Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)
1937-04-10 / 29. szám
2. oldal. KOMAROMI LAPOK 1937 április 10. Káinay Margit női kalapüzletét építkezés miatt Masaryk u. 19.sz. alá, a volt Elbertféle üzletbe helyezte át. 567 Popper cipőüzlet mellett. Kettészakad a cseh nemzett egyesülés pártja A cseh nemzeti egyesülés pártjának legutóbbi üléséről, mint ismeretes, Stribrny és társai kivonultak, amiből arra következtetnek, hogy a pártban rövidesen szakadás áll be. Ebben az esetben a régi cseh demokraták belépnek a kormányba, ami a kormány kibővítését vonná maga után. Ugyanis arról szólnak (a hírek, hogy a cseh nemzeti demokraták kormányba való belépését föl akarják használni arra, hogy Najman iparospárti miniszter hatáskörét megosszák és egy önálló külkereskedelmi minisztériumot létesítsenek. Ezt a tárcát a nemzeti demokrata párt egyik fiatal tagjára, Tousek képviselőre bíznák. Hogy ez a terv különösen Stribrnyék körében nagy visszatetszést kelt, azt nem lehet csodálni. ( 627.331 munkanélküli voll márciusban A népjóléti minisztérium hivatalos jelentése szerint március hó végéti 627.331 munkanélkülit tartottak nyilván. Február hó végén 677.947 volt a munkanélküliek száma s így a csökkenés 50.616 fő, ami 7.5 százaléknak felel meg. A munkanélküliek számának csökkenése Csehországban 30,308, Morva-Sziléziában 11.868, Szlovenszkóban 4822 és Ruszintszkóban 618. A munkanélküliség csökkenése a lendületet vett ipari aktivitásra vezethető viszsza, amely különösen Csehországban mutat fel nagyobb emelkedést. A múlt év márciusban a munkanélkülieknek száma 170.439 személlyel volt több, mint az idén. Ä légvédelmi lörvény tárgyalása Komárom, április 9. A képviselőház alkotmányjogi bizottsága foglalkozóit a légvédelmi törvény novellájával. Az előadó hangsúlyozta, hogy a kormány az 1935. évi törvénynyel újabb terheket hárított a községekre, mint például az elegendő számú közbúvó helyek építése, elegendő gázálarc tartalékolás. Erre a célra pótadószedését engedélyezte a kormány, mely eleinte a jövedelem után akarta szedetni a pótadót, de végül mégis Az installáció és Már a plébános választás előtt is panaszkodott az Érsekújváron megjelenő Slovensky Juh c. szlovák hetilap a komáromi szlovák katolikusok sérelmeiről. Akkor a Komáromi Lapok kellő felvilágosítást és főként megnyugtatást adott a tekintetben, hogy senki a szlovák katolikusok jogait megnyirbálni nem akarja s a múltban sem akarta, mert amit sérelmeztek, annak ők maguk voltak az előidézői és nem a kát egyházközség. Úgy látszik azonban, hogy lapunk a szándékolt célt nem érte el, mert a Slovens ky Juh a plébánosi állás betöltése után— főként az installációval kapcsolatban — továbbra is szóvá tette a szlovák katolikusok különböző vélt bántalmait. Ezekre a szemrehányásokra. eddig azért nem válaszoltam, mert nem akartam ünneprontó lenni, nem akartam az installációt megelőző lelki hangulatba és szeretetteljes készülődésbe legkisebb zavaró hangot sem keverni. De mert a Slovensky Juh március 27-i számában névszerint is megemlített engem, szíves elnézését kérem olvasóközönségünknek, ha most, a fényes keretek közt lefolyt gyönyörű ünnepség után visszatérek a dologra, hogy lehetőleg tisztázzam a félreértéseket. Sok reményem ugyan nekem sincs, hogy ez a kísérletem sikerre is vezet, mert az a benyomásom, hogy a Slovensky Juh a kákán is csomót keres, mintha csak egyedüli törekvése és feladata az volna, hogy éket verjen a szlovák és magyar katolikusok közé. Erre mutat az első kifogása is, amely a szlovákság sérelmét abban látta, hogy az egyházközség nem hívta meg a hatóságokat, hivatalokat és a szlovák intézményeket az installációs ünnepségekre. Ezt a kifogást tudniillik aka lakáshasználat alapján való kivetés mellett döntött. Az előadó kérdéses dolognak tartja azt, hogy opporlunus-e az adózókat a lakáshasználat alapján adóval terhelni olyan időkben, amikor az árak emelkednek? Inkább megfontolás tárgyává kell tenni. hogy a hadiipar nyereségének bizonyos hányadát foglalnák le erre a célra. A bizottság több tagjának felszólalása után a bizottság bizonytalan