Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-04-14 / 30. szám

ötvennyolca^!!* évfolyam 30. szám Szerda, 1937 április 14, ^_^^laj)ílolla^jiíhíu_TUBA_JANOS^>__ Előfizetés: egész évre 80 Kö, félévre 40 Kö. negyedévre 20 Ke. Külföldön 120 Ke. - Egyesszám ára 1 Ke. Felelős szerkesztő KÄLLAY ENDRE DR. Szerkesztő BARANYAY JÓZSEF DR. mwm Főmunkatársak: FÜLÖP ZSIGMOND és SZOMBATHY VIKTOR Főszerkesztő: GAAL GYULA DR. Szerkesztőség és kiadóhivatal Masaryk ucea 29. Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton A szovjet belső válsága Komárom, április 13. A szovjetoroszországi földi paradi­csom, melyről az elvakult teoretiku­sok sokáig a csodálat hangján beszél­tek és az orosz polgárok vérében gá­zoló rémuralmat mentegették, igen kényelmetlenné kezd válni a szovjet vezéreknek. A jelenleg uralmon levő népdiktátor, a véreskezű Sztálin egy­más után küldi bilőfára Lenin volt munkatársait, akiket a szovjet árulói­nak tart s akiket azzal a váddal illet­nek, hogy az egykor korlátlan hala­lommal rendelkező hadügyi népbiz­tosnak, a külföldre száműzött Troe­­kijnak (óborához tartoznak és Sztálin megbuktatására törnek. Hagy e vádak mögött mi húzódik meg, azt bizonyo­san senki sem tudja, tény az, hogy Sztálin tömegével ítélteti halálra a mai Szovjetoroszország megalapítóit, akik húsz évvel ezelőti a maguk módja szerint felszabadították az orosz népet s akik új birodalmjat| Igyekeztek teremteni a régi gyűlölt cári birodalom helyébe. Hogy ez az igyekezetük milyen sikerrel járt, leg­jobban igazolják azok a porok, ame­lyeknek szereplőit egytől-egyig kivé­gezték és a minden egyéni gondola­tot és cselekedetet kizáró kél évtize­des terror, amely csak az öldöklő fegyverek minden pillanatban halált­­oszló erőszakával tartja fönn magát. Ennek a vértől gőzös gyilkos rend­szernek legfőbb támasza a GPU, a politikai titkos rendőrség, melynek mindenre kapható emberei valóságos vadászatot rendeznek azokra a poli­tikusokra, akik szót mernek emelni a Szlalin-féle konszolidáció ellen és szá­zával tartóztatják le még most is az előttük gyanús embereket. Ember­üldözési őrületében annyira ment, hogy a vöröshadsereg tábornoki és vezérkari tisztjeit is letartóztatta s a korlátlan rendelkezési joggal felruhá­zott Jagoda, a GPU teljhatalmú fő­nöke elölt mindenki gyanús volt, aki csak élt. Jagoda a legteljesebb bizal­mát élvezte Sztálinnak, de egy szép napon a teljhatalmú rendőrfőnök kegyveszteit lelt és öt magát is letar­tóztatták. Vorosilov tábornagy, a vö­rös hadsereg legfőbb vezére emelt vá­dat a félelmetes Jagoda ellen és a ke­zébe került adatokkal egyszersniin­­denkorra lehetetlenné feile a gazsá­gairól hírhedt politikai rendőrfőnö­köt. Vorosilov okmányokkal igazolta be Sztálin előtt, hogy a titkos rend­őrség ellenőrzése alall dolgozó lőszer­gyárak hosszú idő óta a szovjetágyuk csőméreteinek meg nem felelő lövedé­ket gyártanak s hogy az 193G. évi lőszergyártmányok busz százaléka tel­jesen használhatatlan. Ez a sötétlelkű kalandor éveken ál valutasíbolásra és zugbankárkodásra használta fel ha­talmát és nem rettent vissza semmi­től sem, ami önző érdekeinek javára szolgált. Sürgős intézkedésekre hívja föl a kormányt Füssy Kálmán szenátor az árvízkárosultak érdekében Az egységes párt terjedelmes javaslata a káro­sult gazdák, zsellérek és munkások megsegítésére Komárom, április 13. Az egyesült országos keresztény­szocialista és magyar nemzeti