk, nem is tekintve azt, hogy ez meny­nyire akadályozza Lengyelország kö­zeledését hozzánk és rajtunk át az egész kisantanthoz. Ennek örökre így kell lennie? Életbelépeti & spanyolországi határzár — április 20. A keddre virradó éjszaka, pontosan 12 órakor életbelépett a spanyol szá­razföldi és tengeri határok nemzet­közi ellenőrzése. Anglia központi el­lenőrző kikötője Doverben van. A sapnyoi-portugál határ mentén Villa­reáltól egészen Minőig szintén elfog­lalták az angol ellenőrző tisztek állo­máshelyeiket. Gibraltárban éjfélkor léptették életbe az ellenőrző szolgála­tot a spanyol határsáv mentén. A spa­nyol délnyugati partvidék ellenőrzé­sével megbízott angol flotta már hét­főn este kifutott a gibrallári kikötő­ből, hogy megkezdje az ellenőrző szolgálatot a portugál határtól egé­szen Almeira partvidékéig. Az ellen­őrzésben négy torpedóromboló s öt kisebb cirkáló vesz részt. megköveteli. Amihez kétségtelen joga is van. Azonban a kisantant államai eddig még nem voltak hajlandók ezt az elemi feltételt sem elismerni, ami Magyarországra nézve érthetően nagy sérelmet jelent. Éneikül egyetlen egy nemzet sem hajlandó tárgyalásokba bocsátkozni, mikor exisztenciális ér­dekeiről van szó. Ezt be kellene lát­nia a kisantantnak is, mert addig nem lehet arra számítani, hogy Kö­zépeurópa mai kaotikus helyzete meg­változzék. Bizonyára el fog jönni az idő, amikor a béke biztosítására minduhúroin állam szükségesnek fog­ja tartani az egyenjogúság kérdésé­nek elismerését s akkor azután kez­detét veheti az az új korszak, amely Középeurópa teljes konszolidációját fogja megteremteni. Benes dr. köztársasági élnék rádiónyilatkozata a békéről

Next

/
Oldalképek
Tartalom