Komáromi Lapok, 1937. január-június (58. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-09 / 3. szám

8. oldal >KOMÁROMI LAPOK* 1937. január 9. KOMÁROMI SZÍNHÁZ „írja meg, A kritikus számára félhetes szél­csönd van. Keddtől péntekig csupa repriz, másodszor-harmadszor-játék, véleményünket már mindegyik darab­ról elmondtuk: a vidéki kritikusnak nem az a feladata, hogy darabokról, szerzőkről mondjon kritikát, hanem az, liogy a főváros művészi s iro­­dalpi siker-retorláján átszűrt színmű­veket máris elfogadva a játszó művé­szekről mondja el véleményét. Fel­adata nem elvont, hanem nagyrészt gyakorlati, nem ítél, hanem észrevesz, nem a munka irodalmi értékét vizs­gálja, hanem ezeselben azt, meny­nyiben felelnek, vagy nem felelnek meg a színészek a kisebbségi szín­játszás követelményeinek, annak az elképzelésnek, amelyet a kisebbségi magyar ember a vidéki színjátszás­ról megalkotott. Irodalmi érték? Sa­vanyúan felelünk erre a kérdésre: vajmi kevés. Minden szezonban ör­vendünk, ha három-négy irodalmi fémjelzésű darabot látunk s hogy ez csak ilyen kevés, az nemcsak a szín­társulat hibája. A színtársulat sok­szor kénytelen igazodni a közönség ízléséhez, s bizony, közönségünk Íz­lése a könnyű fajsúlyú darabok iránt hangolódott. Tessék szétnézni egy prózai előadás nézőterén: alig van közönség... Bezzeg egy vidám ope­rettnél... A közönség a hibás? Nemcsak... Mert viszont, emlékezzünk vissza az ABBÉ, az ŰR KATONAI, az ÉRETT­SÉGI, a LÉGY JÖ MINDHALÁLIG si­kereire: kitűnő prózai előadásnak mi­lyen egetverő sikere volt, még a mi, szűk körülményeink között is. Nyil­ván, a színtársulat maga is az ope­rettekre fordít nagyobb gondot s a nehezebben beállítható, több elmélye­dést kívánó prózai előadásokat »dob­ja«. A közönséget nevelni kellene. Ne­velni arra, hogy nem a CSÁRDÁS, nem a BUDAPEST—WIEN, nem a CSAVARGŐLÁNY az igazi színművé­szet, hanem azok a színdarabok, ame­lyek oly ritkán s nagy kerülő utakon jutnak el hozzánk, sokszor csak a műkedvelőtársulatok lelkesedéséből. Jó s nagyszerű prózai előadásokra kell bocsátani a közönséget. De te­gyük szívünkre a kezűnket: van hoz­zá elég felkészültség, van hozzá elég művész? Hogy a prózai előadásokat maga a színház is a harmadik rang­sorba küldi, az megmutatkozik ab­ban is, hogy rendszerint hétfőn, ked­den, rossz napokon ad nekik helyet. Milyen kedvvel játsszon a színész egy gyenge hétfői házban? Könnyű a szlovenszkói színész mun­kája? Bátran megfelelhetünk: nehéz! Minden este más és más darabban fellépni, más arcot festeni, más szerző intencióját képviselni, más lelket ma­gába gyűrni, változatos lenni, szere­pet tudni, uj tánc, uj ének, — le­nyűgöző, nagy művészek számára is emberfeletti feladat. Képzeljük el Moissit, akinek egy nap Peer Gyntet, másnap "Lohonyay generálist, har­madnap Lear királyt, aztán Icig kocs­­márost, az obsitost, Essex grófot, ja­pán diákot, a hamleti sírásót, Moor Károlyt, Mágnás Miskát kellene ját­szani, nap, mint nap, kevés próbá­val, megélhetési gonddal küzdve, hi­deg színpadon, ma énekelni, holnap drámát játszani, soha nem mondani le az előadást, mert pótlás nincs és egy szereplő hiánya esetleg felborít­hatja a napirendet, képzeljük el hoz­zá, hogy partnerei nem a legkülön­­bek: nem volna-e ez idegölő, végle­tekig fárasztó, megrázó munka? E sorok íróját néha megintik: — Már megint enyhe volt! Valaki talán megvesztegette magát, hát nincs szeme, hogy nem látja a hiányokat, mindig csak szépeket ír és dicsérő jelzőkben kifogyhatatlan, protezsál valakit talán? Kérem, legyen szigorú, vegyen elő vitriolt s abba mártsa a tollát, mi jó színházat akármik... Aztán a másik: — Nem értem, miért bántja, őket, mi okozza azt, hogy annyira szigo­rú szegények iránt... Hát van szíve, kérem...