párt megbízásából Füssy Kálmán szená­tor a szlovenszkói és kárpátaljai ár­vízkárosultak állami támogatása érde­kében a következő javaslatot terjesz­tette be a szenátushoz: »A hirtelen beállolt tavaszi hóolva­dások és az elmúlt hetek nagy esőzé­sei következtében a köztársaság me­zőgazdasági vidékein katasztrofális árvizek pusztítanak. Az őszi vetések mind víz aiaLt álla­nak s csaknem teljes mértékben el­pusztultak. Különösen nagy a pusztulás Szlovenszkó és Kárpátalja folyómenti vidékein, ahol hetek óta valóságos tengerré vált többezer hold földterület, mert nem­csak a folyók léptek ki medrükből^ de az elégtelen szabályozás következ­tében a talajvíz s a belvizek is ki­öntötték s nagy pusztilást végeztek. Szlovenszkó nyugati határától, a Morvától egész Kárpátalja legkele­tibb részéig úgyszólván nincsen fo­lyó vagy patak, amely ki ne öntött volna s el ne árasztotta volna pusz­tító hullámaival a messze környék rétéit, legelői! és gabonatermő föld­­jeii, de sokhelyütt a falvak és városok mé­lyebben fekvő lakóházait is. A Vág, Garam, Nyitra, Ipoly, Zsilva, Hernád, Poprád, Rima, Bodrog, Tisza, Lator­ca és Tapoly folyók s mellékfolyói­nak völgye mindenütt a pusztulás ké­pét mutatja. A legszomorúbb az, hogy majdnem mindenütt a legérzéke­nyebb károkat a legszegényebb osz­tályok: a kisgazdák, földmunkások, zsellérek és munkások szenvedték, akiket évről-évre meglátogat ez a sorscsapás, mert a folyó- és vízsza­bályozási munkálatok elvégzése a sok Ígéret ellenére egyre késik. Súlyosbít­ja a helyzetet, hogy e kárvallott vidé­kek nagyrészét az elmúlt ősszel is az! elemi károk sorozata sújtotta s a legtöbb helyen emialt alig vagy egy­általában nincs vetőmag. A tavaszi földmunkák a legtöbb he­lyen még nem indulhattak meg s az a veszély fenyeget, hogy a nagy késés miatt az új vetést is pusztulás várja s ennek következté­ben az új idényben gabonahiány és ezzel karöltve éhínség fog fel­lépni. ^ Milliókra rúg az a kár, amelyet a ta­vaszi árvizek Szlovenszkó- és Kár­pátalj a-szerte a lakosság magánvagyo­­nában okozlak. Sürgős és gyökeres állami segílség­­re van szükség, mert e magánvagyonok pusztulása rendkívül érzékeny veszteséget jelent az államkincstár szempontjából is. Mindezek alapján javasoljuk, hogy a szenátus fogadja el a következő ha­tározatot: Fölhívjuk a kormányt, hogy: 1. a legsürgősebben intézkedjék a Szlovenszkó» és Kárpátalján a ta­vaszi árvízpusztítás által okozott károk pontos és lelkiismeretes ösz­­szeírása iránt; 2. azonnal tegye meg a szükséges intézkedéseket a kárvallott vidéke­ken elegendő mennyiségű és meg­felelő vetőmag kiosztása iránt, ez a kiosztás igazságosan és ne pártpo­litikai legitimáció szerint történjék; 3. gondoskodjék arról, hogy azok, akik az árviz következtében vagyo­nukat veszteitek el, kamatmentes hitelhez jussanak gazdaságuk újjá­építése céljából; 4. sürgősen intézkedjék a pénz­ügyi hatóságok utján, hogy a kár­vallott gazdák az 1936. és 1937. évekre megfelelő adóelengedésben részesüljenek; 5. azonnal szüntettesse be és szüne­teltesse a kárvallott vidékeken a végrehajtásokat; 6. végeztesse el Szlovenszkó és Kár­pátalja területén a szükséges folyó­szabályozási munkálatokat, hogy hasonló méretű pusztításoknak a jövőben elejét vegye. A szükséges intézkedésekkel járó kiadások a költségvetésben e célra fölvett összegekből fedezendők. For­mális szempontból indítványozzuk e javaslatunknak a nemzetgazdasági