időre elnapolta magát. a Slovensky }uh kor emelte, amikor még a meghívók szövege sem készült el, amikor tehát még senki meghívót nem is kaphatott. Nyilvánvaló tehát, hogy a Slovensky Julinak »oportet, ul íiant scandala«. Amikor azután ráeszmélt panaszának koraszülöttségére, egyébb hijján azt fájlalta, hogy az egyházközség a rendezésbe nem vonta bele a szlovák katolikusokat. Hát ez a panasz sem helytálló, mert az egyházközség az ünnepség megrendezésével a Kát. Akciót bízta meg s azok a szlovákok, akik a Kát. Akcióban részt vesznek, bizony alaposan kivették részüket a rendezésből is, sőt abban igen fontos szerepkört töltöttek be. Arról mi nem tehetünk, hogy a szlovák kalolikusok zöme a volt járási főnök példáján felbuzdulva megtagadta az egyházi adók fizetését és teljesen kivonta magát a cselekvő egyházi életből. Evvel azonban elég érthetően tudomásunkra is adták, hogy velünk együtt működni nem hajlandók. Hogy gondolhattunk volna tehát mi arra, hogy a rendezésijén való részvételre felkérjük őket? Ha erre komoly szándékuk lett volna, úgy az előzmények után maguknak kellelt volna bejelenleniök. hogy viszszavonultságukat meg akarják szüntetni s biztosíthatom szlovák katolikus testvéreimet, hogy béke jobbjuk nem talált volna visszautasításra. sósborszesz enyhíti a reumatikus fájdalmakat Figyelem í Figyelem t Naponta friss tavaszi csemege liptói túró „Delieafes“ SO MÓRJAI csemegeüzletében. Asztali bor literje 6'— Kő-tói. Teavaj, sajtok, szardínia, hal és huskonserv különlegességek. Déli gyümölcsök, cukorkák, bel- és külföldi likőrök és borok. Prágai sonka és felvágottak. — Manna kenyér. — Pastörizált pilzeni sör. TELEFON 215 g Végül csattant a legnagyobb sérelem: a meghívó egy nyelvű, csak magyarnyelvű volt. Itt az a sajnálatos, hogy a Slovensky Juli műmegbolránkozását mérvadó körök is magukévá tették. Pedig ha a helyzet összes körülményeit mérlegre telték volna, rá kellett volna jönniök, hogy megsértődésre nincs okuk. Az előkészítő bizottság értekezletén Kova! Béla tanár úr, aki szlovák létére az egyik re n de z ő-s z a kos z t á I y elnöke volt, felvetette a kérdést, vájjon nem kellene-e a meghívót két nyelven kiadni? Erre én annak a véleményemnek adtam kifejezést, hogy mi vagyunk az egyetlen magyar szlovenszkói kát. aut. egyházközség, alapszabályaink szerint hivatalos és ügykezelési nyelvünk a magyar, s mert a meghívó hivatalos megkeresése az egyházközségnek, azt hivatalos nyelvén is kell kiadni, ami annál inkább indokolt, mert hisz városunkban és járásunkban a magyarság arányszáma a 60o/o-ot meghaladván, minden hatóságnak jogában áll hivatalosan is kizárólag a magyar nyelvet használni, tehát minden hatóságnak és hivatalnak értenie is kell magyarul. Az értekezlet ezt az álláspontomat egyhangúan magáévá tette. Az értekezleten mondottakból most sincs visszavonni valóm. Hiszen még a formaságokhoz szigorúan ragaszkodó római jog szerint is »qui suo iure utitur, neminem 'ácsit«, vagyis az által, hogy jogainkat gyakoroljuk, senkit sem sérthetünk. De ne beszéljünk jogról, mert a Slovensky Juh is csak udvariasságot emleget. — Ugyanazon rendezőbizottsági értekezleten állapítottuk meg, hogy kinek küldjünk meghívót? A korábbi installációs ünnepekre ugyanis egyidejű laptudósítások szerint (lásd Komáromi Lapok 1922. évfolyamát) csak a kegyurat, annak közvetlen fölöttes halóságát, a. többi hitfelekezete-Péterke világot Ml Irta: Kállay János. A háziorvos megveregette a gyerek állát s mosolyogva fordult az édesanyához. — Kutyabaj! Péterkéből lesz még a legstrammabb katona. Az előszobában odaszólt az apának: — Azért nem ártana a gyereket leküldeni vidékre. Jó rokonok biztosan vannak. Zsíros koszt, jó levegő, nap, igen, az hamar rendbehozná. Két nap múlva pakkoltak. A falu csöndes, lombos, fehér falu volt. Akácok alatt gubbasztó házak sora. A jegyzőék zajos örvendezéssel fogadták az előkelő pesti rokont, hiszen) a 'Béla bíró a Kúriánál! A jegyzőné majd elolvadt a nyájasságtól: — Jaj, szivecském, micsoda öröm! Hogyne, nagyon fogunk vigyázni a Péterkére. Kap jó fejecskét. Olyan vasgyúró lesz, hogy az anyukája