“ ezeket a derék színészeket bántani? Kérem, legyen hozzájuk kedves, hi­szen remekül játszanak, nézze, teg­nap is siker volt, csupa élet, tűz, zene, siker... Ne legyen már olyan fanyar... Ha e sorok írója nem saját meg­győződését követné, ítéletei, — me­lyek lényegében sem nem mozdítják elő a színészek sikerét, sem azt nem hátráltatják, — zavarosak és kanyar­gósak volnának. Sőt akadnak, akik azt hiszik, hogy a szlovenszkói lapok kritikusai politikai ukázokat kapnak, a jó vagy rossz kritika megírásának titkos ukázát... De még csak itt sem tartunk... A szigorú nézőnek azt kell mon­danunk: — Olyan a színházunk, amilyet meg­érdemlőnk. Mosolyogni fog, az adott körülmények között a színház nem rossz. Emberekről van szó, akik az aprópénzre váltott művészet kenye­rét eszik, akik mindennap elforgácsol­ják kissé lelkűk egy darabját, akik több jóakarattal, több szeretettel, mint talán feltételeznék, igyekeznek kiszol­gálni egy szeszélyes közönséget, el­mondani szerepeiket, — nem gépek ők sem, hanem érző emberek, szíwel­­lélekkel, gonddal s örömmel, nem adatott meg nekik a fővárosi színész autós, színháziéi« tes kényelme. Amit vállaltak, az sokkal nehezebb, sok­kal gyötrőbb és sokkal komplikál­tabb, mint a néző gondolná, a né­ző, aki megvásárolja a jegyét s be­ül a színházba szórakozni. Az elnézőnek viszont azt: — Nem szankcionálhatunk minden hibát, minden mulasztást, elvégre a közönségnek igényei vannak, a kö­zönség azért fizet, hogy egy kis illú­ziót kergessen, hogy szürke minden­napjait megszínesítse a színpad fé­nyeivel, hogy sírjon, vagy nevessen, hogy gyönyörködjék s szórakozzék, a valóság megédesítését kívánja lát­ni s ha szabad ezt a kifejezést hasz­nálni: minden bizonnyal művészetet akar, komoly, nemesveretű művésze­tet, jobbat, mint az átlag. Művészetet. A lélek sokrétűségéből cgy-egy szeletet, a jól megformált gesztust ,egy szót, amely mélyből zeng, egy dallamot, amely szívből jön... Valami ilyet. S ha ezt kapjuk: legyetek üdvözöl­ve, színészek, barátaink vagytok. Ha azonban ennél kevesebbet, — akkor »színházat« ugyan mondha­tunk, de »szinművészetet« semmieset­re sem. Kölcsönös áldozatkészséggel megle­het csinálni. Sajnos, néha nálunk a karzat diri­gál... S nagyon lármás, rossz hango­kat üt meg. Az, hogy a karzat ott van a nézőtér feje fölött, megbontja a né­zőtér egész akusztikáját. Ez az akusz­tika a nyers, zajos hangokat veszi föl szívesen. Úgy van, hogy Komáromban nagy­részt a karzat hangja, véleménye irá­nyítja a színházat. S erről a különleges karzatról, — amely a moziban is állandóan hal­latja 'hapgját s ropogtatja hívkor a tökmagot, — külön tanulmányt kelle­ne írni. A félrebillentett művészet tanulmá­nyát. (szv) Az én lányom nem olyan. Csathó Kálmánnak, a népszerű írónak egyik végtelen kedves és mindvégig mulat­tató vígjátékát: Az én lányom nem olyan címűt hétfőn este mutatja be a társulat, mint Mányay Lajos ju­talomjátékát. Reméljük, hogy eddigi rossz szokásától eltérően, a