és költségvetési bizottságokhoz való uta­sítását. < Több jogkört követelt HOLOTA János dr. képviselő a legfelső közigazgatási bíróságnak A képviselőháznak a legfelső köz­­igazgatási bíróság reformjára vonat­kozó javaslati vitájában felszólalt IIo­­lota János dr. egységesparii nemzet­­gyűlési képviselő, aki az egységes párt nevében alapos bírálatot mondott a javaslatról melynek rámutatott hiá­nyos oldalaira. Beszédében nyomaté­kosan hangsúlyozta, hogy a legfelső közigazgatási bíróságnak legfőbb hiva­tása abban áll, hogy bírói védelmet adjon a potgárság­­< nak a közigazgatási és pénzügyi hatóságok túlkapásaival szemben. Ragaszkodunk — úgymond — ahhoz az elvhez, hogy a “legfelső közigaz­gatási bíróság függetlensége és bíró­sági jellege minél jobban biztosítva legyen annál is inkább, mert a mos­tani törvényjavaslat egyes rendelke­zései oda tendálnak, hogy hivatallá minősítsék át. Jagoda letartóztatása a legkirívóbb jellemzője annak a gaz rendszernek, amely uralmon van Szovjetoroszor­­szágban s amely eddig csak azért volt képes magát fenlarlani, mert kultú­ráltan és elnyomáshoz szoktatott, a világ minden szánalmára méltó nép felett zsarnokoskodhat. De úgy lát­szik, hogy most más irányban is meg­­indull a »szovjeti helyzet tisztázása« ra«< irányuló folyamai. Moszkvai hí­rek szerint súlyos viszály tört ki Sztálin és a kommunista szakszerve­zetek között, amiből kifolyólag több szakszervezeti vezér ellen fegyelmi eljárás indult meg. Azzal vádolják a szakszervezetek vezéreit, hogy szabo­tálják a híres Szlahanov-módszert, amely abban áll, hogy a munkások bérét nemcsak az általuk gyártott cik­kek mennyisége, hanem minősége után is állapítják meg. A szakszerve­zeti vezérek állítólag munkáseilenzé­ket szerveznek az említett módszer ellen és nyill agiláeiól folytattak Sztá­lin megbuktatására is. A hivatalos szovjet újság, amelynek szerkesztői egyébként egymás ulán kerülnek a vádlottak padjára, nyill ellenforradal­mi tevékenységgel vádolja a szakszer­vezetek vezelőil. A Sztálin elleni han­gulat már az orosz írók szövetségé­ben is nő, aminek az az oka, hogy három orosz írót letartóztattak állí­tólagos állam és párlellenes tevékeny­ség miatt. Mint látjuk, az orosz szovjet ellen minden oldalon nő az elégedetlenség. Egyelőre még Sztálin van felül, de senki sem meri azt állítani, hogy a sztálinizmus örökéletű lesz. Sajnos, még Igen sok embervérnek kell kiöm­leni, amíg ez az állandó rémületben tartott ország elérkezik a saját maga történelmi hivatásához, amikor leráz­za magáról a véres rabságot s elűzi a megtébolyodott politikai kalando­rokat. A kialakulóban levő helyzet most az, hogy elsősorban a vörös hadsereg készül leszámolni a politi­kai titkos rendőrséggel, amely még a hadsereg dolgaiba is beleavatkozott. A GPU vezére már fogva van, ami a vörös hadsereg pillanatnyi fölényét igazolja s ha a hadsereg Sztálinnál szemben is meg tudja védeni igazát,! akkor egyidőre (alán csend lesz Moszkva körül. De ki tudná azt meg­jósolni, hogy ebben a végletekig feí­­zaklaloit országban mikor következik el a régóta várt nyugvópont? Hiszen Oroszország még mindig a forra­dalom pusztító lüzébcn emésztődik s mikor fog lámadni olyan nagy elme, amely ezt a gyámoltalan és végletekig türelmes orosz népet megváltja a vé­res kataklizmából?! Milyen rettenetes válságokon kell addig még kercsz­­lülmennie, amíg ez megtörténik!

Next

/
Oldalképek
Tartalom