sem fog ráösmerni. — Igazán kedves vagy, Terikéin, — hálálkodott Péterke mamája. — És bocsássatok meg drágáim, hogy mi ilyen alkalmatlanságot... — De drága Vilmácskám!... — Gondoltuk, hogy magunkkal viszszük. Ugyanis augusztusban Scbeveningenbe megyünk az urammal, holland tengerpartra. Dehát gyerekkel ez mé-4Jéterlce idegenkedve topogott a han-Péteske idegenkedve topogott a hangos néni meg a biztatóan mosolygó anyuka között. Kis agyába sehogysem fért bele, hogy mirevaló ez az egész hűhó. Figyelmét a nála jó egy fejjel nagyobb fiú vonta magára, aki csapzott hajjal, kimelegedelten lihegve rontott be a kertből és anyja felszólítására csókra rángatta anyuka ápolt, fehér kezét. — bizony, — folytatta a barátságos néni —, itt lesz a Gézuka is. Együtt fogtok játszani. No, aranyoskáira, fogjatok már kezet. A biztatásra odament Gézuka Péterkéheiz s elkapta annak kezét. — Szervusz. Ne félj, hallod! Mi nem eszünk meg. Felnevetett a két asszony s barátkozásra unszolták Péterkét is. — Vidd le, Gézukám, kis vendégünket a kertbe. Mutasd meg a játékaidat, úgy ni. A kertben szilvafák voltak, kevés virág és sok tök meg kelkáposzta. A kert végében zümmögött a levegő. Kicsiny, ládaszerű házikók sorjáztak egymás mellett a gyepen. Péterke hökkent ámulattal levetkőzte makacs némaságát : — Juj, mennyi bogár! Gézu fölényes maradt. — Nem bogár ez. Méhek. Olyan buta vagy, hogy még ezt se tudod? Most mézet csinálnak. Te, hallod, ne menj közel, mert ma megcsípnek, egy nagy tipli lesz a fejeden, mint nekem volt. Péterke visszahökkent. — Tipli? — Az. Megdagad. Gyere, mutatok mást. Te izé, tudsz te bakfüttyözni? Éu mindig bakfüttyözni szoktam a parasztgyerekekkel. Megpróbálod le is? A két gyerek lassan összemelegedett. El is tűntek otthonról, de félóra múlva vérző orral hozták haza Péterkét. Anyuka halálrarémült. Ijedt arca láttára Péterke elbőgte magát. — Ugyan már, Vilmácskám. — vigasztí Igatott a jegyzőné, miközben Péterke orrát mosogatta, — hogy lehet ennyire megijedni? —- 0 volt az ügyetlen, — szólalt meg a háttérből Gézuka. — Minek esett le a parasztgyerekek hátáról? >— De te löktél meg! — bődült el Péterke. — A Gézuka? —szisszent fel a jegyzőm'. Aranyosom, a Gézuka? Nahát el sem tudom képzelni, mert ő nem tesz ilyet. Kikapna rögtön. — Kutyabaj. Péterkéből lesz még a legdaliásabb huszártiszt. A gyerek ellátott szájjal bámult a nagybajuszú férfire, aki ezt mondta. Ez is úgy beszél, mint az otthoni doktor bácsi. De ez Miklós bácsi volt, Sárdi Miklós, a jegyző, aki az imént jött meg a községházáról. Anyuka hamar megvígasztalódott. Másnap már árván is hagyta kicsi fiát a nagy idegenségben. ; Amint eltávozott a vendégrokon. Sárdiné levágta magát a kanapé sarkába. — Na, köszönöm szépen, nem elég az éu bajom, most idehozzák a nyakamra ezt a nyávogó kis penészvirágot. Persze ilyenkor jó a vidéki rokon! Ilyenkor észreveszik. Máskor nem is tudnak róla, egész odáig vannak a nagy fianclól meg az előkelőségtől. Azt hiszik, azért van az a jó bolond vidéki, hogy az vesződjék az ő gyerekükkel, ők meg puccp arádéban flangérozzanak Schweiningerben vagy hol. Miklós, utálom az embereiket, de a te rokonaidat a legjobban! Hirtelen felfigyelt. — De hol mászkál az a gyerek? — Mit tudom én, — rándította vállát kedvetlenül a jegyző. — Az azonban biztos, hogy magaviselet dolgában; a mi fiunk tanulhatna PéterkétőL — Na, köszönöm szépen, nem olyan jámbor az, hadd csak. Ma reggel kerekem a kredencben a gyümölcsöt, mert akárhogy van is, valamit kellett Vilmának az útra adni, mert még kibeszélnék az embert. Hát nincs! Két alma volt a tálon, egy szemmel se több. Aztán! a Géza kisüti, hogy látta Petikét, amikor kitapogatta. — Hazudott. Vágnád csak fel a Géza hasát... — Na, te képes lennél rá! Te képes vagy a magad fiát befeketítem, csakhogy» a másé úgy fessen mellette, mint a ma született bárány. Napok múltán megszokta Péterke az új környezetet. Játékba bocsátkozott Gézával, kóborlásaiban a kiserdőbe társul szegődött hozzá. Egy koradélután a két fiú az uccáu kerge tőzöll. — No, kis görcs, fogj meg! — kiáltotta Gézuka és betaszítva az ucca-