közönség hétfőn este nem restel színházba men­ni és megmenti a színházat a hét­fő esti üresség bénító rossz hatásától. Pompás darabot fog látni, igen jó előadásban. R. Mihályi Vilcsi, a nép­szerű primadonna is szerepel és vi­szont látjuk a darabban kedves is­merősünket, Sárossy Micit is. Csavargólány, ezt a hatalmas mé­retű, vidám, zenés darabot kedden újra láthatjuk Mihályi Licivel, a nép­szerű primadonnával, akinek ez az egyik legjobb szerepe. A julalomjátékok ma, szombaton este kezdődnek, amikor is Takács Oszkár, ez a kitűnő komikus tartja jutalomjátékát egyik népszerű ope­rettben, a Mese a Grand Hotelban címűben, ahol Matard hoteligazgatót adja. Hohiap, vasárnap délután is­mét jutalomjáték lesz, Farkas Jó­zsef kiváló színészünké, aki a sze­zon legnépszerűbb operettjében, a Csárdás-ban fog fellépni, amelyben már olyan hatalmas sikert aratott. Hétfőn este Mányay Lajos jutalom­­játéka lesz. Ez a nagy tehetségű szí­nészünk Csathó Kálmán Az én lá­nyom nem olyan című nagysikerű vígjátékot választotta. Mind a három művész (Takács, Farkas, Mányay) olyan kiváló erőssége a társulatnak, olyan sok élvezetes órát szereztek a színházlátogatóknak, hogy szinte kö­telessége a közönségnek ezéken a ju­talomjátékokon nagy számban megje­lenni, hogy az elismerő tapsokon kí­vül anyagiakban is részesülhessenek. Ezt igazán megérdemlik közönsé­günktől. Igazán filléres előadás lesz ma, szombaton délután. 1—5 K-s hely­­árakkal mulatják be a Pármai ibolya című kitűnő operettet színészeink. Ne mulassza el senki e kedves, eleven meséjű, pompás zenéjű operettet meg­nézni. Mese a Grand Hotelben című bájos operettet mutatják be ma, szombaton és holnap, vasárnap este. A pompás zenét nem kisebb ember, mint Ábra­hám Pál szerezte. A hatalmas operett­ben fellép úgyszólván az egész tár­sulat, a legjobb szereposztásban. Színházi műsor: Szombat d. u. (1—5 koronás hely­árakkal) Pármai ibolya, nagy operett. Szombat este: Takács Oszkár juta­lomjátéka: Mese a Grand Hotelben, vígoperett. Vasárnap d. u.: Farkas József juta­lomjátéka: Csárdás, operett. Mihályi Lici fölléptével. Vasárnap este: Mese a Grand Ho­telben. Hétfőn: Mányay Lajos jutalomjáté­ka: Az én leányom nem olyan, Csathó Kálmán vígjátéka. Kedden: Csavargó lány, nagy ope­rett, Mihályi Lici fölléptével. Hangos Mozi Pacsirta, Lehár Ferenc világhírű operettje. Eggerth Márta. Hans Söhnker és Halmay Tibor. Felvételek Budapesten és a Nagy- Alföldön. A nagysikerű slágeroperett Prágát, Budapestet és más világvárosokat meg­előzve kerül a Modern mozi műsorára. A Pacsirta a pesti Hunnia filmgyár­ban készült. Eggerth Márta alakítja a főszerepet. Hans Söhnker, Halmay Tibor, Luci Englisch mellett szerep­hez jutnak neves magyar művészek is. Köztük Mányay Lajos, a délszlo­­venszkói színtársulat tagja. A nagy­sikerű, magyar levegőjű operettet va­sárnap mutatja be a Modern mozi s mivel szombaton a mozi szünetelni kénytelen, úgy a vasárnapi előadásiok bizonyára telt házakat fognak vonzani. Ziegfeld, a nők királya William Powell, Myma Loy és Luise Rainer. A legszebb görlök százai! A brodwayi revüszinpadok tündöklése. Bemutató: hétfő, kedd és szerdán! Vigyázat! A 2i/2 ér ás előadások kezdete i/27 és 9 órakor! Káprázatosán szép ez a filmkolosz­­szus. Jelzőkkel nem szabad illetni. Fénybe, pompába dollármilliókat öltek bele. Ezt mindenkinek meg kell cso­dálnia. Előzetes jelentés: Gréta Garbo. • SPORT• Az „ellenzék“ nagy számban van képviselve a kerület hivatalos jelölő listáján A déli kerület fennállása óta egyik legjelentősebb állomásához érkezik el vasárnap, amikor a közgyűlés Érsek­­ujvárott uj vezetőséget választ. Az a nagy harc, amelyet a régi vezetőség ellen a kerület jelentős részét alkotó ellenzék folytatott, a választási aktus­sal valószínűleg végleg befejezést nyer és végre talán megindul az a ko­moly, elfogulatlan és lelkiismeretes sportmunka, amely után az egyesü­letek nagy része már olyan régóta várt. Köztudomású, hogy Komárom is az úgynevezett elégedetlenkedők közé tar­tozott éppen úgy, mint Léva, Pár­kány, Ipolyság, Vágsellye, vagy Ga­­lánta s így a békés továbbmunkál­­kodás is csak abban az esetben való­sítható meg, ha a kerület vezetősé­gében ez az elem megfelelő számban képviselethez jut. A vasárnapi köz­gyűlés elé terjesztendő hivatalos lista ennek megfelelően készült el, s min­den remény meg van arra, hogy az egészen minimális változással keresz­tül is fog menni a választáson. Komáromból nem kevesebb, mint öt sportférfiu szerepel a hivatalos ja­vaslatban. Gyalókay Miklós igazgató­főmérnök, a KFC ügyvezető elnöke mint a kerület társelnöke, Forgács Mihály, ez a nagymultú sportférfiú s a nyugati kerület egykori előadója mint kerületi előadó, Kellner László a KFC ügyv. alelnöke mint választ­mányi tag, Wcisz Zoltán és Lovász Ferenc pedig mint intéző bizottsági tag vannak jelölve. A többi tisztségre a következők a jelöltek: Szabó Kálmán elnök, CzingeL Árpád pénztáros, dr. Sánta Lajos el­lenőr, Mandl Oszkár kerületi kapi­tány (akinek a választását valószí­nűleg nagyobb harc fogja megelőz­ni, mert hiszen Singer után ő volt a másik vörös posztó az ellenzék szemében), Vass Jenő stb. Délszlovenszkó sporttársadalma ért­hető figyelemmel kiséri a vasárnapi választást, mert annak sikeres kime­netelétől várja az egészséges, tiszta sportmunkát, amely ismét visszahoz­za a kerülettel szemben megrendült bizalmat. S ha ez sikerülni fog, akkor az ellenzék fáradozása megérdemelt gyümölcsöt termett. A közgyűlésen a KFC képviseleté­ben Lóránd Mihály, Weisz Zoltán és Kellner László fog megjelenni. —o— A KFC ismét munkában. Közel két­hónapos pihenés után a KFC játé­kosai ismét megkezdik a munkát. Egyelőre még csak a tornateremben, majd ha az időjárás megengedi, a szabad levegőn, illetve a pályán is. A tornatermi edzések jövő héten kez­dődnek és pedig hetenként kétszer. — »JÄGER«. A fiatalabb generáció ezt a márkát már nem ismeri, de az idősebbek még emlékezni fognak rá. »Jäger« az ideális alsónemű. Tiszta gyapjú fonálból van szőve, nem csí­pős és előnye, hogy. vékony és na­gyon melegít. »Jäger« (Merino gyap­jú) ing 25 Ké, »Jäger« imitáció ing 14 Ké, »Jäger« (Merino gyapjú) nad­rág 25 Ke, imitáció, szintén jó 12 Ke. — Kapható Kertész Jenő divatáruházában, Komárno, Masaryk ucca 25. — Berger F. Vilmos csemege ke­reskedő ajánlja: Naponta friss Zsám­­bokréti tea vaj, Gervaise és sajt kü­­lönlegeségeit, továbbá a legjobb mi­nőségű prágai gyógysonkát, dobo­zos virslit és különféle húskonzerveket, Graham és diétás (Knacke) kenyeret, likőr, bor és pezsgő különlegességeit. Pácolt és o'ajos halkonservek. Legfi­nomabb fajkávék naponta villany­pörköléssel, valamint Hag-kávé kap­hatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom